Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-22 / 143. szám

1993. június 22. Szabad ÚJSÁG 5 Gazdaság Környezetvédő töprengések Elhasznált A környezetvédelem és a gazdaság szembeállítása az utóbbi negyven év gazdaságpolitikájának máig felszámo­lásán káros következménye. A fejlett piacgazdaságokban ugyanis a régóta széles körűen alkalmazott társadalmi költség-haszon elemzések bizonyítot­ták a környezetvédelmi kiadások meg­térülését. A rendszerváltás eddig eltelt közel négy éve alatt a környezetvédelem helyzete nem javult. Mivel az átmeneti időszakban a termelésben még min­dig az állam domináns szerepével kell számolni, a társadalomnak környezet­­védelmi szempontból a normálisnál is erősebb kontrollnak kell a magát (sem addig, sem azóta) korlátozni nem tudó állami szerveket alávetnie. Látlelet A környezetszennyezés ma már a gazdasági fejlődés lehetőségeit is korlátozza. A termelési költségeket növeli az egyre drágábban felszínre hozható víz, a romló minőségű termő­föld, az erdők károsodása. A szennye­zett környezet rontja mezőgazdasági, élelmiszer-ipari termékeink eladható­ságát és az ország idegenforgalmi vonzerejét. A környezeti ártalmak egészség­rontó, munkaképesség-csökkentó, életkort rövidítő hatása tehát minden józanul gondolkodó ember számára nyilvánvaló. A következményként fel­merülő gyógykezelés, a táppénz, a korai rokkantsági járadék költségei a környezetvédelmi kiadások árán megtakaríthatók lennének. Nem szól­va az emberi szenvedésről. Társadal­mi szinten tehát gazdaságos a kör­nyezetvédelem. A probléma az, hogy a károk költségét többnyire a társada­lom egésze viseli, míg a környezetvé­delmi kiadások rendszerint az egyént - például a gépkocsi-tulajdonosokat, vállalatokat - terhelik. Pedig a környe­zeti károk rendszerint nem a szennye­zőnél jelentkeznek, s a környezetvé­delmi beruházások eredménye a kár csökkentése, vagyis a haszon nem a beruházónál, hanem a gazdaság más területén jelentkezik. A gazdálko­dó ezért nem érdekelt a környezetvé­delmi beruházásokban. Szlovákiában az eddig alkalmazott és újabban „kimunkált“ környezetvé­delmi gazdasági szabályozás nem tudja ellensúlyozni a gazdaság intéz­ményrendszereinek ellenérdekeltsé­gét. A gazdasági szabályozás legfon­tosabb alapelve, hogy a környezetvé­delmi kiadások a vállalati szférát ter­heljék. A helyzet ebből a szempontból sem javult semmit, sót az a tendencia figyelhető meg, hogy az állam igyek­szik kivonulni a számára csak kiadá­sokat jelentő területekről, mint amilyen a környezetvédelem is. Az egyébként is túladóztatott, elszegényedett állam­polgároktól és vállalatoktól várnák a felelős környezetvédelmi gondolko­dást. Az elmúlt évtizedek gazdasági irányelvei és szabályzói olyan gondol­kodásmódot fejlesztettek ki a gazdaságirányító emberekben, amely a termelékenység növelését a direkt pazarlással kapcsolta össze, legyen szó akár nyersanyagról, akár energiáról. Mindez természetesen hulladékhegyekhez és nagymértékű közvetlen környezetszennyezéshez vezetett. Átgondolatlanul Az eddig megoldatlan környezeti problémák nem tekinthetők egy átgon­dolt gazdaságpolitika előre nem látha­tó, nemkívánatos kísérőjelenségének. Az állam egyszerre volt a szennyező termelőüzemek tulajdonosa és a tulaj­donost megfékezni igyekvő környe­zetvédő hatóság. E paradox helyzetet a gyakorlat nem tudta feloldani, és mindig a politikai szférával teljesen összefonódott termelésirányító garni­túra diktálta érdekek érvényesültek. természet Mindezek következtében a környe­zet, ezzel együtt a lakosság, az embe­rek egészségi állapota lényegesen rosszabb, mint a fejlett országokban. A környezet és a fejlesztés harmóniája egy sor részterület harmóniáján ke­resztül valósul meg. A szlovák gazdaságban az anyag­gal, energiával, környezettel, emberrel pazarlóan bánó technológiák alkalma­zása a szovjet gyakorlat másolásának és a volt KGST-ben kialakult viszo­nyoknak volt nagyrészt köszönhető. A piacgazdaság ilyen fokú torzulást nem túrt volna meg. A fejlesztésnek (sok esetben) politikai indíttatása volt, ami a jelenlegi helyzet alapvető oka. Miután a nagyobb szennyezést je­lentő ágazatok súlya relatíve nagy, a környezetvédelem számára kedve­zőtlen a gazdasági struktúra. A prob­lémát a környezetszennyező ipar egy részének megszüntetésével lehetne csökkenteni. Már csak azért is, mert a politikai alapon kialakított ipari kapa­citások sokkal nagyobb arányban mennek tönkre, mint az adottságokból következne. Sajnos a régiek helyén vagy helyett kialakuló új termelő struk­túrán sem látszik a környezetvédelem szempontjából kedvező elmozdulás. A gazdasági és jogi szabályozás nem is segít ebben a kérdésben. A beruhá­zások során a természeti adottságok és a környezetvédelmi szempontok csak sokadik tényezőként jelentek meg. Ezen a helyzeten csak nagyon lassan lehet változtatni, miután az ele­ve ipari területeknek használt térsége­ket továbbra is ipari területeknek használt térségeket továbbra is ipari célokra akarják hasznosítani. Politikai esély A mostani szlovák kormány (dikta­tórikus elődjéhez hasonlóan) képtelen volt megérteni, hogy - a meglévő gazdasági nehézségek ellenére (sőt éppen azok hosszú távon történő fel­számolása érdekében) - szükség van a környezetvédelem és a gazdaság­­politika összekapcsolódására. A gaz­daságpolitikai döntések meghozatala­kor valójában nem veszik figyelembe a környezetvédelmi szempontokat. Ennek a hibás stratégiának köszönhe­tő, hogy az államigazgatásnak ez a te­rülete továbbra is periférikus, sőt tuda­tosan elnyomott. A közigazgatás rend­re környezetvédelmi érdekeket szorít háttérbe rövid távú gazdasági érde­kekre hivatkozva, miközben a szűkös hazai források feladatorientált szét­osztása és racionális felhasználásuk már önmagában is nagy előrelépést jelentene. Mindamellett köztudottan rendelkezésre állnak olyan külföldi környezetvédelmi célú segélyek, ala­csony kamatozású hitelek, amelyek felhasználására rendre nem kerül sor. A Világbank ugyancsak mind erő­teljesebben hangsúlyozza a környe­zeti hatások, valamint a nem pótolható erőforrás-felhasználások új számba­vételi módszereinek nélkülözhetetlen­ségét. A környezetvédelem tehát nemzetközi léptékben is mindinkább gazdasági kérdéssé válik. A gazdaságilag fejlett országokban a környezetvédelem kiterjedt, jövedel­mező iparággá, illetve vállalkozási ág­gá vált, amely súlyos társadalmi és vállalati költségek megtakarítását se­gíti elő. A szlovák gazdaság európaivá vá­lásának, és a nélkülözhetetlen szerke­zetátalakításnak egyik alapvető felté­tele a nyugat-európai környezetvédel­mi követelményrendszer átvétele, il­letve annak adaptációja. Az idegenfor­galom „felfuttatása“ is a környezetvé­delem gyors és hatékony fejlesztését igényli. Sajnálatos, hogy a gazdasági tárcák s a kormány ezeket az alapvető összefüggéseket, végső soron saját érdekeiket tévesztették szem elől, amikor a nagy költségvetési osztozko­dásban háttérbe szorították - sokak szerint kisemmizték - a környezetvé­delmet. Süket fülek Mint ahogy az eddigiekből is kitű­nik, a jelenlegi nehéz gazdasági hely­zetben sürgősen el kellene végezni a környezet- és természetvédelmi jog újraszabályozását. A direkt beavatko­zást jelentő tiltó, szankcionáló szabvá­nyok mellett és helyett egyre több közvetett, a gazdaság befolyásolását jellemző eszközt (hitel-, díj, vám-, adó és árszabályozást) kellene életbe lép­tetni. Annál is inkább szükség van mindenre, mivel a nyugati országok saját gazdaságaikat környezetvédelmi járulékok, környezethasználati dijak, ökoadók, alacsony kamatlábú és hosszú futamidejű hitelek és más ösz­tönzők sokaságának segítségével igyekeznek az ezredfordulóig új pályá­ra állítani. Mindezek azt indokolják, hogy ná­lunk is új és korszerű környezetpoliti­kára van szükség. Ez - egyebek kö­zött - azt jelenti, hogy a környezetvé­delem az iparfejlesztés, a mezőgaz­daság, az energetika, a közlekedés, a turizmus, a kereskedelem és az oktatás egész rendszerének alkotó­elemévé váljék. A (nálunk) fejlett(ebb) országok gyakorlata megmutatta, hogy a követ­kezetes környezetpolitika elősegítheti egy ország felemelkedését, gazdasági stabilizálását, új munkahelyek terem­tésével, az igények és a teljesítmé­nyek fokozásával. A mi új országocskánkban azonban az ilyen megfontolások sürgető felve­tése - mindmáig - süket fülekre talál. Vajon meddig lesz ez még így? KORCSMÁROS LÁSZLÓ MTV Vizuális Ha egy hír nincs benne a CNN-ben, az olyan, mintha meg sem történt volna, ha egy rockzenekar videoclipjét nem játssza le az MTV, az valójában nem is létezik - ekkora hatalmat tulaj­donítanak rockzenei körökben a világ láthatóan és hallhatóan legegysíkúbb kereskedelmi tévécsatornájának, a Music Televisionnak (MTV). A 24 órán át rockzenei videoclipeket sugár­zó MTV-nek nem alaptalan a nimbu­sza: ma már a világ 71 országának 210 millió háztartásában nézik nap mint nap, ezzel szemben a CNN ugyan 130 országban fogható, ám alig 100 millió család kapcsolja rá rend­szeresen a tévéjét. Az MTV növeke­désben is túltesz a CNN-en: míg a hír­csatorna forgalma tavaly 18 százalék­kal volt nagyobb az egy évvel korábbi­nál, addig az MTV-é 22 százalékkal gyarapodott. Nem csinál egyebet, mint kizárólag szórakoztat, ez sikerének a titka - ál­lítják „iparági“ szakértők. Az évek során könyvtárában felhalmozott mint­egy 13 ezer különböző clipből naponta több mint százat ledarál, amit csak a reklámok idejére szakít meg. A ma már leginkább interkontinentális sza­badegyetemnek titulált csatorna egymástól távolálló zenei stílusokat - így például skandináv kemény rock­zenekart éppúgy lehet látni adásai­ban, mint algériai rappereket - hoz össze, zaftos rockzenei pletykákkal, hírekkel fűszerezve, s tájékoztatja né­zőit, hogy a világ mely részére kell elzarándokolniuk, ha kedvenc együt­tesüket vagy énekesüket akarják látni. Emellett egy-egy hétvégére a stúdióba neves rockzenészeket hívnak meg, akiket a műsorvezető mindenről kifag­gat, miközben - természetesen clipek­­kel teletűzdelve - bemutatja pályafutá­sukat. Újabban - főleg európai adásai­ban - már komoly témákat is bedob: így például telefonos beszélgetéseket rendez a nézők bevonásával az AIDS- ről, a világbékéről vagy a környezetvé­delemről. Az MTV sajátos világához tartozik, hogy a videoclipeket óráról órára ugyanazok a bohókás, könnyed stílusú, extrém ruhákba öltöztetett, más és más nemzetiségű, de az angol szlenget mind beszélő fiatalok vezetik fel néhány szóval. A különböző kultúrák, ízlések, tren­dek, divatok és agyrémek olykor már egészségtelennek tűnő keveredésé­vel szolgáló MTV a fiatalokat teljesen megbabonázta. A kábelcsatorna gon­dolata furcsa mód egy, az ötvenes éveiben járó amerikai üzletember fejé­ben született meg a nyolcvanas évek kényszer elején. A New England-i vállalkozó megszállottan hitt abban, hogy a ká­beltelevíziózás a mozinak, a video pedig a rádiónak vet véget, s e két ötletet vegyítve vállalkozást alapított. Az akkoriban sokak szemében őrült­ségnek tűnő gondolat azonban üzleti­leg megállta a helyét: az MTV lassan, de biztosan növekvő nyereséget ho­zott. E lendületet az sem törte meg, hogy hat évvel ezelőtt Sumner Red­stone amerikai üzletember - akinek még elődjénél is kevesebb fogalma volt a popkultúráról - megkaparintotta az MTV anyavállalatát, a Viacomot. Minden addig szerzett vagyonát koc­kára tette, hogy egy, az MTV-n alapuló médiabirodalmat építsen ki. Úgy tűnik, sikerült neki: a vállalkozás tavaly már 1,8 milliárd dolláros forgalommal 49 milliós nyereséget produkált, s piaci értéke a 3 milliárd dollárt is megha­ladja. Redstone a felvásárlást követően óriási terjeszkedési akcióba kezdett: még ugyanabban az évben beindította az MTV ausztráliai és európai csator­náját, egy évvel később pedig Latin- Amerikában tette meg ugyanezt. A legnagyobb falatnak azonban Ázsia ígérkezett, ahova két évvel ezelőtt robbant be az MTV-csapat. A hong­kongi központú ázsiai MTV a konti­nens mintegy 30 országába - így Afganisztántól kezdve Kuvaiton át Taj­vanig - sugároz. Kelet-Európábán- a térségben az MTV európai részle­gén keresztül érdekelt - először Ma­gyarországon lehetett fogni 1989-ben, s itt ma már - a cég adatai szerint- 900 ezer lakásba jut el. Ezt követően fokozatosan a térség többi országába is kitört az MTV-láz, s ma már- a szovjet utódállamokat leszámítva- közel 3 millió háztartásba jut el. Oroszországban egyébként két évvel ezelőtt debütált a rockcsatorna, ami­kor is az MTV Europe szerződést írt alá a moszkvai televízióval, hogy heti egyórás műsort sugároznak 80 millió háztartásba. A több éve tartó reklámpiaci dekon­junktúra ellenére az MTV-csatornák kétszámjegyű hirdetési bevétel-növe­kedést értek el. A kilátások az idén is rendkívül biztatóak: az európai MTV már ez évi összes műsorára talált nem is akármilyen - a Braun, a Coca-Cola, a Panasonic, a Fruit of the Loom, a C and A, a Blaupunkt és a Nike „személyében“ - szponzorokat. így aztán nem meglepő, hogy az anyavál­lalat 243 millió dolláros összbevételei­nek negyede származik az MTV Euro­­pe-ból. Piaci szakértők szerint azon­ban a kontinens 44 millió háztartásá­ban bömbölő, 100 millió nézővel büsz­kélkedő MTV Europe a jövőben éven­te megduplázza majd bevételeit. A cég vezetése mindenesetre azt sze­retné elérni, hogy már az év végére 50 millió otthonba jusson el. Az MTV Europe egyébként 1991 óta már teljes egészében az amerikai anyavállalat tulajdonában van: 50 százalékát ugyanis nem sokkal Robert Maxwell halála előtt Redstone megvásárolta. Nem meglepő, hogy a fiatalok oda­vannak az MTV-ért. Legendák kerin­genek azokról az értékes ajándékok­ról, amiket a műsor során a szeren­csés csillagzat alatt született tinik megnyertek. Az egyik legtöbbet emle­getett nyeremény két éve egy fiatal brit lány markát ütötte, aki nemcsak hogy elutazhatott Madonna franciaországi koncertjére, hanem a diva nekiaján­dékozta a neves francia divattervező, Jean Paul Gaultier által készített, aranyszállal átszőtt kosztümjét. Egy ötvenes éveit taposó jugoszláv férfira is rámosolygott még abban az évben a szerencse: neki Billy Idol adott át egy Harley Davidson motort. Egy svéd fiú - az MTV-nek hála - Rod Stewart­tal készíthetett interjút Belgiumban, egy belga lányt pedig az a megtisztel­tetés ért, hogy Michael Jacksonnal vacsorázhatott Kaliforniában. A ke­vésbé szerencséseknek - efféle tró­feák helyett - 50 ezer dollárral kellett beérniük. (hvg) Egy magángyógyszerész vallomása— ----------­„Szemcseppeket is szeretnénk gyártani!“ Rozsnyón eddig két állami gyógyszertár állt a lakosság szolgálatában. Az utóbbi hetekben azonban négyre növe­kedett a számuk. A két legújabb patikát magánvállalkozás­ban üzemeltetik. A legnagyobb forgalma az új kórházban működő, dr. Őambaliková Olga gyógyszerész által vezetett POLI-PHARMA magángyógyszertárnak van. • Vajon indokolt volt egy újabb „orvosságosüzlet­­nek“ a megnyitása? - kérdezem a gyógyszertár vezető­jétől.- A nyugat-európai országokban minden három-négy­ezer emberre jut egy gyógyszertár. Nálunk tízezer lako­sonként számíthatunk fel egyet-egyet. Tehát már a szám­szerűség okán is megvan a létjogosultságunk. Nem is beszélve arról, hogy az egészséges konkurencia, a szol­gáltatás színvonalának emelése elképzelhetetlen a ma­gángyógyszertárak nélkül. • Milyen utat kellett megtenni ahhoz, hogy nagy felelősséget és hozzáértést igénylő munkaterületen beléphessen a magánvállalkozók sorába? —Amíg a szándékom valósággá érett, elképzelhetetle­nül sok engedélyre kellett a pecsétet és az aláírást megszereznem. A követelmények rendkívül szigorúak. • A sorban állóktól tudom, hogy itt rendszerint olyan gyógyszereket is megkapnak, melyek az állami gyógyszertárban hiánycikkek...-Az igényelt készítményeket a forgalmazó cégeken keresztül igyekezünk beszerezni. Különben - a lehetősé­gekhez mérten - mindent megteszünk azért, hogy a bete­gek hozzájussanak a szükséges gyógyszerekhez. A hiányzó szerek esetében értesítjük a körzeti orvosokat a „helyettesítő“ készítményekről. Jelenleg rendelkezünk valamennyi nélkülözhetetlen szívgyógyszerrel. A cukorbe­tegeknek sincs okuk az aggodalomra. Az antibiotikumok közül csupán a Pendepon injekció és a Penclen tabletta hiányzik. Az enzimkészítmények sorából a Pancreolan forte utánpótlása akadozik, de helyette mindenkor szolgál­hatunk annak megfelelő hatású (bár drágább) külföldi szerekkel. • Eddigi tapasztalataink alapján mi az, ami a legin­kább akadályozza önöket a színvonalas szolgáltatás­nyújtás végzésében?- A legnagyobb gondunk, hogy sokára térül meg a be­fektetett pénzünk. A betegbiztosítónak csak havonta nyújt­hatjuk be a számlát, holott - a jobb ellátás érdekében - a nyugati gyakorlatnak megfelelően nálunk is be kellene vezetni a hetenkénti elszámolást. • A jövőt illetően, milyen elképzelések megvalósítá­sán fáradoznak?- Jelenleg azon fáradozunk, hogy a szemcseppek elké­szítéséhez megkövetelt feltételeket biztosítani tudjuk, hogy megkapjuk hozzá az engedélyt, és ezzel is bővíte­­nénk a betegeink gyógyszerészeti ellátását.-ki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents