Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)

1993-08-04 / 5. szám

1993. augusztus 4. sz. SZABAD ÚJSÁG Ukrajna bizonytalansági tényezővé vált Atomfegyvermentes atomhatalom? Ukrajnáról az utóbbi időben sok szó esik a területén tárolt atomfegyverek kapcsán. Mint ismeretes, a Füg­getlen Államok Közösségén belül azok a tagállamok, amelyek területén atomfegyverek vannak, lemondtak róluk Oroszország javára. Jogilag tehát a volt Szovjet­unió atomfegyvereinek egyetlen tulajdonosa Orosz­ország, legyenek ezek a fegyverek akár Belorusszia, akár Ukrajna vagy Kazahsztán területén. Ennek elle­nére az ukrán parlament nemrég olyan döntést hozott, amely szerint az ország tulajdonjogot formál a terüle­tén lévő atomfegyverekre. Nem csekélység: általában úgy vélik, hogy 30 darab SS-19, 46 darab SS-24 atom­rakéta, és egyes források szerint még további 1240 atomrobbanófej van Ukrajnában. Ezenkívül atom­bombák célbajuttatására alkalmas távolsági bombá­zók és SS-18 típusú interkontinentális rakéták is van­nak ukrán területen. Eszerint az ország a világ harma­dik legnagyobb atomhatalma. Jogosan merül fel a kér­dés: tehát atomhatalom Ukrajna, vagy sem? Komo­lyan kell venni az atomfegyver nélküliségről tett ukrán kijelentéseket, vagy azok csak propagandaszólamok? Nem kevesebb forog kockán, mint az, hogy a START 1 és START 2 egyezmények a nagyszabású atomleszere­lésről vonatkoznak-e Ukrajnára. Tekintsük át röviden, milyen kötele­zettségek hárulnak Ukrajnára az atomfegyverekkel kapcsolatban. Először a FÁK megalakulásáról kö­tött szerződésben esik említés az atomfegyverekről. ,1991. december 8.-án írták alá a FÁK megalakulásá­ról szóló szerződést, amely kimondja, hogy a volt Szovjetunió atomfegy­vereiről külön megállapodás rendel­kezik úgy, hogy fennmaradjon e fegy­verek egységes ellenőrzése. Ezt a me­gállapodást még ugyanabban a hó­napban. december 21.-én írták alá. Ukrajna és Belorusszia ebben kötele­zi magát, hogy atomfegyverekkel nem rendelkező országként csatlako­zik az atomsorompó - egyezményhez, ez irányban biztosítékokat nyújt a Nemzetközi Atomenergia Ügynök­ségnek, elismeri, hogy jogilag a volt Szovjetunió atomfegyverei felett egyedül Oroszország rendelkezik. Ez nemzetközi vonatkozásban is mege­rősítést nyert, amikor 1992. május 23.-án Lisszabonban aláírták a START 1 pótjegyzökönyvét. Eszerint Ukrajna, mint atomfegyverekkel nem rendelkező ország megígéri a csatla­kozást az atomsorompó - egyezmény­hez. Erre az ígéretre a FÁK 1992. júli­us 6.-i csúcsértekezlete tette fel a pontot, amikor Belorusszia, Ka­zahsztán és Ukrajna elnökei megálla­pították. hogy atomfegyvermentes országokként csatlakoznak az atom­sorompó - egyezményhez. A Bush amerikai elnök és Jelcin orosz állam­fő között ez év január 3-án aláírt START 2 egyezmény azután megál­lapíthatta, hogy Ukrajna, Belorusszia és Kazahsztán atomfegyvermentes ál­lamokként vesznek részt az atomso­rompó egyezményben. Az ügyben alapvető fordulatot je­lentett az ukrán parlament idei július 2-i ülése, amelyen határozatot hoztak, s ebben a törvényhozó testü­let kijelenti: „Ukrajna a történelem alakulása folytán atomfegyverek tu­lajdonába jutott, amelyeket a volt Szovjetuniótól örökölt’'. A további­akban a határozat arról szól, hogy az ország a jövőben atomfegyver­mentes akar lenni, és fellép az atom­fegyverek alkalmazása ellen. Úkrajna pálfordulása nem volt egészen váratlan. A területén lévő atomfegyverek tényét már régóta gazdaságilag szerette volna hasznosí­tani. Először kárpótlást kért azért, hogy az atomfegyvereket 1994 vé­géig kivonják az országból. Arra hi­vatkozott, hogy az atombombák meg­semmisítésekor fennmarad a hasa­dóanyag, s ez jelentős értéket képvi­sel, amire Ukrajna igényt tart. Ukrajna a hasadóanyagért 5-6 milli­árd dollárt követel, ami az anyag pia­ci árának 25-szöröse. Az ukrán veze­tők azt állítják, hogy Oroszország a nukleáris anyagot az USA-ba adja el. Persze, ezt Úkrajna szeretné értékesí­teni. Van is némi jogigénye erre, mert a Szovjetunió vagyonának elosztásakor az atomfegyvereket nem osztották el, tekintve, hogy azokat ki­A Balkánon egy újabb válsággóc van születőben? Albán kérdés felülnézetben Pristina koszovói központban Felí­rni Agani, a Koszovói Demokrati­kus Liga alelnöke sajtóértekezleten kijelentette, hogy egyre időszerűb­bé válik Koszovo csatlakozása az anyaországhoz, Albániához. Ezzel megerősítette Ibrahim Ragovnak, Koszovo önkényesen megválasztott elnökének korábbi kijelentéseit, hogy az albánok követelni fogják a határok módosítását, illetve az egyesülést Albániával. A koszovói albán törekvés riadalmat váltott ki azokban az országokban, ahol nagyszámú albán él, elsősorban Görögországban. A görög kormány már az első jelekre reagált, amikor több ezer, állítólag illegálisan az or­szágban tartózkodó albánt kíméletle­nül kiutasított. Mitszotakisz kormá­nyfő még rá is tett egy lapáttal, ami­kor azt követelte Albániától, biztosít­son legalább olyan jogokat az albá­niai 400 ezer görögnek, mint amilye­neket az albánok „élveznek" Koszo­vóban. Meksi albán miniszterelnök sem volt rest, azonnal válaszolt és „e­­lismerte", hogy 50 ezer görög él Al­bániában. De követeli, hogy a görög­­országi albánoknak is biztosítsák val­lási és nemzetiségi jogaikat. Megszó­laltak erre a görög parlament eddig szunnyadó török képviselői is: azt követelték, hogy a görögországi törö­köknek biztosítsanak olyan jogokat, mint amilyeneket Albániától követel­nek. Több se kellett a görög kormá­nyfőnek: rögtön nyilatkozott és egy­értelműen leszögezte, hogy Görög­országban nincsenek kisebbségek, csak vallási csoportok. Az ember itt lehet görög keresztény, vagy görög muzulmán, de kisebbség az nincs. Akinek nem tetszik, fel is út. le is út, mondta ki a kormányfő kerek perec... Mintha már hallottunk volna ilyesmit mifelénk is... Külön pikantériája az ügynek, hogy mind Görögország, mind Albá­nia ellenezte Macedónia felvételét az EBEE-be. mert úgymond. Macedónia bizonyos jogokat nem biztosít az al­bánoknak. Furcsa egy dolog ez: aki a nemzetiségi jogokkal manipulál, rendszerint olyan elvakult lesz, hogy a tényeket sem látja. Macedónia kor­mányában ugyanis hat albán nemzeti­ségű miniszter van. De térjünk vissza Koszovóba. Egyre-másra azt halljuk, olvassuk, hogy itt a lakosság 90 százaléka al­bán. Való igaz. Csakhogy kevesen tud­ják: az albánosítás itt véres erőszakkal ment végbe. Egy Koszovóban élt cseh orvos, Rajkó Dolecek, részletesen elemezte a koszovói viszonyok alaku­lását. Kitűnt: 1921-ben a tartományban 140 ezer albán élt és 203 ezer szerb és montenegrói. A második világhábo­rú idején a koszovói albánok az olaszok oldalára álltak, 10-12 ezer szerbet és montenegróit megöltek, százezerszámra űzték el őket Koszo­­vóból. Házaikba, birtokaikba albá­niai albánokat telepítettek... Ez is is­merős valahonnan... A koszovói al­bánok népszaporulata több. mint tízszerese a szerbekének ( Szerbia la­kosságának száma 278 év alatt kétsze­reződött meg, a koszovói albánoké 29 év alatt). Az albániai bevándorlás Tito rendszerében is folytatódott, s a helyi szerbek helyzete egyre inkább tarthatlanná vált, úgyhogy tömegesen áttelepültek Szerbiába. Ma a koszo­vói albánok száma meghaladja a két­milliót. Van ennek a koszovói ügynek sú­lyos tanulsága is. Nemzetiségi, etni­kai kérdésekben mindig leegysze­rűsítve beszélnek a problémákról. A fenti példán is látható, elég egy kissé mélyebbre nézni és kitűnik: a nemzeti­ségi kérdés felkorbácsolása mestersé­ges. a valóságtól erugaszkodott jelen­ség, tények nem állnak mögötte. Az a politikus, aki nem tudatosítja, vagy el­hallgatja a tényt, hogy Európa, s ezen belül a Balkán is etnikailag vegyes tér­ség, s ez a természetes, az az erőszak fellángolását készíti elő. Az etnikailag úgy-ahogy tiszta térségek csak erőszak­kal válhattak olyanná, amilyenek. ÁDÁM PÉTER zárólagosan Oroszország ellenőrzi. Most Ukrajna felfedezte, hogy nemcsak fegyverekről van szó, ha­nem piaci értéket képviselő hasadóa­nyagokról is. Jelenlegi gazdasági hely­zetében ez jelentős tényező. A mostani helyzetnek van egy fe­lette veszélyes vonatkozása, Ha már Ukrajna magáénak tekinti a területén levő atomfegyvereket, akkor ennek csak akkor van értelme, ha rendelkezik az atomfegyverek indításához szüksé­ges kódokkal is. A nyugati sajtó sokat foglalkozik azzal, hogy a 640 ukrán atomszakértőnek sikerül-e megfejtenie a fegyverek ellenőrzésének kulcsát. A The Independent c. brit lap szerint ez csupán műszaki kérdés, és idővel meg­oldható. Ha ez sikerül, akkor az ukrá­nok behatolnak az ellenőrző rendszer­be, saját kódjukat táplálják bele és le­hetetlenné teszik Oroszországnak, hogy a valóságban is gyakorolhassa az atom­fegyverek fölötti ellenőrzést. Nem felté­telezhető, hogy Ukrajna be akarná vet­ni azután atomfegyvereit. De a manipu­lálás a kódokkal felette veszélyes já­ték. BÁTSY GÉZA Képzelt interjú a nosztalgiáról Tbilisziben két tüntetés között sike­rült képzeletben találkoznunk Eduard Sevardnadze grúz államfővel, aki tudvalevőleg az egykori Szovjetunió külügyminisztere volt annak idején. Azonnal a tárgyra tértünk. Elnök úr, gratulálunk a sikerhez, amit Szocsiban elértek. A tűzszünet valóban nagy eredmény. — Nézzen ki az ablakon, látja ezt a tüntetést? Ezek egyáltalán nem akarnak tűzszünetet. Hej, bezzeg, amikor még szovjet külügyminiszter voltam... De hiszen önnek akkor világprob­lémákat kellett megoldania, s kemé­ny ellenfelekkel tárgyalnia. — Persze, persze, de amikor az amerikaiakkal volt problémám, azok nem lőttek vissza, mint az abházok. Hej, jobb volt, amikor még külügymi­niszter voltam. A szabad Grúzia létezése nem lel­kesíti? — Elsősorban fáraszt. Bezzeg, amikor még külügyminiszter voltam. Most az ország első'embere... — Az utolsó, aki örül ennek. Bez­zeg. amikor még külügyminiszter vol­tam... Van kilátás a tartós békére Grú­ziában? — Rmélem. Hej, ha még egyszer leülhetnék Genfben Christopherrel és úgy istenigazából eldumálhatnánk az unokáinkról... V.G. Objektív hírszolgálat Az elmúlt héten is gyűrűzött a maribori fegyverbotrány. A részleteket bőven taglalta a napi sajtó. Mint ismeretes, a szlovéniai Maribor repülőterén nagy­­mennyiségű fegyvert és lőszert találtak, amely az ENSZ humanitárius segély­­szállítmányának álcázva érkezett az országba a múlt év szeptemberében. A fe­gyvereket Boszniának szánták, de a pontos címzett ismeretlen. Az ENSZ fegy­verembargójának nyilvánvaló megszegéséről van szó. Annyi kitudódott, hogy a fegyvereket öt 11-76 típusú orosz, vagy ukrán óriásgéppel szállították Mari­borba. A rengeteg nyilvánosságra hozott, ám lényegtelen részlet helyett ves­sünk inkább egy pillantást a hír tálalására. A legelső magyarországi jelentés az esetről a Magyar Televízió híradásában hangzott el. A hírben szerepelt a mon­dat, amely szerint a fegyverek valószínűleg Szlovákiából és Csehországból származnak. Szinte ugyanakkor a Szlovák Rádió is közölte a hírt. Eszerint ma­gyarországi szállítmányról van szó. Az esetről azóta hírzárlatot rendeltek el, de rengeteget írnak róla mindenütt. Tehát senkinek sincs pontos értesülése sem a fegyverek eredetéről, sem arról, ki szegte meg az ENSZ-embargót. Mindenki nyugodt szívvel vádolhatja azt, akire éppen haragszik. Szóba került már Szu­dán, Ukrajna, Kína is e fegyverekkel kapcsolatban. Mindegy, fő, hogy be lehet ezzel feketíteni akárkit, akivel valami vitánk van. A „Leszámolás” hadművelet Az izraeli légierő a múlt vasárnap hajnala óta napokig bombázta Dél-Libanon északi részén, úgymond, a Hezbollah fegyverraktárait és állásait. Az akciót egészen nyíltan a „Leszámolás" fedőnévvel indították. Ez volt eddig a legna­gyobb méretű katonai bevetés Dél-Libanon ellen az elmúlt tizenegy évben. Bevették a legkorszerűbb F-15 Eagle nevű vadászbombázókat, a haditengeré­szet gyorsnaszádjai a tenger felől lőttek, a határra vontak össze nagyszámú harckocsit és 155 mm-es ütegeket, amelyek szintén részt vettek a bombázás­ban. A dél-libanoni lakosság tömegesen menekül Bejrut felé, mert természete­sen őket sújtja a leginkább a támadás. Nemcsak az Izrael által megszállt úgy­nevezett dél-libanoni ütkozőzónáról van szó, támadás érte Sidon városát, Bejrut fölött is állandóan őrjáratoznak az izraeli gépek. Christopher amerikai külügyminiszter megszakította távol-keleti útját és a hét végén washingtoni egyeztetés után a Közel-Keletre készült utazni, mert a „Leszámolás” közvet­lenül veszélyezteti a közel-keleti béketárgyalásokat. Bonyolítja a helyzetet, hogy négy szíriai katona is életét vesztette. Áz izraeli hadsereg vezérkari főnö­ke, Barak tábornok szabad kezet kapott Dél-Libanonban. Szerinte arról van szó. hogy egy és mindenkorra véget vessenek a Galilea elleni rakétavetős tá­madásoknak. „ Libanonban csak akkor lesz csönd, ha nyugalom lesz Galileá­­ban is” - mondta a tábornok. Számos libanoni falu romba dőlt. Lehet, hogy Christophemek sikerül ideig-óráig elhallgattatni a nehézfegyvereket a térség­ben. De sem a Hezbollah Irán által támogatott fegyveresei, sem Izrael hadereje ettől nem teszi le a fegyvereket. A löporos hordó és a gyutacs ott maradnak a Szent Földön. A legnépszerűbb magyar újságíró A legnépszerűbb magyar újságíró Szlovákiában kétségtelenül Fábián László, akinek Rossz szomszédság című cikke az Új Magyarország c. lapban minden eddigit felülmúló „sikert” aratott. Nem volt szlovák lap, rádió-, vagy televíziós adás — legyen ellenzéki, vagy kormánypárti —, amely legalább ne ismertette volna. Megjelenhet a magyarországi sajtóban bármilyen Szlovákiát dicsőítő cikk, azt itt senki sem veszi figyelembe. Ha azonban valaki otrombán becsmérli a szlovákságot, számíthat a „népszerűségre”. A cikken egész héten át csámcsogtak a szlovákiai lapok és nyilván visszatérnek rá a jövőben is, hi­szen ilyen magyarellenes hangulatkeltésre alkalmas „ ziccer" nem mindig adó­dik. Egy kérdés ezzel a cikkel kapcsolatban azonban bennünket is érdekelhet: mi a csudának, milyen indíttatással írta ezt szerzője? Ha tótozásával a szlová­kiai magyarság ellen akarta hangolni a szlovák közvéleményt — akkor ez hiányta­lanul sikerült. Á.P. hírszemléje *=27 b3=64 a=3 t ■■ :. • - , ' ■ ' b=4 ■- 0*025 c=5 c’«125 fl > c—> Jrf>l 9+16=25 27+64*125 Pitagorasz tétele segítségével ábrázolt Fermat-hipotézis ( A The Guardian ábrája ) Megoldották a Fermat-tétel titkát A matematikában létezik egy 350 éves talány, amelyet Pierre de Fermat (1601—1665) fedezett fel, s azóta Fermat-tételnek hívják. Leegyszerű­sítve arról van szó, hogy Pitagorasz tétele csak a közismert a2 + b- = c2 formájában állja meg helyét, amen­nyiben azonban a hatvány nagyobb a négyzetnél, tehát a3 + b3 stb., akkor egész számokban nem oldható meg. Fermat 1637-ben egy könyvet olva­sott, történetesen a Diophantosz-féle feladatról, s annak a szélére ráírta, hogy ismeri a rejtély megoldásának módját. De a megoldás azóta sem ke­rült elő. A matematikusok világszerte évszázadokon át törték a fejüket a megoldáson, de nem jöttek rá. Tu­­kucsi Abe japán matematikus úgy jellemezte a problémát, hogy az „o­­lyan kihívás, mint Hillary számára a Mont Everest volt”. Egy brit tudós a Cambridgei Egyetem Isaak Newton Intézetének munkatársa a problémát ezekben a hetekben megoldotta. A tudós neve: Andrew Wiles. Talán ér­demes megjegyezni a nevét. A meg­váltó ötlet már 1982-ben eszébe ju­tott, de még három évig csiszolgatta, nem használt számítógépet, csak pa­pírt, ceruzát. És persze a fejét. Most tudományos tanács elé vitte a me­goldást. A tanács hivatalos okiratot adott ki, amelyben leszögezi: a Fer­mat-tétel titka már a múlté, mert Wi­les minden kétséget kizáróan bizo­nyította, hogy a talányt megoldotta. Még 1907-ben a Göttinger Gesell­schaft der Wissenschaften 100 ezer arany márkát érő díjat tűzött ki an­nak, aki a talányt megfejti. A német aranyak azonban az 1927 és 1948 évi reformok után, valamint az infláció következtében elvesztették értéküket és ma a díj összege 7500 márkát ér. A díjat csak 40 évesnél fiatalabb tu­dós kaphatja meg. Wiles idén 40 éves, a díj odaítélésének időpontja pedig 1994. Akkor Wiles már 41 éves lesz. Egy nagy tudósnak is lehet pechje. (vil.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents