Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-07 / 1. szám
11 1993. július 7. 1. SZ. SZABAD ÚJSÁG A 72 éves Alekszandr Mihajlovics Majorov tábornok, aki 1968-1972 között a Csehszlovákiát megszálló szovjet hadsereg főparancsnoka volt, Moszkva melletti otthonában fogadta Blazej Pánik szlovák újságírót. A háromórás beszélgetésből közlünk részleteket az alábbiakban. Oroszország hatalom és eszmék nélkül Interjú Alekszandr Mihajlovics Majorovval, a Csehszlovákiát 1968-ban megszálló szovjet hadsereg főparancsnokával • Hogyan látja hazája, Oroszország további sorsát? Vagy mit tart hazájának? Gondolom, nem a nagy Szovjetuniót, ami már nem is létezik...? — Hát igen... Úgy gondolom, hogy ami elmúlt, nem tér vissza többé. Semmiféle Szovjetunió nem fog létezni többé, több okból is. A nacionalista erők, amelyek az utóbbi időben az egyes országokban hatalomra jutottak, annyira erősek, hogy Oroszországnak, mint a volt Szovjetunió magvának összetartó ereje már nem elég ahhoz, hogy ezt a folyamatot visszafordítsa. Az is kérdés egyelőre, hogy vajon Oroszország képes lesz-e a mai határain belül kivédeni a dezintegrációs tendenciákat, s nem bomlik-e maga is fel. • Az ön véleménye? — A szétesést nem lehet megállítani, hiszen pl. öt tagköztársaság már ma sem hajlandó adóját a központi költségvetésbe folyósítani. Elképzelhetőnek tartja, hogy katonák, tábornokok kerüljenek hatalomra? — A diktatúra esélye egyáltalán nem reális. A hadsereg tekintélye jelenleg anynyira gyenge, mint soha eddig. Még az 1917-es februári, illetve októberi forradalom közötti hónapokban sem volt az orosz hadsereg ennyire ideológiai és eszmei mélyponton. Akkor azonban léteztek olyan katonai tekintélyek, mint például Bruszilov vagy Komilov, akikből akár diktátorok is válhattak volna. Ma ilyen személyiségek nincsenek. Ha lennének is, az emberek nem követnék őket. A Nemzetközi Transsylvánia Alapítvány 1993. augusztus 6-7-én „Határtalanul” címmel nemzetközi kulturális gálaműsort rendez a budapesti Parkszínpadon (XI. kerület, Kosztolányi Dezső tér). A rendezvényen neves magyarországi, szlovákjai, kárpátaljai, romániai, kis-jugoszláviai, szlovéniai, ausztriai és egyesült államokbeli együttesek és szólisták lépnek fel. Az augusztus 7-ei előadást a Magyar Televízió rögzíti és a következő héten sugározza. Az előadás keretében a határon túli magyarok részére sorsolást rendeznek, amelynek fődíja egy személygépkocsi, továbbá kisorsolnak még más értékes tárgyakat: televízió, képmagnó, rádió, parabolaantenna, könyvek, hangkazetták, videokazetták stb. — összesen 1000 tárgyat. A sorsoláson kizárólag olyan szelvények vesznek részt, melyeket a határon túl megjelenő magyar lapokból vágnak ki, és ott is adnak postára. A sorsolási szelvény beküldési határideje 1993. július 31. A „Határtalanul” gála főszponzora és rendezője a Jákó Vera Alapítvány. Jákó Vera dalénekes volt az, aki már a 80-as évek elején kezdeményezte a határon túl élő magyarok részvételét az előadásain, és több alkalommal saját költségén látott vendégül külföldön élő magyar művészeket, elsősorban Szlovákiából, Erdélyből, a Délvidékről és a Kárpátaljáról. E kezdményezését az akkori hatalom nem nézte jó szemmel, sőt elítélte, annak ellenére, hogy a dalénekes bejárta a világot, s munkásságával nemcsak magának, hanem hazájának is elismerést szerzett. Jákó Vera 1987-ben, ötvenkét éves korában hunyt el rákbetegsében. Halála • Az ön hazájában óriási mennyiségű tömegpusztító fegyver van, amely a szétesési tendenciák miatt sokakat joggal nyugtalanít — Ukrajnában már nem törődnek az atomfejes rakéták „karbantartásával”. Ez könnyen katasztrófához vezethet. És Oroszországban szintén ez a helyzet. Könnyű volt lerombolni a központi hatalmat azzal a frázissal, hogy „legyetek annyira szuverének, amennyire tudtok”. Maga Jelcin sem tudja, hogyan tovább. A tagköztársaságok már nem hagynak maguknak parancsolni. Nincs üzemanyag, nincs élelem. Az árak hetente 25 százalékkal emelkednek. A pénzverdék nem győzik gyártani az új pénzt. A másik oldalon meg ott vannak a saját multimilliomosaink. Hát normális ez? A mindenféle szóbeszéd a hatalom ilyen vagy olyan megosztásáról csak halandzsa. Az az igazság, hogy semmilyen hatalom nem létezik. • Lehet, hogy egyesek számára éppen ez jelenti az esélyt Kitölteni a hatalmi vákuumot.. — Ugyan, kik azok az egyesek? Ki tudná mostanság megragadni a hatalmat? Hosszú idő telik még el, amíg újra otthonra lel valamiféle eszme. Mint például Chilében, ott legalább a hadseregnek volt valami tekintélye. Pinochet bevezetett egy olyan diktatúrát, ami kihúzta az országot a gazdasági hullámvölgyből. • Ön szerint miféle konstruktív eszme segíthetne Oroszországnak a stabilizálódásban. után, 1988. január 15-én hozták létre a nevével fémjelzett alapítványt, amelynek nem kis érdeme pl. az ifj. Sánta Ferenc által vezetett Magyar Nemzeti Cigányzenekarvagy a Dankó Pista Nótaegyüttes megalakulása is. A „Határtalanul” című rendezvény másik jelentős támogatója a DUNASAT, Közép-Kelet-Európai Magyar TV- és Videostúdió Alapítvány, amelyet Ábrahám Dezső alapított 1992 augusztusában. Célja a határon túli videostúdiók támogatása. Az augusztus 7-ei műsor keretében egy videostúdió berendezést is kisorsolnak négy határon túli régió — Bevallom őszintén, nem tudom. Amit a neobolsevikok szajkóznak, az már régi lemez, aminek már nem dőlnek be. • Igaz is, hogy vélekedik az 1991-es puccskísérlet kezdeményezőiről? — Jó barátaim. • Hogyan látja ma az eseményeket? — Burbulis (Jelcin közeli munkatársa — a szerk. megj.) akit, egyébként nem kedvelek, mondott egyszer egy okos dolgot: „Bár az augusztusi puccskísérlet jól jött Gorbacsovnak, sőt, maga agyalta ki az egészet, valójában félt is tőle. Ezért nem is a puccsistákat kellene elítélni, hanem Gorbacsovot. • Vagyis azt az embert, aki megindította a totalitárius kommunista rendszer demokratizálódását.. — Én másképp fogalmaznék. Gorbacsov egy olyan ember volt, aki hatalomra jutásának pillanatától végig egyfajta kettős, nem hármas politikát folytatott. Mindig és mindenhol, mindenkit becsapott. Becsapta a saját pártját, becsapta a népet, de becsapta az amerikaiakat is. Egy jó darabig sikerült mindezt megúsznia. Miféle vezér az, aki nem tudja, mit csinál a hadserege Bakuban, Vilniusban, Tbilisziben? Természetesen, a fokozatos demokratizálódásra szükség volt, s bizonyos engedményeket is meg kellett tenni, amelyek egy újabb 25 évvel meghosszabbíthatták volna az állam status quoját. Mód lett volna fokozatos átalakulásra is. Vegyük például Nagy-Britanniát. Szintén óriási impérium volt, ám az angolok képesek voltak úgy átalaközött. A berendezés értéke megközelítőleg 2 millió forint. A nyereménysorsolási akcióba remélhetőleg a Szabad Újság olvasói is bekapcsolódnak. Mindnyájuknak sok sikert kívánunk. * * * Beküldési határidő: A sorsoláson csak az alábbi kivágottt szelvénnyel lehel részt venni és az 1000 nyeremény — tárgy — egyikét megnyerni. A fődjj egy személygépkocssi, továbbá 9 másik jelentős értékű tárgy. Beküldési cím: „DUNASAT Alapítvány” 1300 Budapest, Pf. 14. kítani, hogy közben ne veszítsék el gazdasági és politikai pozíciójukat az összes tartományban és a gyarmatokon. A brit királynő még mindig az államfő, még Ausztráliában is. • Ha most lenne 1991. augusztus 19-e, támogatná-e a rendkívüli állapot bevezetését? — Nem tehetek róla, de nem tudom megbocsátani Jazov marsallnak azt a baklövését, amit elkövetett. Hiszen három éven át volt védelmi miniszter, tudnia kellett, kivel áll szemben Gorbacsovnak, ennek a ravasz csalónak és jellemtelen alaknak a személyében... Tudhatta volna, hogyan végződik ez az egész. Másodszor is hagyták a Bizottság (KGB — a szerk. megj.), Kijucskov diktáljon nekik. Ugyanis nem Lukjanov, sem a reszkető kezű Janajev, nem is Tizjanov és főleg nem Sztarodubcev volt a kezdeményező, hanem éppen Kijucskov. Nem értem, a védelmi miniszter hogyan rendelhette magát alá Krjucskovnak, és hogy hogyan következett el akkora baklövést. Más kérdés, hogy a cél nemes volt — megmenteni az Uniót. Látták ugyanis, hova vezet a gorbacsovi politika, s nyíltan szembeszálltak vele. De nagyon rosszul csinálták! Elég lett volna, ha összehívják a Legfelső Tanácsot, valamelyik tekintélyes személyiség biztosan javasolta volna az elnök elleni bizalmatlansági indítvány megszavazását. A rendszerváltásra nem lett volna szükség. Ők meg mindjárt élesre mentek. Micsoda ostobaság! • Gorbacsov egészen mást állít O meg akarta menteni az Uniót de demokratikusabb, föderatív alapokon... — Na, igen. Nem tudom azonban, tudja-e, hogy a Krím-félszigeten felkereste őt négy ember — Varenyikov, Bolgyin, Senyin és Baklanov —, ő pedig gyakorlatilag szabad kezet adott nekik, abban, amivel Kijucskov hozzáküldte őket. • Ezzel azt akarja mondani, hogy Gorbacsov egyetértett a rendkívüli állapot bevezetésével? — Gorbacsov akkor azt mondta nekik: „Beteg vagyok, csináljatok, amit akartok...” Fel tudja fogni? Ilyet mond egy szupemagyhatalom elnöke (...) Igen, tudom, maguk ott egy hőst látnak bennek, mert szerepe volt abban, hogy hadseregünk elhagyta az önök országát. De mindezt olyan minősíthetetlenül dillettáns módon csinálta, hogy koldusbotra juttatta az egész tisztikarunkat. • Elnézést, de mi akkor már nem voltunk a Szovjetunió csatlósai, hanem egy szabad, demokratikus, szuverén állam. Jogunkban állt az idegen csapatok kivonását kérni, és Gorbacsov ezt nem ignorálhatta. — Feltétlenül egyetértek. Minden igyekezetemmel a kivonuláson voltam, de egy ésszerű kivonuláson. Mindent elő kellett volna készíteni anyagilag, átgondolni, mi is lesz azokkal a katonákkal. Hogy leszereljük-e vagy átképezzünk őket... De kétszázezer tisztet csak úgy a sorsára hagyni? Lakás, minden nélkül? Oroszország már nemegyszer küldte hadseregét határon túlra. 1848-ban például Nyikolej cár 200 ezer katonája lépett magyar földre. Elvégezték a dolgukat, aztán hazamentek. Mi meg, ahogy jöttünk, ott is maradtunk... • De hatvannyolcban ön a megszállók élén állt. Milyen javaslatot telt ezzel kapcsolatban Moszkvának? Említette egyszer is, hogy a sereget vissza kellene hívni tőlünk? — Természetesen. Nemegyszer beszéltem erről Brezsnyevnek. Ő is többször kérdezte, hogy nem lenne-e jobb kivezényelni a hadsereget, hogy javulna-e ezzel a helyzet, vagy rosszabbodna? Ám az önök akkori politikai vezetése ragaszkodott maradásukhoz. • Máskülönben nem tarthatták volna meg pozíciójukat — Olyan politikát kellett volna csinálni, hogy nélkülünk is bársonyszékükben maradhassanak. Ennek csak mi, katonák isszuk meg a levét. • Mit tud mondani az úgynevezett meghívólevélről — tekintettel arra, hogy a katonai beavatkozás terve Moszkvában már jóval korábban készen állt? — (Hosszabb csend.) Fel kell idézni, hogy is volt akkor. Lehet, hogy nem vagyok mindenről a legalaposabban informálva. Ám úgy gondolom, hogy a levél írói nagy politikusok voltak, akik mindent alaposan átgondoltak. Seleszt (az akkori ukrán elsőtitkár — a szerk. megj.), Brezsnyev barátja is nagy szerepet játszott. Később persze nem mindenben értettek egyet, de az egész az ő lelkükün szárad, ők határoztak a megszállásról. Az sem kétséges, hogy ha nincs az a bizonyos levél, akkor „csinálni” kellett volna egyet. Jogi szempontból, persze, egy teljesen értéktelen papiros volt, mivel a katonai beavatkozásra sem az elnök, sem a parlament, sem a kormány nem kért fel minket hivatalosan. • Ennek ellenére megszálltak bennünket — Erre szükség volt, a Varsói Szerződés és a NATO közötti egyensúly fenntartása miatt, és Csehszlovákia szocialista rendszerének megőrzése érdekében. • Bármilyen eszközzel? — Minden meg volt engedve. • A megszállást követően milyen reakcióra számítottak? Számoltak-e egy esetleges fegyveres ellenállással? — Nem tudom, hogy az akkori politikai vezetésre, Dubéekre, de még Bifakra, Úemíkre vagy Lenártra is hogyan számíthattunk volna, minden reményünket Ludvík Svobodába, a nemzeti hősbe helyzetük. Abba az emberbe, aki ugyan éppen ki volt zárva a pártból, és még különböző zaklatásoknak is ki volt téve, mégis nagy tekintéllyel bírt. Ő volt az, aki képes volt lehiggasztani az emóciókat, aki hatni tudott az emberekre. Hadseregünk jelenlétének köszönhetően a CSKP vezetőségében folyó hatalmi harcok kimenetele nem volt kétséges. Csak idő kérdése volt. • Mikor jutottak arra a döntésre, hogy Dubceket Busákkal helyettesítik? — Gustáv Nyikodimovics egy nagyon sajátos, rendkívüli, tragikus egyéniség. Rendkívül művelt, emberileg is remek. Az SZNF-ben betöltött szerepének köszönhetően szlovák és cseh részről is nagy tekintélynek örvendett. Husák a legjobb értelemben vett forradalmár volt. Nem baloldali, inkább centrista. A legjobb pillanatban lépett Dubéek helyébe. Dubőek olyan volt, akár a mi Gorbacsovunk. Hatalmon maradhatott volna, ha nem folytatott volna olyan kettős politikát. Úgy gondolom, hogy Dubéek Husákkal való helyettesítése elsősorban az önök ötlete volt. Főleg Bifak szorgalmazta. • Mi a véleménye Bifakról? — Hosszú ideig volt az ország fő ideológusa, hatalmi piramisunk harmadik, de gyakrabban második embere. Ez a poszt nemcsak hogy óriási intelligenciát igényelt, de valamiféle machiavellista rugalmasságot is. ő amolyan ortodox politikus volt, pártfundamentalista. Szemtől szembe egy nagyon egyszerű ember, barátságos, de nagyon rafinált — igazi politikus. Természetesen, nem lehet őt összehasonlítani egy olyan művelt emberrel, mint Husák, Lenárt vagy Colotka. Azt sem tudom, él-e még...? • Igen, Pozsonyban. — No és? Most el fogják ítélni? (N.O.—zm) SORSOLÁSI SZELVÉNY Budapesten a „HATÁRTALANUL” c. műsorhoz, mely 1993. aug. 7-én, (szombaton) este fél 9 órakor, a Budai Parkszínpadon kerül megrendezésre, a , Jákó Vera Alapítvány” és a „DUNASAT Alapítvány” főtámogatásával, a Szabad Újság c. lap közreműködésével. A sorsoláson ezzel a szelvénnyel részt kívánok venni: Név:.............................................................................. Lakcím:........................................................................ Telefon: Nemzetközi kulturális gálaműsor és nyereménysorsolás Határtalanul
