Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-18 / 140. szám
, ZK. /7 4 Szabad ÍJJSÁG Napjaink Zseliz helyett Gúta? u Gyermektánccsoportok versenye Az országos kulturális rendezvények közül különösen a népművészeti fesztivál volt az, amely a tánc- és a folklórszakértőket, a -gyűjtőket és az amatőröket egyaránt vonzotta. Amatőr tánccsoportjaink, szólótáncosaink megmérettetése volt e nagyszabású rendezvény, s egyszersmind kitűnő lehetőséget teremtett a szakmai tapasztalatcserére, tanulásra, új ismeretek szerzésére, elsajátítására; ugyanakkor a versenyt követő látványos szabadtéri műsorok magyarok és nem magyarok ezreit csábították, csalták Zselizre, a Schubert park sétányaira és a színpad nézőterületére. A zselizi fesztivál már harmadik éve marad el - elsősorban anyagi megfontolásból; ám a szakemberek és a szervezők ^gyéb okokra is hivatkoznak, pl. hogy a programok túlzsúfoltsága, a túlságosan szoros, sietős napirend, az óramű pontossággal pergő műsorrészek között alig maradt idő szakmai megbeszélésekre, nyugodt légkörben megvalósuló tanulásra, szakmai foglalkozásokra. A folklórszövetség - a Csemadok anyagi támogatásával - viszont arra törekszik, hogy a táncosok és a folkloristák számára továbbra is versenyzési lehetőséget teremtsen. Ahogyan a felnőtt táncosok számára tavaly Tornaiján szerveztek versenyt, most lehetővé teszik a gyermektánccsoportoknak is, hogy összemérjék tudásukat. A hét végén Gútán kerül sor erre az ugyancsak érdekesnek ígérkező rendezvényre. Beszélgetőpartnerünk FARKAS JÓZSEF, a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetségének szervezőtitkára. • Nem hiányzik a folklórmozgalomnak Zseliz, az Országos Népművészeti Fesztivál?-A Csemadok Országos Választmányának határozata értelmében hoztuk el Zselizről mind a felnőtt, mind pedig a gyermektánccsoportok országos versenyét. A háromnapos zselizi népművészeti fesztivál keretén belül került megrendezésre ugyanis a felnőtt együttesek országos versenye, évenként váltakozva a gyermekcsoportok országos versenyével. Ezenkívül még szólótáncos verseny is zajlott, és ott volt természetesen maga a népművészeti fesztivál is a maga műsorszámaival. A csoportok kétévi munkája konfrontálásának egyetlen lehetősége az országos verseny, ezért ennek a lehetőségét mindenképpen meg kell teremteni - nem függhet a fesztiváltól. Ebből a megfontolásból szerveztük meg tavaly Tornaiján a felnőtt#gyüttesek országos versenyét; nyugodt, háromnapos verseny valósult meg, a csoportoknak volt idejük mindenre - a felkészülésre, a tanulásra, a szakmai megbeszélésre, s volt idejük egymásra. A szakmai értékelés igen magas szintű volt, s mindezek után még a gálaműsorban is felléptek a csoportok. A gútai gyermekverseny koncepciója is hasonló. A 483 gyereknek (13 együttes), akik részt vesznek a kétnapos rendezvényen, lesz idejük szórakozni, beszélgetni, ismerkedni egymással, s a vezetőiknek is lesz idejük egymásra - megnézhetik egymás műsorát, konfrontálhatják nézeteiket, szakmai kérdéseket vitathatnak meg a szakemberekkel, a zsűritagokkal. Úgy hiszem, a rendezvény nyugodt, zavartalan légköre csak hasznára válhat a mozgalomnak. A versenyek szervezésének másik szempontja az volt, hogy az egyes versenyeket, fesztiválokat - a mozgalom érdekében - olyan helyszínekre vigyük, ahol korábban még nem voltak országos jellegű rendezvények. • Az újdonsült helyszíneken - Tornaiján és Gútán - maradnak ezek a versenyek, vagy pedig vándorjelleggel, mindig másutt szervezik őket?- Úgy, ahogy tavaly Tornaiján a városi önkormányzat bizalmára találtunk, ugyanúgy Gútán is támpontot találtunk a városi önkormányzatban. Egy ilyen országos méretű rendezvény megvalósulásához megfelelő anyagi háttér is kell, s Gúta város önkormányzata a Csemadok OV és a folklórszövetség első számú társrendezője. A polgármester, Harsányi Imre személyes védnökséget vállalt a verseny fölött. Az önkormányzat mind anyagi, mind pedig szervezési támogatásáról biztosított bennünket. Hogy az elvetett mag ezeken a „szűzföldeken" termőtalajra talál-e, az a város lakóitól, a résztvevőktől is függ. Tornaiján pl. bebizonyosodott, hogy a felnőtt tánccsoportok versenye igenis megérdemel egy külön rendezvényt, s önállóan is életképes. Reméljük, így lesz ez most Gútán is. Mi is és a városi önkormányzat is szeretné, ha a mostani, első közös rendezvényünk hagyományt teremtene a városban. • Említette, hogy a produkciókat szakmai zsűri értékeli. Kik szavatolják a magas szakmai szintet? A budapesti művelődési intézet gyerek-néptáncszakértője, Neuwirt Annamária, a Garabonciás néptáncegyüttes művészeti vezetője, Gábor Klára a magyarországi Komáromból, Méry Margit néprajzos, Ulrik Péter koreográfus, és még sorolhatnám. • Úgy tudom, korábban az országos versenyt megelőzően a csoportok járási és kerületi fordulókon vettek részt, s a legjobbak jutottak el Zselizre.-Régebben valóban háromszintű volt a verseny. Tavaly próbáltuk ki először a nevezési rendszert, Tornaiján, a felnőtteknél. Ez azt jelenti, hogy mindenki benevezhet a versenybe, aki a nevezés feltételeit teljesíti, és befizeti a nevezési dijat. A gyerekcsoportok nevezési díja 500 korona. A győztes nyereménye ugyanakkor 15 ezer korona, amit készpénzben kap meg. Ez óriási segítség egy amatőr együttesnek, főleg ha figyelembe vesszük, hogy milyen anyagi nehézségekkel küszködnek ők is meg a fenntartó szervek, az iskolák is. • Mennyire elégedett a folklórszövetség a mozgalommal?- A gyermekcsoportok, országos versenyére 13 együttes jelentkezett. Sajnos, hiányolom azokat a nagynevű együtteseket, amelyek azelőtt kiválóan szerepeltek. Megszűnt pl. a szepsi Fehér Liliomszál, nem jelentkezett a Kéknefelejcs Tornaijáról, a Rozmaringsarj Szináról, a Kis és a Nagy Csali Somorjáról. A nevezésre hirdetések és levelek útján szólítottuk fel a csoportokat. A pályázati felhívást minden nyilvántartott együttesnek elküldtük. Kellemesen meglepett bennünket, hogy olyan együttesek is jelentkeztek, amelyek relatíve rövid ideje - csupán egyikét éve jöttek létre. Ilyen pl. a Nagymegyeri Művészeti Alapiskola tánccsoportja, a Pitypang Izsáról, a Tücsök Szentmihályról - velük még országos rendezvényen nem találkoztunk. • Nem lesz-e kárára a színvonalnak, hogy megszűnt a háromlépcsős válogatórendszer?- Azt hiszem, minden csoportvezetőnek van akkora szakmai ismerete és önkontrollja, hogy nyugodtan rábízhatjuk a csoport felkészültségének megítélését. Ha egy gyerektáncegyüttes színvonala nem üti meg a standardot, előfordulhat, hogy a verseny színvonala valamelyest romlik; de végső soron nekünk célunk a mozgalom építése is, és ezen a versenyen valójában nem lesz vesztes. Mindenki kap valamilyen tárgyi jutalmat - szakirodalmat, lemezeket, kazettákat - amelynek értéke meghaladja a nevezési díjat, és amely felhasználható a további munkában is. • Végezetül arra kérem, ismertesse a gútai rendezvény programját.-A verseny június 19-20-án Gútán kerül megrendezésre. A versenyműsort szombaton 16 és 20 óra között tervezzük lebonyolítani. Vasárnap reggel azután minden érdeklődőt szeretettel várunk; délelőtt 10-től délután 14 óráig, a felnőttek szakmai megbeszélésével párhuzamosan játszóházat szervezünk a városi művelődési ház előtt, különféle kézművesek mutatják be munkájukat az érdeklődőknek, a gyerekeknek. Közben a dél-komáromi Garabonciás néptáncegyüttes közreműködésével gyerektáncházat szervezünk, sőt, zenés, lovaskocsis felvonulás is lesz. 15 őrkor kezdődik a gálaműsor a vmk épületében - ennek keretében kerül sor az ünnepélyes díjkiosztásra. A gálaműsorban fellép a szombati verseny valamennyi résztvevője, név szerint: a vámosladányi Tormás, a szentkirályi Tücsök, a gímesi Villő, a pelsőci Százszorszép, a dunaszerdahelyi Kistiglinc, a nagymegyeri zeneiskolások, a komáromi Pántlika, a párkányi Kisbojtár, az izsai Pitypang, a rozsnyói Kis Búzavirág, a kassai Kis Árvácska és a Nagy Árvácska, valamint vendégként a délkomáromi Garabonciás. • Köszönöm a tájékoztatást. - rfé-Vár az élet? Az idén is befejeződtek az ' érettségik. Vannak, akik szép sikert könyvelhetnek el, de vannak, akiknek ősszel újra kell próbálkozniuk. Korántsem biztos, hogy a sikeresen leérettségizett fiúk-lányok egyúttal máris „sínen vannak1. Ezt még azokról sem állapíthatjuk biztosan, akik felvételt nyernek a kiválasztott főiskolára, egyetemre. Az ő gondjaik, bajaik és lehetőségeik azonban mégiscsak mások, mint az életbe (nyakig) kikerült társaiké. Azok a szerencsések, akik már a nyarat is munkával tölthetik, mert ősszel kisebb lesz az esélye annak, hogy munkahelyhez jutnak. Ha történetesen máris munkanélküliek, akkor tizennyolc éves korukig továbbra is jogosultak a családi pótlékra, s csak azután kaphatnak segélyt. Tavaly érettségizett fiatalokat kérdeztem eddigi tapasztalataikról, munkahelyükről, jövőbeli terveikről. Valamennyien szakközépiskolában érettségiztek. MARI: Érettségi után egy ideig otthon voltam. Főztem, takarítottam. Ezután elmentem egy magánvállalkozóhoz dolgozni. Sós-ropogóst csomagoltam. Nem szerettem azt a munkát, mert mindig piszkos és fáradt voltam, és a kollektíva sem volt jó. Innen a helyi alapiskolába mentem nevelőnek. Most ott vagyok. Minthogy a nevelői állást éppen leépítik, az állásom eléggé bizonytalan. Szeretnék megpróbálkozni a főiskolával. Felvételiztem a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolára levelező tagozatra. A felvételin érdekes tapasztalatokra tettem szert. Amíg a győriek felvételiztettek, nem volt semmiféle visszaélés. Amikor azonban a hazaiak, az egyik tanárnő behozta az egyik jelentkezőnek a kész, kidolgozott példákat - mégcsak nem is rejtegette. Az is meglepett, hogy a felvételizők különböző korosztályhoz tartoztak. Volt ott egy kb. ötvenéves hölgy, aki egész végig, míg a szlovák fogalmazást írta, a szótárt lapozta. Volt, aki 20-22 éve érettségizett. Szerintem az idősebb korosztály részére inkább tanfolyamokat, továbbképzéseket kellene szervezni, hiszen anynyi tapasztalattal rendelkeznek már, hogy nyugodtan taníthatnak, ha kell. Most Nyitrára jelentkeztem magyar -német szakra, ha nem sikerül, megpróbálom jövőre is. JANCSI: Leérettségiztem, de nem azt csinálom, amit tanultam. Számtalan helyen érdeklődtem megfelelő munka után, de még csak azt sem kérdezték meg, milyen iskolát végeztem. (Automatizációs technikát tanultam, és kitüntetetten érettségiztem.) Végül sikerült egy építkezésen segédmunkásként elhelyezkednem. Összesen másfél hónapig voltam munka nélkül. A fizetésem változó, van amikor jobban keresek, van amikor rosszabbul. Amíg be 1993. június 18. Egy éjjeliőr esete a tolvajokkal „Akarsz egy jó sztorit?“ Korán kelő ember vagyok, azon a bizonyos pénteki napon mégis a telefoncsörgésre ugrottam ki az ágyamból. ,,Akarsz egy jó sztorit?"- kérdezte egyik távol élő ismerősöm - „Akkor ülj györsan kocsiba, és gyere el hozzám, 'j mondok valami érdekeset“- s ezzel letette a kagylót. Kint még csak alig pitymallott, az óra fél négyet mutatott. Megpróbáltam újra elaludni, de már nem jött álom a szememre. Ismerősöm hangjában volt valami, ami kíváncsivá s egyben nyugtalanná tett ... no meg a korai időpont is furcsa volt. Döntöttem: kiugrottam az ágyból, kocsiba ültem, és egy óra múlva már az ismerősöm sztoriját hallgattam.- Tudod - kezdi a legelején -, két hete éjjeliőrként dolgozom itt a szövetkezetben. Helyettesítek, mivel megbetegedett az őr... A szolgálatom tegnap is úgy kezdődött, mint máskor. Körbejártam a gazdasági udvart, terepszemlét tartottam az istállókban... Éjfél előtt bementem az anyasertésistállóba, nézegettem a malacokat, bekapcsoltam az ajtóra szerelt riasztóberendezést, takarítgattam, amikor zajra lettem figyelmes. Mintha valaki bottal ütötte volna a kútnál lévő lemezitatókat. Kinéztem az udvarra, nem láttam senkit. A kút körülbelül ötven méterre lehet az óltól, így bezártam az ajtókat, és leballagtam oda. Amint kiléptem az ajtón, a csörgés megszűnt, a kútnál nem láttam senkit. Leültem az Hatóra és figyeltem. Nem sokáig kellett várnom, az udvar másik végében lévő szénapajta alól hallottam újra az ütemes püfölést. A pajta vaslábát verte valaki. Elindultam a hang irányába; alig tettem néhány lépést, az anyasertésistállóban tompa puffanást hallottam; aztán még egyet, a harmadikat, a negyediket... „Ez nem tiszta ügy"- gondoltam magamban, gyanítottam, hogy valaki minél távolabb akar csalni a sertésistállótól. Bementem hát a faluba segítségért. Szóltam az édesapámnak, magamhoz vettem Kubót, a házőrzőt, és egyenesen az istálló felé indultam. Édesapám a gazdasági udvar alsó része felől, én meg felülről közelítettem meg az ólat. Az épület sarkánál megálltam és figyeltem. Az istálló mellett három alak körvonalát vettem ki; nem tétováztam tovább, elengedtem a kutyát. Kubo hatalmas ugrásokkal belevetette magát az éjszakába. A három alak megijedt a testes állattól, s futásnak eredtek. Én igyekeztem elébük vágni. Édesapám akkor érhetett a másik sarokra, ő is elengedte a kutyáját, amelyik nagy meglepetésemre Kubóra támadt. A két kutya összeveszett, és elrobogtak a város irányába. Előttünk száguldtak el - a piros színű Skodának sikerült feljegyeznem a rendszámát. Aztán visszatértünk a telepre, felhívtuk a rendőrséget, felvették a jegyzőkönyvet, természetesen beírták a személykocsi rendszámát is. Sajnos, a másik kocsi rendszámát nem sikerült feljegyeznem, de azt láttam, hogy Zsiguli volt. Felébresztettük az állattenyésztőt, aztán telefonáltam neked - tette hozzá cinikus mosollyal.- Tudod - folytatta rövid töprengés után -, azért sok mindent nem értek. Többek között azt sem, honnan tudták az idegenek, hogy az istállóban riasztóberendezés van, hogyan tudták kikapcsolni, s honnan tudták, melyik ajtót kell kivágni, hogy ne szólaljon meg a duda...- Azt sem értem - folytatta ismerősöm -, hogy keresés nélkül megtalálták azokat az anyasertéseket, amelyek nem lettek bepároztatva. Ebben a nagy istállóban ugyanis összesen öt anyasertés nem volt bepároztatva, s az ötből hármat kalapáccsal agyonvertek. A tompa ütések, amelyeket hallottam kalapácsütések voltak. Az agyonütött sertéseket azután kihúzták a fűre, ahol szőröstül feldarabolták. Pontosabban csak egyet; a másik kettőnek csak a fejét sikerült levágni, mert amikor a kutyát rájuk engedtem, otthagyták még a kést és a kalapácsot is. Csak fél disznót sikerült elvinniük, a többi ott maradt. Ennyi a történet, és úgy gondoltam, hogy alkalomadtán majd megírom. Gondoltam, a rendszámtábla vagy egyszerűsíti a helyzetet - megtalálják az egyik tettest -, vagy bonyolítja - ha lopott kocsival indultak lopni. Mindenre gondoltam, csak arra nem, ami valójában történt. A rendőrség közölte az őrrel, hogy a rendszámnyilvántartásban a megadott szám alatt nem Skoda típusú személygépkocsi van bejegyezve, tehát vagy a kocsi vagy a rendszám lopott. Ha ez így van, a tulajdonosa nyilván jelentést tett a rendőrségen, a tettes pedig nem kocsikázik napközben rajta. Néhány nappal az eset után azonban az őr édesapja a városban járva megimerte a piros színű Skodát - a rendszám is egyezett az ominózus este feljegyzettel. A személyautó egy parkolóban állt, alig harminc méterre a rendőrségtől. Azt tette, amit ilyenkor a legtöbb ember tett volna: bement a rendőrségre, megmutatta a velük szemben parkoló személygépkocsit, és elmondta, hogy a kocsit a rendőrség állítólag keresi. A szolgálatot teljesítő rendőr megköszönte a segítséget, és megígérte, hogy a sofőrt kihallgatják, az eredményről pedig értesítést küldenek. Elmúlt egy hét, elmúlt két hét, a harmadiknak is a vége felé közeledik: sem értesítést nem kaptak, sem a tettest nem fogták el, a kocsi sofőrjéről nincs hír, s a piros Skoda még aznap eltűnt. Ugye elgondolkodtató az eset?-ttnem vonulok katonának, ezen a helyen maradok, s csak a katonaság után szeretnék helyet változtatni. Kivárom azt a néhány hónapot. A középiskola első két évében még szerettem volna főiskolára menni, de most már nem. Ha sikerül, szeretnék számítástechnikával kapcsolatos munkát találni, ami megfelel a végzettségemnek. Amennyiben ez nem sikerül, szeretnék külföldre menni, és ott vállalni munkát, esetleg elmegyek biztonsági őrnek. ZSÓKA: Szeptembertől munkanélküli voltam. Ahol csak próbálkoztam, mindenütt visszautasítottak. Egy számítástechnikai magáncégnél három napig voltam, ahová aztán egy másik jelentkezőt vettek fel. Gazdagabb lettem 300 koronával és egy tapasztalattal. Bejelentkeztem munkanélküli-segélyre, amit három hónapig meg is kaptam. A három hónap leteltével egy falusi postahivatalban helyezkedtem el. Ez a munka azonban különösebben nem érdekelt. Időközben végül is sikerült olyan munkát találnom, ami érdekel, s ahol jól érzem magam. Ehhez a munkához viszont még csak érettségi sem szükséges. ZSANETT: Egy hónapig nem voltam munkaviszonyban. Ezután elmentünk egy helyi magánvállalathoz, hogy tudnak-e valamilyen munkát adni. Fel is vettek brigádmunkára az egyik boltjukba, később rendes munkaerőként alkalmaztak. Főiskolára nem készültem, de a munkahelyemet szívesen megváltoztatnám. Egy olyan munkahelyre szeretnék kerülni, ahol a létminimumnál többet fizetnek - ez a legnagyobb vágyam. Kissé talán általánosra sikeredett ez az írás, de azt hiszem, így is elég tanulsággal szolgál az idei érettségizőknek. Ha már a hasonló kellemetlen helyzeteket ők sem kerülhetik el, legalább ne adják fel, és próbálkozzanak tovább. Hiszen előttük az SIPOSS ILDIKÓ
