Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)

1993-08-11 / 6. szám

1993. augusztus 11• sz. SZABAD ÚJSÁG 3 A politikai rendszer generálozása Itáliában Hol szorít az olasz csizma? A sajátosan kialakult politikai rendszer Olaszországban válságba jutott, tarthatatlanná vált az ipari tőke, a maffia és a politikai struk­túrák összefonódásának eddigi gya­korlata, amely lehetővé tette ugyan a gazdaság megújulását a második világháború után, a piacgazdaság működését, de hosszú távon össze­zilálta a politikai életet, végül is kedvezőtlenül hatott a gazdaságra, és többé-kevésbé megbízhatatlan partnerré tette az országot a közös piaci közösségben. Az olasz líra ki­hullott az Európai Valuta Rend­szerből, ismét lábra kap a terroriz­mus, csökkent az olasz áruk ver­senyképessége a világpiacon, kor­rupciós botrányok sorozata rengeti meg alapjaiban azt az építményt, amely évtizedeken át több-keve­sebb szerencsével, számos vonatko­zásban a törvényesség határán egyen­súlyozott, s most összeomlóban van. A legjellemzőbb az olasz plitikai életben a pártok finanszírozásának il­legális, ám hallgatólagos közmege­gyezéssel általánossá vált gyakorlata volt. Legújabban nyolc egykori veze­tő politikus ellen folyik vizsgálat kor­rupciós ügyben. Köztük van a szocia­lista párti volt kormányfő Bettino Craxi, de a kereszténydemokrata For­­lani és Pomincino, a volt szocialista igazságügyminiszter Martelli, a ki­sebb koalíciós pártok elnökei, mint La Maifa ( republikánus), Altissimo (liberális), Vizzini ( szociáldemokra­ta) is. Egyedül a republikánus La Maifa vallotta be, hogy kenőpénzeket fogadott el, a többiek tagadják, adat­hamisításra. pártkasszába történt átu­talásra hivatkoznak. A nagy iparvál­lalatok vezetői, akik a kenőpénzeket kiutalták, ugyancsak kutyaszorítóban vannak, A milánói San Vittore bör­tönbe több mint ezren kerültek emi­att. Legutóbb Raul Gardini iparmág­nás golyót repített fejébe, Gabriel Gagliari, az ENI vegyi konszern el­nöke a börtönben végzett magával. Összesen tíz jelentős ipari vezető lett öngyilkos. Ugyancsak rájár a rúd a maffiára, amelynek többszáz alvezérét, vezérét és tagját tartóztatták le. Gyanúba ke­veredett a maffiával fenntartott Néhány héttel ezelőtt a német Bun­desbank fél százalékkal csökkentette a jelzáloghitel kamatát. Ennek közve­tett és közvetlen következményei majdnem felborították az Európai Valuta Rendszert. Az Európai Közös­ség bankjai a nemzetközi valutapia­con „rávetették magukat” a márkára, amelynek árfolyama ezáltal jócskán eltávolodott a többi valutától. A la­pok elkezdtek az Európai Valuta Rendszer haláltusájáról írni, a fran­cia, belga és spanyol állam meg­kezdte saját valutájának felvásárlását, hogy mentse a menthetők bár tudták, hogy a végtelenségig ez nem folytat­ható. A közgazdászok megvádolták Németországot, hogy saját inflációs gondjait a többiek rovására gyógyít­­gatja, többen azt állították, hogy az EK-tagországok a harmincas évek hi­báját ismétlik meg, és valutájuk árfo­lyamát a gazdasági válság ellenére menteni próbálják. Ez a harmincas években az elszigetelődéshez, majd a nemzetközi ellentétek kiéleződéséhez vezetett. A helyzet kétségtelenül ri­asztóvá vált. Az EK valutáinak stabilitását egy rendszer biztosítja. Ez az 1972. évi úgynevezett stabil valutakígyón ala­pul. 1979-ben ennek alapján létre­hozták az Európai Valuta Rendszert, amelynek fő elve: az árfolyamokat kölcsönösen az ECU-höz mérik, és az árfolyamkilengések nem haladhatják meg a 2,25 százalékot. Kivételt képez Spany olország és Portugália, amelyek valutáinak árfolyama a viszonylag alacsonyabb fejlettségi szint miatt 6 kapcsolatok miatt számos volt vezető politikus is, mint pl. Andreotti egyko­ri miniszterelnök. A maffiaellenes parlamenti bizottság elnöke Luciano Violante a jelenlegi helyzetről kije­lentette:" Egyes politikai rendszerek bukását mindig öngyilkosságok soro­zata kísérte, így volt ez a weimari köztársaság és a harmadik birodalom bukása után is". A politikai rendszer változik tehát, valamiféle rendszerváltásról van szó. Kitűnt, az eddigi toldozott-foltozott rendszer valamiféle szükségmegoldás volt a fő veszély, a kommunizmus térhódítása ellen. Ennek érdekében „megengedhetőnek” tűntek a maffia­kapcsolatok éppúgy, mint a pénzin­jekciók a nagyipart támogató politi­kusoknak. A föveszély elmúlt, itt az ideje egészséges alapokra helyezni a gazdaságot és a politkai életet egya­ránt. Ez természetesen az eddigi össze­fonódásokban szerepet játszó egyéne­ket éppúgy érinti, mint a maffiát, a hagyományos politikai pártokat. A legutóbbi helyhatósági választásokon már kitűnt, az új pártok törnek előre, a hagyományosaktól elfordul a vá­lasztópolgár. Az érintettek persze el­lenállnak. Eszközökben nem válogat­százalékkal ingadozhatnak a többie­kéhez képest. Nos, ez a stabilizáló rendszer ingott meg, a francia frank a 2,25 százalékot majdhogynem meg­haladta, zuhant az escudo, a peseta, a belga frank viszonylagos árfolyama. Ilyen árfolyamkülönbségek miatt esett ki a valutarendszerből annak idején az olasz líra és a brit font, csakhogy most Hollandián kívül majdnem mindnyájan túllépték a bű­vös határt. A fenti helyzet megoldására Brüsszelben találkoztak az EK-tagál­­lamok pénzügyminiszterei és bankve­zetői. Salamoni döntést hoztak: az ár­folyamingadozások megengedett ha­tárát 2,25 százalékról 15 százalékra bővítették. Az intézkedés ez év vé­géig érvényes, közben pedig lépése­ket tesznek abban az irányban, hogy visszaálljanak a régi arányok. A nagy riadalom véget ért, a va­lutaválság megoldódott. Az ered­ménnyel természetesen a németek a legelégedettebbek. Ezentúl már a többi tagállam nyíltan bevallhatja gazdasági gondjait, s ezt 15 száza­lékig kivetítheti valutája árfolya­mában. A különbségek így nyil­vánvalóbbá válhatnak. Az árfolya­mokon is mérhető lesz, hogy a né­met márka uralja Európát. A ma­gyar bankrendszer ezt azonnal megértette, és a pénzpiacon az ECU helyett már a márkához iga­zodik. Adám Péter nak, s napirendre kerültek először a bírák elleni bombatámadások a maf­fia részéről, később a robbantásos merényletek, nyilván a politikai alvi­lág rendezésében.Hogy mennyire bo­nyolult az ügy, azt jellemzi Cossiga volt államfő esete, akiről kitűnt, hogy 50 bíró és nyolc képviselő társaságá­ban szabadkőműves páholy tagja volt, amely kapcsolódott a maffiához, s ezen keresztül bonyolították a ké­nyelmetlen emberek eltávolítását, a fegyvercsempészetet és a korrupció­kat. Olaszországban 600 szabadkő­műves páholy van hivatalosan. Ciampi jelenlegi olasz kormányfő közgazdász. Tudja, hogy a nemzetkö­zi feltételek is beértek a nagy tiszto­gatáshoz, amely előfeltétele a gazda­ság egészséges alapokra állításához. Mindaz, ami e rendszerváltás ellen történik, legyen az robbantásos me­rénylet, politikai gyilkosság, zűrzavar­keltés, az összefonódott, a hatalomba és az iparba beépült alvilági struktú­rák ellenállását, remélhetőleg haláltu­sájuk utolsó marásait jelenti csupán. BÁTSY GÉZA Képzelt interjú a légiveszélyről Alija Izetbegovics bosnyák elnököt Genfien sikerült képzeletben elér­nünk, és a boszniai helyzet alaku­lása felöl kikérdeznünk. Hallom, készeniében áll a NA TO 60 harci repülőgépe Olasz­országban és a brit, meg francia anyahajókon, hogy beavatkozzon Boszniában. Mit szó! ehhez? — Bárcsak jönnének már. Ön szerint meg tudják a pilóták kétszeres hangsebességnél külön­böztetni a bosnvákokat a szerbek­től? — Mindegy, csak jöjjenek és mutassák meg, hogy mögöttünk is áll valaki. Most, hogy ön is aláírta az új rendezésről a megállapodást, nem lesz miért jönniük. — Azt a megegyezést még a parlamentnek jóvá kell hagynia. Ha ellenkezik az ország területi egységével, nem hagyják jóvá. Akkor miért írta alá? — Az ország területi egysége ér­dekében. Gondolja, hogy a szerb és a horvát nacionalisták fenntartják a jövőben az ország területi egysé­gét? — Legfeljebb ismét készültségbe helyezik azt a hatvan repülőgépet. Attól a többiek megijednek? — Nem ijednek meg, de bizto­san megint aláírnak valamit. Sokáig folytatódik még a rom­bolás Boszniában? — Ha sokáig folytatódik, akkor lesz egység. Egységesen rombadőlt országban leszünk mindannyian V.G. A valutarendszer megingott, de nem omlott össze A márka uralja Európát Felemás eredményű „leszámolás” A Libanon elleni izraeli „Leszámolás” hadművelet egy teljes hétig tartott. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy 130 embert megöljenek, 448 embert megsebesítsenek, tízezer lakást leromboljanak, és majdnem félmillió dél-libanoni lakost kiűzze­nek otthonukból. Mindez hivatalosan azért történt, mert az iránpárti síita Hezbollah fegyveres szervezet rakétavetős támadást intézett Izrael határvidéke ellen, s a támadás során 2 ember életét vesztette. Számszerüségben a megtorlás tehát leszámolás volt a javából. Ami kudarcnak számít, arról a Newsweek c. amerikai lapnak az a véleménye, hogy a hadművelet céljával éppen ellenkező eredményt ért el. A cél ugyanis az volt, hogy a síita Hezbollah és a helyi la­kosság közé éket verjenek, az emberek szenvedéseikért a gerillákat tegyék fe­lelőssé. Ez pont fordítva sült el, hiszen a dél-libanoni lakosok, akiknek házait izraeli gránátok rombolták le, hozzátartozóikat izraeli fegyverek ölték meg egyértelműen Izraelt ítélik el, és tovább támogatják a kb. 2000 főt számláló harcos iszlám erőket. A dél-libanoni lakosság zöme síita vallású, s a gerillákat saját „hadseregének” tekinti. A Hezbolláh (Isten Pártja) 1982-ben jött létre Baalbekben, hogy az izraeli invázió ellen küzdjön. Közvetlen kapcsolata van Teheránnal, ahonnan fegyve­reit is beszerzi, méghozzá egyre korszerűbbeket. A fegyverek a damaszkuszi repülőtéren átjönnek, de Szíria most egy hétre letiltotta az iráni gépek leszál­lását. Nyilván tudták Damaszkuszban, hogy Christopher amerikai külügymi­niszter, aki a Közel-Keleten járt a washingtoni arab-izraeli béketárgyalások megmentése érdekében, ezt úgyis követelni fogja. Követelte is. Azt válaszol­hatták neki, hogy Szírián keresztül nem áramlik fegyver a Hezbollah számára. Tehát ismét minden marad a régiben. Meghalt a király, éljen a király Mint ismeretes, Belgium ötödik királya, I. Baldvin július utolsó napján meg­halt és az utódlásról sok találgatás látott napvilágot. Belgiumban és külföldön is azt várták, hogy a gyermektelen elhúnyt király trónja öcssére, Albert hercegre száll, aki majd fia, a 33 éves Fülöp herceg javára lemond az utódlás lehetőségé­ről.'Nem így történt. A királyi család túl fiatalnak találta Fülöp herceget az uralkodásra, és meglepetésre édesapja, Albert herceg mellett állt ki. A herceg II. Albert néven került a trónra. Az új belga király teljes neve: Albert Félix Theodor Christian Eugen Maria. 1934-ben III. Lipót király második fiaként született. Filozófiát, földrajzot, botanikát és hadtudományt tanult. A belga olimpiai bizottság tiszteletbeli elnöke volt. Olasz származású feleségével Pao­­lával két fiuk és egy leányuk van. Az új király nincs könnyű helyzetben. A fla­­mand-vallon ellentéteket elődje, Baldvin király, igen jól tudta kezelni, s ezt váiják el tőle is. Európában jelenleg 11 királyság van: az Andorrai Hercegség, a Belga Király­ság, a Dán Királyság, a Lichtensteini Hercegség, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Monacói Hercegség, a Holland Királyság, a Norvég Királyságba Spanyol Ki­rályság, a Svéd Királyság, valamint Nagy Britannia és Eszak-írország Egye­sült Királyság. Öt további trónnak van várományosa: az albán, a bolgár, a ro­mán, az orosz és a szerb trónnak. A CIA és a Volkswagen — Opel vita A német autógyártás két bástyája, a Volkswagen és az Opel között március óta tart a háborúskodás, amely a napokban érte el tetőpontját, s nemzetközi üggyé terebélyesedett. Az Opel tudvalevőleg a General Motors amerikai autógyár­óriás európai leányvállalata, s amerikai érdekek fűződnek hozzá. Ezért Bili Clinton amerikai elnök megbízta az igazságügy-minisztériumot és a központi hírszerző szolgálatot, a CIA-t, folytasson vizsgálatok s állapítsa meg történt-e ipari kémkedés. Az arányok érzékelése érdekében néhány statisztikai adat a két autógyár teljesítményéről: a General Motors a világ legnagyobb autógyártó konszernje, évente több mint 5 millió gépkocsit gyárt. A német Volkswagen 3,45 millió személygépkocsit dob évente a piacra, ami az első helyet biztosítja számára Európában. A német piacon is a VW vezet, idén január óta 509 ezer személy­autót gyártott, míg az Opel a második helyen van 288 ezer gépkocsival. A VW a német piac 29,2 százalékát, az Opel 16,5 százalékát uralja. A „háború” a két cég között márciusban kezdődött azzal, hogy az Opel kereskedelmi igazgatója, a GM szőkébb vezetőségének tagja felmondott és „átigazolt” a VW-hez. Az átpártolt Jósé Hispanio Lopez spanyol származású kereskedelmi zseni. Már március 9-én aláírta szerződését a VW-vel, de egy nappal később még részt vett az Opel szigorúan titkos igazgatótanácsi ülésén, ahol a takarékossági intézkedésekről és a kereskedelmi stratégiáról tárgyaltak. Távozása előtt még lehívatott a GM detroiti központjából 70-90 ezer oldalnyi számítógépes adatot a takarékossági intézkedésekről és az elszállítókkal foly­tatott együttműködésről. Lopezzel együtt néhány munkatársa is távozott az Opeltől, akik darmstadti lakásaiban az államügyészség négy doboznyi Opel­­adatot talált, a többi közt egy új típus, a 0-Car rejtjelzésű autó adatait. Az Opel természetesen ipari kémkedéssel vádolja a VW-t és Lopezt. Ha ez igaznak bizonyul, akkor az ipari kémkedés leghatékonyabb módjára derül fény: miért bíbelődni a részadatokkal, ha az egész rendszert kisujjában hordó szakértőt is át lehet csábítani? Lopez ez alatt szülőföldjén üdül, személyes bosszúról beszél. Közben az Opel-vezetők egyre hajtogatják: lop ez a Lopez. Demjanyuk börtönben marad Az ukrán származású Ivan Demjanyukot az izraeli legfelsőbb bíróság felmen­tette a vád alól, amely szerint ö lett volna a trebl inkai haláltábor főhóhéra, aki a zsidók gázzal történő tömeges meggyilkolását irányította volna. A bíróság egyúttal semmisnek mondta ki az 1988-ban kimondott halálos ítéletet. Demja­nyukot az USA adta ki Izraelnek miután bebizonyosodott, hogy álnéven nyerte el az amerikai állampolgárságot. Demjanyuk bevallotta, hogy szolgálatot telje­sített több haláltáborban, de nem ö az a bizonyos „Rettegett Iván”, és nem volt vezető beosztásban. Az egykori KGB szovjet titkosszolgálat adatai szerint va­lóban személycseréről volt szó, a főhóhér más személy volt. Ugyancsak a KGB adattárából származik a jelentés, amelyet a Zsidók Világkongresszusa tett közzé a napokban. Eszerint Demjanyuk 83 társával együtt a szobibori ha­láltáborban 1943. március 23-án felváltotta az addigi őrséget és részt vett több zsidó fogoly megölésében, őrszolgálatot teljesített a táborban több helyütt, s a gázkamrák bejáratánál is. Ezen a dokumentumon Demjanyuk neve és születési dátuma már helyesen szerepel, és így személycseréről nem lehet szó. Az izrae­li igazságügy ezért felfüggesztette Demjanyuk szabadon bocsátását, és új vádi­ratot készít ellene a szobibori tevékenységét illetően. Demjanyuk ellen szól a haláltábor egy másik őrének vallomása is. A felmentő ítélettől megdöbbent volt koncetrációs tábori túlélők megnyu­godhatnak. Demjanyuk nem kerül egykönnyen szabadlábra.

Next

/
Thumbnails
Contents