Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-17 / 112. szám
1993. május 17. Kultúra Szabad ÚJSÁG 5 Szerdától: Duna Menti Tavasz A gyermekszínjátszás és -bábjáték rendezvénysorozata mindig ünnepélyességet, meghittséget sugárzott. Valószínűleg így lesz ez az idén is, amikor a Duna Menti Tavasz érettségiző korba lépett: 18 éves. Az elmúlt 2-3 évben úgy tűnt, a mozgalom mélyponton van, vagy legalábbis stagnált. 1993 tavaszán azonban más a helyzet: a várakozáson felül sok színjátszó csoport jelentkezett a dunaszerdahelyi megmérettetésre. Kamenár Éva, a Színjátszók Társulásának ügyvezetője, a fesztivál főszervezője nem titkolja efelett érzett örömét: No, de mi legyen a kultúrával? A Kovosmaltról más szemszögből- Hála Istennek, ebben az évben nem okozott problémát a válogatás. Olyan járásokban is csoportok dolgoztak, ahol eddig még soha nem volt rá precedens. Mondhatni, hogy járásonként, szinte kivétel nélkül fellendült a színjátszó mozgalom. Pl. keleten, Királyhelmecen s egyáltalán a Tőketerebesi járásban, meglepően színes programmal járási fesztivált is szerveztek. Ugyanígy Kassa-vidéken, Rozsnyón, nem beszélve a klasszikusan jó tevékenységet felmutató losonciakról. A legnagyobb fellendülés tehát keleten történt. Vannak persze fájó gondjaink is. Döbbenetes, hogy a Rimaszombati járásban vagy pl. Nyitrán egyáltalán semmi mozgás nincs e téren. Nekem személy szerint a legnagyobb csalódást a Komárom környékiek okozták, ahol még a hosszú éveken keresztül nagy sikerrel működő csoportok - színjátszók és bábosok is - leálltak. Ennek ellenére egészében véve fellendülés történt, amint már mondtam, elsősorban a keletieknek köszönhetően. • Mi a helyzet a bábosokkal?- Bábcsoportok terén sajnos nagyon gyengén állunk. Az egész országban hét bábcsoport dolgozott az idén - ók mind a heten részt vesznek a Duna Menti Tavasz rendezvényén; már csak azért is, mert a hét csoportból négy a Dunaszerdahelyi járás csoportja - talán éppen az országos fesztivál inspirálja tevékenységüket. • A Duna Menti Tavasz évek óta nem verseny, hanem seregszemle, de egyben szakmai megmérettetés is.- A csoportok találkozóján, seregszemléjén természetesen a szakemberek is találkoznak. Külön szakmai értékelő bizottsága van a gyermekszínjátszóknak és a bábosoknak. Ők rendszeresen kiértékelik a produkciókat, s a csoportok nívódíjat kapnak. A zsűritagok külföldi és hazai szakemberek; nekünk valójában bábszakértóink nincsenek - őket jobbára Magyarországról hívjuk. • Mi a Színjátszó Társulás szerepe a fesztivál létrehozásában?-Amikor egy-egy járás megszervezi a járási seregszemlét, akkor a Színjátszó Társulás megbízza valamely tagját vagy tagjait, hogy a produkciókat megnézzék, véleményezzék, és tegyenek javaslatot a fesztiválon való részvételre. A véleményeket ezután összegezzük, és a csoportokat kiválasztjuk. A kiválasztott csoportok meghívást kapnak az országos seregszemlére. Ahol nincs fesztivál, ott individuálisan szervezzük meg a produkció megtekintését, és véleményezzük. A szervezés másik része az, ami a fesztivál helyszínén, Dunaszerdahelyen történik. A helyi szervezés a városi szerveknek és a Csemadok szerveinek köszönhetően csaknem rutinszerű, és klasszikusan nagyszerű. A dunaszerdahelyiek, nem kétséges, szívügyüknek tekintik a seregszemlét. • Hol lépnek fel Dunaszerdahelyen kívül a csoportok?- A seregszemle színhelye ugyan csak Dunaszerdahely, de szeretnénk egy „szatellit" műsort szervezni Nagymegyeren is. Ezenkívül, mint minden évben, működik a pozsonyeperjesi tábor. Délutánonként, esténként ott gyülekeznek szereplőink - a távolabbról érkező csoportok ott lesznek elszállásolva. Mindegyik csoport készít egy kis bemutatkozó előadást „Messziről jöttünk" címmel, azt bemutatják a többieknek, de egyéb tábori műsorokról is gondoskodtunk. • A csütörtöki nap a pedagógiai bábjáték napja.- Már harmadik éve külön napot szentelünk a pedagógiai bábjátéknak, amely mára a fesztivál szerves részévé vált. Ugyanakkor szeminaristáink, rendezőink drámapedagógiai műhelymunkát végeznek. A rendezvényre ugyanis meghívtunk minden olyan rendezőt, aki az idén gyermekszínjátszó csoporttal dolgozott. • Kik kaptak még meghívást a rendezvényre?- Természetesen meghívást nyertek a Duna Menti Tavaszra a vers- és prózamondók 38. országos versenyének győztesei. Vendégcsoportot Magyarországról, Budapestről hívtunk - az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumának csoportját. Ezenkívül, bizonyára attrakciónak számít majd Kemény Henrik bábművész és a nagyváradi Ludas Matyi Társulat műsora, s vendégeink közül a kassai Platzky Tamás bábművészt emelném még ki. Szerettünk volna szlovák csoportot is vendégül látni, de sajnos nem sikerült velük megegyeznünk. A Duna Menti Tavaszon, mint mindig, most is lesz gyermekzsúri, s fesztiválújságunk, a Fürge Irka is megjelenik. A músorvezetésre Bállá Igort kértük fel, akinek a vers- és prózamondók segítenek. A résztvevők száma hozzávetőlegesen 300-350, nem beszélve a minden nap zsúfolásig telt nézőterekről. Végezetül még azt szeretném elmondani, hogy a Csemadok által jóváhagyott költségvetés meg sem közelíti az elképzeléseink megvalósításához szükséges anyagi összeget, úgyhogy minden alapítványtól, támogatótól vagy szponzortól szívesen vennénk a segítséget. -ferenczi-A lapok hasábjain már eddig is gyakran találkozhattunk a füleki Kovosmalt egyes részlegeinek sorsával, a csődbemenetellel, a „feltámadással '', egy dologról azonban - és meggyőződésem, hogy nem szándékosan - hallgat a sajtó. A Kovosmalt üzemi klubjára gondolok, amely valamikor ugyanúgy a gyárhoz tartozott, mint mondjuk az öntöde. Számos városi rendezvény színhelye volt már eddig is az épület színházterme, illetve kiesebb helyiségei, ámbátor az utóbbi néhány évben az épület falai között magyar rendezvényre nemigen került sor - azonkívül, hogy ott tartja próbáit a magyar férfi- és női kórus. A klubban zajlik az élet, ennek ellenére az évi kiadás messze meghaladja a bevétel összegét. A klub csakis úgy maradhat fenn, ha támogatókat talál. Bár a vezetője, Ján Molnár minden ígérkező alkalmat és bevételi forrást megragad - a helyiségek nagy részét bérbe adta, hetente rendez diszkókat stb. - a befolyt pénz édeskevés az intézmény fenntartásához. Cifrázza a város kulturális helyzetét, hogy a Vigadó épületében működik még egy kulturális központ, amelyben fele-fele arányban szerveznek szlovák és magyar rendezvényeket. (A város lakosságának csaknem 80 százaléka magyar nemzetiségű.) A Városi Kulturális Központot - amint az a nevéből is kiderült - a Városi Hivatal támogatja. Tavaly decemberben jutott a tudomásomra, hogy a Kovosmalt üzemi klubjából egy levél érkezett a város polgármesteréhez - magyarán, amikor senki nem volt az irodában, valaki letette Kasza Tibor polgármester asztalára. A levélben az állt, hogy a Városi Hivatal lépjen szövetségre a Matica slovenská helyi szervezetével meg a Kovosmalt szakszervezetével, és közösen hozzák létre a Kultúra Házát. A levélírók természetesen nem a Vigadó épületére gondoltak, hanem az üzemi klubra és javasolták, hogy a város anyagilag is járuljon hozzá az intézmény működtetéséhez. Az önkormányzat több hónap elteltével, tavasszal döntött a kérdésben és a városatyák úgy határoztak, hogy a kultúra terén nem szövetkeznek senkivel. Gondoljunk csak bele: ha a város a kultúra támogatására félretett összeget átutalja az üzemi klubnak, ahol eddig magyar rendezvény csak elvétve szerepelt, megtörténhet... De erre jobb nem is gondolni, hiszen Füleken magas szintű magyar nyelvű kulturális rendezvényhez szoktunk hozzá. Gondoljunk csak a Zsákszínház előadásaira, a szórakoztató rendezvényekre, a versenyekre. Ha a városatyák nem látnak át idejekorán a szitán, talán a Vigadó kerül olyan helyzetbe, amilyenben jelenleg a Kultúra Háza van. Félreértés ne essék, én ebben semmilyen nemzetiségellenes (felső) politikát nem látok. Szerintem csupán arról van szó, hogy a bajban lévő intézmény vezetősége keresi a kiutat a kátyúból. Ez természetes jelenség: A fuldokló a szalmaszálba is belekapaszkodik. Bár ebben az esetben azt hiszem, hogy helytállóbb az a mondás: Az a kutya, amelyet a sarokba szorítanak, előbb-utóbb ugat, harap és támad. FARKAS OTTÓ Az üzemi klub (A szerző felvétele) Most, hogy a határok nyitottsága egyre több embert ösztönöz nyelvtanulásra, egyre-másra jelennek meg a különböző, gyors és biztos előrehaladást ígérő nyelvkönyvek. A valóban jó nyelvkönyv azonban továbbra is ritka, ezért hívjuk fel a figyelmet egy magyarországi szerző, Debreceni Liszka István Huszonnégy óra alatt németül című könyvére, amelyet a Köznevelés márciusi számának cikkírója a következőképpen jellemez: „A könyvet odaadtam néhány némettanár ismerősömnek. Egyik se akarta visszaadni. Azt állítják, ilyen jó német nyelvkönyv még nem volt a kezükben. Debreceni Liszka István munkája ugyanis a legkevésbé sem követi az utóbbi években divatozó nyelvtanítási szokásokat, nem talál fel semmilyen csodamódszert, hanem egyszerűen visszatér a régi gramatikai hagyományhoz és mindent világosan megmagyaráz. Táblázatokba foglalja az erős és gyenge igéket, a főnévragozást, a melléknévragozást, rengeteg példát hoz, és lassan, módszeresen, lépésről lépésre végigtárgyal minden fontos kérdést, magyarul. Mert szégyen ide, szégyen oda, sokkal hamarabb megértjük és főleg gyorsabban vissza tudjuk keresni a dolgokat, ha azok magyarul vannak leírva. „Olyan ez a könyv - mondták nyelvtanár barátaim - mint azok a régi jó utálatos nyelvkönyvek, amelyeket mindenki szidott, lebecsült és kigúnyolt; viszont mindenki ronggyá használta őket, példányaikat pedig kincsként őrzi ma is.“ A kissé hangzatos cím arra utal, hogy 24 lecke található a könyvben, mert 24 óra alatt azért ez sem tanít meg németül. Aki többet szeretne tudni róla, írjon a szerzőnek. Címe. 8451 Padragkút, Mikovinyi utca 7. A társadalomban lezajlott változások olvasási szokásainkat is megváltoztatták. Arról, hogy mit olvassunk, és hogy jut-e még idő a könyvek böngészésére rohanó világunkban, Srvátka FrantiSeket, a királyhelmeci könyvtár vezetőjét kérdeztem.- Az olvasók létszáma ezerhatszázról a felére csökkent. Nagy részük nyugdíjas, néhányan hetente többször is eljönnek. Kevés diák látogatja a könyvtárat, ennek egyik oka az, hogy az új tananyaghoz nagyon ritkán kapunk könyveket. A szlovákiai kiadók szinte egyáltalán nem foglalkoznak ilyen jellegű kiadványokkal. Akinek szakirodalomra van szüksége, csak a régi könyvek közül válogathat.- Úgy látom,, könyvárusítással is foglalkoznak.- Igen, szlovák és magyar könyveket egyaránt árusítunk, nemcsak Mit olvasunk? A könyvesboltban semmi sem kapható ebben a helyiségben, hanem a városban, az üzletközpont előcsarnokában is. Szép forgalmat bonyolítunk le, mert az olvasók másutt nemigen vásárolhatnak. A könyvesboltban jóformán semmi sem kapható.- Milyen könyvek a legnépszerűbbek?-A legkelendőbb a szépirodalom. Főleg a magyar. A szlovák nyelvű könyvekből valamivel több van, de ezeket nem nagyon veszik...- Mi lett a sorsa az ún. politikai részlegnek, amely a változások előtt minden könyvtárban megtalálható volt. (a szerző illusztrációs felvétele)- Ezeket a könyveket egyszerűen leírtuk, a mi ötvennégyezer kötetünkből például körülbelül huszonhárom-huszonnégyezret. De nemcsak ez változott. Önállóbbak lettünk, ami egyrészt jó, mert csökkent a bürokratikus papírmunka - azelőtt egész irathegyet készítettünk a járás és a kerület számára -, másrészt viszont hiányzik a kapcsolat más könytárakkal és a könyvtári szakértőkkel.- Miből fedezik a könyvvásárlás költségeit?- A kiadásainkat a kölcsönzési díjakból fedezzük, a könyvtár működését egyébként a városi hivatal biztosítja. Kevesebb könyvet vásárolhatunk, mint azelőtt, de más könyvtárakkal összehasonlítva nem a legrosszabb a helyzetünk. Ez úgy lehetséges, hogy a tagsági és a kölcsönzési díj is magasabb a szokásosnál. Az előbbi évente tizenöt korona, az utóbbi a könyvek állapotától és kivitelezésétől függ. Régi, elhasznált szépirodalmi könyvekért egy koronát, az újabbakért kettőt számítunk fel. De az Elfújta a szélt például, amelynek egyetlen kötete kétszáznegyven koronába kerül, már öt koronáért kölcsönözzük. Ennyit kérünk az enciklopédiákért is. így az emberek jobban megbecsülik a kötetet. Elismerem, hogy egy nyugdíjas számára, aki egyszerre mondjuk öt könyvet visz haza, ez soknak tűnik. Vannak mások is, akik sokallják a két koronát egy szép új könyvért, de egy korsó sörért gondolkodás nélkül kifizetnek egy tízest. Mindennek ellenére a könyvtár látogatottsága jónak mondható. A helmeci emberek szeretnek olvasni. TÓTH FERENC 24 óra alatt németül?
