Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-07 / 1. szám
1993. július 7.1* sz. SZABAD ÚJSÁG 3 A hét legfejlettebb állam tokiói csúcsértekezlete G-7 + 1 Lapunk megjelenésével egyidőben kezdődik Tokióban a hét legfejlettebb állam csúcsértekezlete. A megbeszélésre meghívták Borisz Jelcin orosz államfőt is, hiszen nagyrészt Oroszország megsegítéséről lesz szó. A találkozón most főleg gazdasági jellegű kérdésekkel foglalkoznak. A csúcs előkészítésének leglényegesebb mozzanata a Hetek — vagy ahogy a világsajtó emlegeti, a G-7 — pénzügyminisztereinek tokiói, áprilisban megtartott tanácskozása volt. Felmérték és dollármilliárdokra átszámították azt a gondolatot, amit annak idején szövetségi államfő korában Václav Havel elnök mondott az amerikai kongresszusban: segítsék talpra állítani Oroszországot, mert a többi kelet-európai állam gazdasági kötődései e piac összeomlásától szenvedik legnagyobb veszteségeiket. Azóta a posztkommunista országok már úgy-ahogy kiépítették, illetve építgetik új kötődéseiket, de a volt szovjet piac érezhetően hiányzik. Nemcsak a közép- és kelet-európai országoknak. A nyugati gazdaságnak sem lehet partnere egy összeomlott óriásgazdaság, hatalmas energia- és nyersanyagforrásokkal. A mai Oroszország — sem a FÁK többi tagállama, illetve az önállósult országok — nem képes piaccá válni. Vásárlóerő nélkül nincs piac, az ígéretteljes rendszerváltozás e régióban önmagától képtelen az új rendszereket fenn is tartó gazdasági talpra állásra. A pénzügyminiszterek áprilisban 43,4 milliárd dolláros segélycsomagról beszéltek, ami azóta természetesen megváltozhatott. Mindenesetre Clinton amerikai elnök minapi telefonbeszélgetésében Jelcinnel „jókora gazdasági csomagtervei” ígért. A segélyprogramról Theo Waigel német pénzügyminiszter néhány hónapja azt mondta, hogy ez „a legjobb, legteljesebb segélyprogram Oroszország számára, amelyet valaha is összeállítottak”. Az amerikai javaslat szerint nemzetközi privatizációs alapot kell létrehozni és a négy milliárd dollárt kitevő alap felhasználására munkacsoportot alakítani. Az említett teljes összegből 28,4 milliárd dollár lenne a hitel, s ennek majdnem a felét a Nemzetközi Valutaalap nyújtaná. A külügyminiszterek nyilatkozata szerint „az orosz reformoknak és demokratizálásnak alapvető jelentőse van a világbéke szempontjából.” „Az orosz reformprogram megvalósítása minden ország érdeke”. Jelcin orosz elnöknek azonban keményen meg kell dolgoznia azért, hogy újra elnyerje a Hetek bizalmát és bebizonyítsa, gazdaságilag és politikailag szilárdan kézben tartja országa sorsát. „A Nyugatnak biztosítékokra van szüksége afelől, hogy Jelcin úrrá tud lenni ellenfelei fölött. Már túl gyakran csalódtak” — mondta egy moszkvai diplomata. Oroszországban nem sikerül a már folyósított egymilliárd dollár ellenére sem lefékezni a rohamos inflációt. A világgazdaság is stabilizálásra szorul — ennek is egyik fő tényezője éppen az oroszországi helyzet — s nyilvánvaló, másról is szó esik Tokióban. A 36 ezer japán rendőr nyugodt körülményeket készül biztosítani a Hetek tárgyalásának július 7-e és 9-e között. A recesszió világszerte kísért s nem csekély problémákat kell megoldani a japán—amerikai, az európai-amerikai viszonyban. A harmadikvilág nyomora sem elhanyagolható tétje a leggazdagabbak gazdasági lendületének. A világ feszülten figyel ma Tokióra. Megváltást a gazdasági nehézségekre azonban aligha várhatunk. Valószínűbb, hogy egy hosszadalmas folyamat kezdetén állunk, amely a világ gazdasági gondjainak stratégiáját tereli az eddiginél kedvezőbb irányba. ÁDÁM PÉTER Ha a vallási fanatizmus fegyverhez jut A Dzsihád vészjósló szelleme Naponta találkozunk a hírekkel, amelyek közük, hogy az iszlám fundamentalisták merényletet követtek el Egyiptomban tartózkodó turisták ellen, tűzpárbajba keveredlek Algériában a rendőrökkel, Tunéziában szembehelyezkednek az államrenddel, Jemenben az első választási kampány idején húsz vezetőt öltek meg, Jordániában mozgolódik a Mohamed hadserege nevű terrorcsoport, Indiában tömegmészáriás volt egy mecset miatt. Arról, hogy az iszlám fundamentalizmus nemcsak terrorcselekményekben, elszigetelt megmozdulásokban nyilvánul meg, hanem komoly politikai erőt képvisel, tanúskodik, hogy Algériában az Iszlám Üdvfront annak idején választásokat nyert, s a hatalomtól erővel fosztották meg. Nem is szólva Iránról, ahol rendszert döntött meg és alakult államformává. Visszatérőban a törökvész? Újra hódító útra indul a harcos iszlám? Ha Ggyelembe vesszük, hogy nemcsak a távoli, exolikus nevű országokban, hanem itt a közelben, két országgal arrébb a boszniai frontokon a muzulmánok oldalán Afganisztánt megjárt jól kiképzett és felfegyverzett egykori mudzsahedek is harcolnak, akkor a kérdés nem is olyan elvont. Hiszen éppen az iszlám országok szorgalmazzák a leginkább a boszniai muzulmánok felfegyverzésének engedélyezését. S egy esetleges harcos iszlám Bosznia már igazán nincs messze Mohácstól... Talán a mohamedán vallás az, amely terjeszkedésre, hódításra ösztönzi híveit? Korántsem. A mohamedán vallás, mint sok más vallás is, alapjában véve békeszerető, hiszen minden mohamedán köszöntése is a Szalam aleikum, a Béke veled. Mint más vallásoknak, az iszlámnak is van egy fogalma, amely — ha az érdekek alakulása úgy hozza — elővehető és harcra buzdításra alkalmazható: ez a Dzsihád, a szent háború. Gazavatnak is hívják, de ez kevéssé ismert. A hitetlenek ellen viselt vallásháború neve ez, amelyre a vezető (emir) köteles bizonyos helyzetekben felhívni a hívőket. Á szent háborúban elesett harcost mudzsahednek, vagy gázínak hívják, ami megtiszteltetés, mártíroknak kijáró tiszteletre kötelez (a mudzsahedek mai értelemben tehát halálra szánt harcosok, mártíromságot vállaló gerillák). Hogyan születhetett újjá, éledhetett fel a mai modern világban a középkort idéző szent háborúk gondolata? Ma, amikor hagyományosan mohamedán országok Kemal Atatürk óta a korszerű fejlődés útjára léptek, az európai értelemben vett demokrácia útján haladnak évtizedek óta, sőt, van köztük NATO- tagállam is (Törökország). Egyiptom, Algéria, Tunézia a példa rá, hogy az arab világban, az iszlám hazájában is megvalósítható — legalábbis bizonyos fokig — a társadalom megszervezésének civilizált modellje úgy, hogy az iszlám általános vallás marad ugyan, de nem államszervezési és politikai elv. Úgy tűnt, az arab világban is megvalósul fokozatosan az, ami a keresztény Európában: az egyház és az állam kettéválása, elkülönülése, „munkamegosztása”. Nem így történt, s ennek kézenfekvő magyarázata a gazdasági különbségek növekedése a gazdag civilizált világ és a többségében szegény harmadik világ országai között. Ez a harmadik világ pedig több száz milüó mohamedán világa is. Sokmilüó ember életkörülményei manapság is alig térnek el attól, amit európai szemmel középkori viszonyokként emlegetünk. Táptalaja ez annak, hogy erővel próbálkozzanak változtatni sorsukon. Az erőt ehhez a korszerű fegyverek létezésében találta meg számos szélsőséges iszlám csoportosulás. A gazdag világ nem szállít korszerű fegyvereket saját elpusztításához, ez nyilvánvaló. De... De mégiscsak szállít — mutat rá egy közelmúltban megjelent cikkében Réti Ervin neves magyar publicista: a nyolcvanas évtized legelején, a szovjet beavatkozást követően Afganisztánba tizenegy arab országból özönlöttek az önkéntesek az afganisztáni mudzsahedek, iszlám gerillák oldalára. Szélsőséges iszlám fundamentalista irányzatokat követtek, de korszerű fegyvereket, köztük amerikai Stinger-rakétákat kaptak, s a hidegháború akkori logikája (az ellenségem ellensége a barátom) alapján, nem hivatalosan működő amerikai kiképzők is foglalkoztak velük. Míg az afgánok a szovjetek elleni háborúban függetlenségi harcot, a törzsi önállóságért vívott küzdelmet látták, addig az „idegenlégiósok”, az arab országokból érkezett fundamentalisták kizárólag vallásháborúnak, Dzsihádnak tekintették az összecsapást. A jól felfegyverzett vallási fanatikusok győztek az afganisztáni háborúban és győztesként indultak haza. Képzeljük el: majdnem másfél évtizedig gerillaként óriási hard tapasztalatokra szert tett, szuperfegyverekkel felszerelt fanatikusok tömegei megindulnak a konszolidált viszonyok megteremtésére törekvő hazájukba, ahol a fejlődés távollétük alatt mellettük ment el, s korántsem fundamentalista eszméik irányába. Az elégedetlenségnek vallási ideológiát adtak: azzal vádolták és vádolják saját országaik vezetését, hogy eltér az iszlám tanoktól, hagyományoktól, hittől. S állításuknak fegyvereikkel nyomatékot is tudnak adni. Az arab szélsőségesek Afganisztánból történő távozásuk után először Pakisztánba mentek és majdhogynem oda sodorták az országot, hogy a terrorizmussal együttműködők listájára került. Nem csoda, hogy tartottak ettől a Nyugaton és főleg az Egyesült Államokban, hiszen az atomfegyver, amely állítólag Pakisztán tulajdonában is van (bár erre nincsenek bizonyítékok) felettébb veszélyes dolog, amikor az országba harcias fanatikusok özönlenek. Nyugati nyomásra Pakisztán megkezdte a letartóztatásokat, kiutasításokat. Most Szudánba áramlanak az arab mudzsahedek, s onnan nyitogatják világszerte az újabb és újabb terrorista frontokat a Dzsihád nevében. A hírek, amelyeket a fundamentalisták elleni razziákról, tűzharcokról, letartóztatásokról, s mint legutóbb Egyiptomban, kivégzésekről hallunk, olvasunk — nem mást jelentenek, mint azt, hogy a palackból kiszabadult szellemet igyekeznek visszatuszkolni a palackba. Nem vitás, hogy ez felettébb nehéz feladat. BÁTSY GÉZA Képzelt interjú a zászlófelvonásról Ivan Gaáparoviécsal, a szlovák parlament elnökével, Strasbourgban. Azonnal kérdésekkel árasztottuk el, bár még örömmámorban úszott a zászlófelvonás után. • Milyen érzésekkel tekint fel az Európa Tanács előtt lengő zászlajára? — Vegyes érzelmekkel. Mert a zászló mindig eszembe juttatja, hogy ebben az országban, amelynek ilyen szép zászlaja van, magyarok is élnek. Nem érdemelnek meg ilyen zászlót. • Miért? — Meg akarták fúrni a belépésünket. Pedig mi mindent megígértünk. • És be is tartják az ígéreteket? — Máris betartottuk. Ezekből már csak lefaragni lehet. • Hogyan alakul most a kisebbségi politika? — Reciprocitásos alapon. • Az mit jelent? — Legyen Magyarországon is legalább félmillió szlovák. Majd meglátjuk, hogyan boldogulnak velük. • Mik a zászlófelvonás után a legközelebbi tervei? — A zászlólevonás. A magyar zászlót kellene valahogy levonatni, mert nincs joguk a mi kettős keresztünket használni címerükben. V. G. Nagyvilág Strasbourg Csehországot és Szlovákiát felvették az Európa Tanácsba. Véget ért a hajcihő, amit Meéiar szlovák kormányfőnek a magyar diplomácia címére tett kijelentései okoztak. A nemzetközi politika vizeit mindez nem zavarta és a dolgok a maguk útján alakultak. Szlovákia felvétele az Európa Tanácsba mindenesetre pozitív jelenség, annak ellenére is, hogy elefánt módjára toppant a porcelánboltba. A hír nem jelent mást, mint azt, hogy Szlovákia kötelezi magát, miszerint elfogadja a játékszabályokat, a többi közt: az ET Miniszteri Tanácsa által elfogadott szerződéseket és egyezményeket saját magára kötelezőnek tekinti és saját jogalkotásában érvényesíti, a nemzeti kisebbségek kérdésében az 1201. sz. ajánlások alapelvei szerint jár el. Mindez korántsem lesz könnyű Szlovákia számára. Most hat hónapig az újonan felvett ország az ET szakértői megfigyelésének tárgya lesz. Az emberi jogok betartását felügyelik majd. Nyilván azt is, amit Jozef Moravéík szlovák külügyminiszter Strasbourgban megígért: felülvizsgálni a második világháború után hozott törvényeket, amelyek a kollektív bűnösségre vonatkoznak. Baku Szüret Guszejnov, az azerbajdzsáni lázadók vezére lett az ország kormányfője. A kinevezés az ideiglenes államfő, Gejdar Alyev javaslatára történt. Az új kormányfő hatáskörébe utalták az ún. fegyveres tárcákat: a védelmi, belügy- és nemzetbiztonsági minisztériumot. Formálisan Elcsibej marad az állam elnöke, de nem gyakorolja hivatalát. Guszejnov 34 éves csupán, az azeri hadsereg ezredese volt és azért űzte el Elcsibej elnököt, mert szerinte rosszul vezette a Hegyi Karabahért vívott háborút. Alijev ideiglenes elnök Guszejnovot nemzeti hősnek állítja be. Csapatait azért a biztonság kedvéért Hegyi Karabahba vezényli, hogy ne „zavarják” a fővárosban a fejleményeket. New York Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elvetette azt a határozati javaslatot, amely szerint feloldanák a fegyverszállítási tilalmat Boszniába. A szavazás a kérdésben feltárt néhány új erővonalat a 15 BT-tagállam magatartásában. Hat ország a fegyverembargó feloldása mellett szavazott — öt el nem kötelezett és muzulmán ország, valamint az USA. Kilenc ország tartózkodom a szavazástól, köztük Franciaország, Nagy Britannia és Oroszország, ami egyértelműen az egyet nem értés jele. Az utóbbi időben ez már a második orosz „nyet” a Biztonsági Tanácsban, amely ellentétes az USA magatartásával. Az orosz külpolitikát odahaza éles bírálatok érték, mert, úgymond, az USA függvényében halad. A mostani szavazás úgy tűnik, válasz erre a bírálatra. Jelcin orosz elnök athéni látogatása során is nyilatkozott ez ügyben: Oroszország megvétóz minden kísérletet, amely a boszniai fegyverszállítási tilalom feloldására irányul, a balkáni válság megoldása kérdésében Oroszország véleménye előtér az USA- étól. Egyébként a szavazásnak még egy érdekessége volt: Nagy-Britannia, Franciaország és Spanyolország a boszniai válság kitörése óta először szavazott másképp, mint az USA. Prága Petr Uhl egykori cseh ellenálló, a Csehszlovák Sajtóiroda november utáni első igazgatója felkereste a prágai szlovák nagykövetséget és szlovákiai állampolgárságáért folyamodott. Uhl július elsejétől szlovák állampolgár. Lépését azzal magyarázta, hogy a cseh parlament által elfogadott állampolgársági törvény nem liberális és alkotmányellenes. Megtörténhet, hogy a szlovák állampolgárság felvétele után megvonják tőle a cseh állampogárságot. Ebben az esetben bírósághoz fordul, ahol a kettős állampolgárság elismerését fogja követelni. Ha ez nem sikerülne, az Alkotmánybíróságnál keres jogorvoslást. Az Emberi Jogi Nyilatkozat szerint ugyanis akarata ellenére senkit sem lehet megfosztani állampolgárságától. Uhl hangsúlyozta, hogy lépésével egyáltalán nem akarja támogatni a Meéiar-kormányt, amelytől nagyon zokon veszik helytelen magyarellenes kisebbségi politikáját. Lépésével tiltakozni kíván Csehszlovákia kettéválása ellen és a konföderáció létrehozása mellett akar kiállni. Bécs Ausztriában a hétvége óta érvényben van a rendelet, miszerint szigorítják a külföldiek ott-tartózkodását. Aki három hónapnál hosszabb ideig akar Ausztriában tartózkodni, annak már az országba lépés előtt kérvényt kel benyújtania ottartózkodási engedélyért. Az új szabály nem érinti a turistákat, a menekülteket és a menekültjogi kérelmezőket. Jövő év június 30-ig Ausztria csak 27 000 lakhatási engedélyt ad ki. A rendelkezés nem vontakozik azokra, akik naponta járnak munkába Ausztriába. Az elmúlt héten lépett érvénybe az új németországi menekültügyi törvény is. A törvény lényege, hogy a szomszéd országokon át érkező bevándorlókat abba az országba küldik vissza, amelyen át jöttek, tehát főleg Lengyelországba és Csehországba. Egyébként ez a motívuma annak a cseh követelménynek, hogy Szlovákia őrizze az eddiginél jobban határait. Kairó Véget ért az Afrikai Egységszervezet kairói csúcsértekezlete. Az afrikai országok vezető megállapodtak egy egyezményben, amely a kontinensen dúló konfliktusok megoldására irányul. Az egyezmény kitér a Szomáliái, angolai, libériái és ruandai konfliktusokra, de figyelmen kívül hagyja Zaire, Togo, Kongó és Nigéria problémáját. Ez ellen tiltakozott Eritrea, Szudán és Kenya képviselője, de végül az egyezményt ők is megszavazták. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök az értekezlet után elmondta, hogy a szervezet 52 tagállama közül 32 már ratifikálta az Afrikai Gazdasági Közösség létrehozásáról kötött szerződést. Az afrikai vezetők javaslatot tettek egy találkozóra országaik hitelezőivel, hogy megpróbálják megoldani az óriási eladósodottság problémáját. Moszkva Moszkvában e héten kezdik meg a pótköltségvetés tárgyalását a parlamentben, mert Haszbulatov parlamenti elnök kilátásba helyzete: amíg a pótköltségvetést nem tárgyalják meg, nem hirdeti meg a parlament nyári szünetét. A pénzügyminisztérium az infláció növekedéséről tett közzé egy prognózist. Eszerint a legközelebbi hónapokban az infláció nem haladja meg a 15 százalékos ütemet, a rubel árfolyama 1100:1 arányon állapodik meg a dollárral szemben. A pótköltségvetés egyébként deficittel számol. Nem kevéssel: 15 trillió rubeles hiánnyal! (ÁP.)
