Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993-07-07 / 1. szám

HETILAP L évfolyam Ára 5 korona x PLUSZ TELE MAGAZIN lpfe.júHiö'7.-1. _____________________________________________________ 4 n«ihárt vészjósló szelleme (3) A romániai változások mérlege (4) Addig jár a nyugdíjas a boltba... (5) Mi lesz az elkobzott vagyonnal (6) Nyitott maradt a cseh zöldségpiac (6) A Bős-per (és ami mögötte rejlik) (7) Pénz, energia, lobby (7) Arat a földműves, megtelik a pénztárcája (8) Reformcsótányok kék szemüveggel (13)_________ A nemzeti közösségnek az felel meg, amit egyetértéssel elfogad Duray Miklóssal, az Együttélés elnökével politikáról és politikusokról • Elnök úr, legutóbbi beszélgetésünk az Együttélés szervezeti feladatairól szólt, most a mozgalom politizálásáról szeretném kérdezni. A volt Jugoszlávia területén dúló polgárháború egész Eu­rópát ráébresztette arra, hogy konti­nensünk békéje és biztonsága szem­pontjából rendkívül fontos a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek helyzetének megfelelő rendezése. Az Együttélés véleménye szerint a szlová­kiai magyarság számára mit jelent most és belátható időn belül ez a meg­felelő rendezés? — Hangsúlyozni kell a kérdésben el­hangzott kifejezést: megfelelő rendezés. Ez az egyik kulcskérdés. A számbeli ki­sebbségben élő nemzeti közösségek helyzetét ugyanis különféleképpen lehet rendezni, de csak az a megoldás fogad­ható el egyetértéssel, amely megfelel az adott közösség számára. Azért rendkívül nehéz ennek a kérdésnek a megoldása, mert a kisebbségi közösségek általában olyan államokban élnek, ahol a többség számára a megfelelő rendezés a kisebbség elsorvasztása. Néhány kivételtől eltekint­ve ez a jellemző. Nyugat-Európában ma már elfogadott szemlélet, hogy védeni és építeni kell a nem újonnan betelepült, hanem történelmi, őslakos közösségek létét, identitását, településterületét, ön­­kormányzatát, önigazgatási szerveit. Er­re a legjobb példa a dél-tiroli német aj­kúak helyzete, de ugyanezt mondhatjuk a spanyolországi katalánokról vagy a finnországi svédekről. A közép-európai térségben, különösen ott, ahol több mint negyven éven át kommunista uralom volt, az államok te­rületén élő többségiek célja nem az, hogy a kisebbségi közösségekjogbizton­­ságát növeljék, hanem létüket jogilag úgy korlátozni, hogy fokozatosan elsor­vadjanak. • Vagyis a cél még mindig a 19. századi nemzetállam megteremtése? — A cél a francia típusú nemzetállam megteremtése, amelyben nem a politi­kailag, hanem a nyelvében és kultúrájá­ban egységes nemzet alkotja az államot. A politikai értelemben vett nemzet bel­sőleg tagozódhat, nyelvi és kulturális szempontból különböző etnikumokból állhat. Lásd például a magyar politikai nemzet eszmét, mely a nemzeti sokrétű­ség kifejezője volt, s amelyben a politi­kai nemzetet a Szent Korona szimboli­zálta. Az ilyen nemzetfelfogás a szlová­kok számára teljesen idegen. Nálunk a nemzetállam, s ez több, mint hetven éve hagyományozódik, olyan országot je­lent, amelyben az államhatárok egybe­esnek az etnikai és kulturális határok­kal. • Csakhogy az ilyen nemzetállam meg­teremtése — ha nem a boszniai példát vesszük mintául — ma már nehezen elképzelhető... — Ezért a megfelelő rendezés alapját azoknak a feltételeknek a megteremtése jelenti, amelyek megakadályozzák az ál­lamhatalmat abban, hogy a rendelkezé­sére álló eszközökkel felszámolhassa a számbeli kisebbségben élő nemzeti kö­zösségeket. • Milyen felszámolási lehetőségekre gondol? — Vegyük például Romániát, ahol ma is a legnagyobb a magyarok elvándorlá­sa. Ez a megfélemlítés az olyan viszo­nyok és közhangulat kialakításának a következménye, amelyben a magyarok egy része inkább a kitelepülést s nem a szülőföldhöz való ragaszkodást választ­ja. Ezt érhetik el mindenütt az érvénye­sülési lehetőségek tudatos korlátozásá­val, például azzal, hogy a kisebbségiek­ben kialakítják a meggyőződést: csak sa­ját nyelvükre, saját kultúrájukra támasz­kodva kirekesztődnek bizonyos tisztsé­gekből, foglalkozási körökből. Ha rá­adásul a többségi nemzetben is kialakul az a meggyőződés, hogy bizonyos tiszt­ségek elérhetetlenek a kisebbségi kö­zösségek tagjai számára, akkor ez a szemlélet bármilyen szinten érvényesül­het. Napjainkban ilyen problémák áll­nak az elfogadható rendezés útjában. • Az elfogadható rendezés felé vezető útról megoszlanak a vélemények. So­kan csak a reális követelések úfját tart­ják járhatónak. — A „realisztikus” út hívei eleve tekin­tettel vannak arra, amit szerintük nem lehet elérni, s megelégszenek azzal, amit egy adott pillanatban hajlandó elfogad­ni a többség. Tulajdonképpen ez az irányzat érvényesült 1948 óta nagyjából 1990-ig. Én nem is realisztikusnak, in­kább minimalista irányzatnak nevez­ném, amely megelégedett az odavetett konccal. A másik irányzatot úgy jelle­mezném, hogy kitűzöm az elfogadható, az optimális célt, és efelé közelítve fo­galmazom meg a lehetséges köztes meg­oldásokat, amelyek végeredményben a cél eléréséhez vezetnek. Én ennek az irányzatnak a híve vagyok. Az optimális cél pedig az, hogy én mint Szlovákia ál­lampolgára, az itt élő magyar közösség tagjaként mindenben egyenrangú le­gyek a többségi nemzet tagjaival, és mint közösségi lény is partnerüknek számítsak. • Nyelvi síkon ez azt jelentené, hogy a szlovákiai magyaroknak ugyanahhoz joguk van magyarul, mint a szlovákok­nak szlovákul? — Igen, mert ez a természetes. Mert ab­ban a pillanatban, amikor azt mondom, hogy ez nem igaz, másodrangúvá foko­zom le a magyarokat. Képletesen ezt úgy fejezném ki, hogy ha ketten állunk egymás mellett, egy szlovák meg én, én, a magyar őt — tisztelve nemzeti hova­tartozását — szlovákul szólítom meg, ő pedig engem magyarul. • Nem túlzott ez az elvárás? — Nem. Európában ez ma már létezik, például Belgiumban a flamandok és a vallonok között, vagy Svájcban és Finn­országban. Természetesen csak a vegyes lakosságú és főként az olyan területekre gondolok, ahol a kisebbségiek élnek többségben. A polgári élet dinamizmu­sa követeli meg, hogy az emberek az (Folytatás a 4. oldalon) „Ilyentájt a földműves a több termésért már csak eget tehet: a kalászokban lévő szemet a lehető legkisebb veszteséggel ta­karítja be. Napokkal ezelőtt, amikor még csak melegítették a kombájnok motorjait, felhívtam néhány gazdaságot, földmű­vest, hogy a kilátásokról érdeklődjem. A kép nem biztató. ” (8. oldal) Fotó: TASR Igény és lehetőség * Irta: Dobos László A szlovákiai magyar írásbeliség szin­te minden területe, de különösen a könyvkiadás, a sajtó gyakorlata, jelene és jövője sokféle kényszerhatás és nyo­más alatt vergődik. Az igények és a le­hetőségek között állandó évtizedes fe­szültségek húzódnak. Lehetőség és igény partjai közé szo­rul a Szabad Újság eddigi története is. Ezelőtt egy évvel, amikor kény­szerszüneteltetése után pártját fogtuk a lapnak, azzal az elszánással tettük, hogy jót cselekszünk, mert szükség van egy másik magyar napilapra is. Miért dön­töttünk így? Mert a szlovákiai magyar hírközlést évtizedeken át uniformitás jellemezte. Majd minden újságnak és fo­lyóiratnak volt egy ideológiai uniformi­sa. Egy csíkos ruhája. Az idológiai uni­formis, a manipulált hírközlés formálta a közgondolkodást, a viselkedést és a magatartásokat, szolgáltatta a heroikus életek mintáit és példáit. A birodalmi, az „egységesítő”, a bekebelező, a globá­lis a nagy érzéseket ösztönözte és sugall­ta. Minden gondolat, érzés, ami a biro­dalmi, illetve a többségi érdek határain kívül esett, rossz volt, bűn, ideológiai té­velygés. Lefokozott részletkérdés. Saj­nos a szlovákiai magyarság társadalmi, szellemi életének érdekei évtizedeken keresztül csak kismértékben kaptak, kaphattak nyilvánosságot. A közügy nem lehetett közügy, ha igen, csak az, ami áthullott az ideológia mindig sűrű szitáján. Manipulált közélet, ideologizált kul­túra, elhallgatott múlt és emlékezet, s felülről kreált hírközlés. Mindez alapve­tő oka annak, hogy például mindmáig nincs megírva kisebbségi létünk törté­nelme. Az elhallgatások, a csak kicsit láttatások tették és teszik hézagossá szellemi életünk hetvenéves térképét. Önismeretünk hiányosságát, hézaga­it, fehér foltjait, nemzetiségi létünk sze­gényes nyilvánossága is okozta. A ’89-es változás után megroppant a szlovákiai magyar sajtó rendszere. De rövid időn belül újra is formálódott. Úgy érzem, hogy ennek hátterében a ki­mondatlan tények, az addig kimondha­tatlan valóság tolóereje munkál. Az ön­kifejezés ösztönös életereje. S az infor­mációéhség. Látni és láttatni kívánjuk magunkat. Igazul, hitelesen. A mai szlovákiai magyar sajtóban az információ adásán túl egy igazságkereső és igazságtevő szándék is jelen van. Jelenleg — a központi és helyi lapo­kat egybeszámítva — 26 magyar újság, folyóirat jelenik meg Szlovákiában ma­gyar nyelven. Sok-e, kevés-e, elbír-e ennyit olvasóközönségünk, közeljövőnk vizsgálandó kérdése. De egy bizonyos, nagy értékű információs anyag örvény­lik fel napi, heti és havi ritmusban. Új­ságjainkban önmagunkról, önmagunk helyzetéről egy más léttudat alakul. A sajtó hatalom, ismételgetjük m.,, ' >>z­­helyként. A nemzeti kisebbség éle i különösen az. Sajtó nélkül nincs politika , nincs hi­telesnek mondható közvéler nény, nincs hiteles tájékozódás, nincs- szabad véle­ménynyilvánítás. Szellemi életür'sre évtizedekig az volt a jellemző, hogy mindenből volt egy: egy Csen’adok, egy napilap, egy nők lapja, egy 'fjúsági lap... Önmagában is kényszerítő' séma. Az egyetlen minta, az egyetlen példa, az egyetlen vélemény, az egs>et,en ig32 sejtjeinkig érő beideg­ződés és hajlam. A pluralizmus éppen az „egyetlen” ellensége. Szerkeszthetik az Uj Szót szentek, jezsuita szilárdságú jellemek, nemes lelkek, az egyetlen állapota, így is a kizárólagosság felé sodró kísértés. Elvesztett évtizedeink ma időszerű tapasztalata: vélemény kell vélemény mellé, szemlélet szemlélettel szemhecn. Gondolkodó értele -.n, gondolkodó tu­dat csak így alak ulhat. így formálódhat a ma "'«-titKvőképes embere. így épít­kezőiét közéletünk. Mi ezekkel a gondolatokkal vettük át és indítottuk másodszor is a Szabad Új­ságot. Nem ellenséges dühvei, nem vala­kinek ellenében, hanem egy más szem­lélet jegyében: a hiteles, a beidegződés és sémák nélküli szemlélet jegyében, a mai valóság láttatása jegyében. Tudatában voltunk és vagyunk an­nak, hogy a népművelő-kulturális tájolá­sú lapok idejüket múlták. Évtizedekig e pólusok határozták meg lap- és folyói­rat-kultúránkat. Életünk hangsúlyait ma más tényezők határolják be. Más tulaj­donviszony, más érvekre épülő gazdasá­gi struktúra, vállalkozások, pénzügyek, a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség anyagi, szellemi és politikai önigazgatá­sának ügye. A ma újságírása állandó vá­laszadásra kényszerül. Együttélésre az olvasóval. Politikai csatákra, érdekek megfogalmazására, a hasznosság elvé­nek követésére és kifejezésére; szinte mindenevő a magyar újságírás, és szinte nem itúét eléggé gyakorlatias. A szaüáu Újság azt a hullámhosszot kívánja fogni és közvetíteni ma és holnap is, ami más lapjainkból hiányzik. A Szabad Újság napilapként szinte a lehetetlenre vállalkozott. Behatároltak voltak a lehetőségei, behatárolt a befo­gadóközeg, a nagy múltú szomszéd. Vi­­askodás az erősebbel, a magyarországi lapok növekvő konkurenciájával. Átmenetileg szüneteltetjük a Szabad Újság napilapként való megjelentését. Ugyanakkor alapvető tervünkről nem teszünk le. Hetilapként is saját forrású, saját szemléletű, hiteles, sokoldalú, újságírást kívánunk művelni. Igény és lehetőség — e két tényezőt sz ándékozunk szívósan tárgyiasítani és egyeztetni a közeljövőben. Tisztelet a régi és új olvasóinknak.

Next

/
Thumbnails
Contents