Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12 / 135. szám
4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1993. június 12. Finnország Közép-Európa példaképe lehet A probléma a többségi nemzetben van Finnországban közel 5 millió ember él, közülük kb. 300 000 svéd anyanyelvű. Ez a lakosságnak hozzávetőlegesen 6 százaléka, de Finnország ettől hivatalosan kétnyelvű állam. A feliratok és nyilvános táblák kétnyelvűek. A történelemből A jelenlegi Finnország a finn és a svéd kultúra ezeréves együttélésében nőtt fel. Finnország déli partvidékének betelepülése óta élnek itt svédek. A középkorban a 12-13. században Finnország területe a Svéd Királyság egyenrangú része lett. A lakosság akkoriban svéd és finn tájszólásban beszélt, s ehhez igazodott az egyház, amely az egyes közösségek nyelvét használta. Az állami szervek is gyakran finnre fordították a törvényeket, előírásokat és rendeleteket. Az egész királyság hivatalos nyelve azonban a svéd volt. 1809 után, amikor Finnország a cári Oroszország autonóm része lett, érvényben maradtak a svéd időkből származó törvények. Csak 1863-ban hoztak törvényt a svéd és a finn nyelv egyenrangúságáról. Az átmeneti időszak kb. 20 évig tartott, de az ország hivatalosan kétnyelvűvé vált. Az 1917. évi önállósulás meghirdetése után a kétnyelvűség tényét az 1919. 7. 17-i alkotmányban rögzítették. A jelenkor A finnországi svédek úgyszólván mindnyájan az ország délnyugati partvidékén élnek, s a környező szigeteken. A nemzetiségi törvény szerint a község kétnyelvűnek számít, ha benne a kisebbség 8 százaléka, vagy 3000 tagja él. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy jelenleg Finnországban 398 kizárólag finn község van, 24 kizárólag svéd és 41 kétnyelvű, közülük 20 svéd többségű. A finnországi svédeknek saját pártjuk van, a Svenska folkpartiet, amely a választásokon rendszerint 5 százalék körüli arányt ér el, ami a lakosság számát tekintve elég magas szám. Az alkotmány az állampolgárnak garantálja svéd, vagy finn anyanyelvének használatát a bírósági eljárások során. Mindenkinek joga van arra, hogy saját nyelvén szolgálják ki. Minden parlamenti írott anyag két nyelven jelenik meg, s ha svéd nyelvjáSlovensky denník Ludové noviny pre Slovensko rású terület képviselője szólal fel, anyanyelvén szólhat a honatyákhoz (tehát a finn parlamentben svédül). E kétnyelvű koloszszus működése csak úgy lehetséges, hogy rendkívül fontos előírásokat és törvényeket hoztak az állami alkalmazottak nyelvismeretének szükségességéről. A svéd nyelv jelentősége Az utóbbi tíz évben rohamosan megnőtt az érdeklődés a svéd nyelven beszélő munkaerő iránt. Ez összefügg azzal, hogy Svédország lett Finnország második legnagyobb kereskedelmi partnere, s az együttműködéshez a nyelvismeret elkerülhetetlen. Mivel az országba érkező turisták többsége Svédországból jön, a svéd nyelv a tiszta finn vidékeken is a szolgáltatások legfontosabb nyelve. Kultúra és oktatás A két kultúra együttélése serkentőleg hat a kulturális életre. Mindkét nyelvileg különböző csoport kölcsönösen megszerette a másik szokásait és hagyományait. A svéd kisebbségnek négy állandó színháza, saját rádió és televízió csatornája van. Az adás egyik vezetője elmondta, hogy a svéd műsorszórás költségeit 94 százalékban zokszó nélkül a finn többség viseli. Svéd nyelven 30 napilap és hetilap, s kb. 250 további folyóirat jelenik meg. Minden lakott területen van könyvtár, amely mindenki számára hozzáférhető. A svéd nyelvű könyvek száma a község nyelvi összetételéhez igazodik. A svéd anyanyelvű diákok az alapiskolától mindennemű középiskolán át egészen az egyetemig saját anyanyelvükön tanulhatnak. De mégis tanulnak finnül, éppúgy, mint A környező európai országok sajtója ismét foglalkozik Szlovákiával, miután Vladimír Meciar kijelentései a Spiegel c. lapban már „lefutottak“ a kommentárokban. Most az a két SAAB típusú repülőgép van napirenden, amelyek a pozsonyi repülőtér hangárjában állnak lezárva. A REUTER a minap hírt közölt, amelyben idézi az Alphalines légiforgalmi társaság elnökének szavait, miszerint a repülőgépek feltartóztatása gengszter-módszer. A hír közli továbbá, hogy a vádolt fél, ez esetben a Tatra Air Group részéről senki sem volt jelen, hogy kommentálja a kemény bírálatot. Nem szólalt meg senki a kormánykörökből sem, hogy megmagyarázza a helyzetet, vagy helyére tegye a híreszteléseket. Semmi. Csend mindenütt. A szlovákiai vasúti kocsiknak elég problémájuk van az európai vágányokon, s most az európai közlekedésben újabb problémák keletkeznek: a légiforgalomban. Nemrég Ukrajnában jártam. Az új önálló állam hasonló problémákkál küzd, mint Szlovákia. Ők is azt szeretnék, ha a külföldi tőke barátságosabban viselkedne. Az ígéretes külföldi beruházó ott komolyan érdeklődött Zaporozsje iránt. Arra volt kíváncsi, van-e ott repülőtér és milyen légiforgalmi társaságok járnak arrafelé. Amikor megtudta, hogy repülőterek vannak ugyan, de rendszeres járatokat csak hazai társaságok indítanak arra, elszomorodott. Még inkább elszomorodtak ukrán barátaim, amikor megértették, hogy a beruházók, számára elveszett ország lettek. A megbízhatatlan légiközlekedés a kiszemelt térségbe elég volt ahhoz, hogy vállalkozók vállalkozói kedvüket a világnak e részében elveszítsék. A Tatra Air létezésének két éve alatt már némileg ismertté vált a repülés világában, bár sok problémával küszködött. Belföldi járatokat is indított. Jelenleg azonban gyakorlatilag nem létezik. De nincs hasonló cég sem, amely helyettesíthetné. Ennek is köszönhető, hogy Szlovákia lassan, de biztosan elvész a vállalkozók szeme elől. Sőt, itt állítólag a gengszjerek repülőgépeket is lopnak! VLADIMÍR LEŐKO ahogy a finnek tanulnak svédül, s ez főleg a kétnyelvű vidékeken természetes. így is, mint említettem, a svéd^ egyetem Finnországban valóság. Sőt, Áboban (ez Turku svéd neve) nem is az egyetlen svéd főiskola. Helsinkiben svéd kereskedelmi főiskola van, s ugyanott egy műszaki főiskola kétnyelvű oktatást kínál. Áland Az Áland-szigetek Finnország és Svédország között egyedülállóak. A 6500 szigetet 24 000 ember lakja, közülük 97 százalék svéd anyanyelvű, s a szigetek mégis Finnországhoz tartoznak. A terület azonban elnyerte az autonóm státust, saját önigazgatása és parlamentje van, sőt, saját bélyeget is kiad. A szigeteken csak azok a törvények érvényesek, amelyeket a helyi parlament is jóváhagyott. Ennek joga van kiegészíteni, megváltoztatni, elvetni az összfinnországi parlament döntéseit. A megválasztott finn elnökök első hivatalos látogatása mindig Álandra vezet. Fia már a határ meghatározói Finnországnak ítélték a területet, ez nem jelenti azt, hogy a lakosságot finnesíteni kellene. Semmi probléma? Természetesen a fejlődés nem volt ilyen problémamentes. Amikor Európában a múlt század közepén születőben volt a nacionalizmus, ez az áramlat nem kerülte el Skandináviát sem. Az új hullám, a hazafiság, magával ragadta azokat a finneket, akik hajlamosak voltak minden régi lerombolására, a finn és a svéd nyelv egyenjogúságánál többet akartak. Ki akarták szorítani a svéd nyelvet, amelyen akkoriban az ország lakosainak 15 százaléka beszélt. Olyan jelszavak kaptak lábra, mint az „Egy gondolkodás - egy nyelv“, de ezek hatása rövidesen elmúlt. A probléma teljes megoldására e század felében került sor. Főleg a finnül beszélő állampolgárok jöttek rá, hogy a hasonló nyelven beszélő és hasonló kultúrával rendelkező kisebbség nem árthat nekik. Rájöttek, hogy vannak fontosabb problémák ég és föld között, mint a kölcsönös nacionalista sértegetés. A svédül beszélők összetartanak polgártársaikkal és nem svéd, hanem finn hazafiaknak tartják magukat. Végezetül A problémák békés, nem pedig erőszakos megoldása nagyszerű eredményeket hozhat. Olyan tényeket tárok önök elé, amelyek némely „hejszlovák“ érvelése ellen szólnak, miszerint a szlovákoknál nincs különb nemzet, amely jobban bánna kisebbségeivel, s éppen ez az engedékenység okozza a problémákat. Különös, hogy Finnországban, Kanadában, vagy Svájcban ez nehézségek nélkül működik. A probléma ugyanis nyilván a többségi nemzetben van, amelynek tisztáznia kell történelmét, jelenlegi helyzetét és jövőbeni céljait. S tennie keli mindezt még mielőtt eszébe jutna, hogy komplexusait mások rovására gyógyítgassa. TOMÁS SZALAY- Igen, Szlovákia valóban szép ország... De azok ^ a távlatok...!! PAVEL JAKUBEC rajza, SLOVENSKY DENNÍK Szlovákia tartósított problémái A Szlovák Köztársaság alapjaiba beleépültek olyan ellentmondások, amelyek még sokáig tartós problémákat okoznak, és másodlagosan bonyolítják a gazdasági és politikai válságot. Elsősorban azt kell látnunk, hogy a szlovák gazdaság leválasztásáért csak a lakosság alig fele volt képes lelkesedni, s később a kis szlovák katlanban dúló gazdasági viharok elég alkalmat nyújtottak arra, hogy elgondolkozzanak fölötte: érdemes volt-e a nagyobb gazdasági egységet szétrombolni, s ez valóban a legoptimálisabb megoldás volt-e. Ez a tényező, éppúgy, mint a gyors ütemben folytatódó szociális differenciálódás lehetetlenné teszi az össznemzeti konszenzus kialakítását, amelyre a DSZM törekszik. További probléma, amely ketté választja a nemzetet, a kérdés: mi volt Szlovákia elődje, a Szlovák Nemzeti Felkelés-e, vagy Tiso szlovák állama, amely Hitler szövetségese volt? Erről a kérdésről az állam legfelsőbb képviselői sem nyilatkoznak egyértelműen. Miért húzza elő a szlovák kormányfő a szövetség vagyonelosztása során a többihez hasonló ésszerűtlen adut, a szlovák állam vagyonát? Fliszen ez a zászló és a határok kérdésétől eltérően - egy közelmúltban elhangzott kormányfői megnyilatkozásban - nemcsak nacionalista, hanem ideológiai felhangot is sejtetett. Amikor kártalanítást kér azért a clearingszámláért, amellyel Tiso kormánya Hitlernél rendelkezett, bizonyára tudja, hogy sem Klaustól, sem Kohltól ezen címen kártalanítást nem kap. Akkor minek emlegeti ezt? A címzett ugyanis nem a külföldi, hanem a hazai közvélemény. A választók között ugyanis vannak „íudákok“, vagy olyan nacionalisták is, akik széles ernyője alatt elférnek a fasizmus szimpatizánsai is. Az ő szavazataik is elég jók, ha elég van belőlük. Európában az ilyen nyilvános szövetkezés nem számít szalonképesnek, de a miniszterelnök nyilván azt hiszi, hogy a szavazatok megérik. Az értelmiség jó, a nemzetet kell lecserélni A Kongresszus kongresszusa Nem mindekit ér az a szerencse, hogy a Szlovák Értelmiség Kongreszszusának tagja lehessen. Alapszabályzatában ugyanis az áll, hogy „a szlovák értelmiség ismert személyiségeinek közösségéről“ van szó. Nem szól arról, általánosan ismert, vagy ismerősei által ismert embereket tömörít-e, de ez részletkérdés. Sokkal fontosabb, hogy olyan ismert személyiségeknek kell lenniük tagjainak, akiknek „egyforma szemléletük van nemzetünk megvédésére“. Ehhez merészkedem megjegyezni, hogy inkább arról lehet szó, hogy a nemzetet kell megvédeni. Mert, mint az a Kongresszus harmadik közgyűlésén Eperjesen kitűnt, arról a kérdésről, hogy mely védelem a helyes, mely helytelen a vélemények úgy különböznek, mint a házasság előtti tanácsadás tanácsai. Roman Kalisky úr már rég nem rejti véka alá, hogy ő tudja, hiszen különben nem sürgetné a köztársaság védelmére hozandó törvényt. Ez a törvény nyilván olyan emberek ellen szólna, akik „a szlovák nemzet szuverén érdekei és szükségletei“ ellen tevékenykednek. Ki ítéli meg, hogy ez, vagy az a cselekedet még összhangban van-e „az érdekekkel és szükségletekkel“, s mely tett már nem? Nem Éppúgy, mint az első Csehszlovákiának, a Szlovák Köztársaságnak is beépült az alapjaiba a szerencsétlen kisebbségi probléma. Természetesen ugyanazok a magyarok vannak Szlovákiában, akik a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaságban voltak. A kümosty J ÖESKQ SLOVENSKY ty2denn(k I fontos, hogy én nem tudom ezt megítélni, s az sem, hogy önök sem képesek rá - a fontos az, hogy Kalisky úr tudja. S nincs egyedül. Néhány évvel nővé siovo 'te&jtíe&tu ezelőtt minden járási párttitkár tudta mi van összhangban a dolgozó nép érdekeivel, mi nincs. Azóta észre sem vettük, mily sok olyan ember van, aki szívesen jelentkezik, hogy ő meg tudja ítélni, mégpedig felelősségteljesen, mi van összhangban, s mi nincs az érdekekkel és a szükségletekkel. Optimizmusom arra a látszólag lényegtelen körülményre is támaszkodik, hogy Jozef Darmo úr ennél sokkal nehezebb dologra is képes volt: pontosan meg tudta határozni, hogy Szlovákia Európa tömegtájékoztatási rendszerében mely helyen áll - a 28.-on Albánia és Románia előtt. Ez már széles látókör, ez rátermettség, ez aztán a tömegtájékoztatási szaklönbség csupán az, hogy a magyarok Csehszlovákia együvé tartozása mellett álltak és a lakosság 4 százalékát tették ki. Szlovákiában arányuk 10 százalék és ez más dimenziót ad a kérdésnek. Igen időszerűek a szociális válságok. A szakszervezetek helyzete, amely eleinte körvonalazatlan volt, igen gyorsan változik, gyorsabban, mint Csehországban. Egyrészt erősödnek, másrészt a társadalmi-politikai erők közt egyre inkább a legerősebb ellenzéki tényezővé válnak a jelenlegi kormánnyal szemben. A szociális béke megkérdőjelezése joggal tartozik a legközelebbi időszak négy kockázati tényezője közé. A válság mélyül, megoldásának szükségessége egyre sürgetőbb. Az első két évben a válság a jelek szerint még mélyülni fog, s L. Cérnák több más szakértővel együtt előrejelzi, hogy ez az életszínvonal romlásával lesz egyenlő. Azután 8 évig a veszteségek pótlása kerül sorra, s csak azután - ha a jóslatok megvalósulnak- mutatkoznak meg a Klaus-ellenes gazdaságpolitika különös útjának első eredményei. Akkor már jócskán túl leszünk a 2000. éven. Ezek az időrendek emlékeztetnek „a szocializmus építésének szakaszaira“. 1945-1948- ban is önként döntöttünk arról, hogy elszakadunk Európától. De a 20. században aztán már soha nem értük utói ezt az Európát. JURAJ CHARVÁT ember! Mint elmondta, „a jelenlegi szlovákiai újságírók 87 százaléka" a totalitárius rendszer idején az állampolgárok agymosásával foglalkozott, tehát tisztítótűzön kell átmennie, vezekelnie kell. Fia így mondta, így is van. Kár is erről vitatkozni... I. Fludec író figyelmeztette kollégáit, hogy a cseh politikát a szlovákellenes portyáiban segíti a „passzív csehszlovakizmus, amely a szlovákiai lakosság nagy részében abból ered, hogy hűvösen viszonyul a szlovák államisághoz“. Ezzel nagyszerűen megfogalmazta azt az érzést, amellyel az eperjesi gyülekezet a közgyűlésre utazott: az értelmiség jó, csak a nemzetet kell lecserélni, vagy legalább kioktatni. Bevallom, nekem, mint született eperjesinek, a legjobban a Marián Tkác által beterjesztett eszme imponált: Szlovákiát úgy kell integrálni, hogy Braniszkó alatt alagutat vágunk, amivel Eperjest közelebb hozzuk Pozsonyhoz. Ezzel- kizárólag személyi indítékból - melegen egyetértek, s önöket is kérem, támogassák ezt a tervet. Végül is Eperjesen nem rendez olyan gyakran kongresszust a Kongresszus ... M. LEŐKO A TALLÓZÓ oldalon megjelentetett írások nem tükrözik szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit írnak más lapok. Egyes cikkeket természetesen rövidítve közlünk.
