Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-10 / 106. szám

4--------------------------------------------------------------------------------------------------------------.------------—--------—-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1993. május 10. Belföld —........................... i „Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda", avagy: Bársonyos etnikai tisztogatás szlovák módra „Tisztázatlan még, hogy milyen lehetőségei és módjai vannak egy-egy tantárgy (tantárgyak) szlovák nyelvű oktatásának a magyar tanítási nyelvű iskolákban. Néhány szakközépiskolában (osztályban), melynek tanítási nyelve magyar, a helyi viszonyokhoz és személyi feltételekhez igazodva előfordul ilyesmi, ez a tény azonban nem lehet az egyetlen eldöntője egy ilyen bonyolult problémának. A szakmailag megalapozott eljárás azért is fontos, mert e szándék megvalósításának kísérlete az elmúlt húsz év során kemény megnemértésbe ütközött. A központi szervek (CSKP) utasítása és szándéka, hogy a tantárgyakat a magyar tannyelvű iskolákban ne magyarul tanítsák, kétszer (1978-ban és 1984-ben) sem járt sikerrel, mivel a társadalmi és szülői nyilvánosság nem fogadta el azt. Az adott problémát ezért jól képzett szakembereknek, vagyis szociológusoknak, pszichológusok­nak, nyelvészeknek és pedagógusoknak kell megítélniük mind az elmélet, mind a gyakorlat szempontjá­ból, nekik kell nyilvánvalóvá tenniük és kidolgozniuk a végrehajtási eljárást a tervezetek kísérleti megvalósítására, főként az eljárás menetére vonatkozóan.“ A nyelvtudásszint csak ürügy Az idézet a Szlovák Köztársaság Iskolaügyi. Ifjúsági és Sport­minisztériuma 1991 novemberében kidolgozott anyagából való, mely az „Intézkedések a nemzetiségileg vegyesen lakott terüle­tek iskolái tanulóinak nyelvtudás-javítása érdekében“ címet viseli, s a fenti fejezetet követő határozatok közt olvasható, hogy a végrehajtásra vonatkozó anyagoknak 1992. december 31 -ig kell elkészülniük, a kísérleteknek a kiválasztott iskolákban pedig az 1993-1994-es tanévben kell elkezdődnie. Nos, a „megbízott szakcsoport" a minisztérium alapiskolákért felelős igazgatója, Hánová asszony elé már beterjesztette a pontosított javaslatválto­zatot - melyről az illetékesek azt állítják, hogy csak „munkajel­­legű“, Kucera miniszter pedig a szlovák parlamentben nyilváno­san cáfolta, hogy létezik ilyesmi - s ennek az anyagnak a minisz­tériumi észrevételezése a tervek szerint most, május második felében zajlik majd le. A végre hozzánk is eljutott anyagok alapján teljesen nyilván­való, hogy az újabb merényletet a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák ellen még az „első, szabad választások" alapján létrejött kormány programnyilatkozata értelmében és a meghozott nyelvtörvény figyelembe vételével dolgozták ki. Szabadon és demokratikusan - ahogy mostanában mondani szokás -, de ugyanazt akarva, amit a pártállam kétszer is hiába akart. Nyilván­való tehát, hogy az új hatalom sem változott e tekintetben a nemzeti kisebbségek jogállását illetően. Amikor tehát a jelenlegi kormány, a jelenlegi országvezetők azzal érvelnek a világ előtt, hogy sehol másutt nincs olyan kisebbségi iskolarendszer, mint nálunk a magyaroké, az érveik mögött az is megbújik, hogy sehol másutt a világon nem sikerült korábban egyetlen nemzeti kisebb­ségnek sem legalább részben sikeresen szembeszállnia a hata­lommal és az asszimiláció leggyilkosabb fegyverével. Aki ugyanis az iskoláinkat akarja felszámolni, az anyanyelvű oktatást akarja bennük megszüntetni, a nyelvünket akarja kitépni. Aki erőszako­san, kormányzati rendelettel akarja magyar tanítási nyelvű isko­láinkból kitiltani anyanyelvűnket - eleinte „csak" - a természettu­dományi tantárgyak óráiról, az erőszakosan siettetni akarja asszi­milációnkat, nemzetváltásunkat. A létezésünkre tör, iskoláinkon és óvodáinkon keresztül bársonyos etnikai tisztogatásba kezdett ellenünk, hogy ma divatos és érthető kifejezéssel szóljak. Egy kis emlekezeHrissffó Az elképzelés a bilingvális oktatásról, ahogy ma nevezik: az alternatív iskoláról 1991-es keltezésű. A „liberálisabb" a tolerán­sabbnak tartott szlovák hatalom idejéből ered, abból az időből, amikor az egyik oktatási miniszterhelyettes magyar nemzetiségű volt (Tóth János - FMK-MPP). Hogy ennek a tervezetnek a léte mégsem került a nyilvánosság elé, az elgondolkoztat. A fények­hez tartozik ugyanis, hogy 1978-ban, illetve 1984-ben a hasonló tervezetek ellen csak azért léphetett fel sikeresen a magyar kisebbség, mert az ilyen tervezetek időben eljutottak hozzá. Jórészt azok segítségével - mégha ezt tagadták is -, akik „házon belül" hozzájutottak az ilyen anyagokhoz. Nem a jelen, hanem a történelem feladata lesz eldönteni, a szlovákiai magyarság sorsának, létének alakulásában milyen szerepet játszik egy-egy generáció, egy-egy eszmevilág, szellemtörténeti áramlat. Egy azonban biztos: a döntő most is az lesz, életösztönünk, megmara­dási akaratunk kerekedik-e felül bennünk, vagy feladjuk a harcot s lehajtott fővel elindulunk az alternatív iskolák formájában megásott sióink felé. Mert a hatalom, mely most részesíteni akar bennünket az „alternatív iskolák" áldásaiban, pontosan tudja, mit cselekszik. Ahogyan tudja, hogy nem foglalhatta alkotmányba a magyar, iskolák bezárását, úgy azt is tudja, nem rendelheti el egy iskolatörvénnyel sem ugyanezt. Kifinomultabb eszközökhöz folya­modik. E „kifinomultabb eszközt" az 1989-es novemberi fordula­tot megelőzően magánemberként, egymás közt úgy neveztük: suttogó terror. A bársonyos forradalmat követően hangosan is beszélt róla az ország. Elemezte a jellemzőit: a kölcsönös gyanakvás, a kölcsönös veszélyeztetettség, a megfoghatatlan ellenség emlegetése, az állandó bizonytalanságban tartás, a beteges bizalmatlanság volt a suttogó terror hatékony táptalaja. Ma pszichológiai háború folyik. A ma politikusai ennyivel többet tudnak, mint a múlt rendszeréi. Szakembergárdának adták felada­tul a módszer kidolgozását, mely megtörheti a spontán polgári ellenállást, mely Trianon óta még mindig felébredt a szlovákiai magyarságban, ha iskolái forogtak veszélyben. Most szociológu­soknak, pszichológusoknak kellene vizsgálniuk a várható tömeg­lélektani és társadalmi hatásokat, s előre meg kellene fogalmaz­niuk, hogyan lehet a kitűzött cél kedvező fogadtatása érdekében manipulálni az érintetteket. Ez a kérdés szó szerint így fogalmazó­dik meg az említett anyagban: „A tantárgyak más nyelven való tanítása, mint az adott iskola tanítási nyelve, bonyolult társadalmi, lélektani, valamint nyelvi és pedagógiai probléma is. A probléma bonyolultsága pedig főleg akkor válik nyilvánvalóvá, ha ezt az oktatási formát frontálisan teljes korcsoportoknál (évfolyamokban) akarják bevezetni, figyelmen kívül hagyva a tanulók és szüleik érdekeit.“ A továbbiakban pedig az anyag szerzői kijelentik: az ilyen oktatás kihatása a diák mentális fejlődésére számunkra ismeretlen; s ugyanígy arra vonatkozóan sem született még hiteles tanulmány, a társadalomtudományi vagy a természettudo­mányi tantárgyak más nyelvű tanítása alkalmasabb-e a cél megvalósítására. Mindezek ellenére folyik az országos propaganda arról, hogy a szlovákiai magyar ember legfőbb feladata a tökéletes szlovák nyelvtudás. S hogy bizony ezt számára a magyar tanítási nyelvű iskolák nem adják meg. S jön a hatalom a maga kényszerítő eszközeivel, hogy segítsen rajtunk, mégha mi nem kérünk is az ilyen segedelemből. Az ilyen jótétemény áldásait ugyanis híven tükrözi, hová jutott az ukrán-rutén iskolaügy Szlovákiában. Csők az asszimilációt gyorsítja A szlovák oktatási minisztérium nemzetiségi iskolákról szóló belső tájékoztató anyagának adatai szerint (a múlt és részben a mostani tanév) Kelet-Szlovákia szlovák és ukrán-rutén lakos­ság által lakott területein a Svidníki járásban 12,2%, a Humen­­néiben 11,3, a Vranov nad Toprou-iban csak 0,7% ukrán-rutén lakos él. Az 1992-93-as tanévben ukrán tannyelvűként tartottak nyilván 48 óvodát, 15 alapiskolát, 6 szakközépiskolát, 3 gimnáziu­mot és 2 szakmunkásképzőt. 27 további iskolában voltak osztá­lyok, melyekben ukrán nyelvet is tanítottak. Ugyanezen tájékozta­tóban - három oldallal hátrább - olvasható, hogy az „ukrán tannyelvű óvodákban kétnyelvű nevelés folyik. Anyanyelven folyik az anyanyelvi és a zenei nevelés, a többi nevelési tárgy tannyelve a szlovák.“ Az utóbbi három évben is tovább csökken az ukrán óvodába beíratott gyermekek száma. Az alapiskolák helyzete a következő: 13 önálló ukrán tannyelvű iskola létezik, további két alapiskolában pedig vannak osztályok, amelyekben az ukrán nyelvet is tanítják. „Összesen 80 osztály­ban 1232 tanuló tanul ukrán iskolában (1 - 8. évf ). Ezek az iskolák kétnyelvűek. Anyanyelven oktatják bennük az anyanyel­vet, a zenét, a képzőművészetet, a környezetismeretet és honis­meretet (1-4. oszt.); a felsőtagozaton a zenét, az állampolgári nevelést, a képzőművészetet, kétnyelvűén pedig a földrajzot és történelmet. A többi tárgy tannyelve a szlovák. Huszonhét további alapiskolában tanulható még ukrán nyelv választható tantárgy­ként. Az ukrán iskolákban az anyanyelvi és zeneórákon ismerked­nek meg a gyerekek saját kultúrájuk és hagyományaik egyes elemeivel. Az ukrán iskolák a 60-as években váltottak tanítási nyelvet, akkor lépett az ukrán helyébe a szlovák. Az iskolák, az osztályok és tanulók egyre csökkenő száma azt jelzi, ezek az iskolák fokozatosan elhalnak, ami egyenes kihatással van az ukrán nemzeti kisebbség létezésére is. Ezt az állapotot elsősorban az okozza, hogy bonyolult történelmi fejlődése miatt e nemzetiségben nem alakult ki szilárd nemzettudat, ami közvetlen módon kihat arra, hogy az ukrán nemzetiségű állampolgárok nem élnek az anyanyelvű művelődés lehetősé­gével. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szülök részéről csökken az érdeklődés az ukrán nyelvű tanítás iránt. Az ukrán tannyelvű középiskolák esetében az utóbbi években az a helyzet stagnál. Általános jelenség, hogy fokozatosan csökken a diákok száma, ami az alapiskolai források apadásával magyarázható. Az 1992-93-as tanévben 259 diák jár ukrán tannyelvű gimnáziumba, 354 pedig ilyen középiskolába. A tan­nyelv természetesen a középiskolák esetében is úgy értelme­zendő, mint az alapiskolákéiban. Az írás elején említett minisztériumi anyag foglalkozik az ukrán iskolákban elért ukránnyelv-oktatási eredményekkel. Általában véve jónak tartja az elért eredményeket, melyek azonban a helyi adottságoktól függően rendkívül eltérőek. A tanulók általában elsajátítják a hangtani, az alaktani és mondattani ismereteket, ezeket azonban sok iskolában „nem képesek sikeresen fel­használni közlésük nyelvi és stilisztikai megfogalmazása­kor“. Magyarán: nem tudnak ukránul beszélni. A szlovákiai ukrán-rutén nemzeti kisebbség sorsa kísértetiesen emlékeztet a magyarországi szlovákságéra. A párhuzamok pon­tosan követhetők. A nem elég szilárd nemzettudat ugyanúgy, mint az anyanyelvű iskolák kétnyelvűvé tétele a 60-as években. E tapasztalatokból - de még számtalan volt szocialista és nem­volt szocialista ország hasonló tapasztalatából - annyi már most is leszűrhető lenne, hogy a kétnyelvű, mondjuk úgy: alternatív iskola arra jó, hogy elsorvassza a nem többségi nemzethez tartozók anyanyelvét, fokozatosan pedig asszimilálja a teljes nemzeti kisebbséget. Egyéb hasznát a kétnyelvűségnek még senki nem tudta felmutatni. Ez a „kétnyelvűség“ nem azonosít­ható nyelvtanulással. E „kétnyelvűségben" ugyanis a gyermek fogalmi készletének egy részét az egyik, más részét kizárólag a másik nyelven rögzíti, építi be gondolatvilágába, tehát van amit csak az egyik, van, amit csak a másik nyelven képes kifejezni. (Ez nem azonos mondjuk azzal, amikor egy vegyes házasságból származó gyermek egyik szülőjétől az egyik, a másik szülőjétől a másik nyelven tanulja meg - teljesen természetes módon - a fogalmakat és a világ dolgainak néven nevezését.) E nyelvi felemássághoz társuló személyiségi és tudatzavar kizárólag arra jó, hogy meggyorsítsa a nyelvváltás és a nemzetváltás ütemét. Ha tehát a fentiekben idézett minisztériumi anyagokban ez a jelenség megfogalmazódott - lásd az ukrán iskolák elemzését! -, s ennek ellenére a főhivatal ugyanezzel a módszerrel akarja megmételyezni a még teljesen anyanyelvű magyar tanitási nyelvű iskolákat is, semmi kétség nem fér a főhivatal és a kormány szándékaihoz. Ez a szándék bűn. Célja a szlovákiai magyarság felszámolása. Ahány magyar iskolában nyílik szeptemberben „alternatív osz­tály“, annyi helyen indul meg Szlovákiában a „bársonyos“ etnikai tisztogatás. N. GYURKOVITS RÓZA Szabad ÚJSÁG 5 Villant József: „Irodánkhoz bárki bizalommal fordulhat“ (A szerző felvétele) A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Területi Választmányának kezdeményezése Területi iroda Nagycsalomján Nagycsatomján április elsején a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Területi Választmánya ügyintéző irodát nyitott. A való­jában egyetlen helyiségből álló iroda a községi hivatal épületében található. A helyiséget Vanda Péter polgármester bocsátotta a területi titkárság rendelkezésére.-A mozgalom helyi alapszervezetének vezetője megkért - újságolta Vanda Péter -, hogy amennyiben mód van rá, biztosítsak a számukra ügyintézések lebonyolítására alkalmas irodahelyiséget. Mi örömmel adtunk helyet a kérésnek, hisz a szervezet minket, magyarokat képvisel. Meg aztán - bevallom őszintén - egy kis hírverés sem árt a falunak, jó hallani, ha valahol szóba kerül, hogy ,,lám-lám az apró Nagycsalomján MKDM-iroda működik. “ Persze, sietett még hozzátenni, szó sincs valamiféle kivétele­zésről, „amíg a készlet tart“, más pártoknak és szervezeteknek is segítünk. Az iroda vezetője Villant József. Mint a fiatalembertől megtud­tam, valójában nemcsak a Nagykürtösi járás huszonkét alapszer­vezete tagságának, hanem a Losonci és a Rimaszombati járás polgárainak az ügyeit is intézi.- A járásszékhely, Nagykürtös tőszomszédságában nincs magyar falu — magyarázta az irodavezető —, ezért döntött a választmány úgy, hogy híveinkhez, tagságunkhoz közelebb kell helyiséget találnunk. Rendkívül örülök, hogy a polgármester úr a segítségünkre sietett. A döntéshozatalkor talán az is segített, hogy területi választmányunk megbízott vezetője helybéli, nagycsalomi lakos. Az iroda egyik legfontosabb feladata az információk áramlásá­nak elősegítése. Villant József, mint már szó is volt róla, a Losonci és a Rimaszombati járás koordinátora is.- Sajnálatos - tudtam meg a titkárság irányítójától -, hogy a Rimaszombati járásban mozgalmunk mindössze egyetlen alap­szervezete működik. Persze a Losonci járásban sem sokkal jobb a helyzet. Itt, ha pontosak az információm, négy alapszervezet létezik. Célunk, hogy a vidékünkön zajló történésekről első kézből kaphasson hírt, megbízható információt a mozgalom irányító testületé. A polgárok bátran keressék hát fel gondjaikkal, bajaikkal az irodát, ha nemzeti hovatartozásukat, hitüket vagy az alapvető emberi jogokat sértő intézkedéseket tapasztalnak környeze­tükben. .- Persze - sorolta tovább érveit Villant József - a Nagykürtösi járásban sem minden alapszervezet egyformán aktív. A huszon­két egyesület közül csupán tíz-tizenkettő valóban jó, három-négy meg jószerével csak vegetál. Szívesen közvetítem az emberek észrevételeit, de nem szeretnék mások, az alapszervezetek, a választott vezetők helyett dolgozni. Az, hogy már idáig is eljutottunk, - ezt mindenképpen el kell mondani - legfőképp épp a választmányunk vezetőjének, a nagycsalomi Gyurkovics Máriá­nak köszönhető. Még egy fontos dolgot szeretnék elmondani - említette -, történetesen azt, hogy mozgalmunk tagja lehet nem katolikus, tehát más vallásé polgár is. Erre elsősorban a Rimaszombatban és környékén élők figyelmét szeretném mindenképpen felhívni. Jó lenne, ha magyarjaink tudatosítanák végre a magyar és a szlovák kereszténydemokrata mozgalom közti különbségeket. Senki számára nem lehet mindegy, hová, melyik párthoz vagy mozgalomhoz csatlakozik. A magyarságvállalás egyik szép bizo­nyítéka, ha az ember a mi szervezetünk tagjává válik. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy az nem is magyar, aki nem mozgalmunkat választja... Az iroda vezetője a magyarlakta községek nem katolikus vagy nem hívő polgármestereivel is szeretne minél jobb, minél gyümöl­csözőbb kapcsolatot kialakítani. Az emberekben, említette továbbá, még ma is élnek a negyven­­egynéhány esztendő alatt meggyökeresedett tilalomfák. Az egyik alapszervezetük vezetője például elmondta, attól fél, hogy ha aktívan fog tevékenykedni, kidobják az állásából.- Jellemző a járásunkban uralkodó demokratikusnak mondott állapotokra - összegezett Villant József -, hogy a választásokon a magyar koalíció a második helyen végzett, mindez azonban korántsem mutatkozik meg a vezető tisztségek elosztásában. Az iroda vezetőjének köznapokon délelőttönként van fogadó­napja. Ez alatt az idő alatt bárkit szívesen fogad. S természetesen nem csupán közvetlenül a mozgalmat érintő vagy a keresz­ténységgel kapcsolatos kérdésekkel lehet felkeresni. Többek között a vállalkozók érdekében is szót kíván emelni. A titkárság a 0854-es hívószámmal a 94374-es telefonszámon hívható. ZOLCZER LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents