Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)

1993-08-11 / 6. szám

12 SZABAD ÚJSÁG 1993. augusztus 11• sz. A pozsonyi magyar könyvesbolt OKTÓBERIG ZÁRVA A Mihály kapu alatti magyar könyvesbolt ajtaja seprűnyéllel kitá­masztva, odabent köpenyes elárusítónők tesznek-vesznek, s az üresedő polcok mellől minduntalan kénytelenek kiszólni a bejárat előtt hitetlen­­kedve ácsorgó törzsvevőknek vagy turistáknak: „Az üzlet zárva!” Az ember Pozsonyban hozzászokha­tott már az efféle látványhoz, hiszen a belvárosban sorra zárnak be, illetve szűnnek meg a boltok, butikok, mé­gis, a szedelődzködés ténye a magyar könyvesbolt esetében első látásra ag­godalmat kelthet, hiszen tudjuk, mi­lyen viszontagságokon ment ke­resztül nem is olyan régen: az óváro­si hivatal ki akarta telepíteni a város­­központból. Most, szerencsére, szó sincs „kila­koltatásról”: a boltot átépítik, átalakít­ják. A további részletekről Sceglíkné Major Arankától, az üzlet vezetőjétől kértünk tájékoztatást. — A vásárlóközönséget váratla­nul érte az egyetlen fővárosi ma­gyar könyvesbolt hirtelen bezárása minden előzetes bejelentés nélkül. Különösen azokat érhette kellemet­len meglepetés, akik ide szoktak járni újságokért. Miért éppen most került sor erre? — Érthető, hogy az emberek türel­metlenek, hiszen a turistaszezon kel­lős közepén zártunk be. Hogy miért éppen most, erre én nagyon nehezen tudnék válaszolni, mivel ebben a kér­désben a tulajdonos, a Madách-Poso­­nium Kft. az illetékes. Az elképzelés eredetileg egészen más volt: a veze­tőség két szakaszban szerette volna lebonyolítarti az átalakítást, először az eddigi raktárhelyiséget, majd az eladóteret. Mi tulajdonképpen erre készültünk, június és július folyamán kirakodtunk a raktárból. Arra viszont nem számítottunk, hogy az üzletet is be kell zárni... Illetve, hazudnék, ha azt mondanám, hogy erre a fordulatra nem voltam felkészülve, hiszen ha az ember tudja, hogy teljes felújításra van szükség — a központi gázfűtés helyett villanyfútést vezetni, villany- és vízvezetéket cserélni, a bejáratot átépíteni, csempézni stb. —, akkor logikus, hogy mindezt csak egyszerre lehet elvégezni. Mi ugyan azt szeret­tük volna, ha minderre január elsejé­től április elsejéig kerül sor, de nem így történt. — Mikor dőlt el, hogy a boltot is be kell zárni? — Én július 23-án, pénteken érte­sültem erről. Július 26-án zártunk be, s mára az eladóteret nagyrészt már ki is ürítettük. Tonnaszámra kell áthe­lyezni, becsomagolni a könyveket, a mintegy hárommillió korona értékű raktárkészletet, s ez nem kis felelős­ség. Munkatársnőimmel eddig vagy ötszázharminc (nehéz) ládányi köny­vet pakoltunk össze, s még kezet sincs hol mosnunk, mert a hátsó he­lyiségben már dolgoznak a kőműve­sek. — Van hová vinniük ezt a ren­geteg könyvet? — Ennek a mintegy háromezer kétszázas tételnek az elhelyezése nem kis aggodalommal tölt el. A könyv szá­munkra érték, nagyon meg tudjuk be­csülni. Ezért remélem, hogy a Madách olyan helyen fogja őket tárolni, ahol nem sérülnek meg, és nem mennek tönkre. Egy Cambridge Enciklopédia vagy egy három-négyezer koronás Biblia nem kis érték, és persze min­den könyv általában. Remélem, oly­an állapotban fognak hozzánk vissza­kerülni, ahogy innét elviszik őket. — Mekkora kiesést jelent önök­nek ez a kényszerszünet? — A kiesés nem csak azt jelenti nálunk, hogy az üzlet és természete­sen a tulajdonos kiadó elesik bizo­nyos bevételétől, hanem azt is, hogy a vevőt ezalatt nem tudjuk kiszolgál­ni. Nagy kár és nem jó reklám szá­munkra, hogy éppen a turistaidény­ben kellett bezárnunk, miután erre különös gonddal készültünk, sőt. az új iskolaév kezdetére is: biztosítottuk a nyelvkönyveket és szótárakat, ame­lyekre a diákoknak már szeptember­ben szükségük lenne. El sem tudom képzelni, hol fogják ezeket besze­rezni. De a kérdésre visszatérve, azt hiszem, elsősorban a vevők lesznek szegényebbek annyival, hogy nem juthatnak itt hozzá azokhoz a köny­vekhez, amelyek időközben Magyar­­országon megjelennek. Raktár hiá­nyában ezeket nem hozhatjuk át, ezért biztosan elesünk jó néhány új könyvtől, többek között a nálunk korábban kapható sorozatok újabb köteteitől. — Mikorra várható az átalakí­tott üzlet megnyitása? — Az igazgató úr szeretné, ha már szeptember végén nyitnánk, de ez természetesen nem csak tőlünk függ. Attól tartok, októberre is elhúzódik a munka. Teljes átalakításról lévén szó, nem csak a ki- és berakodás telik időbe. — Milyen lesz az új könyves­bolt? — Szebb, modernebb és nagyobb, mivel a hátsó raktárhelyiséget is ela­dótérként szeretnénk kihasználni. Fél éven belül csupa új üzlet lesz körü­löttünk, tehát mi sem maradhatunk le. (A Madách—Posonium könyvke­reskedés és libresszó fenntartásának feltételével tarthatja meg a Mihály utca 6. szám alatti üzlethelyiséget — a szerk.) Másrészt az üzlet for­galmát is fel kellerte lendíteni, ha egyáltalán meg akarunk élni... A vállalkozás ez idág nem igazán nyereséges, hiszen elég magas a bérleti díj. A választékot is bővíteni kell, ezért a könyveken és lemeze­ken kívül bizonyára forgalmazunk majd videokazettákat és népművé­szeti tárgyakat is. De a többi hadd legyen meglepetés. Vásárlóközön­ségünket arra kérném, legyenek tü­relemmel. Mi azon leszünk, hogy a könyvesbolt minél előbb rendelke­zésükre állhasson. HARASZTI ILDIKÓ A cseh turisták nem maradnak el Nagymegyer nyaral Július nem volt igazán kegyes hozzánk, nyaralni vágyókhoz. A gyakori esőzések, hűvös idő miatt a tavakat, termálfürdőket látogatták a szoká­sosnál kevesebben. Augusztus kedvezőbbnek ígérkezik. A termálfürdők vezetői többnyire panaszkodnak, hogy kevés a vendég, kicsi a forgalom. Nagymegyeren jártunk, hogy az ottani híres, elsősorban csehek által láto­gatott fürdő helyzetéről érdeklődjünk annak vezetőjétől, DÉCSI ZOL­Krimi a lakótelepen „Késsel támadtak az apámra A hatvanas éveit taposó Dezső reggel nyolckor megjelent a be­járati ajtóban. A lakótelepi háztömbök egy közös udvart zár­nak közre. Egy fa árnyékában te­lepedett le, és maga mellé dobta a kötegnyi vesszőt. Késlekedés nélkül hozzáfogott bicskájával azok lehámozásához. Lassanként benépesült az udvar, szőnyeget porolt az egyik, autót mosott a másik szomszéd. Ki hitte volna, hogy a délelőtti ténykedést vala­mi is megzavarhatja? Egy kötegnyi vessző pihent már lecsupaszítva a fa alatt, ami­kor a szomszédos ház bejáratánál megjelent egy fiatalember. Kettő­jüknek már jó párszor volt szó­váltásuk. Dezső családja nagy, sok gyermeke és unokája van. Közös háztartásban élnek, mint ahogyan azt az elődjeiktől látták. Ezen akkor sem változtattak, amikor a külvárosból a módo­sabb városiak közé költöztették őket. Rendes család az övé, a gyerekek pedig elevenek, csak­úgy, mint másutt. A fiatalember viszont más véleményen volt: „Nem elég, hogy a gyerekei szemtelenek és hangoskodnak az udvaron, még maga is szerteszór­ja itt a szemetet? " — támadt a férfira, és egy ugrással a fa alatt termett. Széjjelrúgta a már össze­kötött vesszőrakást, majd elvette a kispadon heverő bicskát. Dezső sem volt rest, hamar felkapott egy vesszőt, és azzal próbálta távol tar­tani támadóját. A fiatalember ügyesebb volt, de talán őt is várat­lanul érte, amikor ellenségét egy mozdulattal mellbe találta szúrni! „Késsel támadtak az apámra!" — sikított fel az emeleti lakás ablaká­ban egy asszony. Kisvártatva a család apraja-nagyja körülállta a Joldre rogyó Dezsőt. Hívták a men­tőket, a rendőrséget, de addigra a tettesnek nyoma veszett. Sokan álltak a verekedéskor az ablakban. De most ki tanúskodik majd mellettünk? - fordult a kia­báló asszony az ablakok felé. A re­dőnyök mögül senki sem vála­szolt. -kó-TANTOL. — Mennyire befolyásolta a júliusi, szeszélyes időjárás a látogatottsá­got? — A kellemetlen őszies idő miatt a tavalyi évhez viszonyítva a látoga­tóknak körülbelül a fele jött el. A le­maradást reméljük még augusztusban be tudjuk hozni, így talán az idén is nyereségesek maradunk. Cseh vendé­geink többsége, úgy 80 százaléka az idén sem hagyott cserben bennünket. Úgy gondolom, fürdőnk legnagyobb húzóereje a termálvízen kívül a kem­ping, ahol viszonylag olcsón, napi 50 koronáért lehet szállást szerezni. Azonkívül a fürdő főépületében is vannak kiadó szobák — valamivel többe kerülnek, de ott zuhanyzó is van. Mint láthatták; a belépőjegyek árát sem emeltük, felnőtteknek 10 korona, gyerekeknek 5 korona. Délu­tán háromtól olcsóbbak a jegyek: 5, illetve 3 koronába kerülnek. A ter­málvíz gyógyítólag hat az emberi szervezetre, csökkenti a fizikai fárad­ságérzetet. A vizet mind az öt me­dencénkben a higiéniai előírásoknak megfelelően naponta, illetve minden másnap cseréljük. A gerincfájdal­makban szenvedők igénybe vehetik a masszázsszalont is. — A mai pénzszűkös világban hogyan tudnak talpon maradni, jut-e pénz fejlesztésre? — Mivel a város önkormányzatá­val igen jó a kapcsolatunk, különösen komoly pénzproblémáink egyelőre nincsenek. A legtöbb pénzt a jócskán megemelkedett fenntartási költségek viszik el. Többszörösére emelkedett a vízdíj, a villany, a fertőtlenítőszerek ára. Bár a város elég rugalmasan rea­gál elképzeléseinkre, költséges, na­gyobb építkezésekbe nem kezdhe­tünk. Az idén vehették első ízben bir­tokukba a gyerekek a légvárat, ame­lyen ugrándozni, játszadozni lehet. A szezon után pedig egy tobogánt sze­retnénk felépíteni, és úgy tűnik, rég dédelgetett álmunk a huszonöt méte­res fedett uszoda megépítése is meg­valósul. Különben a vendégek igé­nyeinek 8 magánbüfé próbál megfe­lelni. Meglátszik azonban, hogy az emberek pénztárcája már vékonyabb, a büfék előtt kígyózó sorok ma már a múlté. Kevesen étkeznek itt — igaz, meglehetősen drágák az ételek. In­kább otthonról hoznak magukkal en­nivalót. A rekkenő hőségben rövid sétát tettem Vida Ferenccel, a vezető he­lyettesével a stranfürdö területén. El­mondta, hogy a rendszerváltás óta. mi tagadás, szemtelenebbek, követe­lőzőbbek, olykor fegyelmezetleneb­bek lettek a látogatók. Komoly prob­lémák azonban, hála istennek, nem nagyon adódnak. Lopások is csak rit­kán fordulnak elő. A hangosbemondó szinte egész nap működik — nagy hasznát veszik. Útközben elbeszél­gettem Vízváry Csabával, az egyik büfé tulajdonosával és vezetőjével. Arról faggatam, megy-e az üzlet, elé­gedett-e a forgalommal. — Sajnos, azt kell mondjam, hogy ez az év sokkal rosszabb, mint akár a tavalyi, vagy az elmúlt évek. Keve­sebb a nép, kevesebb a pénz. Egy négytagú családnak naponta 200-300 koronába kerül itt a fürdőben az ellá­tás. Ezért inkább csak lángost, eset­leg üdítőt vagy fagylaltot fogyaszta­nak. A büfé fenntartása is sokba ke­rül, a villany is drága, nem beszélve a bérleti díjról. Valódi haszonnal lé­nyegében csak a szezon fele után le­het számolni. Én egyelőre még mí­nuszban vagyok. Bár az idén lejár a bérleti szerződésem, szeretném to­vábbra is meghosszabítani, mivel úgy gondolom, hogy ennek a fürdő­nek van jövője. A színvonal folyama­tos emelését nagyon fontosnak tar­tom, hiszen egyre több külföldi, nyu­gati turista is megfordul itt. Néha el is beszélgetek velük, és jó hallani, amikor azt mondják, hogy ez majdnem olyan jó, mint a Balaton, ráadásul hozzá képest rendkívül olcsó. — Milyen konkrét tervei van­nak? — Szeretnék egy kerthelységet, nádtetővel, de egy kuglipálya is sze­repel a terveim közt. Minderről azon­ban a várost kell tájékoztatni, amely­nek a hozzáállásával, őszintén szól­va, nem vagyok megelégedve. Kell egy olyan étterem is, ahol a pincér odamegy a vendéghez, és udvariasan megkérdezi tőle, hogy mit parancsol, mit óhajt. Ezt a fürdőt közös összefo­gással úgy kéne kiépíteni, hogy min­den igénynek megfelelő legyen. Eh­hez közös összefogásra és sok pénzre lenne szükség. Ki kell alakítani Me­­gyer fúrdövárosjellegét. A megyeri fürdőt tehát úgy tűnik, nem kell félteni. Optimista hozzáál­lással, némi befektetéssel még jobbá, színvonalasabbá tehető. Vendégek­ben szerencsére egyelőre nincs hiá­ny. VIDA JÚLIA Természetgyógyászat Gyógynövénygyűjtés - a hatékony fitoterápia alapja Még a legkisebb településre is elju­tott Maria Treben könyve, amely szakmai melléfogásai ellenére is fel­keltette az emberek érdeklődését a gyógynövények iránt. A gyógynövénygyűjtés alapvető szabálya, hogy ismerjük azt a növé­nyt, amit gyűjteni akarunk. A csa­lánt, búzavirágot, gyermekláncfüvet, szarkalábot, pipacsot stb. mindenki ismeri, de pl. nem lehetünk biztosak a mezei zsurlóban, hiszen a mocsári és az erdei zsurló igen hasonlít hozzá — ez utóbbiak viszont mérgező pa­­lusztrint tartalmaznak. A mérgezés lehetősége más növények esetében is fennáll, tehát különösen ügyelni kell arra, nehogy mérgező növénnyel té­vesszük össze a gyógynövényt. Van­nak persze nem mérgező hatású egy­éb növények is, amelyekkel a gyógy­növények szintén összecserélhetek — ám a belőlük főzött tea teljesen hatástalan, tehát munkánk és igyeke­zetünk kárba vészt. Orvosi zsálya (Salvia officinalis, salvia lekárska) MI A TEENDŐ? A gyógynövények felismerése né­melykor még a szakembereknek is gondot okoz. Mégis az a legegysze­rűbb, ha a növényből, amelyben nem vagyunk biztosak, mintát veszünk, s szakemberhez fordulunk. Ha a gyógynövényt a felvásárló számára gyűjtjük, akkor annak mutassuk meg. Ha gyűjtésre indulunk, legyen nálunk megfelelő felszerelés: kés, sarló, kasza, zsák, kartondoboz stb. A zöld növényeket soha ne gyömöszöl­jük a zsákba vagy a dobozba, mert mire hazaérünk, befűllednek és tönk­remennek. Az illóolajakat tartalmazó, aro­­matikus növényeket soha ne gyűjt­sük tűző napon, mert olyankor tar­talmazzák a legkevesebb hatóanya­got. Kizárólag kora reggel vagy este (elé szedjük őket — olyankor kelle­mesebb is a természetben, a szabad­ban tartózkodni. Kivételt képez az orvosi zsálya — ezt napos, meleg időben kell gyűjteni. Soha ne gyűjtsünk gyógynövén­yeket az autópálya, autóút közvet­len közelében, sem pedig nagy üze­mek, gyárak környékén. Ne gyűjtsünk gyógynövényt esős időben — a vizes növények könnyen megpenészesednek. A gyökereket és a gumókat őss­zel szedjük — akkor tartalmazzák a legtöbb hatóanyagot. Mindig csak annyi gyógynö­vényt gyűjtsünk, amennyit még aznap fel tudunk dolgozni: meg­tisztítani, kiteríteni, szárítani. Gyűjtéskor ne tegyünk kárt a ter­mészetben. A fák ágait ne tördeljük, hanem úgy metsszük le a szükséges részt, mintha kertünk gyümölcsfáit gondoznánk. Ne szedjük le a fa öss­zes levelét, mert elhervadhat, kiszá­radhat. A magról szaporodó gyógy­növényből is hagyjunk a terepen néhányat, hogy jövőre újra szed­hessünk belőlük. Arra is ügyelnünk kell, hogy olyan helyen ne gyűjtsünk növén­yeket, ahol korábban szúnyog­vagy rovarirtóval permeteztek. Ne gyűjtsük a beteg, illetve kártevők­kel megtámadott gyógyfüveket. - növényeket se. Dr. NAGY GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents