Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-14 / 2. szám
KÖZÉLETI ES GAZDASÁGI HETILAP 1993. július 14. 1. évfolyam Ára 5 korona 2 PLUSZ TELE MAGAZIN Erősíteni a szövetség presztízsét (2) Kíméletlen szépasszony (3) Gömörnánási temetés (4) „Egyenjogú partneri viszonyt akarunk” (5) Szlovákia „felzárkózóban” Románia és Bulgária mellé (6) Szeptemberben érvénybe lép (7) Kapcsolatok magyar szemmel (8) A gazdákat is várják (9) Határtalanul (11) Hadilábon a szerencsével (14) Európa kísértett a szlovák parlamentben Októbertől hivatalos a magyar névhasználat Tisztelet a józan észnek, a türelemnek, a törvényességnek, mely lehetővé tette, hogy most olyan törvény született a szlovák parlamentben, amely eleget tesz az alapvető emberi jogok és szabadságjogok egyetemes nyilatkozatának, az ország alkotmányának és az Európa Tanács Szlovákiával szembeni elvárásának. Köszönet érte, s legyen más kérdésekben is ilyen a parlamentben a folytatás. Körülbelül ezt mondta el július 7-én este a szlovák parlamentben Dobos László az EPM-MKDM koalíció nevében, amikor a Tisztelt Ház egésznapos vitátegyezkedést és konszenzusszegést követően 77 igen szavazattal jóváhagyta a kereszt- és vezetéknevekről szóló törvényt. A most jóváhagyott 257/1993. sz. törvény értelmében a Szlovákia területén született újszülöttek nevét a szülők közös döntéssel határozzák meg. Az újszülöttnek több keresztnév és idegen nyelvű keresztnév is adható. A név helyes anyakönyvi bejegyzése érdekében a szülők kötelesek együttműködni az anyakönyvvezetővel. A Szlovák Köztársaság állampolgára a hivatalos érintkezésben csak egy keresztnevet használhat, mégpedig azt, amelyet az anyakönyvben az első helyen tüntetnek fel. Ha azonban az anyakönyvben eleve bejegyzik a fő keresztnevet, ezt kell használnia a hivatalos érintkezésben. A vezetéknév továbbra is egyezményes; a szülők közösen használt család neve, vagy az e célra közös megegyezéssé: meghatározott vezetéknév, mely azonos valamelyikükével. A most jóváhagyón törvény lehetővé teszi, hogy az idegen nyelvű női vezetéknevet az adott nyelv szabályainak megfelelően jegyezzék bt az anyakönyvbe. Ez azt jelenti, hogy i magyar nemzetiségű szülők lánygyerme ke -óvá végződés nélkül használhatja ve Elnézést, de az apukám és az anyukám munkanélküli, így nem telik fiirdőgatyira. Más kérdés, hogy így nem kell bölcsibe járnom, strandolhatunk... Fotó: ARCHÍV zetéknevét a hivatalos érintkezésben is. A névváltoztatásról rendelkező paragrafusok lehetővé teszik, hogy azok a szlovák állampolgárok, akik nem szlovák nemzetiségűek, és szeretnének anyanyelvű nevet és vezetéknevet viselni, kérhetik ennek átírását az anyakönyvben. Nagykorúak esetében maga az érintett egyén jogosult élni e változtatással, kiskorúak esetében a szülők tehetik ezt meg. A törvény eltörli a korábban hatályos törvény azon rendelkezését, mely az anyanyelvű névhasználat utólagos kérelmét csak az 1959. október 1-ig születettek esetében tette lehetővé. A törvény tételesen is kimondja: „Az a személy, aki a Szlovák Köztársaság területén élő valamely nemzeti kisebbség vagy etnikai csoport tagja, e törvény rendelkezéseivel összhangban jogosult kereszt- és vezetéknév-változtatási kérését bejegyeztetni az anyakönyvbe az adott nemzeti kisebbség vagy etnikai csoport nyelvén. A körzeti hivatal köteles ezen személy kérésének eleget tenni.” Ezentúl tehát adott a lehetőség mindannyiunk számára, hogy magyarként magyar nevet viseljünk s ez legyen feltüntetve okmányainkban is. Csak élnünk kell ezzel a joggal. (ts) A magyar kisebbségi törvény megegyezik elképzeléseinkkel Európai mércével A budapesti parlamentben végre megszületett a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény. A közvetve bennünket, szlovákiai magyarokat is érintő jogszabály jelentőségéről Duray Miklóst, az Együttélés elnökét kérdeztük. Az új magyar törvény mennyire áll összhangban a kisebbségek védelmét szolgáló európai egyezményekkel és ajánlásokkal? — A hosszú vajúdás után elfogadott törvény semmiben sem ellenkezik a helsinki folyamatban részt vevő országok ajánlásaival, de mindenben nem azonos velük. Sajátos vonásainak és a hosszú vajúdásnak is oka, hogy előkészítői és jóváhagyói kimondottan a magyarországi viszonyokhoz igazított törvényt igyekeztek létrehozni, s ami ugyancsak nagyon fontos: ezt a kisebbségek egyetértésével tették. A kisebbségi és a hatpárti konszenzussal megalkotott törvényjavaslat megvitatása során egyetlen képviselő sem akadt, aki a jogok korlátozását szorgalmazta volna, ellenkezőleg, bővítésüket indítványozták. Elhangzott ugyan egy-két olyan javaslat, amely szerint a magyarság védelmét is bele kellene foglalni a jogszabályba, de nem kapott többségi támogatást sem a kormánypártok, sem az ellenzékiek részéről. Az új törvény hogyan változtatja meg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogi helyzetét? — Maga a tény, hogy eddig nem volt s most már van kisebbségi törvény, alapvető változást jelent. Az eddigi társadalmi szerveződések, kulturális csoportok fenntartásán túl a törvény adta jog most már serkenteni fogja a kisebbségeket arra, hogy saját önkormányzataikat is kiépítsék. (Folytatás a 2. oldalon) Bugár Béla: Gazdasági javaslatainkat is elutasítják Elnök úr, az utóbbi időben egyre többen és többször hangoztatják önökről, a szlovák parlament magyar politikai erőiről, hogy semmivel sem hajlandók törődni, csupán a kisebbségi kérdésekkel foglalkoznak, s azon belül Is felületes, felesleges dolgokkal. Azt is állítják önökről, amint gazdasági vagy szociális kérdésekre kerül sor, lényegében érdektelenné válik mozgalmaik számára a tanácskozás. Mi ezen állítások valóságalapja? — Valóságalapja ezen állításoknak nincs, egészen másról van szó. Politikai harcról, amely pedig arról szól, hogy mind a szlovák, mind a magyar választópolgárok előtt lejárassanak bennünket. Észbontó, amikor egy állami hivatalnok — akinek a politika felelt kellene állnia, hiszen egy más kormányzat, más politikai erők is számítanának munkájára, amely a szakmai felkészültségre kell hogy épüljön — kijelentheti a televízió nyilvánossága előtt, a magyar képviselők fizetett állás szintjére emelték a kisebbségi jogvédelmet. Olyan hangulatkeltés ez, amelynek a hátterében bonyolult folyamatok játszódnak le, nézetem szerint veszélyesek. Mert mi a valóság? Messzire megyek vissza, még a tavalyi választások időszakára, amikor is elmondtuk, semmi kifogásunk a szlovák önrendelkezés ellen, ám vegyük figyelembe az ország gazdasági teljesítőképességét, amely nem predesztinálja Szlovákiát az önállóságra. Ebből adódóan gondoljuk végig a megalakítandó ország szociális lehetőségeit, mert az önállóság kérdésében megosztottak a polgárok, egy szociális feszültség esetén a két szemlélet képviselői közt könnyen konfliktus jöhet létre. Elemzéseinket elvetették, s ma sem ismerik be, hogy igazunk volt. Vagy nézzük az alkotmányvitát. Harmincnégy javaslatunknak töredéke foglalkozott a kisebbségi kérdésekkel. A kormányzó párt képviselői erre koncentráltak, ezzel terelték el a figyelmet az államépítési, gazdasági, hatalommegosztási javaslatainkról, így utasították el az összesét. Átment ezáltal egy olyan alkotmánytörvény, amely a jövőben igen sok bonyodalmat okoz még. Hogy mennyire fércmunka egyébként az alkotmány, már ki is derült, amikor a köztársasági elnöknek senki nem tudta megmondani, egy-egy miniszter visszahívására tett kormányfői javaslat elfogadása lehetőség vagy kötelesség számára. De mehetek tovább is: a költségvetési vitában számtalan felszólalásban figyelmeztettünk a tervezet bevételi oldalának teljesíthctetlcnségére és az infláció veszélyére. Nem sorolom tovább. Úgy érzem, nincs miért magyarázkodnunk, lépéseink, egész politizálásunk eredeti programunkból indul ki. A kormányzat sűrűn bírálja a sajtót, féligazságok közlésével vádolja, a rossz közhangulatért is az újságírókat teszi felelőssé. Önöknek nincsenek olyan érzéseik, mintha a sajtó is hozzájárulna ahhoz, hogy a szlovák közvélemény csupán a kisebbségi kérdésben kifejtett aktivitásukat ismeri? — Az teljesen egyértelmű, hogy a közvélemény tájékoztatásáért a sajtó a felelős, így biztosan sokat tehetnének a szlovák újságírók azért, hogy tevékenységünk minden területét azonos súllyal ismerje a szlovák közvélemény is. Ezzel párhuzamosan viszont tudatosítjuk azt is, hogy az újságírónak azt a kérdéskört kell kiszúrnia egy-egy sajtótájékoztatóról, parlamenti ülésről, kétoldalú megbeszélésekből, ami szenzáció, ami biztosan bekerül a lapba, s ami miatt az olvasó is megveszi az újságot. Ez pedig a mi esetünkben, sajnos mindig az agyonpolitizált kisebbségi kérdés. Számtalan olyan sajtótájékoztatót tartottunk, ahol a mezőgazdaság helyzetéi elemeztük, vagy a pénzügyi helyzetet és a devalválás szükségességét, az egészségügy áldatlan állapotát és annak okait, netán a csődeljárási törvény szükségessége mellett ágáltunk, de ezekből szinte semmi nem jelent meg a lapokban, pedig arról tájékoztattunk, milyen álláspontra helyezkedtünk a parlament különböző bizottságaiban. Mindig akad azonban valaki, aki — semmilyen szövegösszefüggésben nem volt ugyan az elmondottakkal — rákérdezett bizonyos kisebbségi vonatkozású dologra, ami aztán a központi témája lett a tudósításoknak. Aláhúzom, bizonyos értelemben értjük ezt az újságírói-szakmai elfogultságot, ezzel együtt ki kell mondanunk azt is, hegy akarvaakaratlanul, a sajtó bizony hozzájárul ahhoz, hogy a szlovák közvélemény munkánkat csak a kisebbségvédelmi oldalról ismeri. Említette, hogy számtalan törvényjavaslatuk, módosító indítványuk volt már. Ezeknek milyen a fogadtatásuk a bizottságokban, esetleg a plenáris üléseken? —- Sajnos, a szlovák parlamentre továbbra is igen nagy hatással van a kormányfő-mozgalmi elnök magatartása, ami abból áll, hogy amit a Camogursk^ vezette Keresztény Demokrata Mozgalom és a magyar politikai erők mondanak, az elutasítandó rossz. Ennélfogva nemcsak az európai szintű, az Európa Tanács által is ajánlott kisebbségi tervezeteinket utasítják vissza szinte elvből, hanem gazdasági és szociális javaslatainkat sem veszik figyelembe. Legjobb esetben ellopják, ami azt jelenti, hogy a bizottságokban elutasítják, aztán valamelyik képviselő vagy képviselő csoport kissé átdolgozva benyújtja a parlamenti vitába, s úgy fogadják el. És ilyen körülmények között kérik tőlünk számon a konstruktivitást, vagyis azt, hogy miért nem törekszünk a konszenzusra. (Folytatás a 4. oldalon)
