Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-22 / 143. szám

1993. június 22. Napjaink 4 Szabad ÚJSÁG Nemzetközi zenei konferencia A hanglemezpiac állapotáról Mentők Beszélgetés egy rendelkezésről (A szerző felvétele) Már a könnyűzenéről is nagyon komolyan kell beszélni ebben az or­szágban - ez a következtetés vonható le mindabból, ami az idei Rock Pop névre átkeresztelt, 27-éves hagyo­mánnyal rendelkező Pozsonyi Líra egyik rendezvényén elhangzott. Az évről évre átgondoltabban szervezett könnyűzenei seregszemle programjá­ban az idén először beiktattak egy nemzetközi zenei konferenciát is, amelyre nagy szükség volt, hiszen a zeneműkiadók és az előadók eddig inkább csak egymás között beszéltek az őket mindinkább létükben érintő problémákról. Hogyan alakult mára a zenei piac a volt Csehszlovákia utódállamaiban, és vajon mit tesznek külföldön a piac élénkítése érdekében- ezekről a kérdésekről folyt a vita a V-klubként ismert pozsonyi kulturális központban. A vitaindító előadást egy zenemű­kiadó képviseletében Danié Miletic tartotta, és felvázolta az 1989 előtti és utáni helyzetet. A rendszerváltás előtt a nagy állami zeneműkiadó vállalatok (az OPUS, a SUPRAPHON és a PÁN­TON) voltak a zenei élet korlátlan urai. A 150-200 ezres példányszámban ki­adott (nem biztos, hogy el is adott) lemezek korszakának örökre vége. A vasfüggöny következtében kialakult „üvegházhatás" eredményezte ezt a kényszerűen túlnézett keresletet. Az angolszász popzene hiánycikknek számított az akkori zenei piacon, ha ugyan voltak egyáltalán piacjellegú vonásai. A nyugati világsztárok leme­zei - jelentős fáziskésésben persze- fel-felbukkantak bolgár, pakisztáni és jugoszláv kiadású lemezeken. 1990-ben bekövetkezett a nagy változás, s új kiadók jelentek meg a láthatáron: a prágai Popron, a Moni­tor, a Bonton a Tommü Records. Szlo­vákiában pedig egyetlen új kezdemé­nyezés jött csak létre, a Musica kiadó, de az első kiadványok megjelenése után megtört nála a folyamatosság. A Shalom, a Team sikerei 90-ben még 30-50 ezres példányszámot eredmé­nyeztek, de azóta mindennek csök­kent az esélye az eladhatóságra. A lakodalmas rock elárasztota a zenei piacot Szlovákiában is- százezernyi kazetta, hanglemez kelt el egy-egy felvételből. A Sensus, a Profil és más hasonló zenekarok nyerték el a legtöbb „fizetőképes" lemezvásárló tetszését. Má­ra a piacon a helyzet ellenőrizhetetlenné vált: a főleg lengyel eredetű kalózkiadvá­nyok száma és „értéke" felbecsülhetetlen. A SLOZA szerzői jogvédő hivatal nem ké­pes felvenni a harcot ellenük. A lemezbol­tokban ma mindössze 5 százaléknyi fogy a hazai lemezekből, kazettákból, ami a ze­nészvélemények szerint vészjelző szám­adat. A külföldi, elsősorban angol és ameri­kai zenék jelenléte kedvezőtlen következ­ményekkel jár a hazai zenei termésre néz­ve. Az önálló Szlovákia, a hozzáadottérték­­adó bevezetése pedig végképp megbéní­totta a piacot, jobban mondva a teljes csőd szélére sodorta a kiadókat, az előadóművé­szeket és a terjesztőket egyaránt. A statisz­ták szerint a külföldi CD-k ára tavaly a havi átlagkereset egy tizedébe-egy tizenkette­­débe került, a kazetták egy huszonötödébe- egy húszadéba. A hazai CD-k csak egy húszadéba, vagyis áruk 210-230 korona között mozgott, mig a kazetták 120-130 koronába kerültek. Ma már a hazaiak ára is jócskán megközelíti a nyugati árakat. Az ország kettéválása következtében a csehországi kiadványok ára 5-10 százalékkal emelkedett, miközben a szlovák zenészek és énekesek többsége továbbra is cseh kiadóknál készíti felvételeit. Két-három éves szerződések kötik őket a most már külföldi lemezkiadókhoz. A több száz­ezres példányszámban kiadott leme­zekről már csak álmodhatunk - mond­ják a zenészek, persze azért nem a visszasírás hangján. Az Opuson kívül, amely vélhetően szintén halódik, Szlovákiában nincs olyan szubjektum, amely legalább hasonló lehetősége­ket, teltételeket tudna biztosítani az előadóknak, mint a külföldi (cseh) ki­adóvállalatok. A Popron például jó terjesztőhálózattal rendelkezik, külföl­di konszernek hazai képviseletében is fellép. 93 márciusára a legtöbb szlo­vákiai kiadót utolérte a fizetésképte­lenség réme, és a hatalmon lévő párt politikája miatt teljes letargiába estek... A zenei piac legkésőbb idén szeptemberre megbé­nul, ha nem történik valami... Bár egyes vélemények szerint azért nem olyan éjsötét a helyzet! Most egy-egy CD-lemez 20-30 ko­ronáért kölcsönözhető a kölcsönzők­ben, tetszés szerint átmásolható és az ismerősök körében terjeszthető... És máris csökken az eladási arány. A gramobiznisz ilyesfajta problémái azonban továbbra is hidegen hagyják a kormány képviselőit, szóval teljes a zenészekkel szembeni értetlenség és érdektelenség. Úgymond, elég a bajuk, vannak ennél sürgősebb ten­nivalóink is... A szponzorálást lehető­vé tevő legiszlatív lépések megtételét halogatják - a szponzorálás luxusát ma csak a prosperáló mamutvállalatok engedhetik meg maguknak. Külön téma a rádió és a televízió. Egyre nagyobb gondot jelent egy-egy kezdő zenekar számára bejutni a médiákba. Ez a „kultúra szerepének nem megfelelő értelmezése" miatt van így Július Kin­­őek szerint, aki a SLOZA (Szlovák Szerzői Jogvédő Hivatal) képviseleté­ben sorolt fel néhány statisztikai ada­tot a konferencián. A prágai, kereske­delmi rádióadók 18 százalékában su­gároznak cseh zenét, míg nálunk ez a hazai mindössze 3 százalékot tesz ki maximum, de általában csak 1-2 százalék között mozog. A Fun Rádióban 3 százalék a szlo­vák pop- és rockzene sugárzásának aránya, a Rock FM 6,7 százalékban, a CD International mindössze 0,5 szá­zalékban ízlelgeti a hazai zenei ter­mést ... A Rádiók Társulatával folytatott tár­gyalások során nem jutottak sokra, pedig csakis szerződéses keretekben lehet biztosítani a változást a hazai művészek javára, mert utasítani többé nem lehet senkit, legfeljebb szerző­dést kötni valamiről. Ez lenne most az egyetlen megoldás: csakis a törvény­­hozás módosíthatna a helyzeten, ha törvénybe iktatná a hazai zene meg­felelő arányú, kötelező közvetítését. Már a parlamentben is gondolkodnak azon, hogy Franciaor­szág, Belgium vagy a skandináv álla­mok példájára törvény útján kellene megoldani ezt a problémát. Ez viszont „korlátozó" legiszlatív lépéseket je­lent. Mivel a hazai adóknak mégiscsak különbözniük kell a külföldiektől - és érzik is a hallgatók nyomását, akik igénylik a hazai zenét - talán maguktól is ráéreznek majd a hallgatói igények­re. A Rock FM az egyetlen, aki 1993- as szerződésben rögzítette, hogy 10 százalékban közvetít hazai zenét. A kereskedelmi adók többségét a kon­ferencia előadója „rövidlátással" vá­dolta, és feltette a kérdést, van-e így esélyük a túlélésre. Az S1 - valami­vel a Rock FM előtt - a leghallgatot­tabb, és éppen azért, mert a hazai értékeket helyezi előtérbe. A hallga­tottsági felmérések azt mutatják, hogy a rádióhallgatók szívesen hallgatnak hazai zenét és nincs ellenükre a szlo­vák számok népszerűsítése a rádió­ban. Tavaly még csak szóba se lehe­tett volna hozni az efféle megszorítá­sokat, nemhogy törvény által meg­szabni, mi milyen arányban kerüljön műsorra a médiákban... A Radio France International képviselője elmondta, hogy amikor hazájában a magánrádióadók növel­ték az angolszász popzene jelenlété­nek arányát, a rádiók és az előadómű­vészeket tömörítő szervezetek egyez­ményekben rögzítették a minimum 20 százalékos kvótát a hazai alkotások terjesztésében. Kanadában is be kell tartaniuk ezeket a törvény-szabta ha­tárokat és a rádióállomások sikeresek: nyereséggel működnek és a kiadók­nak a lemezek eladásából származó bevétele is növekedett. Nálunk is ér­demes lenne meghatározni a játék­­szabályokat, a műfaj képviselőinek azonban mindeddig nem sikerült elhi­tetniük, hogy nemcsak a maguk érde­keit védik ezzel, hanem az országét is. Dieter Gorny (Németország) el­mondta, hogy a német állam már na­gyon komolyan veszi a legnagyobb európai lemezpiacnak számító Pop Komm zenei nagyvásárt, amely jelen­tős munkaerőforrást és bevételt jelent az államnak... Szilágyi István, a budapesti Peer Music kiadó igazgatója többek között azt mondta el, hogy a magyar piacon erős a magyar zenekarok és éneke­sek pozíciója, ugyanakkor jelen van­nak a legnagyobb nyugati kiadók is Magyarországon s ezáltal fejleszthető a piackultúra. Mára kialakult a verseny a legjobb magyar művészek produk­cióinak kiadásáért. A szlovák menedzserek panaszkodnak a világcégekre, például az EMI-ra, amelynek két csehszlovák lemez is szerepel már a listáján, ezen túl azon­ban semmi jelét nem mutatja az elő­adók iránti segítő szándéknak. Nálunk pedig újabban megmutatkozik az igyekezet a lemezáraknak a nyugati árszínvonalra való felsrófolására. Ta­valy még a külföldi hanghordozók árá­nak feléért, egyharmadáért lehetett hazait vásárolni, ma pedig egy-egy lemez vagy kazetta a nyugatinak már a minimum a felébe kerül. A gyártási költségek viszonylag kisebbek, mint odaát, de ezek az árak is kozmikus sebességgel mennek felfelé. A H & V Audio képviseletében Hegedűs István igazgatót is megkér­dezték tapasztalatairól. A cég hang­hordozók sokszorosításával, terjesz­tésével foglalkozik, és a prágai Tom­mü Records termékeinek szlovákiai terjesztője. - Nehéz megtartani a kis­kereskedelmi árakat - mondta Hege­dűs István -, mert a piacon totális anarchia uralkodik. „0-30 százalékos rabat helyett egyes eladók 50 százalé­kot is levesznek az ajánlott árából, s így a kiadók járnak meglehetősen rosszul. A hallgató pedig hallgat vagy nem hallgat, de vásárolni úgyis csak akkor fog, ha lesz rá pénze. H. I. A jellegzetesen apró falvakból álió Gömörben legújabban a megoldatlan gyorsmentőszolgálat foglalkoztatja az embereket. A kórháztól távolabb eső falvakba ugyanis nem jár ki a gyors­mentő, mert egy ide vonatkozó tör­vény kimondja, hogy a gyorsmentő­szolgálat csak 15-20 kilométeres kör­zetben tevékenykedhet. A Feledtől tá­volabb eső falvak lakossága tehát hiá­ba is hívja. Tulajdonképpen érthető a dolog, a törvényalkotók nyilván abból indul­tak ki, hogy ha távoii falvakba is kijár a gyorsmentöszolgálat, nem ér vissza idejében, így az újabb híváskor nem tartózkodik az állomáshelyén, s akkor már nem is gyorsmentö. Mellesleg, abból is kiindulhattak volna, hogy egy­­egy kórháznak milyen nagy a vonzás­­körzete és ahhoz mérten kap egy, két esetleg több korszerű felszerelt men­tőkocsit. Igen ám, csak ehhez nem elegendők a tervek és felmérések, ennek a megvalósításához legfőkép­pen pénz szükségeltetik. Dr. Cirfus István, a rimaszombati kórház igazgatója nemcsak „papírról" ismeri a gyorsmentők munkáját, ko­rábban személyesen is dolgozott a szolgálatnál.- Igazgató úr, ön szerint meg­oldható a járásban a gyorsmentö­szolgálat munkájának javítása?- Mi nem ragaszkodunk görcsösen az előbb említett határozathoz, ami valóban előírja a gyorsmentök beavat­kozási területét. Tudom, ezt egyfajta diszkriminációnak is vehetjük a távo­labb eső falvak lakosaival szemben, éppen ezért mi, ha emberi élet forog veszélyben, nem nézzük hány kilomé­terre kell kiutaznunk. És ez, míg eb­ben az intézményben én leszek az igazgató, így is lesz. Amikor a gyors­segélynél dolgoztam, akkor is kijár­tunk távolabbi településekre. Sajnos gyakran találkoztam visszaélésekkel. Délelőtt polgármester A 750 lakost számláló Ipolyvisk pol­gármestere, Kovács Lajos ezerkilenc­­száznyolcvankilenc telétől áll a falu élén. Az alábbiakban a község helyze­téről, a problémákról beszél.- Súlyos gondunk a munkanélküli­ség, amely minden igyekezetünk elle­nére növekedő tendenciát mutat. Je­lenleg a Lévai járásban a mi falunkban a legnagyobb a munkanélküliség. Beruházásaink nincsenek. Van ugyan egy félig kész üzletházunk, amelyet a lévai Jednota fogyasztási szövetkezet kezdett el átépíteni még 1980-ban 860 ezer korona költségve­téssel. A pénz elfogyott, és az üzlet ajtók, ablakok nélkül várja további sor­sát. Majdnem félmillió koronára lenne szükségünk ahhoz, hogy üzemeltet­hessük. Egyelőre azonban másra kell a pénz: egy takarékossági-gazdasági programot dolgoztunk ki, amelynek segítségével kiépülhet falunkban a központi vízvezetékrendszer és a kanalizáció.- Községünkben van élelmiszer­­bolt, vegyeskereskedés és vendéglő is. A magyar tanítási nyelvű kisisko-Elöfordult, hogy kiutaztunk húsz-har­minc kilométerre és a földön fekvő em­ber nem beteg volt, hanem részeg. Közben meg „igazi“ sürgős esetek­hez hiába hívtak... Ha például orvos telefonál be hozzánk, és kéri a gyors­mentőket, akár a hatvan kilométerre lévő Medvesaljára is kimennek, de diagnózis nélküli hívásra nem.- ön szerint tehát mit tegyenek a távoli falvak lakói?- Hívják ki az ügyeletes orvost, de az is megoldás, hogy kihívják a men­tőket, a beteget pedig beültetik vagy beteszik egy személygépkocsiba és a gyorsmentők elé mennek. Az ügye­letesnek bediktálják a személyautó tí­pusát, rendszámát, esetleg vaíámilyen jellegzetes külső jelét, nehogy elkerül­jék egymást.- Gyakran előfordul, hogy meg­szegik a törvényt és távolabbi tele­pülésekre is kimegy a gyorssegély­szolgálat kocsija?- Nagyon gyakran és főleg Tornaija irányába. A minisztériumi rendelet hiá­nyosságának tartom, hogy a Rima­­szombat-Rozsnyó közötti frekventált útszakaszon nincs gyorsmentőszolgá­lat. Amint tudjuk, a fügéi híres kanya­rokban, rengeteg baleset történik, nos oda is kijárunk. Legtöbbször azonban a tornaijai mentősök hozzák velünk szembe a sérülteket. Ez az útszakasz rengeteg energiánkat felemészt, ha ezt megoldanánk, sokkal többet tud­nánk tenni más vidéken.- És tettek már lépéseket ennek érdekében?- Tornaija más igazgatóság alá tar­tozik, de annyit tudok, hogy az ottani kollégám már kérvényezte a gyors­mentőkocsit. Sőt a minap, amikor ná­lunk tanácskozott az SZK Nemzeti Tanácsának szociális ügyeket intéző bizottsága, jegyzőkönyvbe foglalták ismét az igazgató úr kérését. Beszélgetett: FARKAS OTTÓ Iánknak két osztálya, haiminc tanuló­ja, három pedagógusa van. Nem tud­ni, mikor kapunk felső utasítást az iskola bezárására. Mi mindent megte­szünk a megmaradásért. A nemzet­­gazdaság csődje nem befolyásolhatja sem az oktatás minőségét sem módját.- Fél állásban végzem polgármes­teri teendőimet. Délelőtt polgármester, délután főnevelő vagyok az Ipolysági Kisegítő Alapiskolában. Tehát peda­gógus vagyok elsősorban, s nevelőin­tézetünkben is bőven akad orvosolni­­való. Jelenleg harmincöt állami gon­dozott kisiskolást tartunk nyilván, és hogy mennyire vagyunk képesek fel­vállalni - pontosabban milyen ered­ménnyel - a szülő feladatát? Bizony, sok esetben nagyon nehéz legyőzni azokat a problémákat, melyekkel ezek a csöppségek szembesülnek. Próbá­lok eleget tenni hivatásomnak polgár­mesternek, és pedagógusnak egy­aránt, és hogy ez mennyire sikerül? Most még lemérhetetlen... Azt hi­szem, ezt majd csak az idő fogja eldönteni... PALÓCZ TURCZI ÁRPÁD Még tilos a grófi cím Törlik az elavult törvényeket Ha valaki ma Magyarországon odalép Bethlen grófhoz, megveregeti a vállát, és azt mondja: uram, ön törvényte­lenséget követ el, amikor grófnak nevezteti magát, tulaj­donképpen igazat mond. A megszólítottnak is igaza lenne viszont, amikor azt válaszolná: És akkor mi van? A mai napig nem helyezték hatályon kívül ugyanis azt az 1947- es IV. törvényt, amely a nemesi, főnemesi valamint más rangok és címek viselését tiltja, mi több, a nemesi előnevet címerek és jelvények, a nemesi, nemzetségi származásra utaló jelek használatát is. A törvénnyel szegül tehát szembe az is, aki hordja nagyapjától örökölt címeres pecsétgyűrűjét. Még szerencse, hogy e törvény - egyéb­ként jogtechnikai szempontból helytelenül - nem ír elő semmiféle szankciót a megszegőre, tehát következmé­nyekkel nem kell számolni. A törvény megszületése utáni években egyébként annak betartásáról az ÁVH gondosko­dott. Mint az Igazságügyi Minisztériumban dr. Kahlaer Fri­gyes főosztályvezetőtől megtudtuk, egy deregulációs tör­vénycsomag áll szakmai előkészítés alatt, amelynek so­rán, többek között az említett, egyébként ma már nevetsé­ges és jogi szempontból is rossz törvényt hatályon kívül helyezik. Az elavult, fölösleges törvények kiiktatása a ma­gyar törvénytárból lényegében a joganyag karbantartását szolgálja, és nem példa nélküli. 1987-ben százas nagy­ságrendben töröltek el 1960 előtt hozott törvényeket. Most az újabb csomagban az említetten kívül például helyet kap a Tanácsköztársaság emlékének megörökítéséről szóló törvény, amely ideológiai alapokon nyugszik, és ma már történetileg sem állja ki a kritikát, valamint az 1944. évi Ideiglenes Nemzetgyűlésnek nem lettek volna érdemei, de az említett törvény méltatlan hozzá, és éppen a kommu­nista börtönökben meghurcolt tagjaival szemben igaz­ságtalan. A csomagterv még csak a szakmai előkészítés­nél tart, de várhatóan a közeljövőben a kormány, majd a parlament elé kerül. -mh-Délután pedagógus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents