Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám

/ IsAG KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP ©kresná úsek perlőd k 929 01 Dunajská Str^| A Rimaszombati járásban 20 százalék fölött Munkanélküliségben az élen A Rimaszombati járásban a munkanélküliség mértéke május végére elérte a 20,45 százalékot, s ezzel a járás az első helyre került e téren Szlovákiában. A tavalyi év végén ez az arány még csak 16,6 százalék volt A járási munkaügyi hivatalban 9 200 munkanélkülit tartanak nyilván. CSÜTÖRTÖK 1993. Június 17. III. évfolyam 139. szám Ára 3 korona A munkanélküliek száma meg­növekedésének egyik oka a ZTS vállalat megszüntetése volt, amely­nek következtében 800 ember ke­rült az utcára, és rövid időn belül még 130 dolgozót fenyeget ennek veszélye. Az állami gazdaságok és termelő­­szövetkezetek is fokozatosan csök­kentik alkalmazottaik létszámát, és már a vállalkozók is kezdik visszaad­ni vállakozói engedélyeiket. Min­dennek tetejébe a nyustyai vegyimű­vek is elbocsájtásokra készülnek, ha nem sikerül hitelre szert tenniük, ötszáz fővel nőhet ez esetben mun­kanélküliek száma. A helyzetet nehezíti még az is, hogy a költségvetés csökkentésének következtében csak azokat a mun­kanélkülieket tudják átképző-tanfo­lyamra küldeni a munakügyi hivata­lok, akik előzetes munkaajánlatot kapnak a tanfolyam elvégzése eseté­re. A járásból jelenleg 43-an járnak átképző tanfolyamra. Túlélési stratégia A Nemzetközi Valutaalap ajánlása: * Értékeljék le a koronát A prágai The Prague Post című lap legújabb számában közli, hogy a Nem­zetközi Valutaalap (IMI7) visszavonta követelményét, amely szerint a szlovák korona esetében lebegő árfolyamot kel­lene bevezetni. Kitart viszont a követel­mény mellett, hogy július 1-től a szlovák koronát 20 százalékkal leértékeljék. E kérdésben az egyik fél sem nyilatkozott hivatalosan. A Szlovák Nemzeti Bank szóvivője szerint nincsenek komoly el­lentétek a két fél között, csupán részlet­­kérdéseket kell még megvitatni. A pénz­ügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy a tárgyalások a nem beruházási kiadások korlátozására és a pénzmeny­­nyiség növelésére vonatkoznak. Az IMF küldöttsége főleg a szlovákiai első ne­gyedévi gazdasági eredményeket vizs­gálta. Szlovák részről rámutattak a ked­vező kereskedelmi mérlegre, a korona árfolyamának stabilitására és az infláció alacsony mértékére. A legnagyobb probléma a költségvetési hiány, amely eléri a 11 milliárd koronát. További probléma a keményvaluta-tartalékok nagysága. A valutatartalékok nem növe­kedtek elégséges mérékben. Szlovákia nincs elszigetelve Az aparátcsikok maffiái A külföld fokozódó érdeklődése Szlovákia iránt azt bizonyítja, hogy Szlo­vákia nincs sem politikai sem gazdasági elszigetelésben, vezette be a De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM) tegnapi sajtótájékoztatóját Gabo Zelenay, a párt alelnöke. Kereszténydemokrata vélemény Sobona, a „dramaturg” „Viliam Soborta miniszter ügyködése drámai helyzetbe sodorta a szlovák egészségügyei” — áll a Keresz­ténydemokrata Mozgalom tegnap ki­adott nyilatkozatában. A levélben a párt vezetői támogatásukról biztosítják az or­vosokat és egészségügyi dolgozókat, akik tiltakozó akciókba kezdtek a múlt héten kialakult válságos Beszámolt a kormány tárgyalásainak eredményeiről a Nemzetközi Valutaa­lap képviselőivel, melyek szerinte nem voltak a legkönnyebbek, de sikeresen zárultak. Arra a kérdésre, hogy Szlová­kia miért csak egy „alacsonyabbrendű" segélyt kap a Valutaalaptól, nem úgy mint Csehország vagy Magyarország, úgy reagált, a DSZM örül, hogy egy ilyen szerződést is sikerült aláírni, mert ez maga után vonja egy sor más nemzet­közi szerződés aláírását is. Hogy a kor­mány miért nem tudott a Valutaalap­nak garanciákat nyújtani a gazdaság némely ágazatában, azt az okot hozta föl, hogy azért történt, mert a föderá­ció széthullása után sok volt föderális intézmény Csehországban maradt, ugyanúgy sok szakember is. Szlovákiá­nak még a saját állami bankját is létre kellett hoznia. A lusztrációs törvénnyel kapcsolat­ban leszögezte, a törvény annyira kétér­telmű, hogy nehéz egyértelműen érvé­nyessége mellett foglalni állást. Zele­­nayt jobban aggasztja, mint a volt StB ügynökeinek jelenléte az államigazga­tásban az, hogy a volt kommunista párt és biztonsági szervezet vezetői „gazda­sági maffiákat” hoznak létre, melyek képesek a politikát is irányítani. Hqjdú István Az ENSZ-csapatok brit katonái páncélozott csapatszállítóval mentették ki Dolac község­ből a felvételünkön látható idős bosnyák asszonyt Az asszonyt és családját hozzátarto­zóikhoz szállították Travnikba. Újabb részleteket a délszláv válság alakulásáról lapunk 3. oldalán közlünk (Telefotó: TA SR/AP) Csekély reménnyel a megoldásra Tárgyalások a vízmegosztásról megbeszélések során a magyar szakem­berekkel összehasonlítják a vízmű térsé­gében végzett mérések adatait a víz­­mennyiséggel és a vízminőséggel kap­csolatban. Említette, a magyar vízilobby által propagált fenékküszöb építését Dunacsúnnál, amely szerintük megol­dást jelentene a magyar oldalon levő Duna-ágak vízellátása szempontjából. Hangsúlyozta továbbá, hogy a teljes víz­hozam régi Duna-mederbe való vissza­terelése sem menthetné meg ma az ár­téri erdőket. (Nagyon okosan mondta a kormány­­biztos úr, amit mondott, csak azt felej­tette el megemlíteni, hogy a Duna visszaterelése azért nem segítene az ár-Ma kezdődnek a bős! vízerőmű körüli vita megoldására kijelölt magyar és szlovák parlamenti bizottságok tár­gyalásai az ideiglenes vízmegosztási rendszerről. A képviselők a program szerint megtekintik a Duna bal (Szi­getköz) és jobb (Csallóköz) partján elterülő ártereket, valamint a bősi víz­erőművet, majd elkezdődik a kemény tárgyalássorozat. Dominik Kocinger, a bősi vízerőmű építéséért és üzemeltetéséért felelős szlovák kormánybiztos tegnap úgy nyi­latkozott, hogy a szlovák fél a tárgyalá­sok során az 1977-ben kötött szerződés­ből fog kiindulni. Hozzátette, hogy a helyzet miatt. Camogurskyék szerint az egészségügyisek tiltakozó megmozdulá­sai nem veszélyeztetik a beteggondozás színvonalát. Szerintük az egészségügyi miniszter nem képes betölteni funkcióját, ezt az is bizonyítja, hogy nem hajlandó meghallgatni a tárcája alá rendelt több tízezer dolgozó véleményét. „Kár, hogy a parlament áprilisi ülésén nem fogadta el azt a több képviselő által benyújtott ja­vaslatot, vonják meg Sobofta minisztertől a bizalmat” — írják a KDM vezetői. téri erdőkön, legalábbis a szlovák olda­lon, mert az év eleje óta „vízművesek” eltorlaszolták az erdőket átszelő Duna­­ágak azon részeit, amelyek a régi meder­be torkollottak. Tehát a víz így nem jut­hatna a Duna-ágakba — a szerk. megj.) A magyar parlamenti bizottság (a szlovák sajtóiroda által meg nem neve­zett) képviselői tegnap úgy vélekedtek, hogy a tárgyalások során az Európai Közösség idei januári ajánlatából fog­nak kiindulni. A magyarok elsődleges fontosságúnak a vízmegosztást tartják, hogy mennyi víz fog jutni az öreg Duná­ba és mennyi a felvízcsatornába. Papp András, a bizottság vezetője úgy nyilatkozott, hogy semmiféle döntő változást nem vár a tárgyalásoktól. Ez nem is csoda, ha egyszer a szlovákok az 1977-es szerződéssel akarnak megint e­­lőhozakodni (lásd fentebb Koringért) — régi szokásukhoz híven. (tüdő) Júliustól átmenetileg hetilapként jelenik meg a Szabad Újság \ rosszhírrel néha úgy van z\zz ember, mint az isten­­káromlással a buzgó egyházfi. Inkább elharapja a nyelvét, sem­hogy kimondja. A cselekvést azonban nem vezérelheti mindig a kímélő szándék, mert a rossz megtörténhet kimondatlanul is, és ahol sok a rossz (mifelénk pedig mostanság akad bőven), az ilyen öncsonkító nemeslelkű­­ség miatt elnémulna a fél népes­ség. Bízom benne, a Szabad Újsá­got előszeretettel vagy legalább rokonszenwel lapozgató-böngé­­sző Kedves Olvasó az utóbbi he­tekben nem tapasztalt olyan vál­tozást, amely a szerkesztőség ro­vására lenne írható. Az újság ne­ve nem állt rézsútosan a címol­dalon, az első oldalt nem a ha­todik követte, s a cikkek eleje nem bukfencezett az írásművek közepére vagy végére, bosszan­tó rejtvénnyé torzítva a szerzői gondolatsort. Pedig... (s most nem akarom előre menteni a még balszerencsésen elkövet­hető fonákságot) talán nem is lenne meglepő, ha az igyekezet­ben, szorgalomban és áldozat­készségben nevelkedett, jogosan jobb bánásmódra számító önér­zet sértettségében meggondolat­lanságra ragadtatta volna magát. Hál’ istennek eddig nem ragad­tatta, és mert önérzet, amely tisztesség- és kötelességtudó is akarok profán lenni, így kell mondanom), annak a drágaság és a pénztelenség az eredendő oka. A rossz hír szárnyon jár, a nyelvharapás nem fogja vissza. Barátaink és ellendrukkereink önző anyagi rohamát azonban már nem volt képes kivédeni, ezért meggyőződése ellen szóló lépésre szánta el magát, június 30-án átmenetileg megszünteti a napilapot, és július első szerdájá­tól kezdve hetilapot indít, a napi­Szegényebbek leszünk egyben, remélem, nem is fog bal­gasággal kétes elégtételt venni. Ha így lesz, köszönet érte! Mint ahogy azért is, amire a kollégá­kat az Olvasó tisztelete, a min­dennapi robotban is felfénylő hi­vatástudat és -szeretet sarkallta: az ünnepnapot sokszor hónapo­kon át nem ismerő szorgalomért, a családot és társas kapcsolato­kat háttérbe szorító köteles­ségtudatért, a méltón nem jutal­mazott fizikai és szellemi erőfe­szítésekért és teljesítményekért. Ezekben növekedett — többnyi­re érdemek szerint — a tisztes önérzet. Hogy most a megpróbáltatá­sokat is túlélve a sértettség álla­potába került (bármennyire nem már úton-útfélen kérdik: igaz-e az elbocsátó szép üzenet? Igaz. Június elsejével a szerkesztőség minden munkatársa felmondást kapott, s bár többségüknek — már tudjuk — a felmondási ha­táridő lejárta után is lesz munka­helye, a bizonyosságot élvezők örömét megkeseríti a sejtés, né­­hányan nem tudnak majd hirte­lenjében hol megkapaszkodni, s egy ideig (reméljük, minél rövi­­debb ideig) segélyre szorulnak. Mi végre ez a kifejlet? Kiadónk, noha erején felül vállalta, de a lehetetlent is meg­kísértve viselte lapunk gondját. A megjelenésbe (nyomda, sajtó­­központ) és terjesztésbe (posta, PNS stb.) bedolgozó társcégek lapéval azonos címmel. Lesorvasztott önmagunk le­szünk tehát, kisebbre méretezett szellemi produktummal és ható­körrel, de csak részben és időle­gesen feladva állandó jelenlétün­ket az Olvasó tudatában és ott­honában. Ha meggondoljuk, nem is kevés, amit az eddigi, napi nyolc vagy tizenkét oldalból pó­tolni tud a heti tizenhat vagy hu­szonnégy, esetleg még több ol­dal. Különösen akkor, ha kicsit sűrítve ugyan, de nagy igyekezet­tel a fontos események átfogó híranyagát és az időszerű tudni­valók lényegét szeretnénk kínál­ni, s ha az Olvasó a napilap iránt - mutatott vagy még nagyobb ér­deklődéssel fogadja, amit a standra küldünk. A két háború között voltak évek, amikor hét, sőt nyolc ma­gyar napilap is kínálta magát a csehszlovákiai magyarságnak. A Szabad Újság eddigi három év­folyama nem azoknak ad igazat, akik az önálló Szlovákiában so­kallják a magyar sajtótermékek kínálatát, főként a két napilapot, hanem azoknak, akik ebben a gazdasági és társadalmi válság­ban fuldokló, már-már lerongyo­lódott országban kalan­­dorságnak tartják a lapkiadást, mert a lakosság nagy része kép­telen áldozni a kultúrára, az ön­művelésre, a tájékozódásra és a szórakozásra. A szellemi és poli­tikai prizma, a válogatás lehető­sége természetes igénye az épü­­lési esélyek iránt fogékony Olva­sóknak, s nem kétséges, hogy magyar közösségünkben ők sok­kal többen vannak, mint amennyien ma rendszeresen új­ságot vásárolnak. Az eléggé meg nem köszönhető alapítványi tá­mogatásokból és a vékonyan csordogáló költségvetési juttatá­sokból fenntartott, személyi ál­lományukat és technikai felsze­reltségüket tekintve egyaránt nyomorúságos helyzetben levő hazai magyar lapok a megalázó máról holnapra élés kiszolgálta­tottjai, és önbizalmukban, ké­pességeikben azért nem bírnak megerősödni, mert nem tudunk annyit fizetni értük, amennyibe költségeik szerint valóban kerül­nek. Bezárult volna a kör? Tétlen­kedjünk és reménykedjünk a tá­voli szebb napokban? A válság pénztelenséget hozó riasztó ré­me ma háztól házig kilincsel, de már gyarapodnak a jelei annak, hogy az emberek nagy nekifeszü­­léssel és merész próbálkozások­kal igyekeznek azt a küszöbön kívül marasztalni. A mi próbálkozásunk most fia hetilap. Szeretnénk ér­dekesre, hasznosra formálni, és nem titok, szeretnénk azt is, ha találkozna a Kedves Olvasó ra­gaszkodó vonzalmával, szüntele­nül növekvő érdeklődésével. így talán rövidebb lesz az „át­menetileg”, ami sok-sok újságol­dal elmaradásával tesz szegé­nyebbé bennünket is, Önöket is. SZABÓ GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents