Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-21 / 3. szám
2 Itthon Visszaadták a névtörvényt A kormány keddi ülésének döntése értelmében pénteken felszólította Vladimír Meéiar kormányfő Michal Kováé köztársasági elnököt, adja vissza a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának az alig elfogadott és a magyar képviselők által pozitívan értékelt névhasználati törvényt. Duáan Slobodník kulturális miniszter beismerte, ő is kezdeményezte ezt a kormánydöntést, amely semmi mást nem akar, csak a női nevek -óvá toldalékának elmaradása miatt érzi úgy a kormány, hogy a törvény beavatkozik a szlovák nyelv rendszerébe. A köztársasági elnöknek küldött levélben azonban arról is szó van, hogy a szlovák nyelvben nincs néhány olyan betű, amilyen a magyarban , ezért is kéri a kormány a törvény átértékelését. A kormány döntése meglepte a parlamenti képviselőket, s a Szlovák Nemzeti Párt kivételével valamennyi — tehát még a kormányzó mozgalom néhány képviselője is — úgy értékelte a törvény visszautalását, mint a kormány inkorrekt lépését. A devalvációról nem tárgyaltak „Egy-egy pénznem leértékelése teljesen normális folyamat, s nem tartozik a kormányra, az a nemzeti bank kompetenciája. Ezért nem is volt róla szó ülésünkön” — mondta július Tóth pénzügyminiszter a kormány — már említett — 59. ülése után tartott sajtóértekezleten. Tóth az újságírói kérdésekre válaszolva elmondta, további gazdasági intézkedés a védővámok bevezetése lehel, amire már régebben felhatalmazása van, de hogy mikor vezetik be, azt nem tudni(l). Bejelentette viszont azt, hogy nemzetközi intézethez fordultak a szlovák-cseh vagyonelosztás néhány kérdésében, amelyben a szlovák fél szerint nem várható kétoldalú megállapodás. Az egyik ilyen kérdés a volt Csehszlovák Állami Bank vagyonának elosztása, a második pedig a volt közös szimbólumok és intézmények felbecsülése. Természetesen azokról van szó, amelyeket Csehország tovább használ (például a zászlóról). Jók az osztrák-szlovák kapcsolatok Kétnapos hivatalos látogatáson járt Szlovákia fővárosában Thomas Klestil, Ausztria köztársasági elnöke. A látogatásra Michal Kováé köztársasági elnök meghívása alapján került sor. Az osztrák vendég — természetesen — partnerén kívül tárgyalt a szlovák kormányfővel és a parlament elnökével is. Az általános jószomszédi kapcsolatok és a konkrét gazdasági együttműködés kérdésein kívül szinte valamennyi találkozón elhangzott a szlovák fél részéről a köszönet azért, mert Ausztria igen hatékonyan támogatta Szlovákia Európa tanácsi felvételét. Annyira agyonhangsúlyozott volt ez a kérdés, hogy Klestil elutazása előtt újságírók előtt kifejtette: bízik abban, hogy Ausztria magatartása Szlovákia felvételét illetően nem fogja megrontani az egyelőre nagyon jó magyar—osztrák kapcsolatokat. Parlament: két ülés egyszerre A szlovák parlament 20. ülése minden bizonnyal az érdekesek közé sorolódik majd be idővel. Ismeretes, hogy az Európa tanácsi tagfelvétel miatt először június végén, majd a múlt héten is megszakították, hogy aztán a 21. ülés után, a parlamenti vakáció megkezdéseként hétfőn azt is bcrekeszthessék. Persze, nem politikusi „úri huncutság” volt az oka e manővernek, hanem az, hogy a kormányzó mozgalom immár végére akart járni a hetek óta tartó vitának a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatalának elnöki posztjáról. Annál is inkább, mert az ellenzéki kerékasztalból kilépő s a kormányzásra készülő Szlovák Nemzeti Párttal gyorsan meg tudtak egyezni abban, a számvevőszéket is a kormányzó politikai erőknek kell uralniuk. Meéiarék ezzel semmi újat nem mondtak, ők kezdettől fogva ezt állították, a nemzetiek viszont két hét alatt megfeledkeztek korábbi álláspontjukról, mely szerint a számvevőszéket már csak a demokrácia alapelveinek betartása miatt is az ellenzéknek kell megkapnia. E pálfordulás siettette hát a döntést, a házszabály pedig erre a manőverre késztette a parlament elnökét. A lépés a mozgalom szempontjából sikeres volt, hiszen a DSZM 38 százalékos választási sikerével immár minden lényeges funkciót (kormányfő, köztársasági elnök, parlamenti elnök, alkotmánybírósági elnök és a számvevőszéki elnök) elfoglalt, akár 1989 előtt a kommunista párt. Értékelik (és elítélik) munkánkat A Közép-Európai Kezdeményezés budapesti csúcsértekezlete előtt kialakult szlovák-magyar vita (bővebben az első oldalon számolunk be róla) kapcsán az is kiderült, a kormány rendszeresen figyeli, értékeli a szlovákiai magyar sajtót is, és elítéli annak hangvételét. Vladimír Meéiar a rádiónak nyilatkozva mondta el, hogy információi szerint nem telik el egyetlen nap sem, amikor ne jelenne meg a veszélyeztetettséget, félelmet sugalló, konfrontativ írás, pedig az ő kormányának nem ez a szándéka. A kormányfő szerint tehát egyedül az újságírók és néhány politikus akar kialakítani ilyen közhangulatot, aminek pedig semmilyen alapja nincs. A kormányfő megígérte, az eddiginél sokkal keményebben fogják majd értékelni munkánkat, s valamit majd tesznek is a helyzet javítása érdekében. Nem is tudom, mit lehet kezdeni egy ilyen „ígérettel”? Mondjuk annyit, hogy nem fogom fel veszélyeztető, félelmet sugalló kijelentésnek. Másfél milliárd korona támogatás A PHARE-program keretében másfél milliárd koronás támogatást kap Szlovákia, többségében a gazdaság transzformálására, illetve környezetvédelmi és távközlést fejlesztő beruházásokra. A segély odaítéléséről és a felhasználás lehetőségeiről és módozatáról Pozsonyban írták alá a szerződést, szlovák részről Jozef Moravéík külügyminiszter, az Európai Közösség részéről pedig az EK Bizottság csehországi és szlovákiai nagykövete, Leopoldo Giunti. A szerződés megkötése után az újságírók megtudhatták azt is, jövőre négy évre szóló szerződést kíván kötni az EK Szlovákiával, s a segélyek elsősorban a kis- és középvállalkozások támogatására lesznek felhasználhatók. -is-Nyílt levél Nagykövesd és Pácin polgármesteréhez A nagykövesd—pácini határátkelő sorsát az első próbálkozásoktól, 1990-től figyelemmel kísérjük. Az érintett községek polgármesterei néhány hónap alatt egy kötetnyi dokumentumot gyűjtő ttek egybe és juttattak el az Együttélés vezetőihez, bizonyságul, hogy az ügy érdekében megmozgattak szinte minden követ. A tenni akarás és a gyors megoldás reménye fűzi szoros kötelékbe az egymástól barbár módon elvágott kél falut. Megdöbbenéssel vettük a hírt, hogy közel három évvel az első próbálkozás után éhségsztrájkra kényszerült a két falu polgár mestere, mert a határátkelő megnyitásáért a hivatalos felek nem tesznek egy lépést sem. Hetvenöt évvel a határ meghúzása után, Európa szellemiségére szomjazva, milyen erők akadályozzák a közeledést? A térség lakossága saját bőrén érzi a szálak szorosabbra fűzésének jelentőségét, a családi, baráti és gazdasági kötelékek megszilárdításának szükségét. Bürokraták, rosszindulatú és hazug nemzetféltők dönthetnek az ott élők érdekével ellentétben? Egyetlen sorompó felemelés megoldaná ezt az áldatlan helyzetet, s ez a magyar oldalon jelképesen már megtörtént. Most Szlovákián a sor. DURAY MIKLÓS A demokrácia alapja a párbeszéd SZABAD ÚJSÁG___________________________ 1993. július 21. 3* SZ. (Folytatás az 1. oldalról) Milan Ftáénik, a Demokratikus Baloldal Pártjának frakcióvezetője — Szlovák Nemzeti Párt azzal hagyta el az ellenzéki kerekasztalt, hogy kijelentette, a magyar mozgalmakkal nem hajlandó együttműködni Szlovákia Európa tanácsi felvétele kapcsán tanúsított magatartásuk miatt. Lehetséges, hogy a nyilatkozat mögött az ellenzéki együttműködés teljes szétverésének a szándéka állt? — Bevallom őszintén, ez a nyilatkozat nem jutott el hozzám, én csak a hivatalos levélről tudok, amelyben a nemzeti párt bejelenti, hogy kormánykoalíciós tárgyalásokat kezdett a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal, ezért felfüggeszti velünk az együttműködést. Egyébként pedig egy politikus vagy párt nem jelenthet ki olyasmit, hogy valakivel nem hajlandó tárgyalni, mégha milyen távol is állnak egymástól egy-egy politikai erő programjai, hiszen a politika lényege a párbeszéd, a parlamentáris demokráciának pedig az alapja a programok lehetséges egyeztetése, hogy a konszenzussal létre jöhessen egy többségi vélemény, akarat. — A kerekasztal rövid működése alatt elszenvedte mindjárt első vereségét. A legfelsőbb ellenőrzési hivatal elnökválasztására gondolok. Önök hogyan értékelték ezt a tényt? — Ami az első szavazást illeti, minden bizonnyal a Szlovák Nemzeti Párt magatartása döntött, de úgy véljük, az is, hogy többi partnerünkben is élnek még bizonyos előítéletek a Demokratikus Baloldal Pártjával szemben múltja miatt. A második forduló előtt mi abból indultunk ki, hogy olyan egyéniséget kell javasolni, aki a kormányerők képviselőinek támogatását is képes elnyerni, hiszen az ő szavazataik nélkül nincs esély elfogadtatni jelöltjeinket. Sajnos, ezt a megközelítést nem fogadták el partnereink. — Ezek után van esély az ellenzéki együttműködésre? — Mindenképpen szükség van az együttműködésre, a nézetek közelítésére, a párbeszédre, legalább is a legfontosabb kérdésekben, hiszen a kormányzat az ellenzék szétziláltságát arra használhatja ki, hogy a nem éppen jó elképzeléseit is átülteti a parlamentben. — A kereszténydemokraták, önök is, az Együttélés is elkészítette gazdasági programját. Ön szerint összeegyeztethetők ezek a programok annyira, hogy adott esetben egy pártok feletti, kongresszuson alapuló szakemberkormány jöjjön létre? — Mi azt javasoltuk, üljenek össze szakembereink, elemezzék alaposan a programokat, s ők mondjanak véleményt. En egyébként úgy gondolom, Szlovákia olyan gazdasági és szociális krízisben van, amelyből igen szilárdan körülhatárolt, keskeny út vezet ki. Vagyis nem nagyon lehet jobboldali és baloldali programról beszélni, inkább a részletmegoldásokban lehetnek különbségek. Egy széleskörű együttműködéshez, mondjuk egy szakemberkormány létrehozásához azonban politikai akarat is kell a programok közelsége mellett. Egyébként most éppen koalíció készül, ami egy megoldás, egy másik lehetőség a szakemberkormány, s ha egyik sem sikerül, akkor idő előtti választásokat kell tartani, ami további lehetőség a helyzet megoldására. Frantisek Miklosko, a Kereszténydemokrata Mozgalom frakcióvezetője — Mikloáko úr, foglalkoztak-e a Szlovák Nemzeti Párt kijelentéseivel az ellenzéki kerékasztalból való távozásuk kapcsán, s lesz-e annak hatása az ellenzék együttműködésére? — Nézze, a Szlovák Nemzeti Párt azért hagyta ott az ellenzéki kerekasztalt, mert be akart jutni a kormányba, végrehajtói hatalmat akart szerezni magának. Hogy eközben milyen argumentumokat használt, az harmadrangú kérdés, legfeljebb olyan értelemben érdekes, hogy amennyiben nem sikerülnek koalíciós tárgyalásaik, s vissza akarnának térni az ellenzéki kerékasztalhoz, akkor el kell majd számolniuk ezzel a kijelentésükkel, vagy mondjuk úgy, vállalkozásukkal. Nekem azonban úgy tűnik, a nemzetieknek az ellenzéki kerekasztal arra kellett, hogy nyomást gyakorolhassanak MeéiaiTa, és minél előnyösebb szerződést csikarhassanak ki belőle. Amikor a számukra fontos alapkérdésekben megállapodtak, s tovább már nem volt szükség e nyomás gyakorlására, elvonultak az ellenzék soraiból. — Képviselő úr, említette a kormányfőt, hadd hivatkozzam rá, amikor megkérdezem, van-e létjogosultsága az ellenzéki kerékasztalnak. Arra utalok, hogy Meéiar úr többször is elmondta, nem tudja elképzelni egy asztal mellett tárgyalni demokratikus baloldalt és önöket, vagy a magyarokat és a Szlovák Nemzeti Pártot. — Meéiar úr ellentmond önmagának, hiszen egyrészt ezt hangoztatja, másrészt viszont egységre szólít fel Szlovákia érdekében. Én nem venném nagyon komolyan azt, amit ő mond. Az ő szándéka és módszere az, hogy megpróbál mindenkit szembeállítani egymással, ellenségeket keres. Nem tagadjuk, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja és köztünk jelentős ideológiai nézetkülönbség van, ami azonban nem jelenti azt, hogy részletkérdésekben ne tudnánk megegyezni, éppen a demokrácia érdekében. — Bár egy párt gazdasági programja nem nevezhető részletkérdésnek, mégis megkérdezem: vonatkozik ez esetleg arra is? Az önök és a baloldal pártjának programja összeegyeztethető? — Tudja, Amerikát még egyszer nem lehet felfedezni. így van ez a prosperáló piacgazdasággal is. Azt már kitalálták, kiderült róla, hogy működik. Nincs tehát harmadik út! Ez az alapkérdés. Na meg az, hogy nem elég kijelenteni valamit, az a döntő, amit teszünk. Úgy gondolom, mindenkivel együtt lehet dolgozni, aki egyértelműen elkötelezi magát egy irány mellett, s arra is halad. — Mikloáko úr, önök szerint elképzelhető, hogy létrejön egy szakértői kormány, s parlamenti konszenzus alapján az lesz a legfelső végrehajtó szerv? — Szerintem nem. A szakemberkormányt krízis esetén hozza létre a köztársasági elnök, s addig működik, amíg az új parlamenti választások alapján nem születik egy új kormány. — Szlovákia viszont igen nehéz helyzetben van, úgy tűnik, valóban csak egy széleskörű összefogás segíthetne rajta. Önök hogyan látják az együttműködés lehetőségét? — Amíg Meéiar úr a kormányfő, sehogy. Amennyiben elmegy a kormányból, a Kereszténydemokrata Mozgalom kész az együttműködésre minden parlamenti párttal, mozgalommal, kész Szlovákia szolgálatába állítani legjobb szakembereit. Az ellenzéki kerékasztalon belül egyébként együttműködési szándékunkat már most is bizonyítjuk, igazoljuk. — Önök szerint tehát a kormányzó mozgalom elnökével nem lehet együttműködni? — Nem lehet. NESZMÉRI SÁNDOR Közép-európai Kínlódás (Folytatás az 1. oldalról) Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter a Jozef Moravéík szlovák kollégájával folytatott megbeszélésein végül is kilátásba helyezte: a magyar-szlovák keretszerződés megfogalmazásánál módot keres rá, hogy kifejezésre jusson a békeszerződés által szavatolt határok sérthetetlenségének gondolata, amennyiben Szlovákia megfelelő jogokat biztosít a magyar kisebbségnek és elismeri államalkotó tényezőként A magyar és a szlovák parlament külügyi bizottságainak elnökei is megállapodtak, hogy rendszeresen megvitatják a kisebbségi problémákat. A Budapestről visszatérő Meéiar kormányfő pozsonyi repülőtéri sajtóértekezletének volt egy hátborzongató mozzanata is. Meéiar olyan kijelentéseket tett, amilyeneket háború küszöbén sem mond egy diplomata. Elmondta, hogy Szlovákia válaszképpen a magyar fegyvervásárlásra 180 millió dollárért szintén vásárolt fegyvereket. Mintha Szlovákia déli határain is háború dúlna! Megemlítette, milyen jó katona a szlovák katona, a horvát miniszterelnök is megdicsérte az országban szolgáló ENSZ-katonákat... Olyan egyértelműen pozitív kijelentést a szlovák kormányfőtől sem a konferencián, sem utána nem hallottunk, amelyben egyszerűen kibúvók keresése nélkül kimondaná: nem akar kényúrként uralkodni a kisebbségeken, elítéli lapjainak magyarellenes uszítását és egyenértékű állampolgároknak tekinti a szlovákiai magyarokat. Ezért jogos a gyanú, hogy Meéiar kormányfő alapvető külpolitikai elve: Szlovákia a szlovákoké és ebbe senki se szóljon bele! B.G. Identitás Szabadegyetem A nagykanizsai Battyhány Lajos Gimnáziumban néhány lelkes tanár, élükön Cseke Zoltánnal figyelemre méltó szellemi vállalkozást indított el. Megalapították az Identitás Szabadegyetemet, amelynek keretén belül tervük szerint négy éven át nyaranként tíznapos szemináriumot szerveznek. Kezdeményezésük mottóját Márai Sándortól kölcsönözték, s fogadalmat tettek „az értelemhez, az igazsághoz, a gondolkodás bátorságához” való hűség mellett. Július 9-19-e között került sor „Huszadik századi sorskérdések” címmel az első kurzusra, melynek alapgondolata a nemzeti kultúra védelme, a népművészet kincseinek ápolása, ugyanakkor a másság elfogadása, más nemzetek kultúrájának tisztelete. Mint Cseke Zoltán, a szabadegyetem titkára kérdésemre elmondta, az Identitás Szabadegyetemet a meghirdetett eszmeiségen túl azzal a szándékkal hívták életre, hogy Nagykanizsa város lakosainak kulturális élményt szerezzenek. Az eredmény mégis messze túl mutat a város határain, hiszen több országból érkeztek érdeklődők, és viszik szerte a világba a rendezvény sikerének hírét,melynek a város atyáin, a nagykanizsai sörgyáron kívül népes támogató tábora van a kezdeményezésüknek. A programban rangos előadók, köztük szlovákiai, erdélyi és szlovéniai magyar közéleti személyiségek egész sora szerepelt: Dobos László, Beke Sándor, Duray Miklós, Gazda József, Fábián Ernő és Fodó Sándor az utódállamok területén élő magyarok szemszögéből láttatták a közép-európai valóságot. Dobos László a Kárpát-medencei együttélés problémáiról szólva azt emelte ki, hogy az egymás jobb megismerése, keresése mára folyamattá alakult. Mindaz, amit a magyarság a Kárpát-medencében vállal, egy hetvenesztendős történelmi konstrukció lebontása. Duray Miklós előadása telt ház előtt hangzott el, és a társnemzeti viszony gondolata élénk vitát váltott ki elsősorban az erdélyi hallgatók és előadók részéről. A hazai előadók sora is hosszú, ezért csak néhány szóban így lehet összefoglalni a tíz nap eseményeit: Horváth György bevezető előadása valójában történelmi tabló volt a XX. század Közép-Európájáról. Czine Mihály a népi gondolat történetéről, Pap Gábor a Szent Korona történetéről, Rózsás János a Gulag kényszermunkatáborról, íjgyártó István pedig a kisebbségek és az anyaország kapcsolatáról tartott előadást. A politikusok, honatyák közül Kulin Ferenc a nemzeti identitástudat és a személyi identitástudat összefüggéseit boncolgatta, Csóti György Európa biztonságpolitikai kérdéseiről, a kisebbségi kérdés magyar szempontjairól tartott előadást. Az esti programok irodalmi kávéház keretében zajlottak, nagy sikerrel mutatkoztak be a komáromi Jókai Színház művészei, Mohai Gábor, Faragó Laura és néhány nagykanizsai versmondó. POGÁNY ERZSÉBET
