Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-03 / 101. szám
6 Szabad ÚJSÁG Mozaik 1993. május 3. A rendőrtiszt naplójából Külföldi üzérek Korunk társadalmi változásai nemcsak pozitív értelemben változtatták meg mindennapi életünket. Nyitottabbá, átjárhatóbbá váltak a határok, ami nyilvánvalóan nagyon pozitív folyamat. Sajnos sokan vissza is élnek ezzel. Mint az várható volt, a közelmúltban megindultak Szlovákia felé is a volt Szovjetunióból az üzérek, nem kis gondot okozva ezzel a vámosoknak. Eleinte csak a nagyobb városok börzéit lepték el, mostanában azonban már a kisebb városokban is sátrat vertek. Van ahol a piacon kínálják árujukat, legtöbb helyen azonban az utcákon, állomásokon, tereken és az üzletekben is árulnak. Portékájuk - néhány műszaki cikktől eltekintve - többnyire silány, rossz minőségű áru, magyarul bóvli, de a virágtól az esztergakésen keresztül egészen az irhabundáig szinte minden kapható náluk. Az árak a bolti árakhoz viszonyítva nagyon is előnyösek - persze lehetnek is vámtól, adótól s minden egyéb tehertől mentesítve. Annak ellenére, hogy az engedély nélküli kereskedést törvények tiltják, egyre több az üzér, ami talán azzal magyarázható, hogy a törvények érvényesítése, a gyors változások következtében a kezdeti időben nem volt a legtökéletesebb. Munkánkat az Is hátráltatja, hogy a piacokon végzett ellenőrzéseinket nemcsak az eladók, hanem a vásárlók, sőt az illetékes tisztségviselők is rosszallják. Az ilyen piaci üzérkedés azonban csak egy része azoknak a törvénytelenségeknek, amelyeket eme külföldiek hazánkban elkövetnek. A legtöbbjük már nem elégszik meg azzal, hogy 200-300 százalékos haszonnal ad túl a portékán, arról nem is beszélve, hogy ily módon eladható a lopott, selejt áru is. Az utóbbi napok eseményei arról tanúskodnak, hogy eme üzérek még hazai elvetemült bűnözőinket is felülmúlva abszolút „civilizálatlan“ módon igyekeznek pénzhez jutni. Rövid időn belül kapcsolatba kerülnek a hazai alvilággal. Szinte forgatókönyv szerinti pontossággal ugyanazt teszik, amit az innen származó üzérek praktizáltak annak idején a volt NDK területén annak utolsó éveiben - lopnak, rabolnak és ha kell agyon is verik azt, aki útjukba kerül, vagy netán útjukba mer állni. Nemrégiben például ezek a külföldi „vendégek“ úgy döntöttek, hogy a portékáik eladásától jóval jövedelmezőbb tevékenység után néznek. Elhatározták, hogy kirabolnak néhány kiszemelt lakást. Az egyik ilyen munkájuk közben civil rendőrökkel találkoztak. A kezük ügyében lévő vascsővel gátlástalanul és félelem nélkül támadtak a rendőrre, aki az ütés következtében a földre esett. Az eszméletlen rendőrt tovább verték, rugdalták. Képzeljük mi történik, ha egy ilyen betörés során a rendőr helyett az iskolából hazatérő kisgyerek találkozik ezekkel a brutális emberekkel. Nem valószínű, hogy ne számolnának azzal a lehetőséggel, hogy a későbbiekben esetleg azonosítsa őket. A betörésen kívül azonban mással is próbálkoznak a külföldi üzérek. Például száz-egynéhány ezer korona értékben adtak el egy szlovák állampolgárnak összegöngyölt újságpapírt valutaköteg gyanánt - csak az első két bankjegy volt valódi, a többi újságpapír. Szinte hihetetlen, de a gyors, kapu alatt kötött üzletek során ilyen is előfordulhat. Valószínű, hogy már ma is, de csaknem biztos, hogy a közeljövőben ezek az „ártatlan“ árusok sokkal veszélyesebb áruval is foglalkoznak majd, például a kábítószerrel és a fegyverrel. Nem érdekli őket senki és semmi, csak a pénz, s közben veszélyesek lehetnek a gyanútlan vásárló számára. A leírtakkal csupán figyelmeztetni szerettem volna azokat, akik sokszor védelmükbe veszik a „szegény árusokat“, főként előnyös áraik miatt. Társadalmunk érdekében sokkal hasznosabb lenne, ha hasonló esetek során azonnal értesítenék a rendőrséget. Nem akarok senkit sem ijesztgetni. Azt sem mondhatom, hogy napirenden történnének a leírt esetekhez hasonlóak, de előfordulnak, s ha közönnyel viseltetünk irántuk, várhatóan egyre gyakoribbak lesznek. PARTI ZOLTÁN V_________________________________________________________________________________ Ásványvízzel teli poharam józanul koppan a söröskancsók között. A zsírpecsétes térítőn nem is jut hely már másnak. Felemelem a poharat, ám valaki hirtelen jó erősen oldalba bök: Nézz már oda, milyen lassan eszik... Azt a kényes gyomrát neki! Olyan ímmel-ámmal, komótosan rakja szájába a falatokat, mintha muszáj volna. Aztán meg meg sem rágja rendesen, mintha azt várná, hogy a gyomrának fusson! Tennék csak elém azt a tányért, majd én megmutatnám, hogyan kell ezt csinálni! - intézi felém szomszédom a szavakat, bár amikor alaposabban végigmérem, rájövök, hogy csak úgy magának, az orra alatt mormog. Előtte az asztalon csupán a söröskancsók aljára ülepedett habmaradékok száradnak, ezekből szürcsölget válogatott finomkodással, megadva neki a módját, mintha csak jégbe hűtött nedűt iszogatna. Eközben pedig le sem veszi tekintetét a szembenülő, munkaruhában falatozó férfiról, aki újságot olvasva, valóban ügyet sem vet arra, mit tesz Ebédjük fenséges illata a szájába. Szomszédom meg mind nagyobbakat nyel, és csak nézi, nézi őt sóvárgó szemekkel. Munkásunknak úgy látszik letelt az ebédideje, mert órájára pillant, majd feláll az asztaltól. Szomszédom csak erre várt, máris az asztalánál terem, udvariasan utat nyit a munkásnak, és leül a helyére. Jóízűen hozzálát a maradék elfogyasztásához. Se jobbra, se balra nem néz, csak lapátolja magába az ételt. Először csak a krumplit, a savanyúságot, végül pedig ,,deszertként“ a húst. Közben nagyokat kortyol a sörből, arcáról lefolyik a hab és a zsír keveréke, bearanyozva önelégült mosolyát. Szegény ördög, gondolom, majd ásványvizes poharam után nyúlok. Az szintén üres, úgy látszik szomszédom még távozása előtt felhörpintette a tartalmát. Elnézőn elmosolyodom. Csodálkozásom néhány perc múlva annál nagyobb, amikor a verébcsontú, botjára támaszkodó bácsikát már egy következő asztalnál látom ,, ebédelni". Az öreg kisvártatva a bejárat felé tekint, ahol két suhanc várja az immár jóllakott nagypapát, hogy ebéd után hazakísérjék. (száz) Nem leéli érte a patikába menni Termeljünk boldogsághormont Már a tudósok is bizonyítják, amit nagyanyáink régen tudnak: A NEVETÉS FÉL EGÉSZSÉG! A jóízű, felszabadult nevetés oldja a stresszt, és egyéb gondunkra-bajunkra is gyógyír lehet. Mosollyal, nevetéssel, jókedvvel, tehát pozitív érzésekkel a gyógyulást is siettethetjük, sőt a betegséget meg is előzhetjük. Amerikai szakemberek állítják, hogy aki szándékosan nevet, az idővel valóban jókedvű lesz. Itt nem érvényes a szokásos „mindent mértékkel“ intelem, minden mennyiség megengedett, nevetésből, jókedvből sosem lehet elég. Problémái vannak a munkahelyén? Idegeire megy a partnere vagy a főnöke? Semmi sem akar sikerülni? Ne törődjön vele! Tegye félre gondjait, és nevessen! S ha nem megy magától, gondoljon egy jó viccre, egy komikus szituációra... Egy szívből jövő, jóízű, könnycsordító nevetés után egészen más szemmel nézzük a világot. Rájövünk, hogy mégsincs minden veszve, lehet tovább és lehet másképp. A nevetés nemcsak arc- és rekeszizmainkat tornáztatja meg, oldja a feszültséget is, és szervezetünket az ún. boldogsághormon termelésére készíti. Figyeljék csak meg, hogy a szívesen és gyakran nevető emberek sokkal kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak és egészségesebbek morózus társaiknál. Környezetünk is könnyebben elfogad bennünket, ha képesek vagyunk szívélyesen és gyakran mosolyogni. Tanuljunk a gyerekektől! Ők még tudják azt, amit mi, felnőttek - legnagyobb kárunkra - többnyire elfelejtettünk: kacagni, nevetni tiszta szívből és igazán. Mától egyetlen napunk se teljen el mosoly, nevetés nélkül. Vagy másképp (Arany János segítségével): jobb ízű az élet ha mindnyájan nevetünk. (Die Zwei nyomán - ivi) Ajándék rágógumi A Mihály kapu alatt történt a minap: középkorú Ismeretlen, utat adva a járdán, amerikai rágógumit nyomott a kezembe. Tizedmásodpercnyi tétovázás után - gyakujemmel - elfogadtam, majd perceken belül barátaimmal osztottam meg a történetet - a világért sem a nem várt ajándékot. Az ördög nem alszik... Igaz, falra festeni sem ajánlatos, de nem árt tudni: a kabitósok sok országban bevált módszere a „rászoktatásos“ stádiumban különböző preparátumokba töltve „Ingyen“ osztogatni - később fosztogatni, sőt ölni Is. Az ominózus rágó nem jutott el vegyelemző laboratóriumba. Jobb is így, mert nem a vegyelemzés eredménye a fontos, hanem az, hogy szabadon, mosolyogva, hittel élve legyünk mértékkel óvatosak - Iskoláskorúak szülei különösen. Nem megijeszteni, elrémíteni, szülői tekintéllyet-dörgedelemmei tiltani bármit. Ennél több kell. Türelemmel, jó szóval, gyermekeinket partnerként kezelve, higgadtan inteni. Na és önmagunkat is. Érdemes. Médl Sándor A Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége 1993. július 11-18-a között Nagyfödémesen (Vel’ké Ul’any) szervezi a VI. Országos Táncháztábort és a II. Országos Népzenei Tábort. Naponta 5 óra aktív tánc- és zenetanítás, 3 óra táncház, illetve közös muzsikálás. A műsorban felső-tiszaháti (Bodrogköz, Zemplén) és palatkai (Erdély) táncok és népzenei hagyományok, parasztzenekari muzsikálás oktatása, népdaltanítás, esténként táncház, néprajzi és táncháztábori videofilmek vetítése szerepel. Kikapcsolódni a helyi strandfürdőben és a szaunában lehet. A táncokat Nagy Zoltán József és Juhász Katalin Budapestről, Péter Zsolt és Furik Rita Kassáról, a zenét ifj. Csoóri Sándor és az Ádám István Emlékzenekar, az éneket Nagy Myrtill fogja tanítani - az adott tájegységek paraszttáncosainak és -zenészeinek a közreműködésével. A táncok tanításánál és az esti táncházban a zenét a jászberényi JÁRTATÓ és Lakatos Róbert zenekara szolgáltatják. Részvételi díj: egész hétre 900- Sk, egy napra 150 -Sk. Az SZMF tagjai 300-, illetve 50- Sk kedvezményben részesülnek. Szállás: saját sátorban; étkezés: közösen A részvételi díj ellenében teljes ellátást, sátor- és kocsihelyet, tánc- és zenekari oktatást, táncházakat, és a strandfürdő igénybe vételét biztosítjuk. Jelentkezési lap a Csemadok-titkárságokon és a nagyobb együtteseknél szerezhető be Jelentkezési határidő: május 25. a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége A füleki FENTATHON-AGENCY szervezőiroda mindenkit szeretettel vár rendezvényeire! 11993. május 7,1- Gömöralmágy - táncmulatság - fellép: Ferdi és a röhögő bandája - lakodalmas nóták, és más ismert slágerek. Imájus 8.1 - Lukanyénye - táncmulatság - fellép: Ferdi és a röhögő bandája és a FIX együttes. Imájus 1571- Fülek, VMK - 19.00 óra: „Játék az árakkal és a rekordokkal", zenés szórakoztató vetélkedő - a fődíj 2000 korona MEGHÍVÓ=^= A Csemadok Érsekújvári Választmánya tisztelettel meghívja Önt és kedves családját a járási gyermek-folklórtalálkozóra, melyet 1993. május 8-án 17.00 órai kezdettel rendez Kéménden a kultúrházban. A műsorban fellépnek a járás gyermektánc- és folklórcsoportjai, valamint citerazenekarai: Kéméndről, Bényből, Szímőről, Udvardról, Kürtről. A műsor után táncház gyermekeknek 20.00 óráig. A műsor keretében kerül sor a néprajzi gyermekpályázat eredményhirdetésére. Nemzetközi népzenei fesztivál 1993. június 5-6-án, II. Rákóczi Ferenc szülőfalujában, Borsiban ismét megrendezésre kerül a nemzetközi népzenei fesztivál. A rendezvény anyagi terheit a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság vállalta magára, bízva abban, hogy a 47 ezer korona költségvetéshez egyének is hozzájárulnak. A nemzetközi rendezvényen zenész fiatalok vetélkednek majd: szabadon választott kuruckori művet adnak elő. A rendezvényen 15 művészeti iskola 80 versenyzője lép fel, s két napon keresztül bizonyára kitűnő zenei élményben részesíti a hallgatóságot. A legjobb helyezést elért versenyzők vasárnap gálaműsorban lépnek fel, ahol a Ladíny együttes is közreműködik. A rendezvény célja a nemzetközi kulturális kapcsolatok ápolása, s az ifjúság zenei érdeklődésének felkeltése és fejlesztése. A zene nem elválaszt, hanem összeköt, és az országhatár sem jelenthet számára akadályt. A gyermekek és a fiatalok népzenei fesztiválja támogatására a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság az önzetlen, segíteni tudó egyének és vállalkozók pénzadományát a következő számlára várja: Slovenská átátna Sporitel’na, miestna pobocka Trebisov, c. ú. 51355-629 H. J.
