Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)

1993-08-11 / 6. szám

1993. augusztus 11.6• sz. SZABAD ÚJSÁG Hézagpótló monográfia Fedezzük föl szülőföldünket! A szécsénykovácsi Krúdy-sír Jó érzés tudni, hogy napjainkban még mindig akadnak emberek, akik saját gyönyörűségükre és egyúttal mások gyönyörködtetésére képesek éveket áldozni az életükből, csak hogy levéltárak, könyvtárak mélyé­ből előássák a szülőföldjüket lehető­leg komplex módon bemutató forrá­sokat, számos eredeti dokumentumot hozva felszínre. Ilyen ember BOGOLY JÁNOS is, aki nagy lélegzetű, hézagpótló könyvvel mutatkozik most be. Más régiók számára is irigylésre méltó módon tudományos igényű monográ­fiában adja közre Királyhelmecnek és szükebb környékének történetét. A régészeti leleteket, a történeti irodal­mat és a levéltári forrásokat egyaránt számba vevő kötet gondos, elmélyült munkáról tanúskodik. A mű logikai, ill. időrendi sorrendben vall a Felső- Bodrogköz természeti értékeiről, nö­vény- és állatvilágáról, régészeti, épí­tészeti, történeti és szellemi múltjá­nak emlékeiről, hozzájárulva a hazai olvasóközönség nemzeti öntudatának szilárdításához. A lenyűgöző ismeretanyagot fel-Historia est magistra vitae — a törté­nelem az élet tanítómestere... Az 1985-ben alakult Zürichi Ma­gyar Történelmi Egyesület, amely­nek ma már négy világrész tizennégy országában közel százhúsz tagja van, évente rendez találkozókat a magyar nyelv és a magyarság eredetének ku­tatása céljából. Az egyesület elnöké­vel. dr. Csihák Györggyel beszélge­tünk. — Szakmai tisztaság, tárgyi tu­dás jellemzi azokat, akik a magyar nép és a magyar haza történelmé­nek kutatásában együttesen mun­kálkodnak megalakulásunk óta. Évente megrendezzük a Magyar Őstörténeti Találkozót. A benidor­­mi. zürichi, londoni, oberwarti, al­­tenbergi, st. galleni, szentendrei ta­lálkozóinkat követően a nyolcadik ..Régen meghall, íme, csecsemőko­rom. én azonban élek. Te pedig Uram. örökké élsz és meg nem haI benned semmi, mert emberöltők ősi kezdetén és minden előtt, s ami említ­hető volna előbbinek, te létezel és Ura, Istene vagy minden teremtmény­nek, mit létbe hívtál. Nálad az összes múlandó dolgok alapjai szilárdan ál­lanak, minden változónak változatla­nul szunnyadnak ősforrásai és min­den öntudatlan s időbe ágyazott va­lóságnak örök eszméi ott élnek teben­­ned”. Hosszú éveken, évtizedeken át úgy tudtuk mi. a marxizmus évtize­deiben nevelődött nemzedék, hogy a vallás métely, a teológia, az egyházi irodalom merő apologetika, a szentek meg, ha Voltak egyáltalán, legjobb esetben is primitív lelkek voltak. Ar­ról persze egy szó sem hangzott el, hogy élt valaha egy Aquinói Szent Tamás nevű „szent” is, aki másfél ezer év után először foglalta össze Arisztotelész után, s az arabok köz­vetítésével a tudományokat, mindazt, amire, vagy aminek ellenében a kö­vetkező évszázadok (reneszánsz, ba­rokk. felvilágosodás) európai tudo­mánya épül. halmozó mű mindannyiunk érdeklő­désére számot tarthat, hiszen a múlt és a jelen élet szinte minden területét a legapróbb részletekig felöleli, kü­lön fejezetet szentelve napjaink — sajnos — egyik legaktuálisabb prob­lémájának, a helyi környezetvéde­lemnek. Egységben láttatja mindazt, amiről az átlagembernek a legjobb esetben is csak kiragadott, hiányos ismeretei lehetnek. A könyv végered­ményben két markáns részre különít­hető: az egyik a természeti környe­zettel kapcsolatos tudnivalókat tár­gyalja, a másik a történeti ismereta­nyagot adja közre, mégpedig úgy, hogy mindig az országos helyzet is­mertetéséből kíván következtetni a helyi viszonyokra, egységben szem­lélve a teljes magyarság, ill. a Bo­drogköz életét. Mindezen túl képet alkothatunk a vidék életével egykoron összeolvadó és személyiségükkel az itt élők életé­re ható nagy irodalmi és történelmi alakokról, mint amilyenek Perényi Péter, Lórántffy Zsuzsanna, Helme­­czi István, Helmeczy Mihály és má­sok voltak. rendezvénynekKaposvár ad otthont. — Melyek azok a témakörök, amelyek a közeli találkozót jellem­zik? — A 10. századi magyar állam­­szervezet és Somogyország. A korra összpontosuló történelmi eseménye­ket pedig időben III. Endre koráig (1290—1301) vizsgáljuk. — Kik jelentkezhetnek az egy­hetes rendezvényre, és mikor kezdődik? —- Az iskola előkészítői és előadói számolnak diákok, szakemberek és amatőr érdeklődők jelentkezésével egyaránt. A résztvevők- megismer­kednek a magyar történelem főbb összefüggéseit és fontosabb esemé­nyeit érintő kutatások legújabb ered­ményeivel. Augusztus 16-án kezdő­dik és 21-én zárul a rendezvény. A S nem volt szó természetesen a másik nagy szent filozófusról sem, Ágostonról, aki pedig, Tamással egyetemben, a világ irodalmának s bölcseletének legnagyobbjai közé tartozik. Aurélius Augustinus (ez volt hő­sünk eredeti neve) 354-ben született Észak-Afrikában, előkelő, sokáig po­­gánynak megmaradt apa és öntudatos keresztény anya (Szent Mónika) gyermekeként, s Hippo püspökeként hunyt el 430-ban, alig pár évtizeddel előzve meg a Római Birodalom s az egész ókor pusztulását. Ágoston tehát az egyetemes mű­velődésnek ama kevés nagy képvise­lője közé tartozik, akiknek megada­tott, hogy egyszerre összefoglalója legyen egy előbbi kornak, s egyben előfutára a következőnek. Ilyen ha­talmas egyéniség volt Homérosz, aki az ősközösségi harcok, mítoszok nagy összefoglalója volt, s egyben első képviselője az ókornak, a görög rabszolgatartó társadalomnak. Ilyen volt Dante, a középkori gondolkodás nagy szintetizátora s egyben a rene­szánsz „édes új stílus” első kezde­ményezője. Ilyen volt Shakespeare, ilyen volt Goethe s ilyen volt (s ez Ez a kiadvány példamutató és mintaértékű vállalkozás eredménye, amely ösztönzően hathat más terüle­tek hasonló jellegű feldolgozására is, ráadásul az iskolai oktatás keretén belül is hasznosan forgatható. ZSEBIK ILDIKÓ l-----------------------------------------------1 ,ocof' m HELMEC Királyhelraec és a Felsö-Bodrogköz természetrajza és történelme wTM jelentkezők pedig a következő cí­men jelentkezhetnek: Ungarische Historichser, CH 8047 Zürich, Postfach 502, illetve az iskola cí­mén: H-8660 Tab, Művelődési Központ, Kossuth L. u. 86. A résztvevők a kiadásaikat maguk, esetleg magyarországi, illetve hazai alapítványok támogatásával fede­zik. Támogatóinknak köszönhetően e rendezvény költségeit részben magunk is fedezni próbáljuk. Az egyesület történelmi iskoláját tavaly Szegeden rendeztük meg, amelyen több mint százan vettek részt. Az előadások a magyar őstörténet és a kora középkor idejére összpontosul­tak. Bízom abban, hogy Szlovákiá­ban élő magyarok is részt vesznek e rendezvényünkön.-száz­kevésbé közismert, mint a többiek esetében) Szent Ágoston. Ókor és kö­zépkor, rabszolgatartó társadalom és feudalizmus határán ő a nagy vízvá­lasztó. Ágoston, mint említettük, elsősor­ban filozófusként jelentős. Ahogy Arisztotelész gondolatait Aquinói Tamás oltotta be a keresztény filo­zófiába, úgy oltotta be, majd ezer évvel Tamás előtt Platón ideatanát s általában a platonizmust (egészen pontosan az Ágoston előtt egy évszázaddal élt Plotinosz ún. újpla­tonizmusát) Ágoston a keresztény­ségbe. Ágoston előtt a keresztény­ség félbarbár héberek, gondolatvilá­gából táplálkozott. Ágoston tevé­kenysége nyomán a kereszténység az európai filozófia mindmáig leg­nagyobb gondolkodójának eszme­világával „kereszteződve” lett al­kalmas arra, hogy megteremtse a világ mindmáig legfejlődőképesebb civilizációját. Ágostonnak egyéb­ként ez a filozófiai munkája, mely e gondolatokat tartalmazza „Az Isten államáról” címet viseli, ezzel is utal­va Platón főmüvére, az „Állam ”-ra. Mi azonban mégsem e munkája s számos további értekezése (A boldog életről, A szabad akaratról stb.) fog­lalkozunk Szent Ágostonnal, hanem irodalmi szempontból legfontosabb munkája, a „ Vallomások" okán. „A Vallomásokat 397 és 400 kö­zött írta, több mint tíz évvel megtéré­se (386) után; nagyjából élete útjá­nak felén járt, amikor számadást ké­szített — írja méltatója, Redl Károly. — Ekkor már jelentős művek hosszú sora áll mögötte, s ő maga tekinté­lyes helyet foglal el az egyházban. Bármi legyen is az a közvetlen ok, amely Ágostont e mű megírására Szinte mindenhol, még a legapróbb, legeldugodtabb, magyarlakta telepü­lésen is akad valamilyen turistacsalo­gató érdekesség, lélekmelengető, szívdobogtató, (magyar) múltunkról tanúskodó látnivaló: sírhely, kúria, kripta, várrom, templom, kápolna, emlékház vagy egyéb építmény, ne­tán épület, mely egyúttal (egyetemes) történelmünk egy-egy parányi darab­káját, morzsáját is jelenti... Nógrádban, a kanyargós Ipoly mentén, egy alig néhány száz lelket számláló kis palóc falucska: Szé­csénykovácsi faluszéli, dombra ka­paszkodó temetőjében alussza örök álmát az írófejedelem Krúdy Gyula dédapja, Krúdy János. Mindez nem is olyan túlságosan régen, ezerki­­lencszáznyolcvanháromban véletle­nül derült ki csupán. Nógrádban, Mikszáth Kálmán szeretett szülőföld­jén ugyanis — szerencsére — még ma is történnek csodák. A nyugvóhelyet, nyolcvanháro­mig, évtizedeken át nem ápolta, gon­dozta senki. A sírhalmot lassanként laposra koptatta a dombtetőről gya­korta alázúduló esővíz, meg a teme­tőkerten keresztül-kasul rohangászó szél; idővel a sírfön őrt álló márvány­kereszt is belefáradt az örökös csatá­rozásba, megroggyant majd a sírra borult, s a halmot szép lassan felverte a gaz, benőtte a fű. Ezerkilencszáznyolcvanban, a te­metőkért rendezése, felújítása kereté­ben, a dombot szegélyező akácerdő mentén található gazdátlan, elhagyott sírok maradványait közös halomba túrta egy földgyalu. A jókora fémpo­fák kimarkolták a gyomágyból a Krúdy fejfát is. Az orgonabokor ár­nyékában lapuló márványlapra, mely — csodák csodája — nem törött össze (sőt jószerével alig sérült meg, hisz csupán a tetejéről törött le és kalló­dott el a kereszt), három év múltán ötödikes kisdiákok bukkantak rá. Oravecz László és barátai jelentet­ték felfedezésüket a hagyományok ápolásában hosszú évek óta jeleskedő pedagógusuknak, Urbán Aladárnak, az Ipolyvarbói Alapiskola tanítójá­nak. A lelkes pedagógus azonnal a helyszínre sietett. S az eléje táruló látványnak módfelett megörült. A la­pon ugyanis a felirat teljes szövegét ki lehetett betűzni. Kutatómunkába fogott, ám a faluban senki sem tudta neki megmondani, hol volt valójában a sír, hol is állt eredetileg a sírke­reszt. Ezért ott, azon a helyen állítot­ták fel újra a márványlapot, ahol rá­késztette — felfedezhetünk benne némi önigazoló apológiát, afféle ”maga mentségét" —, az eredmény mind formáját, mind tartalmát tekint­ve, rendkívülinek mondható. Ez a mű mintegy határkőként m'agaslik az ókor és az újabb kor között, s jelzi a nagy fordulatot, a szubjektivitás, az emberi személyiség megszületését. Az európai irodalomban első ízben te­kinthetünk bele az emberi lélek mély­ségeibe, s ez a lélek egy keresztény hívő lelke, aki Istenének színe előtt tárja fel önmagát, tesz vallomást éle­téről". Ez az ágostoni életmű lényege. Voltaképpen, ha meggondoljuk, amellett, hogy szent volt, hogy püs­pök volt. hogy nagy filozófus volt, műfajteremtő nagy író is volt. Ez a műfaj pedig nem más, mint az elkö­vetkező évszázadok nagy prózai té­nye: a memoár, az önéletírás; hívják bár Vallomásoknak (mint Rousseau vagy a mi Rákóczink művét), Emlék­iratoknak (mint Saint Simon vagy Casanova opuszait), vagy egyszerű­en Önéletírásnak (mint Cellini, Goe­the, Tolsztoj, Gorkij vagy a magyar irodalomban Kassák, Illyés, Veres Péter, Vas István munkáit), de még Dante Vita nuova c. verses „vallo­mása” is ez ágostoni műfaj leszárma­zottja. Mindezek után mazsolázzunk egy kissé Szent Ágoston vallomásaiban, kedvcsinálónak a különben nem könnyű munka olvasásához. Mindene­kelőtt néhány jellegzetes ágostoni gon­dolat-gyöngyszem: „Avagy teremtője lehet magának valaki?... Esztendőid: egyetlen mai nap... Ártatlan ugyan a gyenge cse­csemőtest, de a lélek immár nem ár­tatlan benne... Illanó szabadság nyo­leltek. Diákjai néhány vödör homokot meg cementet vittek hazulról, s a ke­reszt elé betonszegélyü sírt for­máztak. A síremlék azóta Krúdy Já­nos és felesége — képletes — nyug­helyét jelenti... Krúdy János a 18. század közepén költözött Zólyom megyéből Nógrád­­ba. Szécsényicovácsiban birtoka volt, a faluban kúriát építtetett magának. Négy leánya és két fia született. Egyikük, Gyula, az író, Krúdy Gyula nagyapja volt. Nagyapjának öccse, Kálmán pedig, legalábbis Mikszáth és Krúdy írásaiban, betyárként meg szabadsághősként szerepel. Urbán Aladár szorgalmazza, hogy a sírhelyhez sárban is járható út ké­szüljön, s a temető bejáratánál, az út mentén tábla jelezze, a dombon talál­ható az Ipoly mente egyetlen Krúdy­­emléke, Krúdy Gyula dédapjának az emléksírja. A sírhelyre Antal Erzsébet néni két fenyőcsemetét ültetett, s ha halottai­­hoz megy, visz virágot a Krúdy sírra is (A szerző felvétele) A sírt egyébként a Csemadok Ipoly­varbói Alapszervezetének Szent-Ivány Ferenc Honismereti Köre a kovácsi diákokkal egyetemben gondozza. A közelmúltban, májusban, az író halálá­nak 60. évfordulója kapcsán — a Nagykürtösi járásban először emlékező ünnepség is zajlott a sírnál. Az író többször „megénekelte” ősei Palócországát. „Azon a réten kergettem én is a lepkét és a labdát” — írja töb­bek között —, „s ma úgy látom, hogy szebb rét talán nincsen is az egész vilá­gon." Nos, mi palócok ezt valljuk ma is. (—zé-ell—) mába szegődtem... Nem tudtam még, hogy nem más a rossz, mint a jó hiá­nya... Minden rész visszataszító, ha a maga egészétől eltér... Nem a törvé­nyeseknek kötelék fűzte hozzám, hanem az okosság híjján való komor szenvedé­lyem kereste őt magának... Hogyan is volna boldog ott az élet, ahol élet sincsen... Mégis megszámlálhatóbbak inkább a hajszálai, sem mint érzelmei és szíve vágyai... ” És így tovább, és így tovább. Emlí­tettük már, hogy Ágoston volt az, aki a primitív héber törzsek gondolatait a pla­tonizmus magaslatára emelvén, megte­remtette a keresztény kultúrát s filozófi­át. Szent Pál mellett tehát mindenek­előtt Ágostonnak köszönheti a kereszténység azt, hogy világvallássá lett. Az irodalmi, s főleg filozófiai irá­nyzatot egyébként, amelynek fo képvi­selője Szent Ágoston volt patrisztikának hívjuk — a páter (atya) szóból —, va­gyis az atyák irodalmának. Ez az irány­zat évszázadokon át virágzott, s a ke­reszténység első nagy képviselői tar­toznak ide, olyanok, mint Szent Jeromos például, a Vulgatha szerzője Aranyszájú Szent János s még számtalan nagy szent­je s egyben alkotója a korai keresztény­ségnek. A patrisztikát aztán a Vili—-IX. század táján a skolasztika váltotta fel, a másik nagy keresztény filozófia, s ennek is olyan óriásai voltak, mint Duns Scotus, Occam, Abélard vagy Aquinói Tamás. Sajnos, ezek, lévén „csak” bölcselők, nem térhetünk ki munkásságukra, csak egy mondat erejéig emlékezhetünk meg róluk Szent Ágoston munkásságának „függelékeként”. Akinek „nagyságát vi­lágosan mutatja, hogy az újkori személyi­ség megszületésének első nagy hírnökei, Petrarca például, éppen Ágostonhoz és közvetlenül a Vallomásokhoz kapcso­lódhattak ". A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület meghívása Magyar Őstörténeti Találkozó A nélkülözhetetlen száz könyv Cselényi László rovata 11. r Szent Ágoston: Vallomások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents