Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)
1993-08-11 / 6. szám
4 SZABAD ÚJSÁG 1993. augusztus 11• sz. Rimaszécsi aggodalmak Beruházásokkal a munkanélküliség ellen hiányosság a is, mert a községben lévő SZLOVÁKIA egyes régiói a hanyatlófélben lévő gazdaság és a mezőgazdaságban felmerülő problémák miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. A veszteséges állami vállalatok felszámolása, a szövetkezetek súlyos anyagi gondjai miatt, növekszik a munkanélküliség, a lakosság egyre jobban elszegényedik, és úgy látszik, a kormány ígéretei a helyzet stabilizálására csak ígéretek maradtak. A munkanélküliség és az elszegényedés szükségszerűen maga után vonja a bűnözés növekedését, különösen azokban a régiókban, ahol nagy létszámú roma lakos él. Az egyik legveszélyeztetettebb járás a Rimaszombati, mely a munkanélküliek létszámát tekintve országos viszonylatban is az elsők közé tartozik. Az 1700 lakosú Rimaszécsen, ahol a lakosság fele roma, különösen nagy arányú a munkanélküliség, és a község neve gyakran szerepel a rendőrségi jegyzőkönyvek lapjain is. A település problémáiról és a helyi önkormányzat munkájáról beszélgettünk Pósa Zoltánnal, Rimaszécs polgármesterével. — Polgármester úr, tapasztal-e valamilyen változást az SZK Nemzeti Tanácsa által megszavazott és többször módosított önkormányzatokra vonatkozó törvény elfogadása után? — Már maga a tény, hogy az önkormányzatokról szóló törvényt többször is módosították, azt bizonyítja, hogy nincs minden rendben körülötte.En személy szerint úgy (Folytatás az I. oldalról) * Köteles a következőket mondta a beszélgetés végén: „En az éhségsztrájkolók kérését tolmácsoltam a szlovák parlamentben. Elmondtam, mi itt a helyzet. Bevallom, olyan rosszindulatot, mint amilyennel a törvényhozásban e felszólalásom alkalmával találkoztam, még nem éltem meg. Az országgyűlés jelenleg szabadságon van. A kormány szintén. Most már valóban diplomáciai útra kell terelni a kérdést.” A képviselő még elmondta, az éhségsztrájk következtében megindulnak a szakértői tárgyalások és ezért javasolta a sztrájk felfüggesztését. A híd közepén a tárgyafás azzal ért véget, hogy még megvárják a magyar Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának tájékoztatását, és azután születik meg a végleges döntés. Ezután Jakus Péterhez fordultam: — Polgármester úr, ön tizenkét napja „éhségsztrájkol”. Hogy érzi magát? — Elég gyengén. Nem vagyok már olyan formában, mint az első négy-öt napon. Addig nagyon jól bírtam. A tizenkettedik nap után már gyenge vagyok. Csak folyadékot fogyasztok — ásványvizet és narancslevet, valamint vitamintablettákat. Semmi egyebet. Az orvos naponta megvizsgál, minden második nap vért vesz. — A szlovák vámparancsnok a Szlovák Rádiónak adott nyilatkozatában arról beszélt a minap, hogy sikerült önt meggyőznie az éhségsztrájk befejezésének szükségességéről, mert ön elfogadta az ő érveit. — Ilyen értelemben nem nyilatkoztam. Nem volt kár a sztrájkot elkezdeni. Célunk egy részét, hogy végre foglalkoznak a határátkelő megnyitásának kérdésével, elértük. Eddig nem foglalkoztak ezzel. Ha kérvényt küldtünk, vagy bármit írtunk. kaptunk egy nagyon szép. de semmitmondó választ. A kétoldalú tárgyalások a vámhivatalok vezetői között, már eredmény." Ezután kocsiba szálltunk, hogy félszáz kilométeres kerülővel megállhassunk a határ túlsó oldalán. Amikor megérkeztünk, Arnold Mihály, a magyar Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka már javában tárgyalt képzelem el egy önkormányzat tevékenységét, hogy az irányítaná teljes mértékben a község munkáját; de a jelenlegi helyzet az, hogy az irányítás, az elfogadott törvény ellenére, még mindig az állam kezében van. Az önkormányzatoknak a hatékony működésükhöz szélesebb jogkörökre van szükségük, az oktatás, az egészségügy, a kultúra, a szociális biztonság stb. területén. Az állam átruház néhány feladatot az önkormányzatokra, ugyanakkor ehhez nem teremti meg a kellő feltételeket és anyagi hátteret. A legtöbb önkormányzatnak nincs pénze, pedig ők tudják a legjobban, hogy a községnek mire lenne a legégetőbb szüksége. Hogy csak az óvoda példáját említsem: lassan itt van szeptember elseje, és mi még most sem tudjuk, hozzánk fog-e tartozni vagy sem. A járási tanügyi hivatal csak a legszükségesebb kapcsolatot tartja velünk. E téren nincs kidolgozva átfogó koncepció. A járási tanszék elvárná, hogy támogassuk a helyi iskolát, óvodát, ami számukra egy jó pontot jelentene a minisztériumban. Azt mondhatnák ugyanis, ennek az önkormányzatnak van pénze, tehát itt az oktatást nem szükséges felülről támogatni. Pénzt vár tőlünk az egészségügy is, pedig a törvény előírja, milyen mértékben kell támogatnia az államnak az egészségügyet. Az információáramlás egyáltalán nem működik. Pácin polgármesterével. A sajtó képviselőinek így nyilatkozott: „Olyan felhatalmazás birtokában vagyunk, amelynek alapján megkezdhetjük a tárgyalásokat a szlovák vezérigazgató úrral. Itt van a szlovák vámigazgató telefaxa, amely arról tájékoztat hivatalosan engem, hogy ilyen felhatalmazás birtokában van ő is. Tehát a szlovák pénzügyminisztérium felhatalmazta Jaromír Kaliőiakot a tárgyalások megkezdésére. A magyar fél részéről érvényes kormányhatározat született a megnyitásról. Az akadály az volt, hogy a két országnak nem volt kétoldalú megállapodása, hiszen Szlovákia frissen alakult állam. Ezt is előkészítjük egyidejűleg, és a kormányzatok felhatalmazott képviselői alá fogják írni.” A tárgyalások eredményeként a sztrájkolok úgy döntöttek, megszakítják a tiltakozást. Barati Attila olvasta föl a nyilatkozatot: „1993. július 22- ével éhségsztrájkunkat felfüggesztjük. Megelégedéssel nyugtázzuk (...). a Jeszenszky-Moravőík miniszteri eszmecserén szó esett az új határátkelők megnyitásának kérdéséről. (...) ebben a megváltozott helyzetben úgy véljük, hogy éhségsztrájkunk folytatása esetleg külső kényszer látszatát keltve, akadályozhatná a tárgyalások menetét. Éppen ezért arra a közös elhatározásra jutottunk, hogy a szakértői tárgyalások nyugodt légkörének biztosítása érdekében éhségsztráj kun kát fel fűggesztj ük.” Arnold tábornok ehhez a következőket fűzte hozzá: Az egészségüggyel kapcsolatban szétküldtek egy körlevelet, amely az utolsó pillanatban jutott el hozánk. épphogy csak belefértünk a határidőbe. A körlevél az egészségügy önkormányzatokra való átruházásának módjára vonatkozott. Az egészségügy privatizálásával az a probléma, hogy az általuk használt épületeket visszakapták az eredeti tulajdonosok; tíz évig még ugyan au egészségügyet illeti meg a használati jog, de nem tisztázott, hogy az épület bérleti díját és önköltségét ki fizesse és miből. Könnyű felülről kiadni az „ukázt”, hogy: a rendelőknek működniük kell. Viszatérve az önkormányzatokra, munkájukat úgy képzelem el, hogy a polgármester a képviselő-testülettel, mindenről, ami a község életével kapcsolatos határozhasson, dönthessen. — Az önkormányzatok legégetőbb problémája a pénztelenség. Vannak-e pénzforrásaik? — Az államtól a lakossági béradó egy részét kapjuk vissza, ami csak az önkormányzat működtetésére elegendő. A minisztérium nagy reményeket fűzött a lakosság és a vállalatok ingatlanadóiból befolyt pénzhez, de mi sem a lakosságot, sem a vállalkozókat nem akarjuk nagy adókkal terhelni. A vállalkozók számára így akarjuk községünket vonzóbbá tenni — az ingatlanadót a minimumra csökkentettük. Nálunk a föld utáni adó is „Megnyugtató számomra ez a döntés. Anyagi, személyi és az egyéb feltételek is adottak. Azt kell végül is közösen eldönteni, hogy a két ország közötti vagy nemzetközi átkelőhely legyen. Ha nemzetközi, akkor természetesen mások a követelmények. Ha csak a két ország lakosai számára nyitjuk meg, akkor csak egy nagyon egyszerű kis határátkelőhelyet képzelünk el. Európai szintű konténereket helyezünk el, kondicionált mellékhelyiségekkel. A polgármester úr éppen most tájékoztatott róla. hogy szolgálati lakást is tud biztosítani. Bízom abban, hogy a térség átjárhatósága biztosított lesz. Elvileg néhány héten belül megnyithatnánk az átkelőhelyet. A magyar kormányhatározat szerint, még ez évben meg kellene nyitni a határt. Nagyon szeretnénk, ha két hónapon belül sor kerülhetne a nyitásra." Barati Attila a sztrájk befejeztével nyilatkozott lapunknak: — Nagyon jó érzés volt, hogy ide, a prérire kitelepítve, ebben a lakókocsiban nem maradtam tizenkét napon keresztül egyedül. A páciniakon kívül idegenek is jöttek, és valamit mindig hoztak. Aki nem hozott semmit, az jó szóval, kézfogással biztatott kitartásra. — Most hogy érzi magát? — Mint a fecske ott fenn, a levegőben! — Hogyan viselte el a tizenkét napon? — Nagyon rosszul. Nagy akaraterő kell hozzá. Ha az ember saját gyomra, vagy pocakja kedvéért kellett volna, hogy lemondjon az ételről, akkor biztos, hogy nem sikerült volna. De itt már az egész Bodrogköz sorsa forgott kokkán. így könnyebb volt a testi, lelki terhet elviselni. Újabb ötven km-es kocsikázás után visszatértünk a szlovákiai oldalra. A nagykövesdi polgármester már csomagolt. Távozásunk előtt a mellékelt kis ábrát adtam át neki. Elnevette magát, és megígérte, kifüggeszti hivatalában. Július 25-én tehát a Parassa-puszta — Ipolyság átkelőhelynél megkezdődnek a szakértői tárgyalások. Mire ez az írás megjelenik, talán már kézzelfogható eredmények születnek. Reméljük, a józan ész győzni fog. BALASSA ZOLTÁN csak fél százalék — ez a legalacsonyabb a járásban. Kidolgoztunk egy általános illetékrendszert, mely a községi hivatal által kiadott igazolásokra vonatkozik — ebből is van bizonyos pénzforrásunk. Természetesen ez nem vonatkozik a helypénzekre és a reklámokra, mert ezeket külön állami rendelet szabályozza. Fejlesztésre sajnos nagyon kevés pénz jut, az elkezdett munkákat szeretnénk befejezni, mint például a csatornázást. Állami dotációt már két éve nem kaptunk, a kérvényünkre a minisztérium még csak nem is válaszol. — A járás az elsők közé tartozik a munkanélküliség terén. A foglalkoztatottság hiánya jelentős problémát okoz Rimaszécsen is. Hogyan próbálja a kialakult helyzetet enyhíteni az önkormányzat? Hogyan támogatja a vállalkozókat, akik segíthetnének a foglalkoztatás növelésében? — Már a statisztikai adatok is meghökkentőek: a rimaszécsi lakosoknak közel egymillió koronát fizetnek ki munkanélküli- vagy szociális segély gyanánt egy hónapban. A munkanélküliek száma 350-400 személy között mozog, ami a lakosságnak körülbelül egy negyede. Ez abból is adódik, hogy a községben sok roma él, akik egyszerűen nem kapnak munkát. Eddig a helyi szövetkezet volt a legnagyobb munkaadó, de mivelhogy a szövetkezeti törvény is olyan, amilyen, a szövetkezet nem vesz fel új dolgozókat, inkább elbocsát embereket. A vállalkozók sem merik vállalni mások foglalkoztatását, mert az államnak e téren nincs stabil koncepciója. Az új munkahely kialakításakor nyújt ugyan 50 ezet korona támogatást a vállalkozó részére, de annak két évig munkát kell biztosítania, és fizetnie a dolgozó biztosítását is. A jelenlegi gazdasági viszonyok pedig olyanok, hogy senki sem tudhatja előre, hogyan alakul a vállalkozása. A vállalkozókat főleg az ügyintézésben segítjük, és az alacsony ingatlanbérekkel próbáljuk csökkenteni költségeiket. Szemináriumokat rendezünk a számukra, ahol megismerkedhetnek az új törvényekkel, sokan ugyanis nem ismerik ezeket. Az önállóan gazdálkodók arra panaszkodnak, hogy nincs pénzük, mert a vállalatok nem fizetnek időben a leszállított termékekért. Szerintem, és ezt már sok helyen elmondtam, a munkanélküliséget infrastrukturális beruházásokkal lehetne enyhíteni. A munkákhoz az anyagot megvenné az önkormányzat, adómentesen, és bizonyos összeggel az állam is hozzájárulna az építkezésekhez. Ez még mindig jobb megoldás, mint milliókat kifizetni segélyekre. Munkanélkülieket alkazmaztunk közhasznú munkák elvégzésére is, de a jelenlegi biztosítási rendszer értelmében már ez nem kifizetődő számunkra, mert ezt is nekünk kell téríteni. És mennyi bürokrácia van mögötte! — A községben sok roma lakos él. Egy részüknek talán még van is ilyenamolyan kereseti lehetősége, de a másik része sok gondot okoz az önkormányzatnak A lakosok a bűnözési hullám növekedésére, a garázdálkodás terjedésére panaszkodnak. Mit tesz az önkormányzat? — Á munkaképes romák elenyésző százalékának van csupán állandó munkahelye. A bűnözés 1989 előtt is „jelen volt”, csak nem ilyen nagy mértékben. Ennek okát valószínűleg a családok pénzforrásainak megszűnésében, a bevétel csökkenésében és a megélhetési költségek növekedésében kell keresni. A bűnözés megfékezésére létrehoztuk a községi rendőrséget — 4 személy fizetése nem kis összeg —, de a vagyon védelmét még így sem tudjuk szavatolni. Ez az önkormányzati törvény állami rendőrséggel nincs közvetlen kapcsolatunk, nem tartozik a hatáskörünkbe. Az állami rendőrség állománya még a minimumot sem éri el, pontosan ebben a körzetben, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Hogy ilyen a közrend, nem az ő hibájuk, hanem az érvényes törvényeké. A belügyminiszter is csak most foglalkozik a témával, a szepességváraljai eseményektől kényszerítve. Megdöbbentő, hogy egy polgármesternek kijárási tilalmat kellett bevezetnie (ami törvényellenes), hogy foglalkozzanak már a problémával felsőbb szinten is. A helyszínen járt a belügyminiszter úr is, aki remélem tudja, hogy több ilyen régió létezik Szlovákiában. Visszatérve a bűnözésre, sok esetben tudjuk, ki volt egy-egy lopás elkövetője, de pénzbüntetést hiába szabunk ki, a tettes nem tud fizetni, mert segélyből él. A rendeleteket úgy kell elfogadnunk, hogy azokat végre is tudjuk hajtani, mert ha nem, az csak a tehetetlenségünket bizonyítja. — Milyen a községben a lakáshelyzet? Tudnak-e biztosítani lakást a rászorulóknak? —- Jelenleg egy üres lakásunk sincs. Hatvan lakásigénylőt tartunk nyilván, de nem tudjuk kielégíteni őket. Más megoldást nem látok, mint hogy szükséglakások építésének gyakorlatát. Sokan tartoznak a lakbérrel is. A hátralékot nem tudjuk behajtani, mert a nemfizetőket nem tudjuk hová kiköltöztetni. Ezen a téren még nagyobb a bürokrácia, mint azelőtt. — Kultúra, sport? A környező falvak polgármestereivel megbeszéltük, hogy a könyvtár számára adunk egy összeget új könyvek vásárlása céljából. Körülbelül 80 ezer koronát fordítunk évente kultúrára eddig nem volt pénz, most már duplán nem lesz. A nívósabb rendezvények sorra veszteségesek, mert nincs teltház. A tévé és a video nagy konkurenciát jelent, az embereknek házhoz szállítja a kultúrát. Nem működik a mozi sem, mert nem felel meg az előírásoknak. A sportszervezettel úgy működünk együtt, hogy segítjük az új teniszpálya felépítését, és fontolóra vettük egy kuglizó létrehozását is. Valamiféle „sportcentrumot” szeretnénk kiépíteni az egészséges életmód érdekében. — Tud-e nyújtani az önkormányzat anyagi segítséget az alacsonyjövedelmüeknek, kisnyugdíjasoknak? —Az önkormányzat hozzájárul a nyugdíjasok étkeztetési költségeihez. Az alacsonyjövedelműeket pénzjuttatással támogatjuk a tüzelőanyag beszerzésekor. Eddig még egyetlen kérelmezőt sem utasítottunk vissza. Az a szomorú tapasztalatunk; hogy az esetek egyre szaporodnak, és az a növekvő elszegényedés jele. — Az Együttélés és az MKDM egy felhívással fordult a magyyar nemzetiségű polgármesterekhez és önkormányzati képviselőkhöz, melyben azt kérik, hogy tiltakozzanak a tervezett kétnyelvű iskolák bevezetése ellen, és támogassák a Csallóközi Falvak és Városok Szövetségének felhívását Szlovákia területi felosztásával kapcsolatban. Az önök önkormányzata támogatja ezt a felhívást? — A képviselő-testülettel megtárgyaltuk a javaslatot Szlovákia területi felosztását illetően, és ezt teljes mértékben támogatjuk. Az úgynevezett alternatív iskolákról az a véleményem, hogy erről az iskola vezetőségének kellene döntenie közösen az iskola szülői tanácsával. Hiába rendelik el az oktatást szlovák nyelven, ha a gyerekeket még anyanyelvükön sem tudjuk megtanítani a rendes mesterségre. — Polgármester úr, köszönöm a beszélgetést. HAJDÚ ISTVÁN ÉHSÉGSZTRÁJK UTÁN...
