Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-21 / 3. szám
8 SZABAD ÚJSÁG 1993. július 21. SZ. Adó itt, adó ott... Egy kissé rendhagyó gazdasági helyzetkép Már közhelyszámba megy szidni a föníciaiakat ama bizonyos fizetőeszköz föltalálása miatt. Én nem őket bírálom, hanem egy sokkal régebbi találmányt: az ADÓ-t. Mennyi igazságtalanságot tanultunk az uraknak fizetett magas adókról, a papi tizedekről! Jó ideje már az államnak fizetjük az adót. Az adókból befolyó pénzösszegekből tartja fenn magát az állam. Ezt a pénzt osztja újra szét a polgárok közt kultúrára, egészségügyre, adóhivatalokra, közlekedésre, sőt az állami intézmények dolgozóinak fizetéseire is, melyek természetesen éppúgy meg vannak adóztatva, mint a sorpolgárok pénzecskéi. Az adóból befolyó pénz tehát újra elosztásra kerül. Mióta hazánkban megkezdte munkáját a Nemzeti Biztosító, kettévált a „béradónk”: jövedelemadóra és társadalombiztosítási díjra. Már tudjuk, pénzünk nagy része milyen célokra jut. Például az egészségügyi biztosításra (ahhoz képest, amennyit fizetünk érte, nincs valami jó színben), a nyugdíjunkra (azaz a jelenlegi nyugdíjakra, a mi nyugdíjainkat unokáink fizetik majd), a betegsegélyünkre, a munkanélküli-segélyünkre (persze, ha így folytatódik, a munkanélküli- segélyeket sem győzik majd kifizetni a hivatalok). Szóval pontosan tudjuk, hová is kellene eljutnia pénzünk egy részének, ha működne a Nemzeti Biztosító. Másik része természetesen akkor is az államkasszába menne mint rendes adó. A magánvállalkozók év elején, egy összegben fizetik be adójukat. Ha nem, kiterjedt levelezést folytathatnak az adóhivatallal, és tekintve a postaköltségek emelkedését, mindenképpen roszszul járnak. Nem úgy a bíróságok. Ha valahol nem fenyeget a munkanélkülivé válás veszélye, az az ügyvédi, a bírói, az ügyészi vagy közjegyzői pálya. Csak a jogrend ne lenne annyira hézagos! A Hanza szövetkezési elveit boncolgatva megállapíthatjuk, hogy az előző módszerektől eltérően szervezte meg működési mechanizmusát. A nyugati szövetkezetek alulról, a magyarországi Hangya felülről jövő-szerveződő szövetkezet i mozgalmakként indultak, addig a Hanza egyesek szerint középről induló szervezkedésként. Ez nem egészen pontos megfogalmazás. Inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy egy erős áruközpont kiépítésével párhuzamosan arra törekedtek, hogy a szövetkezeti vérkeringésbe megnyerjék a már meglévő, de abban a pillanatban sorsukra hagyott, lezüllő félben lévő fogyasztási szövetkezeteket. A szűkebb értelemben vett központ — a Hanza Szövetkezeti Áruközpont irodaház, raktárai, személyzete — lényegében az egész szövetkezési és szövetkezeti tevékenység elméleti és gyakorlati kivitelezője, ha úgy tetszik: műhelye volt, azaz nagyon rövid időn belül azzá kellett válnia. Tehát fejtegetésünk során ennek a központnak a kialakítását kísérjük figyelemmel meg a központtal párhuzamosan épülő kereskedelemmel és majd termeléssel foglalkozó osztályok megszervezésének folyamatát, hiszen a Hanza-Dehát az adókról szeretnék írni néhány sort. Vagyis arról, miért nem jutnak el a pénzek a rendeltetési helyükre. Hát kérem, ez egészen egyszerű: mert ott vannak. Nem a képviselő urak fizetésére gondoltam, sem a köztársasági elnök úr csekélyke havi 100 ezrére. Ugyan már, ha összeszámoljuk, tényleg nem is olyan hatalmas ez az összeg. De hogy akkor miért nem jut az iskolaügy, egészségügy vagy a tömegközlekedés dotálására? Igenisjut. Elsősorban új egyenruhákra van szükség, címeres nyomtatványokra. Az iskolákban mindenütt az új címer van és köztársasági elnökünk arcképe. Nem különben a hivatalokban. Új személyazonossági igazolványaink lesznek, méghozzá ingyen. (Szerény megjegyzésem: a fénykép elkészítése is ingyenes lesz, vagy elég egy örökíróval felskicceit önarckép?) Úgy látszik, szörnyen anyagias vagyok, de furdal a kíváncsiság, ugyan mennyibe is kerülnek az új pénzeink (természetesen, a pénzérmék megtervezése sem jótékony cselekedet volt, amúgy Isten nevében). Mindent, ami új, meg kellett tervezni és szervezni, a tervezésért és szervezésért pedig fizetség jár. Akad azért öröm is. Az új hivatalok, mint a Nemzeti Biztosító is csökkentik majd a munkanélküli hivatalnokok számát. Mi több, ha minden jól megy, talán lesz keret a kórházakban és rendelőintézetekben orvosi titkárnők elhelyezésére is, hogy vezessék az adminisztrációt. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy az ember elmegy a körzeti orvoshoz. Ha lehet előtte két nappal telefonál vagy személyesen bejelentkezik a titkárnőnél. Ha nem ezt teszi, akkor bizony pórul járhat, mert a titkárnő elküldheti mondván, tessék kérem előre bejelentkezni, mert a doktor úrnál éppen páciens van. Tehát, a beteg bejelentkezik, minden adatát bediktálja a titkárnőnek, felsorolja eddigi betegséműködés folyamatában a kettő elválaszthatatlan. Dr. Kuthy Géza elnök 1925. szeptember 3-án az igazgatósági ülésen beszámolt arról, hogy tárgyalásokat folytatott a Slovenská bankával a régi olajmalom épülete megvétele céljából. Az igazgatóság megbízta az elnököt az üzlet lebonyolításával raktárhelyiségek és ideiglenes irodaépület céljaira. E problémák megoldása mellett — nem másodrendű feladatként — az áruszállítás kérdéseit is meg kellett oldani. Hosszadalmas és nagyon költséges volt az árut lovaskocsin szállítani vidékre, ezért az igazgatóság 1926. június 17-i ülésén megállapította és elhatározta: „a Hanza központ kocsifuvarosa 60 000 koronát kér évente a fuvarozásért, amely összeg nagyon sok. Egy Chevrolet gyártmányú 15-17 q teherbírású gépkocsi 47 300 koronába kerül. Az ezzel való fuvarozás olcsóbb és gyorsabb, mint a kocsi.” Az igazgatóság teherautó állományát a következő években egy Steyr gyártmányú, majd egy újabb Chevrolet típusú teherkocsival gyarapította. A három teherkocsi gyors megvásárlása egyúttal azt is bizonyította, hogy nagymértékben megnövekedett a forgalom, bővült a szövetkezeti hálózat, a geit és jelenlegi panaszait. A hölgy három példányban készségesen legépeli az adatokat. Az eredetit beviszi a doktor úrhoz. A megadott időpontban azután a beteg is beléphet a rendelőbe, s miközben a doktor úr kivizsgálja, a nővér ellenőrzi, hogy egyetlen panasz sem kerülte-e el az orvos figyelmét. A kivizsgálás menetét feljegyzi egy kártyára, melyet aztán újra átad a titkárnőnek, aki ennek alapján újabb 3 példányban újabb kártyákat tölt ki, saját kezűleg írva beléjük a doktor úr tevékenységének pontjait, majd ön elé teszi, hogy írja alá igazolandó, valóban megesett valamennyi vizsgálat önnel, s az utolsó sorban 0-tól 10 pontig terjedően ön is értékelheti a doktor úr tevékenységét. Ennek alapján fogják ugyanis meghatározni a doktor úr fizetésének összegét. Ezek után ön az utcán szabadon kifejtheti véleményét valamennyi orvosról, az egészségügyi ellátásról, a biztosítóról, hiszen demokráciában élünk. (Vagy bürokráciában? A csoda ismeri ki magát ezek közt az idegen szavak közt!) Az iskolaügy körül azonban csend van. Persze, mert nyár van. Szeptembertől megint nő majd a munkanélküliek száma. Bevallom, egyetlen volt diák számára sem újdonság, hogy a tanárok nem „százszázalékosak”, na de azt, hogy vannak köztük 80- és 50-százalékosak is, senki sem feltételezte volna. Más kérdés, hogy ez a megoldás praktikus lenne a miniszterekre nézve... A tömegközlekedés megdrágulására egyetlen válaszom van: maradjon mindenki nyugodtan otthon a fenekén, és ne utazzon Pozsonyba éhségsztrájkolni. Amennyiben mégsem nyugodhat, menjen gyalog, biciklivel vagy autóstoppal (ha felveszik). Nagyobb távolságokra célszerű a történelmileg bevált marhavagon. Hanza Szövetkezeti Áruközpont megkezdte gazdasági felzárkózását, beilleszkedését a szlovákiai kereskedelmi hálózatba. Ez állításunkat támasztják alá a Hanza központ egyéb beruházásai, tervei, az ezeket realizáló munkálatok. Az állandó, gyors növekedés megszaporította az igazgatóság raktározási gondjait is. A megvásárolt malom nemcsak szűknek bizonyult, hanem bizonyos fajta áru raktározásánál a tartósítás és a biztonság szempontjából is alkalmatlan volt. „A pincehelyiség hiánya folytán különösen a nyári hónapok alatt az italok és a zsiradékok, valamint a téli hónapok alatt a fagyandó üveges áruk elraktározásánál a központot állandó károsodás érte, ezért a 2. számú raktár alatt pince építése javasoltatik” — mondta ki az igazgatóság határozata. A Hanza központ működésének negyedik évében már nemcsak tanácsokkal vagy egyszerűbb, de újfajta mezőgazdasági termékek beszerzésével segítette a központ a falu parasztságát, hanem mezőgazdasági gépraktárt, javítóműhelyt szervezett azzal a céllal, hogy gyarapítsa a szövetkezet tagságának nyújtandó támogatását. Az igazgatóság 1928-ban megvásárolta Frideczky Árpádtól a galántai gőzmalmot. A malom üzemeltetése egyúttal a Hanza termelőtevékenységének a kezdetét, a malomosztály beindítását jelentette. A szövetkezeti újságból szerezhettünk tudomást arról is, hogy 1928 nyarán a Hanza Áruközpont két Hoffer- Schrantz gyártmányú vetőmagtisztító gépet vásárolt, hogy ezáltal is a gazdák segítségére legyen. A tisztítási díjat 5 százalékban szabták meg. Aki otthon marad, nem költ utazásra, így megveheti az államtól, a szövetkezettől a lakást, amelyben lakik. A pénzt, ami majd így összejön, nem a lakóházak felújítására, karbantartására költik, hanem... Ki tudja, mire? A tény, hogy megvehetjük és rendbe tetethetjük jobbára házgyári lakásainkat. Közülük az olcsóbbak (tehát régebbiek) annyira rossz állapotban vannak, hogy jó, ha nem omlanak ránk . Mindenesetre: megfelelő karbantartás mellett sem adnak többet nyolcvan évnél egy-egy lakótelepi tömbháznak a tervezők és építők... (Igaz, az átlagéletkor csökkenése mellett ezek a lakások valószínűleg túlélnek bennünket, de még így sem biztos, hogy megéri megvenni a fedelet a fejünk felett, mert nem biztos, hogy úgy 80-90 éves korunkban nem kell aggmenhelyet keresnünk, mivel a fejünkre dőlnek a falak.) Utoljára a nemzeti kincs gyűjtéséről szeretnék szólni. Dédszüleinket annak idején „beetették” háborús kötvényekkel, nagyszüleinket a békekölcsönökkel, szüléink a „minden közös, de az elvtársaknak több jár” világában nőttek fel, mi már csak azt tudjuk mondani: mindössze az biztosan a miénk, amit megeszünk, és amit tudunk. S ha ezen kívül van is valamink, azt senki ne tegye zsebre semmilyen közös cél érdekében. Nem cserélnék egyetlen generációval sem, de most sem könnyű fiatalnak lenni: munka alig van, a fizetéseket befagyasztják, az árakat felszabadítják, a szlovák koronát devalválják. A pénz még egy éves sincs, és már szépen inflálódik. Az adók adóiból az állam valahogy csak fenntartja magát, a polgárok meg mindent lenyelnek, miközben nézik a tévében az állandósult politikai cirkuszt, szemfényvesztést. De csak addig, míg van mit enni. SIPOSS ILDIKÓ Mondottuk: a Hanza központ olyan kínálattal rendelkezett, amellyel segíteni tudott a falusi ember személyes és gazdasági szükségletein. A kerti magvak, lucerna, vörösheremag, répa, lóhere árusításával azt a célt követték, hogy a gazdákat, a termelőket újfajta, hasznos és ellenállóbb kultúr- és takarmánynövényekkel ismertessék meg, gazdagabb hozamuk útján gyarapodjanak. A sertéstápok és takarmányok, mint például a provendeine, a halliszt, a korpa és egyéb takarmánylisztek az állatállomány újfajta gondozását, gazdaságosabb etetését szolgálták. Az elmondottakból, annak ellenére, hogy sok mindent ki kellett hagynunk a felsorolásból, láthatjuk, hogy az alapárucikkeken kívül a Hanza központ igyekezett ellátni a szövetkezeteket minden olyan áruval, amelyből mind a szövetkezeti tagságnak, mind a fogyasztási szövetkezetnek és a Hanzának is haszna volt. A Hanza szövetkezés fejlődésének magasabb szintű állomása a kereskedelmi és termelő osztályok kiépítése volt. Példának okáért a „Hanza” Szövetkezeti Újság 1929. évi 11. számában már a következő osztályok szerepeltek:- áruosztály- malomosztály- mezőgazdasági osztály- géposztály- központi ügyek és jogi osztály. Az egyes osztályokhoz fűződő magyarázatokból láthatjuk, hogy ebben az időben még csak a malomosztály foglalkozott termeléssel. Az áru-, mezőgazdasági és géposztályok árubeszerzéssel és közvetítéssel, illetve szolgáltatásokkal segítették a szövetkezők munkáját. (folyta (juk) Devalváció Emlékeztető Március 14-én, vasárnap a Szlovák Televízió „Kroky” c. műsorában Vladimír Meciar kormányfő kijelentette: amennyiben a Szlovák Nemzeti Bank végrehajtaná a Nemzetközi Valutaalap által javasolt 25-30 százalékos leértékelést, a kiskereskedelmi árak 54 százalékkal nőnének, az állami vagyon értéke pedig — mely akkor 600 milliárd szlovák koronát tett ki — a felére csökkenne. Meéiar szerint akkor 500-700 millió USA-dollár devizatartalékra volt szükség az árfolyam stabilitásának megtartásához. Hogy most mi történhetett, egyelőre még nem tudni. Előfordulhat, hogy Szlovákia gazdasági helyzete valóban olyan, amilyennek azt a nemzet ellenségeinek kikiáltott realisták korábban mondták. De az is lehet, hogy csak leckéket vettek kormánytagjaink devalvációból. Erre az utal, hogy Július Tóth pénzügyminiszter a tévé nyilvánossága előtt azzal vigasztalt bennünket, hogy a mostani 10 százalékos devalváció a tankönyvek szerint is legfeljebb 5 százalékos áremelkedést, ergo inflációt gerjeszt, mivel pedig Szlovákia gazdasági helyzete meglehetősen jó, szerinte az infláció nem fogja meghaladni a 4 százalékot... Hát... Ahogy a vak mondta: majd meglátjuk. (gy) Ki fél az igazságtól? Hát elérkezett végre az, amit minden normális pénzügyi szakember várt: a devalváció. Nevezze bárki bárminek, cifrázza szavait akárhogyan, nem történt nemzeti természeti katasztrófa, sem más jellegű tragédia, csak bekövetkezett az, amit a gazdasági helyzet alapján nagyon is könnyű megmagyarázni. Most azonban nem is magáról a pénz leértékeléséről akarok ími, hanem arról, ami a korábbi hetekben szóban és írásban megelőzte azt. Hogy állítólag nincs olyan kormány, amelynek politikusa ne tagadná az ilyen híreket. Cáfolat volt hát, több mint elég, az újságírók nem is győzték mindegyiket közreadni. A devalvációból politikai és presztízskérdést csináltak politikusaink. Azok, akik szinte az utolsó pillanatig tagadták, vagy nyilvánvalóan hazudtak, vagy azt sem tudták, miről van szó. De sokkal valószínűbb e kettő kombinációja. Ha meg kell spórolni hatmilliárd koronát és,meg kell menteni a gazdaságban, amit még lehet, nincs más lehetőség. Nem kell valódi szakembernek lenni ahhoz, hogy alaposan végiggondolva rájöjjünk, az esztendő végéig még legalább egyszer leértékelik a pénzünket. S akkor nagyjából teljesül is a Nemzetközi Valutaalap februárban velünk szemben támasztott igénye, amikor 25-30 százalékos devalvációt javasoltak. Nem a devalvációt vetem hát politikusaink szemére, azt nem bocsátom meg nekik, hogy féltek szembenézni az igazsággal. Az igazságot tudni ugyanis minden egyes ember joga. Ma már a halálos betegnek is nyíltan beszél betegségéről az orvos. Ugyanilyen nyíltságra van joga az állampolgárnak, akit az ország pénzügyi politikája közvetlenül érint. Hülyét csinálni belőle alávaló dolog, s az ilyen bánásmód csak a politikusok iránti bizalmatlanságot növeli. És talán a bizalmatlanság az, amire országunknak a legkevésbé van szüksége. (TREND) ✓ Pukkai László: A Hanza Szövetkezeti Aruközpont története — 3. rész A gazdasági tevékenység megszervezése Az alakuló közgyűlésen megválasztott és kinevezett vezetők céltudatos tevékenységének köszönhetően a Hanza már az ősz folyamán kétmilliós áruforgalmat ért el ötvenezer korona tiszta jövedelemmel. Az eredményességet elemezve elsősorban azt az átgondolt, szilárd szövetkezeti elvekre épülő stratégiát és taktikát kell nyomon követnünk, amely alapján az igazgatóság hozzákezdett saját központjának a megszervezéséhez, egyes kereskedelmi és termelő osztályainak kiépítéséhez, a vidéki fogyasztási szövetkezetek megnyeréséhez; s nem utolsósorban a szlovákiai, illetve csehszlovákiai szövetkezeti mozgalmakhoz fűződő, a szövetkezés egyenjogúsága elvére épülő kapcsolatok rendszeresítéséhez; majd az erős gazdasági háttér tudatában az Áruközponthoz tartozó, de független tevékenységet kifejtő hitel- és mezőgazdasági szövetkezetek működtetéséhez.
