Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-28 / 4. szám
1993. július 28. 4# sz. SZABAD ÚJSÁG 5 A központi hatalmat decentralizálni kell Emelkedik a munkanélküliek száma Annak ellenére, hogy Szlovákia parlamentje megszavazta a törvényt az önkormányzatokról, a jelenlegi államigazgatás mégis központilag, felülről történik. Európa fejlett demokráciáiban viszont az a törekvés van előtérben, hogy a központi, nehézkes és bürokratikus államigazgatást a helyi önkormányzatok ütőképességével helyettesítsék. A központi szervekhez a lakosok csak abban a esetben fordulnak, ha a helyi önkormányzat nem tudja megoldani problémájukat. Az önkormányzatok széles jogköröket élveznek és működésükhöz megkapják a kellő anyagi támogatást. A városi hivatal tevékenységéről, valamint az önkomrányzat munkájáról beszélgettünk Gyulai Lajossal, a 12 ezer lakosú Somorja polgármesterével. — Polgármester úr, ön a gyakorlati tapasztalatai alapján hogyan értékeli Szlovákia kormányának állásfoglalásait és viselkedését az önkormányzatok jogköreit illetően? — Az én állásfoglalásom ezzel kapcsolatban az, hogy a központi hatalmat minél jobban decentralizálni kellene. Bár a törvény az önkormányzatokról már régen életbe lépett, közel sem mondható, hogy bővültek volna az önkormányzatok jogkörei. Csak egy példa: Somorja önkormányzata még egy építkezési engedélyt ..cm adhatott ki. Említhetném még az oktatásügyet, mely az iskolai tanszék hatáskörébe tartozik, tehát „felülről” irányítják. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy elzárkóznánk az iskolák, óvodák támogatásától. Működtetésükhöz a város tartalékalapjából járulunk hozzá 150 ezer korona összeggel. A költségvetésünkből I millió 400 ezer korona áll rendelkezésre a sport, a kultúra, a különböző alapítványok támogatására, de ebből a keretből jut a városban lévő templomok karbantartására is. A váirosi sportcsarnok üzemeltetési költségeit is teljes mértékben magunkra vállaltuk. — Hogyha már a pénznél tartunk, miből vannak a városnak pénzforrása? — Elsősorban adókból és illetékekből, a város vagyonát képező épületek bérbeadásából, vagy olyan vagyon eladásából, amit már a város nem tud hasznosítani. Nagyon szigorúan vesszük a fogyasztói adót. Az államtól a lakossági béradó egy kulcs szerint megállapított részét kapjuk csak vissza. A probléma az. hogy a helyi vállalkozók adója is a központi kasszába folyik be, és az államkasszából csak egy bizonyos részét kapjuk vissza, ami mindig valaminek a függvénye. Az önkormányzatoknak az lenne az elfogadható megoldás, ha a vállalkozók az adót az önkormányzatoknak fizetnék be, növelve pénzforrásaikat. A szolgáltatások házát nem sikerült az állami árverésen eladni, így a városi hivatalra szállt át. Nem vagyon híve annak, hogy az önkormányzat A szlovák főváros a megszokottnál tarkább gúnyát ölt a nyári idényben, utcáit elözönlik a határon túlról idezarándokló turistacsoportok. Ezzel egy időben megritkul a nap mint nap munka után ingázók száma, és lakat kerül néhány hétre egyes üzemek, részvénytársaságok, magánboltok kapujára is. A vakáció során sajnos nem csupán egy nagyváros arculata alakul át, de jóval több balesetről is értesülünk. Ami ugyancsak a forró hónapok hátránya: a kórházak vértranszfúziós állomásai az utolsó — félretett — készleteiket is kénytelenek ezekben a napokban felhasználni. A vérre a megszokottnál több súlyosan sérült ember szorul rá. ám az önkéntes véradók száma észrevehetően csökken a nyári hónapokban. Ez a helyzet elsősorban a pozsonyi kórházakra jellem’fk Amint arról értesültünk, naponta néhol csak 25-40 véradó jelentkezik a fővárosi egészségügyi létesítmények vértranszfúziós állomásain, pedig ahhoz, hogy újabb vérkonzerveket állítsanak elő, biztosítva ezzel a vérrel történő folyamatos ellátást, napi közel 100 vérvételre lenne szükség. Mit tehetnek ilyen helyzetben a pozsonyi egészségügyi dolgozók; A vidéki kórházak segítségét kérik, ahol a nyári idény érkezése nem borítja fel annyira érezhetően az év többi hónapjában tapasztalt és megszokott „donor-akceptor” egyensúlyt. vállalkozzon, ezért a szolgáltatások házát bérbe adtuk. Nemcsak munkahelyeket teremtettünk így, hanem pénzhez is jutottunk. Vannak bizonyos vállalkozások a szolgáltatások terén, melyeket a város előtérbe helyez. Ilyenek a fodrászat, cipőjavító, kozmetika. melyek számára helyiségeket biztosítottunk. A lakosság igényelte, hogy működtessük a filmszínházat. Szüneteltek az előadásai, mivel a vetítések veszteségesek voltak. Versenytárgyalás útján sikerült azt is bérbeadnunk egy vállalkozónak, aki az előadások költségeit a filmszínház épületében folytatott vállalkozásából fedezi. A városi mosodát viszont nem sikerült privatizálnunk, ugyanis olyan rossz műszaki állapotban kaptuk meg, hogy egyszerűen használhatatlan. Talán nem is baj, mert a mosodát a lakótelep közepén építették fel, és működésével vegyileg szennyezné a környéket. A tisztítást más módon oldottuk meg. — Polgármester úr, Szlovákia több városában küszködnek az növekvő munkanélküliséggel. Ennek oka a veszteséges vállalatok felszámolása, illetve olyan munkahelyek megszűnése, melyek eddig az egyes régiók lakosainak munkát biztosítottak. Milyen Somorja lakosainak foglalkoztatási aránya, mekkora a munkanélküliség, és hogyan próbál ezen az önkormányzat segíteni? — Somorja szerencsés helyzetben van, hiszen közel vagyunk Pozsonyhoz, ahol Szlovákiában a legkisebb a munkanélküliség. Lakosaink nagy része ingázó, Pozsonyban van a munkahelyük. Városunkban 612 munkanélküli van, ami az aktívan dolgozók 10 százaléka. Járási viszonylatban a munkanélküliség 17 százalékos. Az önkormányzat a munkanélküliséget úgy próbálja enyhíteni, hogy a munkahivataltól munkanélkülieket kérünk, elsősorban közhasznú munkára, amiért rendes bért fizetünk. Sajnos, a tapasztalataink nem a legjobbak, a felkínált munkát sokan el sem vállalják, vagy rövid időn belül otthagyják. Pedig a közhasznú munkák elvégzése Bizonyára fellélegeztek a lévai kórház vértranszfúziós állomásának dolgozói, amikor nem fővárosi kollégáik „kopogtattak” ismét újabb segélyszállítmány reményében, hanem csupán mi kívántunk érdeklődni. Vér helyett tájékoztatást kértünk. Megtudtuk, hogy a kórházba keddenként érkeznek véradók, rendszerint közel ötvenen. Az önkénteseknek köszönhetően folyamatos a kórház vérrel történő ellátása, sőt amennyiben erre igény van, kisegítenek más egészségügyi létesítményeket is. Az elmúlt héten csütörtökön rendkívüli véradónapot tartottak. Nem volt szükség nagyobb toborzó körútra ahhoz, hogy elegendő véradó érkezzen. A „csütörtöki" vérszállítmányt a segítségüket kérő pozsonyi onkológiai intézet és az ugyancsak fővárosi ortopédiai klinika rendelkezésére bocsátották. Szerencsére a Lévai járásban a nyári idényben is számíthatnak az önkéntes véradók segítségére. Jó érezni, hogy a fővárossal ellentétben ilyentájt sem hagyják őket cserben. Amint arról az osztály dolgozói tájékoztattak bennünket elsősorban a városi csendörség, a Levitex, valamint a hadsereg szolgálatában állók segítik a kórházat, de nem maradnak el a lévai magánvállalkozók sem. A felsorolt önkéntes véradók, csakúgy mint a húsfeldolgozó üzem és az egészségügyi létesítmény véradói rendszeresen jelentminden lakos érdeke, mert nem lehet közömbös számunkra milyen környezetben élünk. — Országszerte pénztelenséggel küzd az egészségügy. Egyre súlyosabb gondokat okoz az elszegényedés is, mely elsősorban az alacsonyjövedelmüeket és a kisnyugdíjasokat sújtja. Mi a helyzet ezen a téren a városban? A városnak nincs pénze az egészségügy közvetlen finanszírozására. Úgy próbáltunk segíteni, hogy a kórháznak kamatmentes kölcsönt nyújtottunk, egészségügyi berendezések megvételére. Az összeget részletekben fizetik vissza Úgy tervezzük, hogy a kölcsön egy részét elengedjük. A nyugdíjasok számára egy klubot alakítottunk ki, ahol összejöhetnek. Meg kell mondjam, a nyugdíjasklubban pezsgő kulturális élet folyik. Gondolok itt különböző rendezvényekre, összejövetelekre, kiállításokra. A nyugdíjasokat pénzzel is támogatjuk. Megszerveztük étkeztetésüket és az ebédjegyek árának felét az önkormányzat fedezi. Minden év végén a legalacsonyabb jövedelmű nyugdíjasnak egy jelképes összeget 500 koronát juttatunk. — Az önkormányzatok, többek között, a lakosok lakásproblémáival is foglalkoznak. Van-e lehetősége és pénze a városnak új lakások építésére? — Sajnos nincs. A pénzünk alig volt elég a már megkezdett építkezések befejezésére. Van ugyan egy épület, ahol új lakásokat kívánunk létrehozni, de a kivitelező nem tartotta be a feltételeket, így az építkezés szünetel. Új lakások építésére adott a város egy beruházónak ingyentelket is, remélem ide a lakók már hamarosan beköltözhetnek. A meglévő lakásokban mérőműszereket kívánunk felszerelni, melyek segítségével ésszerűsíteni tudánk az egyes lakások energiafogyasztását. A beruházás 5 millió koronába kerül, ebből 3 milliót az önkormányzat fedez. A végleges megoldást a távfűtés teljes renoválása jelentené, de erre nincs kellő anyagi fedezetünk. A beruházásokkal kapcsolatban el kell mondanom, sikerült felépíteni a magyar alapiskola épületét és átadni rendeltetésének. Jelenleg még egy szárnyat építenek hozzá a szlovák tanulók számára. A helyiségeket fokozatosan adják át és azonnal folyhat bennük az oktatás. — Polgármester úr, köszönöm a beszélgetést. HAJDÚ ISTVÁN keznek a lapunkat tájékoztató vértranszfúziós állomáson. Az érsekújvári kórházban is arra szerettünk volna választ kapni, vajon módjukban áll-e vérrel segíteni a fővárosi kórházakat. — Heti két alkalommal fogadjuk a véradókat, és egy-egy alkalommal általában 50-57 önkéntes érkezik hozzánk. Szerencsére a nyári hónapokban nem tapasztalható komolyabb fennakadás. Ennek köszönhetően tudunk segíteni másokon is. A közelmúltban a nyitrai kórház kért tőlünk segítséget, számukra néhány vérkonzervet adtunk át, és emellett Komáromba is szállítottunk már vért. Mi is értesültünk arról, milyen nyugtalanok a fővárosi kollégák, hiszen elszomorító, amikor nem tudják meglévő készleteikre hagyatkozva fedezni a kórház vérszükségletét. Hiánycikknek számít az RH-negatív faktor, amiben ki tudjuk Po-zsonyt segíteni. Persze csak addig, amíg ezt a készleteink lehetővé teszik. A biztos tartalékokhoz nekünk is ragaszkodnunk kell — tudtuk meg dr. Ludmila Muranskától, az érsekújvári kórház vértranszfúziós osztályának főorvosától. A „vidéki vér” életet menthet, amennyiben időben a fővárosba szállítják. Pozsonyba tehát a nyári hónapokban az idegen szó mellett élet is „érkezik”. SZÁZ ILDIKÓ Szene Szencen és a széles környék huszonkét községében június végén összesen 1605 személy volt munka nélkül. Ez megközelítően azonos a májusi adattal, amikor a Szenei Körzeti Munkaügyi Hivatalban a körzet munkaképes lakosságának 6,7 százalékát tartották nyilván. Ez a szlovákiai átlaghoz képest annyira alacsony részarány, hogy a hivatal igazgatóját, Peter Rezucha doktort és helyettesét, Annak Kubicovát mindenekelőtt a munkaerőpiaci helyzetet alakító részletekről kérdeztem. Sokat segít, hogy a pozsonyi üzemek és intézmények által jelzett betöltetlen munkahelyeket is számon tartják. A körzetben aránylag nagy a vállalkozási kedv, és a járási munkaügyi hivatal tervszerű munkájának köszönhetően az új munkahelyek létesítését anyagilag is ösztönözni tudják. Sajnos, már nem mondható el ugyanez az átképzési programmal kapcsolatosan. A munkahivatal részéről és a szervezésben nncs hiba, viszont annál nagyobb problémát okoz a munkanélküliek hozzáállása. Hegesztőket, kőműveseket, ácsokat keresnek a vállalkozók, de alig akad, aki hajlandó kitanulni új szakmát. Még a lakatosokat sem tudják rávenni, hogy sajátítsák el a hegesztést, annak ellenére, hogy az érdekeltnek ez egy koronájába sem kerül. Hasonló problémát okoznak a munka nélkül lévő sofőrök, traktorosok. Többségük mezőgazdasági vagy egyéb szaktanintézetben, szakközépiskolában gépszerelői képes(tést szerzett, a hegesztői átképzésről hallani sem akar, továbbra is csak a sofőri, traktorosi állást tartja megfelelőnek. Esetleg pincérnek hajlandó elmenni, de ilyen lehetőség alig akad. Sajnos a 6,7 százalékos részarány júliusban már nem érvényes, és méginkább nem lesz az szeptember első napjaiban, amikor az egyes szakközépiskolák, elsősorban a mezőgazdasági szakokat végzett, egyelőre nyaraló és a családi pótlékból élő, eddig még nem jelentkezett növendékek is regisztráltatják magukat. (egri) Komárom Ezekben a napokban dolgozzák ki a Komáromi Járási Munkaügyi Hivatal dolgozói a féléves statisztikai kimutatást. Berta János mérnök a hivatal igazgatója elfoglaltsága ellenére készséggel tájékoztatott bennünket. — A Komáromi járásban a december végi adatok alapján 12,73 százalék volt a munkanélküliek aránya. A nyilvántartottak száma az idei év első hat hónapja alatt 2743-al növekedett. Ebben a régióban a nyilvántartottak legnagyobb arányba — összesen 3563-an csupán alapfokú végzettséggel rendelkeznek, és 242- en még az alapiskolát sem fejezték be.Számukra a legnehezebb munkahelyet találni — tudtuk meg beszélgetőpartnerünktől, aki elmondta, a munkanélküliek közül 1013-an végeztek gimnáziumot, 133-an egyetemet, illetve 42-en egyéb felsőbb fokú végzettséggel rendelkeznek. A munkaügyi hivatalban jelenleg nyilvántartott 8771 munkanélküli sajnos csupán 155 állásajánlatból válogathat e régióban. A munka iránt érdeklődők előtt többek között nyitva állnak a komáromi hajógyár kapui is. Ám az itt érdeklődök közül előnyben részesítik a mesterlevéllel rendelkezőket, közülük is elsősorban a hegesztőket. A jelenlegi foglalkoztatáspolitika következményeképpen ma sokan több átképzési tanfolyamot is elvégeznek. Egyesek ugyanis abban reménykednek, hogy sokrétű szakmai tudás birtokában nagyobb eséllyel pályázhatnak a jól fizetett állások betöltésére. — Az aktív és a passzív foglalkoztatáspolitika közötti különbséget a munkaügyi hivatal anyagi kerete határozza meg. Ám kevés pénzzel is lehet jól gazdálkodni — mondota Berta János igazgató, majd így folytatta: minél több segélyt fizetünk ki, annál kevesebb pénz jut a továbbképzési tanfolyamokra. Ezért elsősorban azokat a munkanélkülieket részesítjük előnyben, akik az új képesítés megszerzési után azonnal munkahelyhez jutnak. -száz-Rimaszombat A Rimaszombati Munkaügyi Hivatal féléves kimutatása szerint júniusban a járásban 882 személlyel emelkedett a munkanélküliek száma. Ugyanebben a hónapban a korábbi munkanélküliek közül mindössze 383 személy talált magának munkát. így jelenleg 9565 főre emelkedett a munkanélküliek száma a járásban, ebből (csak) 2317 vallja magát roma származásúnak — a valóságban azonban ennél lényegesen több roma szerepel a listán. Júniusban a kikerült diákok közül 1152-en nem tudtak elhelyezkedni, 28-an főiskolai képesítéssel sem. Mellesleg, a munkanélküliek közül 3064 a hajadon nő és a nőtlen férfi. A kimutatás alapján az is megállapítható, hogy a járás összlakosságának közel tíz százaléka, a produktív korban lévőknek pedig a huszonkét százaléka él munkanélküli, illetve szociális segélyből. A járásban talán regrosszabb a helyzet Tornaija környékén, ahol a munkanélküliek száma mára a 2800 főt is meghaladja. Ez azt jelenti, hogy a járásban lévő munkanélküliek egyharmada ezen a vidéken él. Hogy mennyi a munkanélküliek száma, azt lehetetlenség pontosan kimutatni. Kimutatni csak azt lehet, hogy mennyien kérik a munkanélküli segélyt. És mint közismert, közöttük is lehet különbséget tenni: a kérvényezőket felosztani munkát keresőkre és munkát kerülőkre. Hogy ebben a járásban mennyi az egyik és mennyi a másik csoportba tartozóknak a száma, azt sajnos nem tudom. Ha saccolhatnék, én azt mondom számuk fele-fele arányban oszlik meg. -farkas-Naplemente Archívumomban rendezkedve akadtam a fenti képre, és megfogott. Gyermekkorom nyarait idézte fel bennem, amikor a gulyát legeltettem a villámokkal kacérkodó Felsőhegyen. A képen látható öreg arc anyai nagybátyámra emlékeztet, aki egyszerű favágóként többet tudott a csillagokról, mint ki művelt és múltbanéző unokája most. Ha olykor kiültünk a Malomkert fölé magasodó sziklapadra egy-egy augusztusi éjszakán, mjndig a csillagképeket vizsgáltuk. O ismerte mindegyiket, és történetekben elevenítette meg az ég szikráit. Ahogy egy-egy csillag felkelt, újabb mesével gazdagodott álmatlan éjszakánk. Sajnos, néhány esztendeje ő is a csillagok útjára lépett. Neki már nem volt módja, hogy elszegényedjen. Mert nálunk mostanában a naplemente és a szegénység egy bottal járnak. Kép és szöveg: Korcsmáros László Súlyos vérhiány a fővárosi kórházakban Segítenek a vidéki véradók
