Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-17 / 112. szám

4 Szabad ÚJSÁG

Agrárvilág

1993. május 17.

Magyarország

a farmerek IX. világkongresszusára készül

Világpiaci törekvések I.

Az elmúlt hónapok, hetek nemcsak nehéz helyzetbe hozták a kelet-európai országok mezőgazdasági termelőit, hanem néhány keserű tanulsággal is szolgáltak. Amikor 1993. április 7-én az Európai Gazdasági Közösség Bizottsága azonnali hatállyal május 10-ig elrendelte a teljes húsbeviteli tilalmat országaikba, a volt szocialista országok - köztük hazánk - ez ügyben érintett szakemberei igencsak meglepődtek. A tilalmat azzal indokolták, hogy Olaszországban február végén száj- és körömfájás ütötte fel a fejét, s feltételezhetően vannak gócok a kelet-európai országok valamelyikében is. Ám mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy különös piacvédelemről van szó, arról, hogy megakadályozzák a hús és az állati termékek szállítását a Kelet-Európából az EK országaiba. Az utóbbi időszak engedményei és szigorú megkötései sem sokat enyhítenek ezen a tilalmon, csak más színezetet adnak neki, hiszen a kéthetes állat-egészségügyi karanténba helyezés megoldása siralmas helyzetben lévő mezőgazdaságunk számára ugyancsak zsebbe vágó kérdés. De sorozatunk bevezetőjében most nem is erről kívánunk értekezni. Inkább a fentiekben említett keserű tanulságról. Ez pedig röviden szólva annyi, hogy rá kell ébrednünk végre, a nyugati piac nem szeretetböl figyel ránk, ha támogatást, hitelt, lehetőséget ad, akkor azt csak azért és olyan arányban, hogy saját hasznát megtalálja, hogy az számításainak megfeleljen. Ez a tanulság csak addig keserű, amíg szélesebb áttekintést nem nyerünk a világpiaci irányzatokról, amíg meg nem ismerjük az EK történetét, valamint az Európai Közösség és az USA közötti ellentéteket. Amíg meg nem tanuljuk, hogy a piac törvényei mindenütt könyörtelenek, mindenütt egyértelműen haszonközpontúak. Ez nem is lehet másként. Ha fel akarunk zárkózni a világpiaci igényekhez, akkor meg kell ismernünk és fegyelmezetten alá kell vetnünk magunkat a világpiac feltételeinek. Mi határozza meg ezeket a feltételeket, melyek voltak az elmúlt években a legmarkánsabb jegyei az agrárpiaci törekvéseknek, s hogyan alakult az egyes mezőgazdasági termékek iránti kereslet és mi várható az idei esztendőben? Erről és sok más, fontos agrárgazdasági és piaci tényezőről lesz szó sorozatunkban, amelyhez az alapadatokat az Agrarwirtschaft és a Magyar Mezőgazdaság hasábjairól vettük át.

A farmerek nemzetközi szövetségének feladata igen sokrétű. Elsődleges célja a családi és nagyobb méretű árutermelő farmgazdaságok üzleti menedzselése az élelmiszertermelés és a -kereskedelem (felvásárlás) között. Foglalkoznak agrárpolitikai kérdésekkel, a farmok finanszírozási problémáival, az agrárérdekek pénzügyi és szakmai képviseletével is. Az oktatás, a gazdák továbbképzése is rendszeres kongresszusi témakörük. A termelési és szervezési módszerek elterjesztése is valamennyi tanácskozás napirendjén szerepel.

A Nemzetközi Farm Menedzsment Szövetség 1974-ben alakult meg, nevének nemzetközi rövidítése JFMA. Háromévenként számol be tevékenységéről. Eddig a világ más-más tájain nyolc kongresszust rendezett. Magyarország kapcsolata mindössze 10 éves ezzel a rangos szövetséggel. Az együttműködést hivatalosan 1988-tól számítják, amikor a JFMA tanácsába Kelet-Európa képviselőjeként magyar tagot választottak.

A Magyar Farm Menedzsment Fejlesztési Alapítvány lesz a házigazdája az 1993. július 11-17. között megrendezésre kerülő első kelet-európai JFMA-kongresszusnak. A világ 40-50 országából 500-600 szakember részvételével számítanak. Hogy Magyarország kapta meg az első kelet-európai JFMA-kongresszus megrendezésének jogát, annak köszönhető, hogy a kelet-európai térségen belül mindig egy sajátos - sok tekintetben egyéni - utat követett az agrárpolitikában. Nyitottabb, fogékonyabb volt az új farmgazdálkodás megismerése és alkalmazása iránt. A rendszerváltás után még határozottabbá vált a már korábban is hangoztatott vélemény, hogy Magyarország a híd szerepét töltheti be mind a kelet-nyugat közötti intenzívebb információcsere, mind az agrár-külkereskedelem fejlesztése és

az üzleti menedzsmenttapasztalatok terjesztése tekintetében is.

Napjainkban egyedülálló történelmi események zajlanak valamennyi kelet-európai országban. Az átmenet, az átrendeződés politikai folyamatai azonban fékezőleg hatnak a mezőgazdasági termelés fejlődésére, amely állandó figyelmet, segítséget, támogatást igényelne. Amíg a piacgazdaság kialakul, a vállalkozói réteg megerősödik, nehéz megpróbáltatásoknak, kemény próbáknak van kitéve mind a magángazdák, mind a nagyüzemek szférája. E problémák megoldása és kezelése minden országban más megközelítést, beavatkozást igényel.

Ezzel szemben számos olyan farmgazdálkodási koncepció, ötlet, példa létezik a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban, amely könnyen, eredményesen átvehető a kelet-európai térségben is, s amely jó útmutatást nyújthat a tulajdonviszonyok átalakításához és a privatizáláshoz.

A világszervezet célja a praktikus ötletek, a legéletképesebb megoldások felismerése és az ezzel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatátadás, illetve az információcsere előmozdítása az agrármenedzserek, farmerek körében.

Jó lenne, ha Dél-Szlovákia farmgazdaságainak vezetői, magángazdái is részt vennének ezen a világkongresszuson. Hiszen a mezőgazdaság átalakításához a releváns külföldi tapasztalatok nélkülözhetetlenek az irányítás, a kormányzás szintjén és a vállalkozói szférában egyaránt. Farmereinknek, magángazdáinknak, átalakuló nagyüzemeinknek meg kell tanulni az állandó változó piaci feltételekhez, a kockázati tényezőkhöz való alkalmazkodást.

Az életképes agrárvállalkozáshoz ma már nem elég a töke, a korszerű információ is egyre fontosabb szerepet játszik.

Az 1992-es

agrárpolitika összetevői

Tavaly az Európai Közösség agrárpolitikai vitáit és tevékenységét két alapvető témakör jellemezte: a közös agrárpolitika reformja és a mezőgazdaság bevonása a GATT szabályozási rendszerébe. A meghirdetett integrációs törekvések: az Európai Gazdasági Térség (EWR) egységes belső piacának megteremtése, a Gazdasági- és Valutaúnióból, valamint Politikai Únióból álló Európai Únió megalapítására vonatkozó szerződés, továbbá a Közösség és kapcsolatainak további bővítése a kelet-európai szomszédos államokkal erőteljesen hatottak az agrárpolitikára. Mind az agrárpolitikai, mind pedig az agrárgazdasági keretfeltételek - amelyek az utóbbi években még szilárd egységet mutattak - részben radikálisan megváltoztatták, és így valamennyi érintett résztvevő új követelményekkel talál-’ ta magát szemben. Míg tavaly ezekkel kapcsolatosan a lelkes, kezdeményező hangulat volt a jellemző, a gazdasági helyzet romlása, valamint, a sok negatív hatású valutamozgás egyre inkább pesszimista hozzáálláshoz vezetett. Ezt egyébként még tovább erősítette az Európa-szerzódésben kilátásba helyezett integrációs lépéseknek a kételkedésből az elutasításig terjedő újraértékelése.

Osszgazdasági és

ágazati fellendülés

Az agrárgazdaság általában

Világgazdasági pangás

A világgazdaság helyzetét az ipari országok gazdasági pangása és az egykori tervutasításos közép- és kelet-európai gazdaságok összeomlása jellemzi. Az ipari országokban a termelő ipar kapacitáskihasználása többé-kevésbé stagnáló termelés mellett tovább csökkent. A teljes belföldi termék csökkenését mégis csak kevés ország könyvelhette el. A munkanélküliség növekedétt, a fogyasztói árak emelkedése csökkenőben van. A közép- és kelet-eruópai

országokban, valamint a Független Államok Közösségében (FÁK) kialakult krízis kiterjedése alig érezhető. Mivel a gazdaság átállítása még éppen csak hogy elkezdődött és visszaesésekkel kell számolni, javulás egyelőre nem várható. Mindezek ellenére az áttörés közvetlen hatásai a nyugati ipari országokban - eltekintve az adósok fizetésképtelensége miatti anyagi veszteségektől -, a még kisméretű külgazdasági összefonódás következtében viszonylag csekélyek. Jóval fenyegetőbb a politikai bizonytalanság és a lappangó elvándorlási hajlam.

A világkereskedelem fejlődése a világgazdaság pangását tükrözi. Az átlagnál nagyobb mértékben növekedett a fejlődő országok behozatala, miközben egymás közötti kereskedelmük intenzívebbé vált. A növekedés súlyponti területei Délkelet- Ázsia (gazdasági növekedés) és Latin- Amerika (adósságok rendeződése, gazdasági reformok). A fejlődő országok nyersanyagszükségletének megnövekedése az ipari államok és különösen a volt tervutasításos gazdaságok keresletének kiesését csak részben tudta ellensúlyozni. Az ármozgások túlnyomórészt, a dollár árfolyamváltozásait követték. Az élelmiszereknél és élvezeti cikkeknél a gabona és az olajos magvak jelentős árcsökkenést, a kávé és a kakaó árnövekedést mutattak. Az agrártermékek vonatkozásában állandóbb kínálati és keresleti árfeltételekre lehet számítani.

Kedvezőtlen konjunkturális helyzet az USA-ban és Nyugat-Európában

Az USA-ban a gazdasági folyamok rendeződése továbbra is vontatottan halad. A nagyfokú állami eladósodás miatt - a szövetségi költségvetés deficitje közel 330 milliárd dollár (a teljes belföldi termék 5,5 százalék) - a pénzügyi politikát messzemenően fékezi a gazdasági fellendülést célzó politika. A központi bank pénzpolitikai intézkedései inkább ösztönzöek, mert a rövid lejáratú kamatok szintjét a gazdasági viszszaesés kezdete óta mintegy öt százalékponttal lejjebb, a jelenlegi, mindössze 3 százalékra csökkentették, és 1992-ben még mérsékelt áremelés mellett a pénzmennyiség kétszámjegyű növelését engedélyezték. A kedvező finanszírozási feltételek, termelékenységnövelések és a csökkent reálbérek időközben olyan mértékben növelték a vállalkozások jövedelemkilátásait, hogy 1993-ra határozott fellendülés várható.

Nyugat-Európa a fejlődést tekintse még gyengébbnek mutatkozott. Nagy-Britanniában, Svédországban és Finnországban folytatódik a visszaesés, Franciaország és Svájc viszonylag egyensúlyba került, és mialatt az új szövetségi tartományokban az erőteljes pénzügyi átcsoportosításokkal előkészített fellendülés még várat magára, a korábbi NSZK területén a növekedés a vártnál nagyobb mértékben csökkent. Sem az exportlehetőségek (Észak-Amerika, Közép- és Kelet-Európa), sem pedig a belföldi kereslet (magánfogyasztás, állóeszköz-beruházás) oldaláról nem jelentkezett említésre méltó ösztönzés. Terhelöleg hatottak a bizonytalan értékesítési lehetőségek, a megemelt kamat- és bérköltségek, valamint a harmadik országokkal szembeni gyengébb versenyképesség. . Romlott a helyzet csaknem valamennyi ország munkaerőpiacán. A vállalatok ésszerűsítési intézkedései a termelés bővítése nélkül és a keresőképes személyek számának megnövekedése miatt Nyugat-Európában átlagosan csaknem 10 százalékos munkanélküliséget eredményezett. Bár csak kevés országban gyorsult fel éves átlagban az áremelkedés üteme, illetve haladja meg az inflációs ráta a 4 százalékot, a nagyobb árstabilitás iránti törekvések csak egyes esetekben jártak sikerrel. Belgiumban, Franciaországban, a skandináv országokban, amelyeket korábban gyakran magas inflációs ráta jellemzett. Ezek most kedvezőbb helyzetben vannak, mint a hagyományosan stabil árakkal rendelkező országok.

Ha részt kíván venni a farmerek IX. világkongresszusán, amelyet 1993. július 11-17. között Budapesten és Gödöllőn rendez az JFMA, az alábbi címeken tájékozódhat:

Szervező bizottság

vezetője: dr. Vörös Mihály (FAMA) a Földművelésügyi Minisztérium épületében, Budapest, Kossuth tér 11 1355 Budapest, Pf. 7.

Fax: 153-0518 Tel.: 131-3549 Regisztrációs iroda GATE-KÁTKI

2100 Gödöllő, Isaszegi út, Pf. 65

Fax: 28-30-184

Telefon: 28-20-387, 28-30-184

1. A bruttó nemzeti termék és fogyasztói árak alakulása a nyugati ipari országokban

(A változás %-ban az előző évekhez viszonyítva)

Ország

Részarány

Bruttó nemzeti termék

Fogyasztói árak

%

1991

1992

1993

1991

992

1993

Németország

10,1

0,3

1,5

1,0

4,8

5,0

4,5

Ebből: Régi

tartományok

3,7

1,5

0,5

3,8

4,0

3,5

Új tartományok-31,4

3,5

7,5

12,8

11,0

8,5

Franciaország

7,2

1,2

2,0

1,75

3,2

3,0

2,5

Olaszország

6,9

1,4

1,25

1,25

6,4

5,5

6,0

Nagy-Britannia

6,1-2,2-0,75

1,75

5,9

4,0

5,0

Spanyolország

3,2

2,4

1,5

1,0

5,9

6,0

5,5

Hollandia

1,7

2,1

1,5

1,5

3,9

3,5

3,0

Belgium

1,2

,1,5

1,5

1,5

3,2

2,5

2,5

Dánia

0,8

1,2

1,0

1,5

2,4

2,0

2,0

EK (8 ország)

37,2

0,6

1,2

1,4

4,9

4,4

4,4

Svájc

1,4-0,1

0,5

1,5

5,9

4,0

3,5

Svédország

1,4-1,4-1,5-0,5

9,3

2,0

3,0

Ausztria

1,0

3,1

2,0

2,0

3,3

4,0

3,5

Finnország

0,7-6,5-1,5

2,0

4,1

3,0

3,0

Norvégia

Nyugat-Európa

0,6

1,9

2,0

2,0

3,4

2,5

2,5

(13 ország)

42,3

0,5

1,0

1,3

5,0

4,3

4,2

USA

34,0-1,2

1,75

2,5

4,2

3,0

3,0

Japán

20,2

4,4

2,0

3,0

3,3

2,0

2,0

Kanada

3,5-1,7

1,5

2,5

5,6

1,5

2,0

Ipari országok

100

0,6

1,5

2,1

4,4

3,3

3,3

Az 1992-93-as változások becsléseken alapulnak az 1991-es nemzeti termékek alapján.