Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-12 / 108. szám
4 Sábád ÚJSÁG Családi kör 1993. május 12. Vallomások a családról .................................................................... GAZDÁLKODJ OKOSAN! én vallomásom a múltba nyúlik vissza. Főleg családunk anyai ágáról szeretnék írni. Anyámék négyen voltak testvérek, ő volt a legfiatalabb. De nemcsak úgy egy-két évvel. A legidősebb nővére, Juliska már 17 éves volt, amikor anyám született. A nagylánynak már udvarlója volt, s ha este a legény bekopogtatott, a kiskabát a kemence mögé rejtették, úgy szégyellte a nagyanyám a legkisebbet, édesanyámat. 'Persze, a baba felsírt, s be kellett vallani, hogy a nagylánynak ilyen kicsi húga van... Akkoriban szintén olyan lehetett a helyzet, mint manapság. Az embereknek idehaza nehezen akadt munkalehetőségük, ezért kénytelenek voltak elszegődni a gazdagabb urakhoz szolgálni. A nagybátyám Budapestre került, szakács lett, majd a katonaságnál, a kaszárnyában tiszti szakács. Elég ritkán járt haza, mert jól ment a sora. Elhívta Pestre Juliskát is, betanította a szakácskodásra. Ezután Juliska nénénk egy magas rangú katonatiszt otthonába került szakácsnőnek. Ezeknek nagy volt a baráti körük, estélyeket rendeztek, tehát a szakácsnőnek igencsak ki kellett tennie magáért. Egyszer Amerikából érkeztek vendégeik. Rokonok, akik hosszabb ideig náluk tartózkodtak. Elutazása előtt az amerikai nagyságos asszony ajánlatot tett Juliskának, hogy menjen el velük Amerikába, mert ott is szükség volna a magyar konyha ízeire, az 6 otthonukban. De nénénk bevallotta az idegen hölgynek, hogy neki a szülőfalujában komoly udvarlója van, akihez nemsokára férjhez megy. Az amerikai asszony azonban nem tágított, azt mondta ad fél év gondolkodási időt, s akkor Juliska írasson levelet, hogyan határozott. Rövidesen meg is volt az esküvő. A fiatalok a családdal laktak egy szobában, odahaza, olyan nagy volt akkor a szegénység. Ezért úgy határoztak, hogy nem szűkölködnek tovább, szerencsét próbálnak a nagyvilágban. Levelükre válaszként megérkeztek Amerikából a hajójegyek, s így elindultak a nagy útra 1903-ban. Mire odaértek, már lakás, hely, minden biztosítva volt mindkettőjük számára. Juliska házvezetőnő lett, a férje pedig egy hentesüzletben segéd. Teltek az évek, öt esztendő múlva már megengedhették maguknak, hogy hazajöjjenek látogatóba. Ez bizony nagy szó volt. A faluból hat férfi ment ki a kilencszázas évek elején Amerikába, de csak annyira vitték, hogy a hazafelé szóló hajójegyet tudták megvenni. Nagynénéméknek szerencséjük volt. Három lányuk született. Amikor tíz esztendő múlva (kiutazásuktól számított tíz év múlva) megint hazalátogattak, a gyerekeket is magukkal hozták. Anyám emlegette, hogy a lányokkal angolul beszéltek, azok nem is tanultak meg magyarul, mert ahol éltek, ott más magyar család nem lakott, s nem is tudtak senkivel az anyanyelvükön társalogni. Anyámmal rendszeresen leveleztek. Majdnem minden levélben leírták, hogy milyen jól megy a soruk, gazdagok lettek, később már saját üzletük, vendéglőjük volt. Küldtek fényképeket is. A lányok ezeken csodálatos ruhákba voltak öltözve. A régi leveleket és képeket ma is családi ereklyeként őrizzük. Juliska nénénk egyik levelének a végére ezt írta: „Szülőföldem szép határa, meglátlak-e valahára. Ahol járok, ahol megyek, mindenhol csak feléd nézek." A gazdagság sem tudta vele feledtetni a szülőföldjét, honvágya volt égés7 életében. Amikor apánk meghalt, nénénk levelet írt anyánknak, hogy elintézi a konzulátuson, s kísérőt küld, hogy a két nagyobb gyereket - mármint engem és a bátyámat - kivitesse Amerikába. Én akkor tizenkét éves voltam. De anyám nem egyezett bele. Később ismét hívta az egész családot. Anyánk nem mert velünk útnak indulni, úgy mondta, hogy félt a tengeri utazástól. Itthon maradtunk, talán a sors könyvébe így volt megírva. Később én szoktam levelet írni az amerikai nagynénénknek. 1956-ban mentem férjhez, ő küldte a menyasszonyi ruhámat is. Rá két évre meghalt, s csakhamar utánahalt a férje is. Egy idős szomszédasszonyuk írta meg, az egyedüli, aki tudott magyarul. Az unokatestvéreimmel sajnos, nem tartjuk a kapcsolatot, mert ők egyáltalán nem tudnak magyarul. A hatvanas-hetvenes években több alkalommal írattunk nekik angolul levelet, válasz egy levélre sem érkezett. Ez elég szomorú, de édesanyjuk rokonságát kitörölték az emlékezetükből. Talán a rokoni érzés és az anyanyelv egy tőről fakad, s ha az egyiket elsorvasztják, elhal a másik is?... Nem tudom elképzelni, hogy az ő gyermekeiket nem érdekli, honnan származnak a nagyszüleik? Vajon a gazdagságuk pótolja a rokoni érzést, az összetartást? Lehet, ha akkor mi is úgy döntünk, hogy kimegyünk hozzájuk, ma én is gazdag lennék. De hogy elégedettebb lennék-e az életemmel, mint így? Nem hiszem. Itthon vagyok a szülőfalumban, ahol mindenki ismer, ahol mindenkit ismerek és az anyám nyelvén szólhatok az enyéimhez, s azok megértik a szavamat és szeretnek. Üdvözlettel állandó olvasójuk özvegy Tóth Péterné, Kamocsáról A mai nadrágszíj-összeszorító világban különösen fontos, hogy tudjunk bánni a pénzzel, a család változó, egyszer kisebb, másszor nagyobb bevételével. Hiszen nemcsak a bevétel nagysága változik aszerint, van-e munkája minden családtagnak, hanem a kiskereskedelmi árak is. Sajnos, ezek úgy általában még inkább csak növekednek. De azért már akad egy-egy szezonvégi kiárusítás, átmeneti árcsökkentés. Ha van tartalékban egy kis pénzünk, akkor ilyenkor valóban ügyesen, takarékosan vásárolhatunk. De vegyük sorjában: Készítsünk költségvetést! Ma már senki sem fél egy kis könyveléstől, néhány közgazdasági fogalomtól. Ezért nyilvánvaló - de nem árt ismételni - mi is az a költségvetés? A jövedelmek és a kiadások összehangolt terve. Ahhoz, hogy tervezhessünk, tudnunk kell: mivel rendelkezünk, mire számíthatunk, és mindebből mire akarunk jutni. A családban eltérő igényű és természetű emberek különféle céljait kell összhangba hozni, s ez csak úgy lehetséges, hogy a vágyakat a lehetőségekkel együtt mérlegeljük. Gondolja végig az egész család együtt, mire költsenek először: új bútorra-e vagy nyaralásra? Mi az, ami feltétlenül fontos, mi az, amit jó lenne megszerezni és mi az, amiről le tudnak mondani? így értékük szerint rangsorolják a célokat. Az értékrend persze minden családban más és más - és nagyon jellemző. A közös megbeszélés arra is jó, hogy az értékkülönbségek jobban napvilágra kerüljenek. Ami kívánatos lenne: ha minden házasulandó fiatal pár már jó előre megtanulná összehangolni vágyait, céljait, elképzeléseit. így sok későbbi szemrehányásnak, veszekedésnek vehetnék az elejét. S talán - közös felelősségre építve - szilárdabb lenne a házasság is. Állandó és változó kiadások Havonta állandó, rendszeres kiadásaink általában a következők: lakás, fűtés, világítás (rezsi), élelmiszer, testápolás, tisztítószerek, közlekedés, adó, biztosítás, kölcsöntörlesztés, rádió, tévé, telefon, újság, óvoda, napközi díj, házon kívüli étkezés (iskola, üzemi étterem) zsebpénz. Nem rendszeresen változó kiadások Ezek aszerint alakulnak, hogy mikor mire futja, milyen váratlan vendégeket kell ellátni, milyen meghívásnak kell eleget tenni, esetleg esküvőre vagyunk hivatalosak stb. Ide sorolhatjuk a ruházkodást, az orvost, a gyógyszereket (vitaminokat, kímélő ételeket), a háztartási gépek vásárlását, az üdülést, a szórakozást, a sportszerek vásárlását, a nagyobb, értékesebb kiegészítő bútorok, lakásdíszítők vásárlását stb. A havi jövedelemnek fedeznie kell a rendszeres kiadásokat, és emellett félre kell (kellene) tennünk egy összeget - ún. biztonsági tartalékot. Az állandó kiadások összege általában havonta azonos. Ezt plusz a biztonsági tartalékot összeadjuk, kivonjuk a család havi jövedelmének összegéből, és a megmaradt összeget használhatjuk fel a nem rendszeres kiadásokra. Rossz a fordított módszer: ha előbb veszünk ruhát, szőnyeget, lemezeket, s majd a maradék pénzből igyekszünk fedezni a többit. Persze, gyakran közbejön valami: ilyenkor a költségvetés bizony felborulhat. Főleg, ha hiányzik a biztonsági tartalék. Legkényelmesebb (és legbiztonságosabb), ha az állandó kiadásokat átutalási betétszámláról fedezzük. Ha nem, akkor szigorúan tegyük külön borítékba a lakbérre, villanyszámlára stb. szánt összegeket. Van, aki a rezsi mellett először az élelmiszerre kiadható pénzösszeget határozza meg, s van, aki a maradék-elv szerint gazdálkodik: élelmiszerre annyit költ, amennyi marad. Ez a gyakorlatban sokszor úgy fest, hogy a hó elején rántott hús és narancslé (vagy alkohol) és a hónap végén már csak víz és zsíros kenyér jut. Ezért jobb, ha az élelmiszer-vásárlásra szánt összeget is meghatározzuk. Hogy a család kosztja változatos legyen, a drágább és az olcsóbb ételek váltogassák egymást. Ha az egyik nap többet adunk ki, a másikon próbáljuk megtakarítani, megspórolni a kiadásokat. Ezért érdemes nagy vonalakban eltervezni a heti étrendet, s a mélyhűtőbe tárolni úgy, hogy a gazdaságos főzés-étkezés alapelveit betarthassuk. Sok kicsi sokra megy Nyomban rájövünk erre az igazságra, ha egyszer sem sajnáljuk a fáradságot, és egy hónapon át minden kiadásunkat felírjuk. Fiatal házasok különösen sokat okulhatnak ebből a módszerből. Kiderül, mennyibe kerül a házon kívül fogyasztott üdítő, fagylalt, cigaretta - s ebből egyúttal az is, min, hogyan lehetne takarékoskodni. Az árak változnak, ezért a költségvetést időről időre újra át kell gondolnunk. Nem jó, ha csak egy családtag kezeli a pénzt és egymaga dönt a felhasználásáról. Közös a felelősség! •|S f-J&y ^ tz ■ m ' m I fmm 'JL 4 m i \- éS1éE> ' * ■. ''A- -- , Ez a kép az Amerikába kivándorolt nagynénémet és családját ábrázolja a saját üzletük előtt 1920-ban. HÁZIORVOS A vitaminok ismertetését folytatva a D-vitaminról tudnunk kell, hogy a szervezet kalcium- és foszforanyagcserójét szabályozza, elsősorban ezek felszívódását segíti elő a belekből. Normális csontfejlődés csak megfelelő D-vitamin-ellátás mellett következik be. Hiányában a csontok mésztartalma csökken, hajlékonyabbá válnak, és a megterhelések hatására elgörbülnek. így jön létre az ún. angolkórnak nevezett betegség. Nálunk az angolkór súlyos formái már csak nagyon ritkán fordulnak elő, de a vitaminhiány még előfordul. Ennek az a magyarázata, hogy a szervezet D-vitamin szükségletét a táplálékkal felvett D-vitamin nem fedezi. Ez a napfény ultraibolya sugarainak hatására magában a szervezetben is keletkezik elsősorban a bőrben elég nagy mennyiségben előforduló, a D-vitamin előanyagának tekinthető koleszterin származékból. Azoknál a gyermekeknél keletkezik D-vitaminhiány, akik keveset vannak szabadban, s kevés napfény éri őket. Ilyenkor előfordulhat, hogy hiányos vitaminellátottságuk a csontok fejlődésének kisebb zavarait idézheti elő. A napfényt kvarclámpával is pótolhatjuk, ám csak orvosi előírás szerint az erős sugárhatásuk miatt. Sajnos, az ún. ózonlyuk miatt ma már a napfürdőzés is veszélyes. A déli órákban egyáltalán, délelőtt és délután is csak erős fényvédő krémekkel, napszemüvegben, a fejet védő szalmakalapban ajánlatos napozni. De erre még a későbbiekben visszatérünk, A D-vitamin-szükséglet a táplálékok vitaminképző hatásával is fokozható, mert ezekben nemcsak A-vitamin, hanem a D-vitamin előanyaga, az úgynevezett ergoszterin is megtalálható. Az ergoszterinnek az a sajátossága, hogy úgy mint a koleszterin, ez is az emberi szervezetben, az ultraibolya sugarak hatására alakul át D-vitaminná. A D-vitámint ipari úton az ergoszterin besugárzásával állítják elő. A leggazdagabb D-vitamin-forrás a halak mája, illetve az azokból készült olajos kivonatok. Ma már az A- vitaminhoz hasonlóan a D-vitamin pótlása is cseppek vagy drazsék alakjában - orvosi előírásra - történik. A D-vitamin-szükséglet meghatározása meglehetősen nehéz, teljesen egyéni. Nemcsak a növekedésben lévő gyermekeknek, hanem a terhes nőknek is meglehetősen nagy mennyiségű D-vitaminra van szükségük. Az E- és a K-vitamin is fontos szerepet játszik a szervezet egészséges, normális működésében. Az E-vitamint elsősorban a gabonamagvak, illetve az ezekből készült olajak tartalmazzák, a K-vitamint pedig a zöldfőzelékek. Ez azonban nemcsak a táplálékkal kerülhet a szervezetbe, maguk a bél baktériumai is elő tudják állítani és a bélből felszívódik. Ennélfogva K-vitaminhiány csak akkor fordulhat elő - amikor a bélből a felszívódás zavara áll fenn. Ilyenkor (bélbetegségek esetében, öregkorban) az orvos drazsé formájában adagolhat megfelelő mennyiségű K-vitamint. Most, amikor előttünk a nyár. s olcsóbb a zöldség és a gyümölcs, használjuk ki a természetes vitaminforrásokat. Tabletta, drazsé és cseppek formájában ilyenkor csak az fogyassza a vitaminokat, akinek ezt az orvos előírja. Az öregedést késleltető, szervezetet regeneráló készítményekről (pl. a ginnsengyökérből) készült tea, az ásványi sókat, nyomelemeket tartalmazó ún. multivitaminokról, a Geriavitról és a Pregnavitról a továbbiakban szólunk. Dr. Cs. J. KÍMÉLETESEN A VITAMINOKKAL! Zöldségek C-vitamin-vesztesége %-ban hűtőszekrényben +4 °C-on szobahőmérsékleten +20 °C-on 1 nap 2 nap 3 nap 1 nap 2 nap 3 nap karfiol 5% 8 % 9 % 14% 25% 33% zöldborsó 5% 10% 12% 16% 32% 41 % zöldbab 21 % 30 % 35 % 30% 44% 50% spenót 23% 32 % 38 % 37% 58% 65% saláta 25% 35 % 42 % 19% 35% 50% Pincében +2-+3 °C-on 1 hó 2 hó 3 hó 4 hó 5 hó 6-9 hó zeller 10% 18% 24% 30% 34% sárgarépa 21 % 37 % 47 % 55% 61 % burgonya 10% 20 % 29 % 35% 42% 50-63 % fejes káposzta 5% 10% 15% 19% 20% mélyhűtés -18 C-on 1 hó 2 hó 3 hó 4 hó 5 hó 6 hó 7 hó 8 hó 9 hó 10 hó brokkoli 0,5 % 1 % 2 % 4 % 5 % 6% 7% 9% 11 % 13% zöldborsó 3 % 4 % 6% 8% 12% 14% 16% 19% 22% 25% spenót 3 % 5 % 7% 12% 15% 19% 22% 25% 30% 33% karfiol 5% 10% 12% 15% 22% 26% 40% 46% 55% 55 % zöldbab 5 % 8 % 12% 15% 22% 25% 30% 35% 40% 46% Készételek vitaminvesztesége melegen tartás hűtés fagyasztás+70—h80 cC-on +2-+4 °C-on-18—25 C-on 1 óra 2 óra 3 óra 4 óra 1 nap 2 nap 3 nap 4 nap 2 hó 4 hó 6 hó 8 hó C-vitamin 8% 15% 22 % 30 % 5 % 12% 20% 27% 11 % 22% 35% 49% B,-vitamin 5% 9% 13% 18% 2% 4 % . 7 % 9 % 8% 13% 20% 27% B2-vitamin 3% 5% 8% 11% 2% 3% 5% 7% 4% 8% 11% 14%
