Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993-07-21 / 3. szám

1993. július 21. %}• SZ.

SZABAD ÚJSÁG

5

Pedig a csődtörvény még életbe sem lépett

Emelkedik a munkanélküliek száma

Szociális ígéreteit egyetlen párt sem tartja be

A Szlovák Köztársaság Munka-, Szociális és Családügyi Minisztériuma elkészült legújabb jelentésével a munkanélküliség fejlődésével kapcsolatban. Annak ellenére, bogy a csődtörvény igazából még életbe sem lépett, hatásai pedig még egyáltalán nem érződnek, a munkanélküliek száma és aránya egyre nő. Országosan június végén 318 082 személyt tartottak nyilván, ami átlagosan 12,48 százalékos munkanélküliséget jelent A júniusi emelkedés országosan 13 500 személyt tesz ki, a legszomorúbb azonban az, hogy ezek közül 12 752 a frissen általános vagy szakkérettségit szerzett fiatal. Ma induló sorozatunkban azokat a járási, illetve területi munkaügyi hivatalokat kérdeztük meg a kialakult helyzetről és lehetőségekről, amelyek olvasóink számára is közvetlen információkat adhatnak.

Somorja

A Somoijai Körzeti Munkaügyi Hivatalhoz a névadó városon kívül húsz község tartozik. A körzetben az 1991-es népszámláláskor 13 427 volt a munkaképes lakosok száma, az idén június végén pedig 1825 személy keresett munkát. Közülük megközelítően minden harmadik személy kap munkanélküli-segélyt.

Jarmila Durovková igazgató szerint a körzet munkaerőpiacát az utóbbi hónapokban egyfajta állandóság jellemzi. A tavalyi év decemberéhez viszonyítva, amikor 1561 személyt tartottak nyilván, januárban és februárban ugrásszerű növekedés következett be, amikor 1726, illetve 1834 volt a munkanélküliek száma. Lényegében azóta ez a szint maradt. A körzetben ez 13,59 százalékos munkanélküliségi arányt jelent, ami magasabb a szlovákiai, viszont alacsonyabb a járási átlagnál. Előny a körzet számára, hogy a munkát keresők a pozsonyi üzemek és a Pozsony-vidéki járás kínálatából is válogathatnak, sőt, elfogadható utazási lehetőség mellett a körzetükön kívüli munkalehetőségeket a saját kínálatukkal teszik egyenrangúvá.

Érdekes adat, hogy a jelentkező munkanélkülieknek 17 százaléka kapott végkielégítést, míg negyven százalékuk nem, mivel közös megegyezéssel váltak meg a munkahelytől. További tény, hogy bár munkanélkülinek lenni kellemetlen dolog, és a többség számára nem kis pszichikai megterhelést is jelent, vannak esetek, amikora nyilvántartásba jutás a fő szempont, mert a ledolgozott idő, a szabadságra való jog és a betegbiztosítás szempontjából a regisztráció előnyöket jelent. A hivatal egy előadójára átlagban 350 munkanélküli jut, és ez túl sok ahhoz, hogy minden egyes személynél folyamatosan lehessen elemezni a munkanélküliség hátterét és körülményeit.

Gondot okoz, hogy a körzet és a járás munkaerőpiacának kínálata szegény. Járási viszonylatban az elmúlt negyedévben havi átlagban 166 bejelentett munkahelyből lehetett válogatni. Javulásra nincs remény, annál inkább, hogy jelenleg kimerüli az összeg, amelyből a munkanélküliek számára létesített munkahelyekért fizettek. A körzetben állandó kereslet csak varrónők és rehabilitációs nővérek iránt van, s ezt az átképzési programban is figyelembe veszik.

A munkanélküliek között 23 a főiskolát, 280 a szakközépiskolát végzett személy, a túlnyomó többség azonban csak alapfokú végzettséggel rendelkezik. Erre is gondolva szervezik a munkanélküliek számára a háromhetes tanfolyamokat. -egri-Nagykürtös

A Nagykürtösi járás 20 083 munkaképes lakosa közül június végén a munkaügyi hivatal dolgozói 3949 munkanélkülit tartottak számon, s ez 19,63 százalékot jelent. Egy évvel ezelőtt 3043 volt a bejegyzett állástalan, 1993. január elsején 3012 személyről tudtak, május végén pedig 3745 polgár folyamodott állami támogatásért. Egyetlen hónap lefolyása alatt tehát 198 személlyel gyarapodott a munkanélküliek száma.

A 3943 munkanélküli közül 2106 a nő. 3418-an tartoznak a munkáskategóriába, ezenkívül 10 egyetemet, 33 gimnáziumot, 30 szakközépiskolát végzett személy munkanélküli. Ötvenhármán nem fejezték be az alapiskolát sem. Az állami támogatásén folyamodók közül 579 vallotta magát cigánynak.

Az első negyedév végén regisztrált 3723 munkanélküliből 1250 nőtlen vagy hajadon, 2205 nős vagy férjezett, 163 elvált, 67 özvegy, tizenegyen élettársi viszonyban élnek, huszonhármán pedig nem tudtak pontos adatot mondani, mert például épp válófélben voltak, netán esküvő előtt álltak...

A legtöbb — 624 — a húsz és huszonnégy év közötti személy, százhetvennyolcan nem töltötték még be a tizennyolcadik évüket. Legkevesebb — 11 — a hatvan és hatvannégy év közti nő és férfi. Ezemégyszázöten több mint egy éve munkanélküliek. Március végéig 435 építőmunkás volt állás nélkül, továbbá 126 szabász-varrónő, 110 bolti eladó, s többek között 182 villanyszerelő sem talált munkát magának.

Állás nélkül volt egyebek mellett 5 agronómus, 6 zootechnikus, 9 gépesítő, 89 autószerelő, 74 sofőr és 61 közgazdász is. A vállalkozók júniusban 34 munkanélkülit alkalmaztak.

Június végéig a járási munkaügyi hivatal 14 munkahelyet tudott az érdeklődőknek felkínálni: 5 — esetleg más járásban dolgozó — munkásra, 5 segédmunkásra, 2 orvosra, 1 jogászra és 1 pszichológusra volt kereslet.

A járás területén mindössze 70 olyan vállalkozó működik, aki több mint 20 személyt alkalmaz. Jóval többen adják vissza az iparengedélyt, mint amennyien új engedélyért folyamodnak, -zolczer-Rozsnyó

A Rozsnyói járásban növekvő ütemben „fejlődik” a munkanélküliség. Az első félév végén 8291 állástalant tartottak nyilván, ami a munkaképes lakosság húsz százalékának felel meg. A Rozsnyói Járási Munkaügyi Hivatal gazdasági osztályvezetője Demeter Szonya mérnöknő szerint, az elhelyezkedni nem tudó leszerelő katonák, a munkahelyet nem találó végzős közép- és főiskolás fiatalok „jelentkezésével” a helyzet tovább súlyosbodik. Arról már nem is beszélve, hogy a mezőgazdasági üzemek, a lubeníki magnezitművek és a rozsnyói ércbányák újabb létszámcsökkenéssel, elbocsátásokkal számolnak.

Amíg az állás- és tanácstalanok száma nőttön-nő, a munkaerőpiacon elenyésző a kínálat. A mélypontot június végén érték el, amikor csupán 23 szabad munkahely között válogathattott a több mint nyolcezer segélyen tengődő. A munakanélküliek 55 százalékának alap-, 44 százalékának középfokú végzettsége van, helyzetük szinte reménytelen, mert ezek csupán néhány pincémői álláson osztozkodhatnak. A 3 százaléknyi állástalan főiskolás közül is kevés a közgazdász, jogász, számítógép-programozó, matematika-fizika és francia-szlovák szakos tanár. Ugyanis ilyen speciális foglalkozással rendelkezőknek még van némi esélyük az önmegvalósításra. Ellenben a munkanélküliek összlétszámának 34 százaléka cigány származású, akiknek az esélye a nullával egyenlő. Ráadásul közülük alig jelentkeznek a szakmai átképzéssel foglalkozó tanfolyamokra.

A munkaügyi hivatal lehetőségeihez mérten igyekszik felvenni az eleve esélytelen harcot korunk eme gazdasági „járványával” szemben. Ám hiába támogatná az új munkahelyeket teremtő vállalkozókat, ilyesmire csak elvétve kerül sor. A helyi jellegű, a más járásokban indított vagy a célirányos országos szintű átképző tanfolyamokra is rendkívül kevesen jelentkeznek. A gyakorlat tehát azt mutatja, hogy a fejlett nyugati országokban megszokottá vált a piac diktálta szerkezetváltoztatásokat követő szakmai váltás, az át- vagy továbbképzés nálunk még nem talált kellő megértésre és követőkre. No meg a közmunkára jelentkezők alacsony számaránya is jelzésértékű lehet. -korcsmáros*

Érsekújvár

Leszűkült az Éresekújvári Elektrosvit felvásárlói piaca, és a meglévő üzletpartnerek többnyire fizetőképtelenek. Ennek következtében a vállalatnak több mint háromszáz dolgozójától kellett búcsút vennie. Hasonló problémákkal küzdenek a Surányi Elitexben, ahol közel 800 alkalmazott munkahelye forog kockán. A párkányi papírgyárban a közelmúltban történt tűzeset miatt több mint 600 alkalmazottól kénytelenek megválni. Az Érsekújvári Járási Munkaügyi Hivatal igazgatója, Jozef Bakó mérnök szerint ez év júniusa tekinthető a legkritikusabb hónapnak.

— A legfrissebb kimutatások alapján a járásban 10 198 munkanélkülit tartunk nyilván. Ez év május 30-án a bejegyzettek száma 9 545 volt, és egy hónap leforgása alatt még 651-en jelentkeztek. A munkanélküliek közül csaknem hétezren semmilyen képesítéssel nem rendelkeznek. Az említett problémák miatt örülni fogunk, ha az év végéig meg tudjuk tartani a 14, maximum 15 százalékos munkanélküliségi arányt. Pedig ez ideig 38 járás között a nyilvántartottak számarányát tekintve 19. helyett foglaltuk el — tudtuk meg Bakó mérnöktől, aki elmondta, hogy a nyilvántartottak közül a legtöbben a húszon-, illetve a 30 éves produktív korosztályhoz tartoznak, szám szerint közel négyezren. Ezenkívül közel 1700 a csökkent munkaképességűek száma.

Annak ellenére, hogy számos nyilvántartott rászorul a segélyre, még mindig sokan vannak, akik visszaélnek ezzel a lehetőséggel. Több mint ezer háztartásbeli asszony jelentkezett a hivatalnál, ám a felkínált munkahelyeket nem kívánják elfoglalni. Sokan „munkanélküliként” egyéb tevékenységet folytatnak, majd kiegészítésképpen felveszik a segélyt is. Amint azt a hivatalban megtudtuk, több mint 600 spekulánst vontak ki a nyilvántartásból ezen oknál fogva. A munkanélküliek jelenleg 105 ajánlatból válogathatnak. A palárikovói fafeldolgozó üzemben és különféle szabóműhelyekben kínálnak állást, és nagy az érdeklődés a közhasznú munkák iránt is. -száz-Dunaszerdahely

A munkaügyi hivatalok, amelyeket sokan már csak munkanélküli hivatalnak neveznek, mára szinte zarándokhellyé váltak, ahová sokan többször is kénytelenek visszatérni. A Dunaszerdahelyi Körzeti Munkaügyi Hivatal igazgatóhelyettesét, Bohunicky Mária mémöknőt a körzet munkanélküliségi statisztikájáról kérdeztük.

— Ebben az évben először februárban, márciusban észleltünk egy erősebb munkanélküli-hullámot. Ekkor ugyanis háztartásbeli asszonyok jelentkeztek nálunk, mivel azok, akik nyilván vannak tartva, nem kötelesek fizetni a betegbiztosítást, vagyis a havi 301 koronát. (Helyettük az összeget az állam téríti.) A második hullám május-júniusban ért el bennünket, amikor az elhelyezkedni nem tudó, frissen érettségizett gimnazisták és középiskolások „iratkoztak be” nálunk. A csődtörvény érvénybelépésével ősszel és télen újabb szaporulatra számítunk. Az, hogy elég sok magánvállalkozó adja vissza engedélyét és keresi fel hivatalunkat, azt tükrözi, hogy az állam nem segíti a vállalkozói szférát.

— Mennyi munkanélkülit tartanak számon jelenleg és milyen korosztályt érint leginkább a munkanélküliség?

— Június végén 4942 munkanélkülink volt, ez körzetünkben 19 százalékos munkanélküliséget jelent. (A körzethez huszonkilenc község és Szerdahely városa tartozik.) A munkanélküliek táborát leginkább a gimnáziumok és szakközépiskolák végzettjei alkotják. Harminckilenc diplomás munkanéikülink is van, de örömmel mondhatom el azt, hogy közöttük nincsenek pedagógusok és közgazdászok. Talán mondanom sem kell, hogy az állástalanok legnagyobb része fiatal. Statisztikai kimutatásaink szerint, a munkanélküliség döntő többségben a 20 és 44 év közöttieket sújtja.

— Mit tud tenni hivatalunk a mérleg javítása érdekében?

Mivel munkát nagyon kevés esetben tudunk ajánlani, elsősorban átképző tanfolyamokat szervezünk. A társadalmi igényeket figyelembe véve az idén könyvelési és számítástechnika-tanfolyamot, varrónő-, asztalos- és kárpitosképzést, idegenvezető-tanfolyamot és szociálisgondozó-képzést szeretnénk megvalósítani. Azt még mindenképpen el kell mondanom, hogy az átképzések nem mindig hozzák meg a várt eredményt. A jövőt sem látjuk optimistán, valószínűleg egyre többen kopogtatnak majd be hozzánk. -vida(Folytatás az 1. oldalról)

Még egyszer hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy munkánkban nincsenek üresjáratok, hibák, gondok. De egyértelműen működőképesek vagyunk, és prezentálni tudjuk céljainkat, sok esetben pedig egyértelműen meghatározó tényezők vagyunk az Ország szociálpolitikai életében. Ami pedig a konkrét nemzetközi elismerést, illetve befogadást illeti: távolról sem voltak és nincsenek is olyan gondjaink, mint a két ország parlamenti és kormányszintű kapcsolatrendszerében jelentkeznek. Elmondom, és nem szégyellem, tudatosan törekedtünk arra — a nemzetközi szervezeteken keresztül, illetve a kétoldalú kapcsolatok jóvoltából —, legyen legimitása mindannak, amit felvállalunk és teszünk. Más szóval, nyitottak voltunk és vagyunk azokra a megoldásokra, amelyek a fejlett gazdasággal rendelkező nyugati világban meghonosodtak, miközben megpróbáltuk elmondani partnereinknek azt is, milyenek a nálunk kialakult viszonyok, merthogy — az egész szociálpolitikában, s még inkább a szakszervezeti mozgalomban — igen fontos tudatosítani a különbséget a volt szocialista látszatmegoldások és a valós problémafelvetés között. Nézetem szerint igazából ez az alapja a szakszervezetek látszat- és valós működési rendszerének. Egyébként a kérdéshez még annyit tennék hozzá, hogy konföderációnk valamennyi számottevő nemzetközi szervezetnek tagja, s ez komoly reményekre jogosít fel bennünket.

— Szlovákia gazdasági és szociális életét igazából jelenleg a szlovák kormány és a Nemzetközi Valutaalap missziója között megkötött szerződés irányítja. Önök annak idején azt kérték a kormánytól, ismerkedhessenek meg ezzel a dokumentummal még aláírása előtt. Akkor nem történt ez meg. Ma már vannak pontos információik? Mert a közvéleménynek nincsenek, még az újságíróknak sincs.

— Jó a kérdés, szerintem is az lett volna a tisztességes, ha az újságírók megfelelő információkat kapnak, s tájékoztathatják a közvéleményt a valós és várható helyzetről. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy egészen más helyzetben vannak a szakszervezetek, amelyek azt akatják, folyamatos információkat kapjanak a tárgyalásokról, illetve még a szerződés aláírása előtt lehetőségük legyen állást foglalni az egyes ajánlások, illetve elképzelések kapcsán. Sajnos, ez nem történt meg. Szóbeli tájékoztatások ugyan voltak — egyébként ma is csak erre hagyatkozhatunk —, de semmi konkrétum, semmi abból az igényből, hogy mi is kifejthessük véleményünket a szlovákiai polgárok szinte valamennyijét érintő kérdésekről. Ezt, bizony sérelmezzük, s előre mondom, utólag sem leszünk hajlandóak elfogadni azt a esetleges kormányzati argumentációs rendszert, hogy ezt vagy azt kénytelenek voltunk meglépni a Nemzetközi Valutaalap miatt. Nem leszünk hajlandóak azért, mert egy ország gazdasági transzformálása nem állhat és bukhat egy adott kormány és egy adott nemzetközi pénzintézet megállapodásán, ennél sokkal többre van szükség. Hadd ne mondjam, hogy minimum társadalmi konszenzusra.

— Merjünk akkor tovább, hiszen a szlovák parlament az elmúlt két hét során számtalan olyan törvényt hagyott jóvá, amely a kormány valutaalappal szembeni elkötelezettségét ratifikálja, ugyanakkor igen komoly hatással lesz a családok életére, különösen az idősebb, nyugdíjas nemzedékre és a fiatal, kisgyermekes családokra. Arra gondolok elsősorban, hogy a nyugdíjasok ugyan valóban kaptak nyugdíjemelést, csakhogy ez magára a nyugdíjra vonatkozik, nem pedig a valós bevételekre, a fiatalok esetében — meg általában is — pedig arra, hogy a kormány sem a létminimum emelésével, sem pedig a minimálbér rendezésével nem foglalkozott. Ugyanakkor megtörtént a devalváció, várható a védővámok bevezetése, emelkedett a hozzáadoltérték-adó és a fogyasztási adó is. Arra gondolok, hogy az imént felsorolt rendelkezések nélkül is úgy véli a Statisztikai Hivatal, hogy a polgárok életszínvonalának megtartása az 1992-es szinten havi 350-500 korona többletet igényel, egy négyszemélyes család esetében pedig az idei többletkiadás 2300-2500 koronái lesz ki. Ugyanakkor mindezt egyetlen polgár vagy család sem tudja elérni saját munkahelyén.

— A devalvációval kezdeném, mert az most Szlovákiában a legérzékenyebben kezelt kérdés. Azt kell mondanom ezzel kapcsolatban, hogy a szakszervezeteknek távolról sem olyan negatív a véleményük, mint azt sokan várnák, illetve gondolnák. A devalvációnak ugyanis van egy olyan gazdaságélénkítő hatása, amely megfelel a transzformációval kapcsolatos elképzeléseinknek is. Mi tehát azt reméljük, hogy a kormányzat meghozza a megfelelő, egyéb gazdasági intézkedéseket, s a devalváció betölti küldetését. Számunkra ez alapvetően azt jelenti, hogy csökken a munkanélküliség aránya, egyúttal munkájuk értékének megfelelő megbecsülésben részesülnek majd azok, akik munkaviszonyban vannak, s olyan bért kapnak, amelyből megteremthetik családjuk szociális biztonságát. Részben ezzel függ össze az is, hogy a Gazdasági és Szociális Egyeztető Tanácsban több mint egy hónapja megállapodtunk abban, hogy a kormány 2450 koronára emeli a minimálbért, s változik a létminimum összege is, aminek a szociális segélyek és munkanélküliségi járadék magasságára is hatása van. A kormány nem valósította meg ezeket az intézkedéseket, s most megint vissza kell utalnom parlamenti képviselőinkre, politikusainkra. Tudnak a megállapodásról, de senkinek nem jutott eszébe megkérdezni a kormánytól, mi lesz a megállapodások sorsa, miért nem tette meg a kormány a szükséges lépéseket. Ugyanakkor jó fél éve ígérgeti a kormány, hogy a szociális juttatásokat differenciáltan fogja fizetni, de a mai napig nem történt semmi. Pedig ezt is mi szorgalmazzuk. Tudatosítjuk ugyanis, hogy Szlovákia gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a szociális támogatás nagyobb mértékét, ezért úgy gondoljuk, badarság azokat is támogatni, akiknek a havi bevétele többszöröse a létminimumnak, illetve az átlagbéreknek. Sajnos, továbbra is az a helyzet, hogy a 16-20 ezer koronát kereső egyén vagy vállalkozó ugyanúgy megkapja például a családi pótlékot, mint a munkanélküli vagy a minimálbérből élő polgár. Azt kell hát mondanom, hogy Szlovákia valóban nem költ keveset szociális támogatásokra, s való igaz, összehasonlítva a fejlett országokkal is megállja a helyét, csak éppen nem oda irányul a pénz, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, nem a rászorulók kapják, hanem olyanok is, akik a fejlett országokban a súlyosbodó helyzetben éppenhogy a nagyobb közteherviselésből veszik ki részüket.

— Többször említette az államot, a kormányt, azok szerepék Transzformálódó társadalmunkban és gazdaságunkban sokak szerint túlságosan nagy szerepe van a végrehajtó hatalomnak, s ezt az átalakulás folyamatában mint gátló tényezőt szokták emlegetni Nem lát ebben ellentmondást?

— Nézze, az elmúlt közel fél évszázadban arra tanították az embereket, hogy csak éljenek békességben, dolgozzanak, s bízzák magukat nyugodtan az államra, a kormányra. Váljanak, mert idővel valaki csak megmondja, mit és hogyan kell cselekedni, mit kell gondolni. Sok embernek ez igen kényelmes volt, de azok is hozzászoktak ehhez az állapothoz idővel, akik lelkűk mélyén tiltakoztak az állam ilyen szerepe ellen. Vagyis ahhoz, hogy modem országot tudjunk felépíteni, társadalmunk és gazdaságunk működő és prosperáló szociális piacgazdasággá alakuljon, valamennyiünknek tanulni kell annak játékszabályait, feltételeit. Ez fájdalmas folyamat. Olyan, mint amikor a gyermek járni tanul. Sokszor esik el, hellyel-közzel négykézláb halad. A szülők segítik őt ilyenkor, főképpen arra vigyáznak, az esés ne okozzon tartós félelmet, lelki sérülést, netán olyan bukást, amely egy életre jelet hagy a gyermek arcán. Úgy gondoljuk, a kormánynak ilyen szülői szerepet kell vállalnia, azaz ügyelnie kell arra, a társadalom egyetlen rétege se essen úgy el, hogy ne tudjon talpra állni, s ha mégis, egy életre megbélyegződve. A kormánynak tudatosítania kell, hogy vannak társadalmunknak olyan rétegei, amelyeket elégséges békén hagyni, mert tudnak dolgozni, el tudják látni önmagukat, családjukat. De vannak elesettek is, s úgy vélem, az ő esetükben köteles a kormány segítséget nyújtani. Mivel én, illetve a szakszervezet főként e másik réteggel foglalkozik, azt hiszem, joggal emlegetjük gyakran a kormányt, joggal kérjük tőle számon a „szülői gondoskodást”.

— Elnök úr, köszönöm a beszélgetési

NESZMÉRI SÁNDOR