Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993-07-28 / 4. szám

SZABAD ÚJSÁG

1993. július 28.4. sz.

Pártok a választásról

Hatalmi harc?

Ha létre is jönne a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt koalíciója csak formális változásra kerülne sor és a komoly problémák is megoldatlanok maradnának. Hatalmi kérdésekről folynak a tárgyalások, nem pedig a felelősség megosztásáról. Háttérbe szorul az ország nyomasztó gazdasági és szociális helyzete — vélekedett A. Nagy László a Magyar Polgári Párt elnöke a koalíciós megbeszélésekről a párt sajtóértekezletén. A koalíciós tárgyalások első eredménye a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal elnökének megválasztásában volt látható. Az idő előtti választásokat a párt elnöke ugyan aktuálisnak tartja, de nem reálisnak, mivel szerinte a parlamentben nem akadna kellő számú képviselő, aki az idő előtti választások mellett szavazna. Elvégre ki kockáztatná meg képviselői székét... A lakosság nagy részét pedig nem érdekli a politika, se a választások.

Övön aluli ütés

Ha egy mondattal kellene jellemezni aNemzeti Tanács 20. és 21. ülését, akkor azt kellene mondani, hogy az övön aluli ütés volt a szlovákiai demokráciának. Ezt FrantiSek MikloSko, a Kereszténydemokrata Mozgalom alelnöke mondotta csütörtöki sajtótájékoztatójukon. Az övön aluli ütés egyik magyarázata éppen a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal elnökének a megválasztása volt, amellyel minden hatalom az alakulóban lévő koalíció kezébe kerül. így most már saját maga ellenőrizheti saját magát... Megválasztották az Állami Bank elnökét is, aki MikloSko szerint nem rendelkezik kellő tapasztalattal ehhez a felelősségteljes beosztáshoz. Említette Meéiar azon kijelentését az új jegybankelnök személyével kapcsolatban, hogy egy reményteljes kezdőről van szó. Mintha azt akarta volna ezzel mondani, hogy a kormánymozgalom már megint nem a szakértelem szerint választott...

Az ellenzék labdát vesztett

Tegnap szemtanúi voltunk a politikai színpad betöltésének. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nem volt nagyvonalú, mivel nem engedte át a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal elnöki székét az ellenzéknek. A DSZM és a Szlovák Nemzeti Párt születőben lévő koalíciója ezzel teljes mértékben magára vállalta az ország sorsát. A demokrácia szenvedett vereséget — summázta Peter Weiss, a Demokratikus Baloldal Pártjának elnöke keddi sajtótájékoztatójukon a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal elnökének megválasztását. Az ellenzék soraiból tehát több mint valószínű, távozik a SZNP, amely a parlamenti munkában, elsősorban a törvények megszavazásában fog megmutatkozni. Viszont világossá válik, hogy ki lesz a kormányban és ki az ellenzékben.

A Közép-európai Kezdeményezés találkozójáról Pavol Kanis alelnök úgy nyilatkozott, sok vita övezi mostanában az ilyen és hasonló szervezetek létjogosultságát. Nyugat-Európa tudatosította, nincs elegendő ereje, hogy kellőképpen foglalkozzon a volt szocialista országokkal. Talán éppen ezért van szükség a posztkommunista államok közös összefogására, együttműködésére.

Nyeregben vannak

A Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal elnökének megválasztását a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szerdai sajtóértekezletén Roman Zelenay, a mozgalom elnöke örömmel nyugtázta. Egyúttal elmondta véleményét, miszerint Peter Weiss helytelenül nyilatkozott úgy, hogy ez a demokrácia megsértése lett volna. Nem érti továbbá azt sem, a DBP miért bírálja a frissen megválasztott elnököt, mikor az még el sem foglalta hivatalát. Jól bevált módszer az, hogy az alkotmányos tisztségviselő tevékenységét csak egy bizonyos idő, leginkább hivatalba lépésének századik napja után értékelik. A DSZM és az SZNP koalíciós tárgyalásairól ismét igen szűkszavúan nyilatkozott az alelnök, és nem tudta megmondani a koalíciós szerződés aláírásának várható időpontját sem. A kíváncsiskodó újságíróknak annyit árult el, a tárgyalások jó ütemben haladnak, de bizonyos kérdésekben ellentétesek a nézeteik. VIDA JÚLIA

A „puccsról” mondták

Ivan §imko, a Kereszténydemokrata Mozgalom alelnöke: A

kormányelnök úr képzelőtehetsége egyenesen csodálatra méltó. A személyi cserék különböző alternatíváiról számtalan kommentárt lehetett olvasni az újságokban. Ezek a felvetések szerintem teljesen logikusan születtek abban az időben, amikor az DSZM kormánya kisebbségbe került a parlamentben. Ez nem antidemokratikus, sőt fordítva, egy kisebbségi kormányzás csak akkor maradhat fenn hosszabb távon, ha az a normális demokratikus szabályokat alkalmazza. Az ellenzéki tárgyalásokon azonban azokból az elképzelésekről, amelyeket a kormányfő elmondott semmilyen megállapodás nem volt.

Duray Miklós, az Együttélés elnöke: A parlament ellenzéki pártjai — Együttélés, MKDM, KDM és a DBP — között semmilyen megállapodás nem születet „puccsról". Parlamenti képviselőink sem tudnak ilyenről. Azokról az alternatívákról sem hallottam semmit, amelyekről Meőiar kormányfő beszélt. A Szlovák Nemzeti Párttal kapcsolatban pedig csak azt tudom mondani, ők mindenáron be akarnak kerülni a hatalomba, ami érthető, hiszen Szlovákiában az önállósulással az ő programjuk valósult meg, de nélkülük, ami minden bizonnyal fáj nekik. Magatartásuk, lépéseik viszont teljesen kiszámíthatatlanok. Hogy visszatémek-e az ellenzéki kerékasztalhoz, nem tudom, de más választásuk valószínűleg nem lesz. Viszont abban az esetben nyilvánosan vissza kell vonniuk azokat az ellenünk elmondott vádjaikat, amelyekkel az ellenzékből való elvonulásukat indokolták, s feltehetőleg meg kell magyarázniuk azt is, honnét származik a puccs híre.

Bárdos Gyula, az MKDM szóvivője: El sem tudom képzelni, honnét származnak a kormányfő ilyen jellegű információi, azt viszont tudom, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselői senkivel semmilyen puccsot nem készültek végrehajtani. Az ellenzéki kerekasztal tanácskozásain, amelyeken én is részt veszek, még csak az említett variációkhoz hasonló megállapodás sem született. Úgy vélem a kijelentéssel Meéiar kormányfő „az egy csapással két legyet" elvet követte. Lejáratta a Szlovák Nemzeti Pártot, az ellenzéki politikusokat pedig olyan fényben próbálta meg feltüntetni hívei előtt, mintha azok ellenségek lennének. Az ellenségképkeresés állandó munkamódszere a kormányfőnek.

Milan Ftácnik, a Demokratikus Baloldal Pártjának alelnöke: Meéiar úr vagy rosszul van informálva, vagy találgat. Semmilyen ilyen és ehhez hasonló megállapodásra az ellenzékiek között nem került sor. Ami az ö leváltásának az alternatíváit illeti, rémálom, amelyről még csak szót sem váltottunk tárgyalásaink során. Egyébként is, a jelzett időpontban a Szlovák Nemzeti Párt már rég elhagyta az ellenzéki kerékasztalt, az ellenzék tehát olyan kisebbségben volt a parlamentben, amelyet a DSZM és az SZNP bármikor leszavazott. Szó sem lehet tehát arról, hogy „puccskísérlet sikertelensége” a DSZM politizálásának a sikere lenne. -enes-Az ET a kisebbségi jogok hatékonyabb betartatásán munkálkodik

(Folytatás az 1. oldalról)

Manapság nagyon súlyos problémát jelent a Baltikumban élő orosz kisebbség helyzete, de remélem, hogy az Európa Tanács az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlettel karöltve megnyugtató rendezést talál. Bízom benne, hogy ugyanez lesz a helyzet a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar kisebbségek ügyében is. Ez egy rendkívül kényes, nagy bölcsességet igénylő probléma. Az Európa Tanács nem tartja mindentudónak s csalhatatlannak magát, de úgy érzem, hogy a szükséges óvatossággal, amely elengedhetetlen a probléma kezelésénél, segíthetjük a feleket a kielégítő megoldás meglelésében.

— Hogyan valósulna meg a kisebbségi jogok betartatásának ellenőrzése, amelynek bevezetését az Európa Tanács Szlovákia esetében fontolgatja?

— Úgynevezett bizalomerősítő módszerek léteznek, melyek szabályozzák az adott állam és kisebbségek viszonyát, például az oktatás, a kultúra, a nyelvhasználat terén. Ezek nem tekinthetők önmagukban kötelező érvény üeknek, de ha a felek megállapodtak róluk, akkor miért ne lehetne pélául egy ombudsman vagy valamilyen hatóság, amely az egyezségek betartatását ellenőrizné. Jószolgálati tevékenységként ezt akár az Európa Tanács is magára vállalhatja, s ezt tervevük is, mintegy kiegészítve az EBEÉ kisebbségi biztosának tevékenységét. Ennek feltétele a

kölcsönösség a felek részéről, hiszen kényszerítő jogosítványok továbbra sem lennének, az állam és a kisebbség elfogadva az ellenőrzést, mintegy jó szándékát, megegyezési készségét is kifejezné. Ezen túlmenően arra törekszünk, hogy az államok kötelezettségvállalásának teljesítése számon kérhető legyen. Sőt, tolvább megyünk: olyan kötelező érvényű jogi normarendszert szeretnénk létrehozni, amelyet bírósági úton lehetne betartatni. Éz lenne a nemzeti kisebbségek védelmének legfelsőbb foka, amellyel kiegészíthetnénk az emberi jogok konvencióját. Tehát egy kisebbséghez tartozó személy bírósághoz fordulhatna, ha úgy érzi, jogait csorbították. Persze, ezt érthetően nehéz elfogadtatni az államokkal, de ezen dolgozunk.

— Mi a véleménye Jeszenszky külügyminiszter javaslatáról, hogy a földrészen az Európa Tanács vállalja magára a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartásának általános felügyeletét?

— A kisebbségi jogok hatékony ellenőrzése felé tartunk. Valóban nincs más választási lehetőség erre, mint az Európa Tanács, amely nemcsak földrészünkön, hanem a világon is egyedülálló módon nemzetek feletti bíráskodással rendelkezik, ha megsértik az emberi jogokat. A kérdés az, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása ellenőrzésének rendszeréhez hozzá tudjuk-e kapcsolni a kisebbségi jogokat is. Ez nagy haladás lenne.

— Milyen volt a visszhangja az Európa Tanácsban annak, hogy Magyarország tartózkodott Szlovákia felvételekor a szavazásnál?

— Megértettük azt, hogy Magyarországon aggódnak a szlovákiai magyar kisebbség sorsa miatt. Az álláspont, amelyre a magyar kormány a felvételi szavazásnál helyezkedett, az kizárólag a budapesti kabinet felelőssége, s nem feladatom azt kommentálni.

— Hogyan áll Románia felvételi folyamata, Bukarest mikor válhat Európa Tanács-taggá?

— Ez sok mindentől függ, főként attól, hogy mit tesz s mit fog a jövőben tenni Románia.

— Mi a véleménye a hazánkban rokonszenvvel fogadott Balladurtervről, amely összeurópai konferencián és kétoldalú szerződésekkel kívánná Kelet-Európa biztonsági problémáit rendezni?

— A francia kormányfő által adott diagnózist teljesen helytállónak tartom. Komoly kockázata van annak, hogy bizonytalanság telepszik Európára, s rendkívül fontos mielőbb megtalálni azokat a garanciákat, melyekkel a béke megőrizhető, sőt amelyek révén újra megteremthető a Balkánon. Tehát ésszerű az összeurópai rendezés ötlete, de azt is látni kell, hogy az 1989 után keletkezett problémákat azért nem sikerült megoldani, mert az ellenállásba ütközött. Kívánom, hogy a Balladur miniszterelnöknek sikerüljön ezen felülkerekedni.

PÓSA TIBOR (Magyar Nemzet)

Cseh trükk a szlovák-magyar viszonyban

Sérthetetlenek a benesi dekrétumok(?)

A Közép-európai Kezdeményezés tagköztársaságainak budapesti csúcstalálkozója előtt érdekes politikai bombát robbantott a gyakorlatias gondolkodásáról jól ismert Václav Klaus cseh kormányfő. Néhány órával elutazása előtt ismertette a közvéleménnyel, hogy levelet kapott Antall József magyar kormányfőtől, amelyban arra szólítja fel őt a KEK házigazdája, támogassa őt Budapesten a szlovákokra gyakorolt presszióban a szlovákiai magyar kisebbségek jogait illetően. Majd kijelentette, senkivel sem fog össze Szlovákia ellen, ráadásul, szerinte a magyar kisebbség helyzete az európai normák szerint alakult Szlovákiában.

Az a mindig logikusan gondolkodó Klaus számára egyértelmű volt, hogy a kijelentésével bombát robbant, hiszen Szlovákia és Magyarország kapcsolatrendszerében a két neuralgikus pont közül az egyik éppen a kisebbségek kérdése. Célját, természetesen, el is érte. Jó pontokat gyűjtött be a szlovákoknál, s a közfigyelem átterelődött az Antal 1-Meéiar találkozóra. Kiváló dramaturg is közben Klaus, merthogy ebben az általa előidézett kardesörtetésben alig vette valaki észre, hogy közben ö kicsikarta a szlovák kormányfő egyetértését a szlovák-cseh határ kiépítésére — amit a fél cseh diplomácia és az egész cseh belügyminisztérium egy egész hónapon keresztül nem tudott elérni.

Mellesleg: utólag sokan rájöttek, hogy a bomba robbantásával Klausnak ez volt az alapvető célja. Különösen az után, hogy az Antall-kormányzat a diplomáciában nem gyakran alkalmazott módszerhez folyamodott. A helyzet tisztázása érdekében. Nyilvánosságra hozta ugyanis saját, Klausnak írt levelét, amelyben még csak fél mondatnyi utalás sincs arra, hogy Budapesten Prága segítségével kíván Antall nyomást gyakorolni a szlovákokra. Antallék azt is elmondták, a levélben azért foglalkoznak olyan aprólékosan a szlovák—magyar viszonnyal, mert a levél alapvetően válasz Klaus egy korábbi diplomáciai kérésére, mely szerint Magyarország is támogathatná Szlovákia felvételét az Európa Tanácsba. Antall József tehát — ha úgy tetszik — egy kérdésre válaszolt, amelyet úgy lehetne konkretizálni: milyen fenntartásai vannak Magyarországnak Szlovákia Európa tanácsi tagságával kapcsolatban?

Ezt az eseményt azonban Klaus — finom csúsztatással elfelejtette közölni a csehekkel. Ahogy azt is, hogy Antall a beneSi dekrétumok eltörlésének fontosságát is felemlítette a levélben, ami viszont már nemcsak Szlovákiára vonatkozó kérés, hanem Csehországot is komoly történelmipolitikai probléma elé állítja. Klaus, bizony ideges is lett a dologtól, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a levél e részének az elhallgatását azzal indokolta, nem akarta megrontani a cseh—magyar viszonyt, nem akart Csehországban Magyarország-ellenes hangulatot kelteni.

A logikus gondolkodásáról ismert politikus ekkora hibát csak nagy idegességében. kapkodásában követhet el. Hiszen ezzel a magyarázattal tulajdonképpen beismerte, a levél szlovák—magyar vonatkozású részét azért tette közzé, hogy Magyarország ellenes hangulatot keltsen Szlovákiában, illetve megrontsa a szlovák— magyar viszonyt. (Remélhetőleg a szlovák kormányzat is észrevette ezt az „óriási félreértést”!)

Valószínű azonban, hogy Klaus úrnak egyébként is sok álmatlan éjszakát okozna, a beneSi dekrétumok eltörlése a cseh államiság jelenlegi rendszerét ingatná meg alapjaiban. Őszintén remélem, hogy ezt legalább a cseh parlamenti ellenzék kikéri magának, ha már Klaus koalíciós partnerei nem teszik ezt meg. Hiszen a cseh államiság alapjait most rakták le, az új cseh alkotmány elfogadásával, amely mint „alaptörvény” minden önálló ország alapját képezi. Amennyiben pedig a cseh alkotmány a beneäi dektérumokra épül, akkor az minimum a helsinki folyamat negálása, s ezt — legalábbis az ellenzék részéről — nem lehet szó nélkül hagyni.

Az is „óriási félreértés”, hogy a beneäi dekrétumok eltörlése Csehországban és Szlovákiában a második világháború eredményének a megkérdőjelezése lenne, ráadásul — Klaus szerint — ellentmondana a háború alatt és után megtartott békekonferenciák rendezési elvének. Egyrészt: Németország egyesítése és Csehszlovákia kettéválása talán csak nagyobb esemény volt, mint a beneSi dekrétumok, legalábbis világpolitikai szempontból, aztán mégsem értékelte át senki sem a háború ereményeit, sem a békekonferenciák záródokumentumait. Velünk, magyarokkal kapcsolatban pedig különösen nagy ez a „félreértés”, merthogy a magyarokat egyetlen nemzetközi dokumentumban sem ítélték el a kollektív bűnösség elve alapján. (Annak ellenére, hogy Bene§ ezt előbb az angoloknál és az amerikaiaknál szerette volna elérni, de elutasították őt, ezért Sztálinhoz fordult a „nagy” polgári politikus, s tőle csikart ki ilyen ígéretet még 1944-ben — s tessék megkapaszkodni Klaus úr —, Gottwaldék akarata ellenére. De — s ezt hangsúlyozom — ez is csak ígéret volt, a nagy Visszarjonovics a nemzetközi porondon nem tudta ígéretét átültetni.

De a legnagyobb „félreértés” — azaz szándékos csúsztatás Klaus úr argumentumai között az, amikor arról beszélt, hogy a beneSi dektérumok és rendeletek egy egész jogrendszert képeztek abban az időben, ezért... Nos, egyetlen németnek vagy magyarnak sem jutott eszébe átértékeltetni száznál is több rendeletet, szabályt, elnöki dekrétumot. Csupán arról az öt-hatról van szó, amelyet' ártatlan emberek egész sorát tették bűnössé, még akkor is, ha — az egyébként mélységesen elítélendő és megvetendő — állampolitika és ideológia őket sújtotta, sanyargatta, meghurcolta. Mert ezen öt-hat beneái rendelet — s ezt tessék beismerni — minden szlovákiai magyart és németet. s minden csehor-szági németet egyként sújtott, sanyargatott, meghurcolt.

NESZMÉRI SÁNDOR