Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993-07-14 / 2. szám

1993. július 14• sz. SZABAD ÚJSÁG 5 Kvarda József, az EPM alelnöke: „Egyenjogú partneri viszonyt akarunk” A Világbank képviselői takarékosságra intenek Szemléletváltásra van szükség Három év telt el azóta, hogy a Világbank stabilizációs hitelt adott (az akkori) Csehszlovákiának. Ma pedig az azóta önállósult Szlovákiát kívánja hasonlóképpen tá­mogatni. Hogy meggyőződjenek arról, mely területek­nek kívánják az önállósult országban „beadni a pénz­­injekciót”, a Világbank képviselői ellátogatnak orszá­gunkba. Mivel a hitel egy része beteg egészségügyünk dotálására szolgál majd, a ,jótékony” küldöttek hét­napos itt- tartózkodásuk idején a pozsonyi egész­ségügyi létesítményeken kívül ellátogattak az érsekúj­vári, valamint a nyitrai kórházakba is. Alex Preker egészségügyi közgazdászt elégedettséggel töltötte el a megtekintett klinikák ellátottsága, tisztasága. Bár a műszerekkel való felszereltséget nem kívánta összeha­sonlítani a fejlett nyugati államokban találhatóakkal, megjegyezte, hogy külföldi útjaik során jártak már olyan kórházakban is, ahol nem szívesen kezeltették volna magukat. A Világbank képviselői áttekintették az egészségügyi tárca költségvetését, és ugyancsak betekintést nyertek a kórhá­zak jelenlegi gazdasági helyzetébe. Meg­jegyezték: annak ellenére, hogy sok min­denre nem futja a szűkén mért költség­­vetésből, mégis akadnak olyan terüle­tek, ahol lehetne takarékoskodni. Pél­daként megemlítették, hogy Nyugaton a szak-, illetve a körzeti-általános orvosok aránya 50-50 százalékban megoszlik, míg Szlovákiában az általános orvosok 20 százalékban vannak képviselve csu­pán. Pedig az egészségvédelem során a meglévőnél nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk a rendelőintézetekben törté­nő kivizsgálásokra, kezelésekre, mint a későbbi kórházi kezelésekre. Mindez szemléletváltást követel, hiszen ma a be­tegek sokkal nagyobb bizalommal for­dulnak a szakorvosokhoz, mint a rende­lőintézetek kezelőorvosaihoz. A Világ­bank képviselői az újságírók rendelke­zésére bocsátották az egészségügyi hely­zet világméretben történő feltérképezé­sét tartalmazó 1993-as jelentést, ame­lyet a Világbank az Egészségügyi Világ­­szervezet, valamint az UNICEF segítsé­gével valósított meg. E jelentés legfon­tosabb részeit kívánjuk közreadni: A világbank 93-as évi jelentése az egészségügyi helyzetről Az egészségügyi létesítményen belül nem mindig a legszükségesebb területe­ken használják fel a pénzt. Nem kíséri kellő figyelem a megelőzést. Még min­dig kevés pénz jut az immunrendszer megerősítését elősegítő gyógyszerek vásárlására. Pedig évente kétmillió gyerek hal meg tetanuszban, szamár­köhögésben, vírusos fertőzésben, has­menésben. Ezért az 1993-as évben fo­kozott figyelmet kell fordítani az egészségesebb életmódhoz szükséges kedvező gazdasági és társadalmi felté­telek kialakítására. Ugyancsak támo­gatni kell a szegényebb társadalmi ré­tegekben élő gyermekeket, akik gyak­rabban válnak különféle betegségek ál­dozataivá. Fokozott figyelmet kell fordí­tani a harmadik világ lakosságának fel­világosítására, az egészséges életmódra való nevelésére. A fejlődő országokban élő lakosság még mindig olyan betegségekben szen­ved, amelyek nem túl nagy kiadásokkal megelőzhetők, ill. gyógyíthatók lenné­nek Ezen országokban a gyermekhalá­lozás tízszer nagyobb, mint a fejlett or­szágokban. Az egy személyre eső évi csekély 12 dollár e szegényebb földré­szeken 25 százalékkal csökkentené a betegek számát. A számok tükrében a harmadik világ tragédiája rejlik: évente hét millió fel­nőtt ember hal meg olyan kedvezőtlen életfeltételek következtében, amelyeket nem nagy anyagi befektetéssel meg le­hetne változtatni. A tuberkulózis az évi huszonhétmilliós elhalálozásból két­millió áldozatot számlál. Fokozott fi­gyelmet kell fordítani a lánygyermekek felvilágosítására, hiszen a fejlődő orszá­gokban évente közel négyszázezer nő hal meg terhességi komplikációk, illetve szülés következtében. A terhességi rendellenességek okozta elhalálozások száma a fejlődő országokban jelenleg harmincszor nagyobb, mint a jobb gaz­dasági és társadalmi feltételeket biztosí­tó államokban. Ezen adatok figyelmeztetnek arra, hogy a világnak továbbra is komoly egészségi gondokkal kell megküzdenie, ráadásul újabb problémákkal kell szem­benéznie. A fejlődő országokban az AIDS okozta elhalálozás évente elérheti a több mint egymilliót is. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a kábítószer káros hatásairól Kenya, Zimbabwe, Kolum­bia, Indonézia lakossága nagyon keveset tud, hiszen nagy részük analfabéta, és az éteren át történő felvilágosítás sem megvalósítható, mert megélhetési gond­jaik vannak, rádióra, tévére nem futja. Az alkohol, a dohányzás, a kábítószer ártalmairól a népi színházak játékain ke­resztül kapnak esetenként felvilágosí­tást. A dohányzás következményekép­pen a szív-, illetve a daganatos megbete­gedések száma az elmaradott országok­ban a huszonegyedik század első feléig megkétszereződhet. A lakosság nem is­meri a test felépítését, nem ismeri a ter­hességet veszélyeztető ártalmakat. Míg a különböző jövedelmű országokban a gyermekhalálozás terén komoly ered­ményeket értek el (számuk feleannyira csökkent mint 1960-ig), ennek ellenére tíz gyerek közül egy meghal, mielőtt el­érné az ötéves kort. Folytatni kell a fel­világosítást a tiszta, ún. egészséges táp­lálék fogyasztásáról, valamint a legalap­vetőbb higiéniai előírások betartásáról. Világméretben sikerült csökkenteni a kanyaró és a gyermekbénulás okozta el­halálozások számát. Mindez annak kö­szönhető, hogy egyes országokban meg­nőtt a lakosság jövedelme (párhuzamo­san a műveltsége is), és a kormányok több pénzt bocsátottak az egészségügyi tárcák rendelkezésére. A Világbank Szlovákiába látogató képviselői rámutattak arra, hogy egész­ségügyi létesítményeinkben vannak olyan területek, amelyekre jobban oda kellene figyelni: így például anyagokat keltene fordítani az egyszeri használatú egész­ségügyi eszközök vásárlására. Ezzel szem­ben meg kellene gondolni, vajon érdemes e több rádioterápiai berendezést vásárol­ni A daganatos megbetegedések gyógyítá­sa esetében ugyanis ezek alkalmazásával nem érhetők el komolyabb eredmények. Annak ellenére sem, hogy a beteget meg­nyugvással tölti el az a tudat, hogy a leg­drágább műszereket alkalmazzák a kezel­tetése során. Alex Prekertől ugyanakkor megtudtuk, hogy Szlovákia komoly figyel­met fordít a védőoltások biztosítására, csaknem száz százalékosan uralja ezt a problémát, míg az Egyesült Államokban ezzel szemben az oltások csupán har­mincöt százalékát tudják biztosítani El­ismeréssel szólt a hazai nőgyógyászati eredményekről is. Szlovákiában vélemé­nye szerint kellő gonddal, odafigyeléssel történik a kismamák ellenőrzése és felvi­lágosítása. Pénzt ad a Világbank Szlová­kiának, de annak komoly szemléletváltás és gazdaságosság nélkül hamar a „ nyaká­ra hágnánk". •száz­éi. Szlovákia Európa tanácsi társulási szerződése kapcsán kialakult vita egyre széles körűbb indulatokat vált ki egyes szlovákiai, politikai körökben. Ezek a szlovákiai magyarokat képviselő ellen­zéki pártokat vádolják a társulási szer­ződéssel kapcsolatban felmerült kétsé­gek miatt. A vitát előidéző okokról és a lehetséges megoldás lehetőségeiről be­szélgettünk Kvarda Józseffel, az Együtt­élés Politikai Mozgalom alelnökvel, aki a mozgalom központi önkormányzati tanácsának elnöke is. • Alelnök úr, az Európa Tanács javas­lata alapján a Szlovák Köztársaság Eu­rópa tanácsi tagsági kérvényével kap­csolatban, amelyet Halonen asszony, Finnország ET-beli szociáldemokrata képviselője dolgozott ki, felhívják a szlo­vák kormány és parlament figyelmét: az új közigazgatási határok megállapítása­kor a kérdést lehetőleg úgy oldják meg, hogy az egyes területek etnikai összetéte­lét ne bontsák meg. A Helyi Önkor­mányzatok Szövetsége is kidolgozott egy hasonló javaslatot. Mennyiben veszi ez figyelembe az ET javaslatát? — Az ET Parlamenti Közgyűlése 1 201- es ajánlásának 11. paragrafusa kimond­ja, hogy ott, ahol a számbeli kisebbség többségben van, joguk van autonóm tes­tületeket felállítani. Az EPM IV. Orszá­gos Kongresszusára készülve jóváhagy­tunk egy dokumentumot a helyi önkor­mányzatok, településközi szövetségek területi és önkormányzati átrendezés­ről. A dokumentum kidolgozásánál fi­gyelembe vettük az ET javaslatát és el­fogadtunk egy 10 pontos elvrendszert, amelyet az EPM-nek figyelembe kéne vennie a területi felosztás javaslatával kapcsolatban. Ennek első pontja meg­egyezik az ET 1 201-es javaslatának 11. paragrafusával — a nemzeti kisebbsé­gekhez tartozó személyek jogairól. Az EPM márciusi közgyűlése az elvrend­szert elfogadta, és ennek alapjául szol­gál az általunk kidolgozott területrende­zési térkép. (A térképet a Szabad Újság egy régebbi számában már közreadtuk — a szerk.) Szlovákia területén jelenleg 437 olyan község van, melyek többségé­ben magyar nemzetiségű lakos él. Az ál­talunk kidolgozott javaslat enyhítené az etnikai feszültségeket is, mert az egyes járásokban a kétnyelvűség lenne beve­zetve. A 10 pontos elvrendszert a Csal­lóközi Települések Szövetsége is elfo­gadta, majd a Csallóközi Régió felhívá­sa után, a magyar ajkú községek többsé­ge csatlakozott a felhíváshoz. • Csakhogy a szlovák kormány állás­­foglalása a kérdéssel kapcsolatban tel­jesen más. Szerinte Szlovákiát, már csak területi adottságai miatt is, észak­dél irányban kell felosztani, nem pedig keletről nyugatra, ahogyan ezt önök ja­vasolják. Ml erről a véleménye? — Ez egyszerűen abszurd állítás, mint az is, hogy Szlovákia csak akkor juthat be Európába, ha észak-dél irányban lesz felosztva... A közigazgatás modem fel­fogása szerint ugyanis a felosztás első­sorban nem államhatalmi probléma, ha­nem a lakosság felé történő szolgáltatás, mert az adott területeken figyelembe kell venni az ő igényeit is. Az EPM ja­vaslata pont azt a célt szolgálja, hogy még a legkisebb feszültségeket is kikü­szöbölje. És itt nyomatékosan leszögez­ném: ennek nem következménye a ha­tárrevízió, mint ahogy azt egyesek szeret­nék beállítani. Az az állítás sem állja meg a helyét, hogy ezzel a szlovákiai magyar­ság szeparatizálódna. Márcsak azért sem, mert a közigazgatási határok nem állam­határok. Az észak-dél megoldás csak a szlovákiai magyarság asszimilációját okozná. Mi az egyenrangú partneri vi­szonyt tartjuk alapelvnek, beleértve az anyanyelv teljes értékű használatára tör­ténő garanciákat is — a szlovák féltől. Itt meg kell jegyeznem, hogy az EPM terüle­ti felosztásának javaslatával csak egyes szlovák politikai körök nem értenek egyet, és a kormány jelenleg egy új terü­­lelfcloszlási koncepción dolgozik, ame­lyet még nem ismerünk. A szlovákiai pol­gármesterek közgyűlésén például javasla­tunk ellen nem volt semmi kifogás. • Mennyiben függ össze az EPM által javasolt regionális rendszer a magyar kisebbség számára kialakítandó esetle­ges kisebbségi, kulturális- és oktatás­ügyi autonómiával? — Szerintünk a kialakult problémákat éppen ott kell kezelni, ahol azok kelet­keztek, és azokat minél közelebb kell vinni a helyi lakossághoz. A kulturális, iskolaügyi illetve személyi autonómiá­nak azokon a területeken van létjogo­sultsága, ahol a magyarság abszolút vagy viszonylagos többségben avagy szór­ványban él. Hogy ez a gyakorlatban jól működjön, ezt feltétlenül a közigazgatá­si autonómia területén szükséges meg­oldani. Vagyis: ahol a magyarság vi­szonylagos kisebbséget alkot, ott van létjogosultsága az oktatásügyi, kulturá­lis- és személyi autonómiának. Ahol vi­szont a magyarság többségben van, ott az ET 1 201-es ajánlásának megfelelő­en, különleges státuszt kell kapnia. A ja­vaslat nem más, mint egy társnemzetre épülő koncepció, melynek alapja az egyenjogú partneri viszony. • Köszönöm a beszélgetést HAJDÚ ISTVÁN Adakozás Bátorkeszin A komáromi kórház igazgatóságának felkérésére 1993. május 21-én úgy hatá­rozott a bátorkeszi képviselőtestület, hogy az onkológiai program megvalósí­tásához hozzájárul a költségvetésből 50 000 koronával a község. A községi téglagyár a TEBAKESZ jövedelméből is 50 000 koronával támogatja e nemes programot. Mivel községünk a közművesítés te­rén eléggé elmaradott (víz, gáz stb.) ezért az e célra szánt összeget nem óhaj­tották megcsorbítani a képviselők, ezért felkérték a falu lakosságát az adakozás­ra. A polgárok meglepő módon e szűkös világban is megértették az ügy fontossá­gát, s a nemes célra 388 család vitte be a községi hivatalba adományát. 1993. június 15-én a polgármesternő az adakozók névsorát és az így össze­gyűlt 51 950 koronát személyesen nyújt­hatta át a korház igazgatóságának. Az igazgatóság, a képviselőtestület és a polgármesternő ezúton is köszöni a fa­lu lakosságának ezt a cselekedetet, egy­ben őszintén kívánja a polgároknak, hogy minél kevesebben szoruljanak rá a fentnevezett gyógykezelésre! SZABÓNÉ JOZEFIK EDIT

Next

/
Thumbnails
Contents