Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)
1993-08-04 / 5. szám
12 SZABAD ÚJSÁG 1993. augusztus 4. sz. Szájzár nélkül Olvasóinknak, munkatársainknak kínáljuk: ez az oldal (hetente vagy kéthetente) a szabad szájúak rovata. Névvel vagy név nélkül, de akár álnéven — szájzár nélkül — ki-ki azt írhatja meg, amit még hangosan sem mert kimondani, óhaját, sóhaját, bánatát, sérelmét, kivel, mivel van baja, kit vagy mit imád és utál, akkora szabadossággal, amekkorát a nyomdafesték pirulás nélkül eltűr. A szerkesztőség nem korrigál, de felelősséget sem vállal. Süvöltsön a szelep! Egy javíthatatlan szakmunkás meséje — Munkanélküli lettem, én, aki húsz évig dolgoztam ugyanannál a cégnél. Most pedig, ebben az istenverte demokráciában, nem jutok álláshoz. A feje tetejére állt a világ! Annak idején kitüntettek, példás szakmunkás lettem, lefényképeztek, és egy aranyozott vakolókanalat kaptam ajándékba, még ma is megvan. Minden bajnak az okozója az új építésvezető volt! A taknyos... Harmincöt éves, s azt hiszi magáról, hogy tapasztaltabb és okosabb, mint az a szakmunkás, aki húsz éve a szakmában tevékenykedik. Én fél nyolc helyett mindig nyolcra jártam az építkezésre, gondoltam, az új építésvezető majdcsak alkalmazkodik hozzám. De mindjárt az első napon, miután kollégáimmal tízkor visszajöttünk a sarki büféből, azt merészelte kérdezni tőlünk, régi szakmunkásoktól, mikor kezdünk végre dolgozni... Hát, mondtam neki, nézzen jobban szét, nincs anyag, néhány napja a maradékot is elvitték egy személyautón. Erre a zsebéből elővett valamit, s kijelentette: fújjak bele! Ideges lettem, mert mit képzel ez a mitugrász... Három féldecit ittam meg, és a szil-Meg vagyunk mentve! vóriumot még fel sem bontottuk. Eddig szabad volt inni? Most meg nem? Hát milyen demokrácia ez, he? Mentem is azonnyomban az igazgatóhoz panaszt tenni. Vagy helyeztesse át az építésvezetőt, vagy tegyen bármit ellene, mert ez így nem lesz nekünk jó! Szóltam a szakszervezet elnökének is, ő egykor a segédem volt az építkezéseken — kitűnően keverte a maltert és a kártyát... megkértem, hívassa be az építésvezetőt egy kis fejmosásra hadd tanuljon a kölyke! Az építkezésre aztán már nem mentem vissza ugyanis útközben összefutottam a komával, akivel jól berúgtunk... Én mondom, jobb volt a kommunizmusban. Stabil fizetésem volt, ha dolgoztam, ha nem, ráadásul délutánonként jó pénzért eljárhattam fusizni az igazgatónak vagy a párttitkámak... Most meg elváiják, hogy a teljes munkaidőt munkával töltsem! Igaz. kirúgtak, de húsz év alatt eleget fusiztam ahhoz, hogy nyugodtan megéljek. Nem dolgozom, inkább szidom a rendszert a kocsmákban! Telik a munkanélküli-segélyből... CSORDÁS JÁNOS (Rimaszombat) Egyszer MAGA, másszor TE Nosztalgiatábla? Lassan rozsdásodik ez a tekintélyes tábla. A számokat böngészve elgondolkodhatunk azon, vajon az a szemlélet, amely az efféle „alkotásokat ", meg az egész szocialista tervgazdálkodást létrehozta, mikor fog megváltozni? Mert a szövetkezeteket és az állami gazdaságokat privatizálják, privatizálgatják.. ...no de a szemlélet? És főleg: a munkatempó? Hát az bizony nem sokat változott. Még mindig SOK.4T akarunk termelni, és nem: ELADHATÓK Bár úgy hírlik, a mennyiséggel a jövőben már nem lesz baj. Kevesebb lesz a búza, a tej, a hús. Olvasom, hogy nyugat-európai gazdasági szakemberek szerint Szlovákiának megvannak a szükséges feltételei, hogy megtermelje élelmiszerszükségletének 95 százalékát. Vagyis, gyakorlatilag önellátó lehetne. Ehhez nemcsak az állami politika megváltoztatására van szükség: a fentemlített szemléletnek is változnia kell! T.F.(Nagy kapós) Kisdologért öt korona Nemrégiben ismerősömmel az egyik kisvárosban jártunk. Ismerősöm egy idő után a WC jelzéssel ellátott épület felé vette az irányt, míg én a holmijára vigyáztam. Kisvártatva elégedetlenkedő arccal jött ki az épületből. Feháborodottan mondta: — Képzeld öt korona a vécé. Nyújtom a vécés néninek a szokásos két koronát, mire ő mosolyogva kér még hármat. Hát ide sem jövök többet... Ironikusan megjegyeztem, hiába, mennek fel az árak! Hiába, piacgazdaság van, szabad árakkal. No, meg a vécés nénit is fizetni kell valamiből. Ja, és majd elfelejtettem, turistaszezon van. Sok a cseh turista, talán nekik még telik cseh koronájukból. Számíthatjuk persze még a devalvációt, és ha maszekról van szó, akkor a drága bérletet, az adót, a különböző kiadásokat is. Mindezt egybevetve, talán valóban nem fér bele két koronába az egyszeri illemhelyhasználat. Mondhatod persze, hogy rablás, meg hogy hol itt a színvonal, a nyugati tisztaság, hol itt a szolgáltatás. Mondhatod persze, hogy valaki — finoman kifejezve — még a kakából és a pisiből is üzletet csinál. Lehet, hogy igazad van. de hát piacgazdaság van, amelynek kegyetlen törvényei vannak, és minálunk az a gyakorlat, hogy a semmiért is sok pénzt kérnek. S miért ne törhetne be az effajta szolgáltatási területre is a privatizáció? Sokallod az öt koronát? A szemedbe nevetnek és azt mondják, nem kötelező illemhelyre járni... Választhatsz... Mindenesetre, keressünk egy olcsóbb klotyót, még biztosan akad. V.J. (Dercsika) Hellyen, forintott, péntegig... Végre nekünk, szlovákiai magyaroknak is jogunk van az információhoz — olvasom a Republika egyik számában, Július Handzárik tollából. A jeles „tollnok” nagyon a lelkén viseli sorsunk alakulását, és vizsgálódásai közepette rémültén vette észre, hogy mi, szegény szlovákiai magyarok nap mint nap téves információk áldozatai vagyunk a magyar sajtó jóvoltából. Lapjaink, sajtótermékeink, sőt, a Szlovák Rádió magyar nyelvű adása is rendszeresen és tudatosan félrevezetnek bennünket. Helyzetünk javítása érdekében Handíárik úr azt javasolja, ki kell adni egy lapot, amely véget vet ennek az áldatlan állapotnak — mármint a mi tömeges félretájékoztatásunknak... Az új lapra pénz is akadna, méghozzá rengeteg („Mámé na to pefiazí vySe hlavy”) — írja „jóakarónk”, hiszen tízmilliókat adnak ki a szlovák adófizetők zsebéből a szlovák ellenes uszításra a szlovákiai magyar sajtó felhasználásával. A magyarok részére megjelentetett speciális információs napilap háromszoros hasznot hozna (a szlovákoknak!), mégpedig anyagi, erkölcsi és információs hasznot — így Handüárik úr. Merthogy a jelenlegi magyar sajtó révén nem alakulhat ki bennünk objektív világkép (Szlovákia-kép?), s lojális adófizető polgárokból elbutított, kisebbrendűségi érzéssel terhelt társadalmi csoporttá alakulunk. Hand2árik a jelenlegi ún. „információs blokádot”, a félrevezetést egyenesen büntetendőnek, jogtiprónak tartja, hiszen az objektív információhoz való jogot nemzetközi dokumentumok és a Szlovák Alkotmány is garantálja. Csak azt nem értem, hogy tőlünk, szlovákiai magyar adófizetőktől miért nem kérdezik meg, hogy akarjuk-e ezt a szerető gondoskodást, s miért nem dönthetünk végre mi magunk arról, hogy nekünk mi a jó?! SZOLGAY MÁRTA (Hidaskürt) Rövid, de mozgalmas eddigi életem során megéltem, hogy kisiskolások még kamaszkoromban bácsinak szólítsanak, és csőkolomot köszönjenek; gimnazista koromban megéltem, hogy tanáraim magázzanak; később a főiskolán (amit nem fejeztem be) megéltem, hogy docensek kollégának'szólítsanak. Megéltem, hogy idős emberek tegezzenek —természetesnek vettem. Oldottabb, barátságosabb ez a forma. Nem a tegezésen, a hangsúlyon múlik minden. Mert megéltem én a katonaságnál őrmesterek üvöltését, szidalmait, hiába mondták néha-néha, hogy MAGA. És a nagycs.-i körzeti orvosi rendelőben megéltem, hogy lekezelően letegezzenek. Ide jutottam (jutottunk?)! VILLEBALD (Ipolybalog) Az alábbi fölirat hosszú ideig „ékeskedett” a nagykaposi buszmegállóban: Értesítés Terebesi CSAD értesíti az érdeklődőket, hogy pénzbeváltó részleget nyitott a határátkelő hellyen. Forintott kínálunk, mellyett megvásárolhatnak közvetlen, a pénzbeváltó részlegen a határon, vagy a pénztárnál az üzemben. Nyitva tartás ideje a határon 7.00 órától 19.00 óráig. Vasárnap kivételével. Nyitva tartás ideje az üzemben a Dopravná útcában 3 sz épületben. Hétfőtől—Péntegig 8.00 órától— 15.00 óráig. Grétsy László és Vágó István nyilván földbe gyökerezett lábakkal állnának meg a fenti „hirdetés” láttán. Annyi a hiba benne, hogy egy egész „Álljunk meg egy szóra" sorozatra futná. Sokan nyilván azt gondolják: az „Értesítés” írójának jó szándékához nem férhet kétség. Mások bizonyára azon a véleményen vannak, örüljünk, hogy egyáltalán magyarul is kiírták. Örülünk mi, hogyne örülnénk! Csak éppen eszembe jutnak a választási kampány szabatos magyarsággal megfogalmazott szórólapjai meg az is, hogy szlovák nyelvű értesítéseket fogalmazó magyar ismerőseim ugyancsak sokszor nyaggatnak azzal, hogy ezt vagy azt a szót hogy írják helyesen szlovákul, hogy „kemény y” vagy „lány i” kell-e ide és ide... Nem lehetne ezt fordítva is megcsinálni? TÓTH FERENC Ha saját vállalatot akarunk... A könnyű pénzhez jutásnak valószínűleg nem egy lehetőségéről hallottak már az olvasók: elég csak fellapozni valamelyik újság hirdetési rovatát, s máris az ajánlatok, ötletek, ígéretek és kínálatok tömkelegében válogathatnak. Az alább ismertetett „receptet” azonban hiába keresik a lapokban — annak ellenére, hogy igen sokan és igen gyakran rendkívül nagy sikerrel alkalmazzák manapság. Nos tehát: A legfontosabb, hogy alkalmazottai legyünk annak a vállalatnak, üzemnek, amire szemet vetünk. (A manővert csak végső esetben irányítsuk kívülről!) A legjobb, ha mondjuk vezérigazgatói, gazdasági vagy kereskedelmi igazgatói, de legalább osztály- vagy művezetői beosztásból indítjuk és irányítjuk a „hadműveletet”. A vállalkozások megannyi fajtája és formája közül a kft. (korlátolt felelősségű társaság) alapítását javasoljuk. A név kiválasztását önökre bízzuk (ajánlhatók azonban pl. a Fejős Tehén, a Pénzes Zsák. Arany Ásó. Cifra Palota, Csőd Őr stb. nevek). A kft. létrehozására potom százezer szlovák koronára van szükségünk — de semmi izgalom! A pénzt a vállalkozói aktivitás támogatásának „jegyében” bármely pénzintézet a rendelkezésünkre bocsátja, s még a kamat miatt sem kell a fogunkat szívni. A kft. tevékenysége — mondanom sem kell — hajszálra egyezik annak a vállalatnak a termelési vagy tevékenységi területével, amelynek mostanáig vezető alkalmazottai voltunk. Az állami vállalat napjai meg vannak számlálva: nincs „perspektívája" — mondhatnánk. Magánkézben a helye! A vállalati menedzserekkel kidolgoztatjuk tehát a vállalat privatizációs tervezetét, aztán külföldi partner, külföldi tőke után nézünk. Kitippelünk Ausztriában. Svájcban vagy mondjuk Hollandiában egy jól menő bankot vagy vállalatot, aztán szolgálati kiküldetést intézünk magunknak, s a leendő üzleti partnerrel felvesszük a kapcsolatot: pl. előszerződést írunk néhány milliós devizakölcsön feltételeiről. A szeriózis nyugati partner diszkréciójában nem fogunk csalódni... A privatizációs tervezetet a minisztériumon, a privatizációs tanácson keresztül a kormány gazdasági bizottságáig terjesztjük. A konkurenciát már a kezdet kezdetén „kilőjük”: semmiféle információt nem szolgáltatunk ki a privatizálandó vállalatról. Ha biztosra akarunk menni, akkor a legjobb, ha a vállalatot már korábban a csőd szélére juttatjuk. Minél jobban tönkretesszük, annál kevesebbet kell majd érte fizetnünk. Ha mindenről megfelelően gondoskodtunk, rövidesen a kezünkben tarthatjuk a bizonylatát annak, hogy a vállalat a kft. tulajdonába került. S ha egyúttal a vételár befizetésére is felszólítanak, akkor újra elmegyünk a bankba, s egy újabb, kb. 200 milliós hitellel megoldjuk a keleti kérdést. Zálogként meg ott van az ezen a pénzen vásárolt vállalat minden ingó és ingatlan vagyonával. Ezután már minden csak rajtunk múlik... Ha történetesen csődbe megyünk, a vállalat legfeljebb visszakerül az állam tulajdonába. S hogy végképp ne fázzunk rá a dologra, a végső el- és leszámoláskor még mindig kifizethetünk magunknak 3 plusz 2 hónapra járó végkielégítést vagy lelépőt... És ezt az egész humbukot úgy hívják, hogy PRIVATIZÁCIÓ! —rfé— Természetgyógyászat Az emésztőrendszer betegségei Gyógyteák alkalmazásához leggyakrabban az emésztőrendszer megbetegedése esetén folyamodunk, s tulajdonképpen az egyéb gyógyteák is az emésztőrendszeren keresztül jutnak a szervezetbe. Ha gyenge gyomorra, gyomorrontásra, étvágytalanságra panaszkodunk, akkor a gyógyteát 20—30 perccel étkezés előtt, édesítés nélkül fogyasztjuk. így alkalmazzuk az apróbojtorjánt, a gyermekláncfuvet, a kakukkfüvet a katángkórót, az ezerjófüvet a fekete és a fehér ürömfüvet, az orvosi zsályát a pemetefüvet és a narancshéjat. Az egészségtelen táplálkozás sok esetben felfúvódáshoz vezet. Ez a panasz különösen azokra jellemző, akik túlságosan sok húst vagy édességet fogyasztanak. A húsmaradványokon kitűnően tenyésznek és szaporodnak a rothasztó baktériumok. Ezek nem okoznak különösebb betegséget csak éppenséggel a vérbe felszívódva görcsös fejfájást okoznak. Néhány esetben bőrkiütés formájában csapódnak ki. Az említett esetben nem várhatunk csodát a gyógyteáktól, hanem alapvetően változtatni kell a táplálkozási szokásainkon. A reformkonyha lényege abban áll, hogy étrendünkből kiiktatjuk egy időre a húst és az édességeket. A reformkonyha hatékonyságát természetesen nagyszerűen egészítik ki a különféle gyógynövények. Egyes gyógynövények elindítják az emésztőnedv-képződést (gyomorsav, epe-, hasnyálmirigy- és vékonybélváladék), mások pedig megölik a rothasztó és erjesztő baktériumokat a vastagbélben. További gyógynövények kedvezőtlen feltételeket teremtenek a baktériumok szaporodására, megint más élelmiszerek pedig hasznos baktériumokat termelnek (pl. laktobacilus — a joghurt és a tej tartalmazza). Az emésztőnedv-képződést elősegítő gyógynövények: fehér és fekete ürömfű, ezerjófű, vidrafű, szurokfíi, sárga tárnics, timián. A rothasztó baktériumok szaporodását gátló gyógynövények általában illő olajakat tartalmaznak. Ezek a következők: bazsalikom, boróka, édeskömény, kömény, kapor, koriander, szurokfű. kakukkfű, izsóp, majoránna ánizs, kálmos, cickafark. RECEPTEK 1. Hozzávalók: 30 g kálmosgyökér, 20 g feketeürömfü, 20 g borókabogyó, 10 g ezetjófíí, 20 g kakukkfű. A keverékből egy teáskanálnyi mennyiséget leforrázunk 2 dl vízzel. 20 percig ázni hagyjuk, leszűrjük, és 20 perccel a főétkezések előtt naponta három alkalommal isszuk. 2. Hozzávalók: 10 g ezeijófü, 20 g édeskömény, 30 g borsmenta 20 g cickafark (virág), 20 g majoránna A teát az első recepttel azonos módon készítjük és adagoljuk. AROMATERÁPIA A hasüreget illóolajak alkalmazásával gyengédea maszírozzuk. Ilyen illóolajak az édeskömény, a kömény és a boróka. Dr. NAGY GÉZA
