Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-26 / 147. szám

/ / SZOMBAT 1993. június 26. III. évfolyam 147. szám Ára 3 korona Kereskedelmi és fizetési egyezményt kötöttek Vladimir Meéiar szlovák kormányfő romániai látogatásának zárónapján ta­lálkozott a parlament vezető képviselői­vel. Megismerkedett a parlament műkö­désével, amelyben egy képviselő a szlo­vák kisebbséget képviseli. 13 további képviselő a román alkotmány szerint a szórványkisebbségeket képviseli a tör­vényhozó testületben, így az örménye­ket, görögöket, olaszokat, cigányokat és a szerbeket. Az ipari és kereskedelmi kamarában folytatott tárgyalásokon megállapítot­ták, hogy ez év első öt hónapjában a ro­mán kivitel Szlovákiába 5,2 százalékkal növekedett a múlt év azonos időszakhoz viszonyítva. Ugyanakkor a szlovák kivi­tel Romániába 10,8 százalékkal csök­kent. A látogatás befejezéseképpen Vladimír Meéiar és román kollégája, Nicolae Vacaroiu kereskedelmi és fi­zetési egyezményt írtak alá Románia és Szlovákia között. A délután folya­mán a szlovák kormányfő találkozott az öt romániai megyében élő szlovák kisebbség képviselőivel. A látogatás befejezéseképpen Meéiar sajtótájé­koztatót rendezett a bukaresti Victo­ria palotában. „Bűneink” súlya alatt!.-1 A parlamentben nem ment semmi Elnapolt törvényjavaslat A szlovák parlament 20. ülésének harmadik napján a döntésképtelen­ség jellemezte honatyáinkat Ha a tudósító azt várta, a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal elnökének megválasztása átláthatóbbá teszi a ha­zai politikai helyzetet, hiába várta. Legfeljebb azt állapíthatta meg: levizsgázott az „ellenzéki” kerekasztal, de bizonytalan még a DSZM és a Szlovák Nemzeti Párt koalíciója is. Az ellenzékről csupán az mondható el, hogy résen volt. Az ő elnök- és alel­­nökjelöltjei a Szlovákiában hatályos tör­vényekkel összhangban átestek a „luszt­­ráción” s tisztának bizonyultak, ellentét­ben a DSZM jelöltjével, a hivatal jelen­legi megbízott elnökével, Árpád Matej­­kával (DSZM), aki feddhetetlenségi bi­zonyítványt nem tudott előterjeszteni. Ennek ellenére két választási forduló zajlott le, s mindegyikben ő kapta a több szavazatot (68,67), szemben Jozef Stank (DBP) 59-59 szavazatával. A sza­vazás során kilencen tartózkodtak, két, illetve három szavazat érvénytelen volt, s ha hozzáadjuk, hogy az SZNP elnöke néhány társa kíséretében éppen Ameri­kában járt ez idő alatt, nagyjából meg is van, ki nem akarta dűlőre vinni e kérdést addig, amíg maga sem tudja, mit akar. Ez a semmit el nem döntés tegnap öt órát vett igénybe a parlamentben. Utá­na a keresztnevek és vezetéknevek hasz­nálatáról szóló törvény vitájának kellett volna következnie. Viszont már reggel visszhangzott a szlovák sajtó (és politi­ka) attól, hogy a tegnapi bizottsági vitán a nemzetiségi bizottság a magyar képvi­selők javaslatára a vita elnapolását tá­mogatja. A házelnök nyilatkozatban ad­ta közre, íme, a magyarok még ezzel is le akarják járatni a szlovákokat az Euró­pa Tanács előtt; ők vetik el a napirendre tűzést, hogy aztán a törvény hiányára hi­vatkozzanak. Gaiparovlf úr csak azt fe­lejtette el hozzátenni, a magyarok által egy hónappal ezelőtt benyújtott tör­vényjavaslatok napirendre tűzését ő utasította el azzal, hogy későn adták be, miközben a kormány eme javaslatát csü­törtökön vitte a parlament elé, s arról már tegnap dönteni kellett volna. A délelőtti kuloár-megbeszélésen — ahol jelen volt a külügyminiszter is — aztán kiderült, kapóra jön az ET-"felvé­­teli" előtt ez a halasztás, mivel dús nem­zeti érzelmekkel megáldott honatyáink a bizottságok közös módosító javasla­tai közt visszamontírozták e törvénybe, hogy ugyan anyakönyvezhetők a nem szlovák keresztnevek, de csak a szlo­vák helyesírás szabályainak megfele­lő átírásban. így aztán maga a házel­nök terjesztette be a halasztási javasla­tot, amit a honatyák meg is szavaztak. (Külügyminiszterük feltehetőleg felvi­lágosította őket, milyen ajánlólevél lenne a 2olt, íongor, Boldyíár, Őilla vagy Miklós...) Igaz, a magyar képviselők rovására elmondott szitkokat elmulasztották visszavonni. -ngyr-Felhívás a magyar anyanyelvű pedagógusképzésért Az ország 1968-as megszállását követő húszéves kommu­nista konszolidáció a szlovákiai magyar iskolaügyet katasztro­fális helyzetbe juttatta. A magyar anyanyelvű pedagóguskép­zés leépítésével, a pedagógus utánpótlás megszüntetésével olyan helyzet állt volna elő az ezredfordulóra, hogy nem lett volna ki anyanyelvén tanítsa a gyerekeket. Az 1989-es forradalmat követő időben a szlovákiai ma­gyarok képviselői nagy erőfeszítéseket tettek a helyzet meg­változtatására. Több elképzelés közül a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Nemzetiségi Kultúrák Karának létrehozatala került a legközelebb a megvalósításhoz, amelynek a teljes körű ma­gyar pedagógusképzést is meg kellett volna oldania. A magyar politikai pártok, a pedagógus közvélemény és az érintett diákok is csak olyan megoldást tartanak elfogad­hatónak, mely alapját képezheti egy jövőbeli önálló magyar felsőoktatási intézménynek. 1993. június 21-én fenyegető fordulat állt be a szlováki­ai magyar iskolaügyben. Nyitrán a pedagógiai főiskola olyan tervezetét fogadta el a magyar pedagógusképzésnek, amely a nemzetiségi kar létrehozásával látszólag ugyan en­ged a magyarok jogos követeléseinek, de valójában az al­ternatív kétnyelvű iskolák számára kezdi meg a pedagó­gusképzést, tehát a magyar iskolák felső tagozatának leépí­tését vetíti előre. Ez az ügy a szakmai kérdéseken túl politikai kérdésként is kezelendő, mivel a magyar iskolahálózat fennmaradása a szlovákiai magyarok számára létkérdés. Az elfogadott terve­zet sem elveiben, sem struktúrájában nem biztosítja a teljes magyar iskolaképzést. Tiltakozunk az elfogadott tervezet ellen, mert ez — a nemzetiségi kar helyett az iskola négy karára szórja szét a hallgatókat, amivel a magyar pedagógusképzést az egyes ka­rok, s a tanszékvezetők kénye-kedvének szolgáltatja ki; — a képzést meghatározó legfontosabb kérdésekben (pénzügyek, a hallgatók száma, a képzés nyelve, a tanul­mányi szakok meghatározása, a tanárok felvétele stb.) a kar­nak nincs döntési köre; — nem teszi lehetővé, hogy a nemzetiségi karon az anya­nyelvi oktatást biztosító szakmai tanszékek jöjjenek létre; — nem biztosítja az összes magyar hallgatók számára az anyanyelvi képzést; — kötelezni kívánja a hallgatókat, hogy államvizsgáikat az államnyelven tegyék le. Ez a tervezet ellentétben áll a szlovák alkotmány biztosí­totta kisebbségi jogokkal, az EBEÉ a Nemzeti és etnikai ki­sebbségi jogai című dokumentumával és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201. számú határozatával, vala­mint a szlovákiai magyarok érdekeivel. Ennek okán aláírásunkkal tiltakozunk a jelenlegi tervezet megvalósítása ellen. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a teljes magyar pedagógus­képzés egy önálló kar keretében anyanyelven valósuljon meg. Pozsony, 1993. június 23. BUGÁK BÉLA, a Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lom elnöke DURAY MIKLÓS, az Együttélés elnöke A NAGY LÁSZLÓ, a Magyar Polgári Párt elnöke POPÉLY GYULA, a Magyar Néppárt elnöke CSÁKY PÁL, a Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lom parlamenti klubjának elnöke DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD, az Együttélés parlamenti klubjának az elnöke BAUER GYŐZŐ, a Csemadok elnöke LOVÁSZ GABRIELLA « Szlovákiai Magyar Pedagó­gusszövetség megbízott elnöke • » • Kérjük mindazokat, akik aláírásukkal támogatni kívánják ezen felhívást, szándékukat írásban juttassák el a Csemadok központjába. Cím: Csemadok Országos Választmánya Names tie 1. mája 10-12 815 57 BRATISLAVA , Az EU CD zárónyilatkozata Pozsonyban azon gyerekek részére, akik szívesen játsza­nak a vonatokkal — jelen esetben a régi típusú vonatok­kal —, a Bibiana Nemzetközi Művé­szeti Gyermekott­hon kiállítást nyi­tott, amelyen a mai gyerekek nagyszülei magyarázhatják d, milyen is vök az ő gyerekkoruk vasúti közlekedése. A Po­zsony központjában megnyit kiállításon — képünk tanúsága szerint — a gyere­keknek nagyon tet­szenek a századelő és a későbbi évtize­dek vasúti közleke­dési eszközei (TA SR-fel vétel) A kisebbségek védelmében Pozsonyban június 18—19-én tar­totta második konferenciáját a Ke­reszténydemokrata Pártok Európai Uniója (EUCD), amelyen zárónyi­latkozatot fogadtak el. Ennek szöve­gét az alábbiakban közöljük. Az an­gol nyelvű eredeti szöveg általunk közölt magyar fordítása azonos az Új Szó-ban tegnap megjelentetett doku men turnéval. Az EUCD tagpártjainak és megfi­gyelői státusban levő pártjainak képvi­selői újfent megerősítik az európai nem­zeti kisebbségekről 1991. november 2- án Pozsonyban elfogadott nyilatkozatu­kat, melynek általános vezérfonalait a következőkkel egészítik ki. Tudatában vagyunk az Európában zajló változások történelmi folyamatá­nak. Földrészünkről eltűnnek a régi el­nyomó struktúrák, új alapokon épül a szabadság. Tudatában vagyunk annak, hogy sür­gősen meg kell találni az utakat a nem­zeti kisebbségek kérdésének felelős megoldásához. Az Európa Tanács Parlamenti Köz­gyűlésének a nemzeti kisebbségekről szóló, kiegészítő jegyzőkönyvjavaslatá­­hoz igazodva a „nemzeti kisebbség” olyan személyek csoportja, akik: — egy adott állam területén laknak, ennélfogva annak az államnak a polgá­rai; — régóta fennálló, erős és tartós kapcsolatokkal kötődnek az illető ál­lamhoz; — megkülönböztető etnikai, kulturá­lis, vallási vagy nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek; — kellő mértékben reprezentatívak, noha számukat tekintve kisebbek, mint az adott állam, illetve abban egy adott régió népességének többi része; — meg akarják őrizni kultúrájukat, hagyományaikat, vallásukat vagy nyel­vüket. Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzeti kisebbségek körében nő a bi­zonytalanság érzése; ezt a kérdést alá­húzzuk, tekintettel arra, hogy nagy je­lentősége van Európa békéjének és biz­tonságának szempontjából. A békét és a határok biztonságának megőrzését leg­jobban a nemzeti kisebbségek jogainak hatékony védelme szavatolja. Figyelmet szentelünk annak a sok nemzeti kisebbségnek, m :lyeknek a hangja nem hallatszik a nen zetközi kö­zösségben. Hangsúlyozzuk a jelentőségét és nélkülözhetetlenségét — annak a — nemzeti kisebbségek­ről és tagjaikról szóló — kiegészítő jegy­zőkönyvjavaslatnak, mely az Európa Ta­nács Parlamenti Közgyűlésének Emberi Jogok Konvenciójához kötődik; ösztön­zőleg hat ránk az európai etnikai cso­portok alapvető jogait tartalmazó kon­venció tervezete, melyet az Európai Et­nikai Csoportok Föderális Uniója készí­tett el, mint kiegészítő javaslatot az Em­beri Jogok Európai Konvenciójához; — azoknak az eredményeknek, me­lyek eddig születtek az Európai Bizton­sági és Együttműködési Értekezlet fo­lyamatában, különösen az EBEÉ Em­beri Dimenzióról rendezett koppenhá­gai konferenciája dokumentumának, va­lamint az EBEÉ nemzeti kisebbségek­kel foglalkozó Főbiztos tisztsége létre­hozásának jelentőségét; (Folytatás a 2. oldalon) Moldva

Next

/
Thumbnails
Contents