Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-03 / 101. szám
1993. május 3. Napjaink Szabad ÚJSÁG 5 Kutyaharapást szőrével vagyis húskombinát kisvágóhíddal Nem elég a bátorság, vakmerőség kell hozzá! Születésnapi készülődés Fülek nemsokára 750 éves lesz... Kések villannak, bárdok csattannak, ki ezt, ki azt hasít ki-le a félből, míg minden rész, darab: fej, comb, karaj, oldalas, zsírszalonna, csülök, köröm a megfelelő halomra kerül. A további megmunkálás, feldolgozás során a sertésdarabhalmok vagy negyvenféle húskészítménnyé változnak, esetleg füstölőre kerülnek. Szarka Igor, a Polymark Kft. egyik tulajdonosa helyiségről helyiségre kalauzol. A darabolóból átmegyünk a húskészítményeket gyártó részlegre, majd a füstölőt és az üstök helyiségét vesszük sorra, végül a hűtőbe és az üzemi konyhába is betekintünk. Mert hiába kicsi, alig negyven személyt foglalkoztat ez a vágóhíd, a rövidesen két műszakra áttérő üzemben az étkeztetésre is gondolni kell.- A vágást februárban kezdtük, napi tizenhat darab hízósertéssel és négy vágómarhával. Jelenleg naponta már 50-60 sertést és 5-6 vágómarhát dolgozunk fel. A kereslet szinte napról napra nő, így rövidesen további harminc százalékkal szeretnénk növelni a termelést, de ehhez még újabb beruházásokra is szükség lesz. Nem kis gond, ugyanis olyan bankot, amelyik hitelt tud adni, nehezen talál az ember. Közben kiérünk az udvarra. A felújított, kibővített épületeken látszik a friss kőművesmunka. A fehér falak, betonutak már sejtetik, ha befejezik a környék rendezését és kizöldül a fű, akkor Felsőszeli egykori műanyagüzemének helyét egy minden igényt kielégítő és szennyvíztisztítójával és környezetvédelmi szempontoknak is megfelelő kisvágóhíd foglalja el. Az irodában Drahomír Ostradecky társtulajdonos és Csandal Tibor igazgató is csatlakozik a beszélgetéshez. így folyamatos az eszmecsere, mivel hármójuk közül legalább egyikük mindig szabad, akit éppen nem keresnek telefonon, akinek nem kell valamit aláírnia, esetleg személyesen megbeszélni a legfontosabbakat az irodába benyitó ügyféllel. Olykor öten, hatan, sőt nyolcán vagyunk a kis irodában, ahol percek alatt vágóállatok életének hosszáról, hasított félsertések, tőkehús és húskészítmények szállításának időpontjáról határoznak. A vásárlók többsége a környéken érdekelt hentes, boltos, vagy a félsertéseket feldolgozó vállalkozó, de már vannak dunaszerdahelyi, sőt pozsonyi üzletfeleink is.- Kapósak lettünk - nyugtázza az iroda forgalmával kapcsolatos észrevételemet az igazgató. - Ezt egyrészt termékeink minőségének, másrészt árainknak köszönhetjük, ugyanis olcsóbbak vagyunk, mint a környező húsüzemek. Annak ellenére, hogy a vágóállatok kilójáért ugyanannyit fizetünk. Ellátási problémáink nincsenek. Ami és amennyi kell, azt eddig a környező mezőgazdasági szövetkezetektől és állami gazdaságoktól maradéktalanul megkaptuk. Tudják rólunk, hogy számláinkat legkésőbb két héten belül kiegyenlítjük, de az sem ritkaság, főleg fizetési napokon, hogy az átvett állatokért azonnal fizetünk. A nehéz pénzügyi helyzetben lévő üzemek az ilyen megbízható partneri viszonyért cserébe a mi kéréseinket is rugalmasan intézik.-Az élet ugyanis nem olyan, amilyennek azt a miniszter urak látják. A szövetkezetben az emberek fizetést akarnak, mert pénzből élnek. így ha adom a bankót, kapok vágóállatot, ha nem, nincs sertés, marha, és elhagynak az ügyfeleim, mert nem akkor szállítom a húst és a húskészítményeket, amikor kérik.-Kemény élet ez, nem bátorság, hanem vakmerőség kell az ilyen vállalkozáshoz - summázza Szarka Igor társa szavait. - Ez a rendszer inkább kedvez a politikusoknak, mint a vállalkozóknak. Néhány tízmilliós hitellel és lízingszerződéssel a váltunkon, a bank kamatigényeivel, az adóhivatallal és felemás törvényekkel a hátunk mögött a legkisebb hibánkért is drágán fizethetünk. Még szerencse, hogy nemcsak a feldolgozó részlegekre, hanem a pénzügyi és jogi ügyek vitelére is megfelelő szakembereket találtunk. Nemcsak a rugalmasság, az igényekhez való gyorsabb igazodás és az alacsonyabb árak jellemzik ezt a kisvállalkozást. Saját receptek szerint előállított új húskészítményekkel is szeretnének rövidesen előrukkolni. Példaértékű, ahogy a piac igényeihez igazodtak. Péntek helyett vasárnap dolgoznak, hogy a megrendeléseket már hétfő reggel maradéktalanul és friss áruval elégíthessék ki. Bár termékeik értékesítésével nincsenek gondjaik - a kereslet a legoptimálisabb reményeket is felülmúlja -, már azon gondolkodnak, hogy a Polymark néven miként szerezhetnének maradandó hírnevet és elismerést. Terveiket a valódi piacgazdaság szellemében formálják, amikor a vevő azért tér be egyik-másik húsboltba, mert ott egy bizonyos vágóhíd, húsüzem termékeit árusítják. Az igazgató szavai bizonyítják, hogy itt kezdődik az, ami már nemcsak rajtunk múlik.- A valódi piacgazdaságtól sajnos egyelőre messze lemaradva kullogunk. Hiába tudjuk, hogy nekünk a minőséggel és az árakkal kell meghódítani a piacot, ha nincsenek olyan törvények és rendeletek, amelyek ilyen szempontból termékeinket védenék. Nem léphetünk közbe, és sajnos helyettünk az ellenőrzés sem teszi meg a szükséges lépéseket, ha valaki a húskészítményeket együtt szállítja a mosóporokkal, vagy a boltban zöldség szomszédságában árulja, esetleg a gyorsan színeződő készítményeket hűtőkocsi helyett naptól átforrósodott autóban szállítja. Azt sem tudjuk befolyásolni, hogy a kereskedő, a boltos a tőlünk olcsóbban vásárolt húskészítményeket a boltjában olcsóbban árulja. Az árak azonos szintre emelésével megölik azt a szükségszerű és egészséges konkurenciát, aminek a vágóhidak számának növekedésével a húspiacon előbb-utóbb meg kell jelennie.- Valami megoldás, remény a piaci szellem meghonosítására azért létezik. Vagy nem? - firtatom.- Céljainkat nem adtuk fel, de elérésük nem lesz könnyű, az biztos. Hiteleink és kamataink, lízingkölcsöneink visszafizetéséhez fel kell futtatnunk a termelést. Ha ezt megtettük, akkor már üzleti kapcsolataink további formálására is több figyelmet fordíthatunk. Elsősorban azokkal a kereskedőkkel, boltosokkal számolunk, akik nem akarnak máról holnapra meggazdagodni. Ilyen üzletfelekkel minden bizonnyal eljutunk egy minket is kötelező megállapodáshoz, miszerint megfelelő reklámozással, csak a mi termékeinket fogják árusítani. A mi termelési árainkhoz mért kiskereskedelmi árakon. Úgy, ahogy az a helybeli húsboltban már természetes. Itt kezdődik az, hogy a vevő azért megy abba a bizonyos boltba, mert ott Polymark termékeket kap. Ilyen célt szolgál galántai tervünk is. Még az idén Polymark szakboltot és gyorsétkezdét szeretnénk ott nyitni. A boltban saját termékeinket fogjuk árusítani, a vendéglátó részleg a mi specialitásainkat kínálja majd, többek között pacallevest és -pörköltet, főtt- és sültcsülköt, hurkát stb., mindezt elérhető, úgynevezett ,,népi“ árakon. Mit tehetünk mindehhez? Alighanem annyit, hogy a Polymark típusú vágóhidakból lehetőleg minél több legyen. Ha a kormány tehetetlen és képtelen beindítani a pénzforgalmat, akkor egy-egy körzet húspiacát áruló húsüzemek hegemóniáját csak így lehet megszüntetni. Nagy kár, hogy a mezőgazdasági üzemek - egyedül vagy összefogva - képtelenek arra, amire adott esetben két személy erejéből, bátorságából és tudásából is futja. Ha több lesz az ilyen kisvágóhíd, akkor már a húsüzemek sem tehetik meg, hogy kényük-kedvük szerint bánjanak a mezőgazdasági üzemekkel, s akár egy egész éven át ingyen „vásárolják“ a vágóállatokat. Egyedül a saját zsebükre fordítva a hasznot, amit az ingyenállatokból nyert tőkehúsért és húskészítményekért kapnak. EGRI FERENC Sok szó esik manapság az 1996-os világkiállításról, az EXPO-ról. Még nálunk is, pedig köztudott, hogy a rendezvény jogát Magyarország kapta meg, és az események központja, Budapest távol esik Nógrádtól, Gömörtől. Mindezek ellenére a határközeli Füleken is egyre többet beszélnek a nem mindennapi eseményekről. Terveket szövögetnek, a városban előkészítő bizottság alakult, amelynek feladata kidolgozni az előkészületek forgatókönyvét és egyebeket. Az év elején meghívták a városba Makovecz Imrét, a budapesti Ybl-díjas építészt. Hogy miért ez a nagy készülődés? Fülek 1996-ban, tehát az EXPO évében ünnepli 750. születésnapját. Mondhatnánk, véletlen, de mindenképpen szerencsés egybeesése a dolgoknak, no meg persze soha vissza nem térő alkalom a fülekieknek, akik így kinyithatják a város (képzeletbeli) kapuját a távoli világ turistái előtt is. Remélhetőleg ez így lesz. De hogy így legyen, ahhoz vonzóbbá kell tenni e nógrádi kisvárost. A lázas készülődés tulajdonképpen érthető, és már korábban - talán úgy egy éve - megkezdődtek az előkészületek a város arculatának a megváltoztatására. Életem tanulóévének legmaradandóbb élményeit nyújtó városa most szebb, mint valaha. Pontosabban: még nem szép, de már szebb, mint eddig bármikor. A másik szembeötlő kellemes változás a várnak és környékének kicsinosodása. Három évig laktam Füleken, véletlenül éppen a vár alatt, a várkapu a szállásadóm portájáról nyílott, megszámlálhatatlan órát töltöttem el tanulással- a romos falak között. A buja növényzettől, a „szeméttengertől“ mégsem jutottam le a várudvarba. Akkor- tehát még gimnazista koromban- fogalmazódott meg bennem legelőször a kérdés: vajon kik tettek nagyobb kárt a várban? A törökök, vagy a békeidők vandál látogatói? Takács Jánostól, Fülek alpolgármesterétől tudom, hogy a várat tavaly hivatalosan is visszakapta a város. Eddig a város közepén álló „szimbólum“ gyakorlatilag a senki földjének számított. Szégyenére a városnak és a városatyáknak, akik ugyan korábban is finanszírozták az építmény munkálatait, de mintha csak ennek a kútjába szórták volna a pénzüket, alig maradt látszatja. Tavaly, amikor a város visszakapta a várat, a Pro Slovakia-alapítvány kerek félmillió korona támogatást adott a karbantartásra. Ez az összeg bizony nagyon kevés ilyen méretű munkálatokra, de a fülekeik jól sáfárkodtak vele, még tettek is hozzá valamicskét. Őszre kitakarították a várudvart, elrendezték a terepet, a bejáratot, a Bebek bástya (egyedüli ép bástya a várban) melletti főkapura felkerült a gácsi mesterkovács által elkészített vaskapu, jelenleg a kutak és az árkok ráccsal való lefedése folyik. A városatyák szerint már csak néhány hét és a várat megnyitják a nyilvánosság előtt. A csoportoknak idegenvezetőket biztosítanak: bár kezdetben csak szlovák és magyar nyelven folyik majd a történelmi múlt idézése, de később német és angol nyelvű idegenvezetés is lesz. Hogy mi köze mindezeknek az EXPO-hoz, illetve a születésnapi készülődéshez? Nagyon sok. A bozóttól megszabadított területet felparcellázzák, a magánvállalkozók különböző vendéglátó egységeket építhetnek ide. Az EXPO évében 750 éves Fülek talán megéri, hogy az 1682-től „gazdátlan'" vár nemcsak szimbóluma, hanem érdekes színfoltja is lesz majd a városnak. FARKAS OTTÓ A helybeli húsboltban (Zolczer László felvételei) =Jubileumi közgyűlés= Április derekán tartotta 20. jubileumi közgyűlését a Magyarvizslatenyésztők Klubja, amely 1973 tavaszán alakult. Dr. Mészáros Sándor elnöki beszámolójából megtudhattuk, hogy az új államban, az ország kettéválása után a csehországi tagoktól meg kell válni, pedig legalább ötvenen rendszeresen támogatták a klubot. Még az idén Oroszkán hagyományosan megtartják a magyarvizslák nemzetközi versenyét, és kiállítást rendeznek az elmúlt húsz esztendőről. A csehországi tagok nevében dr. Jifí Micsálek (egyébként a klub tenyészeti tanácsadója volt) értékelte az elmúlt húsz esztendő munkáját, egyben hangsúlyozta, hogy továbbra is szeretnének a Szlovákiai Magyarvizsla-tenyésztők Klubjának támogató tagjai maradni, hogy a munka szorosabb és hatékonyabb legyen. A klub megalakulásának körülményeit Lukász Péter, a klub 87 esztendős első elnöke ecsetelte. Hangsúlyozta, hogy az önállósulás, amelyet a magyarvizsla-tenyésztés szempontjából tartottak fontosnak, nem nemzetiségi alapon történt, hiszen szlovákok és csehek is támogatták a klub megalakulását és a tárgyalási nyelv mindig szlovák volt. A vitában többen is felszólaltak, ám a felszólalók kissé pesszimista módon vagy talán reálisan látják a gazdasági helyzetet, amely kihat a vadászatra, a vadgazdálkodásra és azon belül az ebtenyésztésre is. Az elnöki tisztségben megerősítették dr. Mészáros Sándort, a klub titkára Szobi Kálmán lett, a kiképzési tanácsadó dr. Molnár Péter. A számvevő bizottság elnöki tisztségébe Kis Sándor került. A nyitrai jubileumi, X. nemzetközi kiállítás (1993. június 5-6.), már közeleg. Ám a pozsonyi, októberi kiállításra készülnek majd komolyabban a magyarvizsla-tenyésztők, mivel ez speciális klubkiállításuk is lesz egyúttal. -te-Ki ezt ki azt hasít ki a félből
