Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-07 / 105. szám

4 Szabad ÍIJSÁG Tükör 1993. május 7. Beszélgetések munkanélküliekkel Munka és illúziók nélkül A munkaügyi hivatal folyosóján nem sokan várakoznak. Többségük nem hisz abban, hogy a hivatal segítségével talál magának munkát és csak azért jelentkeznek, hogy bekerüljenek a nyilvántartásba. A faliújságra kifüggesztett álláshirdetések monoton egyhangúsággal, hétről hétre ugyanazokat a munka­köröket kínálják. Szakmunkásokat nagyon ritkán keresnek, többéves gyakor­lattal és nyelvismerettel rendelkező mérnököket viszont majdnem mindig. A legnagyobb a pincérnök és az eladónók iránt a kereslet. Minden hirdetés alján ott olvasható: „A hirdetett munkahelyek aktualitásáért sem a hirdető, sem a munkaügyi hivatal nem vállal felelősséget.“ Eljátszadozom a gondolattal: Én mit csinálnék, ha munkanélküli lennék? Egyáltalán hogyan él egy munkanélküli? Mennyiben változtatta meg magatar­tásukat és családi körülményeiket az, hogy kenyérkeresókböl egyszeriben az állam eltartottjaivá váltak? Néhányukkal ezekről a kérdésekről beszélgettem: Rákényszerítették a kilépésre Gabri Rudolf két ízben is volt már mun­kanélküli:- Kilencvenkettöben a Vasútépítési Vál­lalat csökkentette munkásainak létszámát. Felkínálták, hogy végkielégítésként meg­kapjuk hathónapos fizetésünk kilencven százalékát. Néhányan ügyesen kihasznál­ták a lehetőséget, például azok, akiket a sok igazolatlan hiányzás miatt úgyis elbocsátot­ták volna. Azok is jól jártak azzal a tizen­nyolc-húszezer koronával, akik önszántuk­ból akarták otthagyni a vállalatot. Voltunk néhányan, akik szerettük volna, ha a válla­lat megmarad, ezért nem éltünk ezzel a le­hetőséggel. Pórul jártunk, mert a hathóna­pos végkielégítést később megszüntették A maradék néhány embert csakhamar úgy­szólván rákényszerítették a kilépésre. Hiva­talosan ugyan nem mondtak fel, csak kül­dözgették a munkásokat összevissza, Kas­sától Poprádig Mindezt minimális bérezés­sel... Aki tehette, elment. Én is. A vállalat azóta tönkrement, de az utolsónak távozók - néhány munkás, igazgatók, főnökök, ad­minisztrációs dolgozók - megkapták a vég­­kielégítést. Munkanélküliként nincsenek jó tapasztalataim a munkaügyi hivatallal. Je­lentkezésemkor meg sem kérdezték, milyen bizonyítványokkal rendelkezem, milyen tan­folyamokat végeztem, mi mindenre van ké­pesítésem. Jelentkeztem a hegesztötanfo­­lyamra, de azóta sem kaptam választ. Sze­rencsére már sikerült állást találnom a Tran­zit gázvezeték kompresszorállomásán. A férjem állása is bizonytalan Krajnyik Miienda nemrég fejezte be ta­nulmányait:- Az iskola után sehol sem tudtam elhe­lyezkedni. Fél évig kaptam a munkanélküli­segélyt, három hónapig ezerkétszáz, aztán ezer koronát. Most háromszáz korona szo­ciális segélyt kapok. Mivel a munkaügyi hivatal semmilyen állást nem tudott ajánla­ni, egész nap itthon vagyok, végzem a ház­tartási munkákat. Egy fizetésből nagyon nehéz kijönni, ráadásul a férjem állása is bizonytalanná vált.- Én a szövetkezetben dolgozom - kap­csolódik be a beszélgetésbe a férj, Krajnyik Barnabás is, aki így folytatja - nemrégiben felajánlották nekünk, hogy béreljük ki a részlegünket. Tehát magánvállalkozóként dolgoznánk a szövetkezeten belül. A szer­számok, gépek használatáért, a helyisé­gért, áramért stb. pedig évi meghatározott bérleti díjat fizetnénk. Ha ezt nem fogadjuk el, én is munkanélküli leszek. Nehéz dönte­ni, mert a mi munkánkra, a szivattyúk javítá­sára ugyan van igény, csak éppen a vállala­tok nem tudnak fizetni. Év végén viszont mindenképpen ki kellene fizetnünk a 90 000 koronás bérleti díjat, ha egy korona tarto­zást se tudunk behajtani, akkor is. Más lehetőségünk nem marad... A mérnökök presszót nyitnak?! Tóbiás Ferenc elektromérnök, a Frey bár tulajdonosa elébe ment a munkanélküli­ségnek:-A főiskola elvégzése után nem volt esély arra, hogy a szakmámban elhelyez­kedjem. Mit csinálhat egy frissen végzett tapasztalatlan mérnök? Ha akadt is volna munka, alacsony beosztásban, kétezerkét­száz korona fizetéssel kezdhettem volna. Ehelyett inkább valóra váltottam régi terve­met, és megnyitottam ezt a presszót. Főis­kolás barátaim közül sokan lettek vállalko­zók. Valamiből élni kell, és én szerettem volna egy olyan helyet biztosítani a fiatalok számára, ahol kulturált körülmények között, kellemes környezetben szórakozhatnak. Azt hiszem, ez sikerült is, mert más falvak­ból és Nagykaposról is rendszeresen járnak ide a vendégek. Most már eszembe sem jut, hogy visszatérjek a régi szakmámhoz. A mérnöki munka szerintem felér azzal, amit most csinálok. Ahogy az álláshirdeté­seket elnézem, mérnököket keresnek ugyan, de mindig csak öt-tíz éves gyakor­lattal Frissen végzett főiskolásokat soha. Hármasikrekkel a panellakásban Matto Gábor már évek óta munkanélküli. Egész nap egyedül van a lakásban a hár­masikrekkel, míg felesége dolgozik:- Három éve vagyok már munkanélküli. Az első gyerek után hármasikreink lettek, így nagyon nehéz kijönni a feleségem fize­téséből és az én 2500 koronás szociális segélyemből. Most is, hiába jön a húsvét, alig pár koronánk van itthon. Csak a laká­sért, a villanyéri és a gázért 1370 koronát fizetünk havonta, ezért bármilyen munkát elvállalnék. Egy férfinak három éven ke­resztül állandóan itthon lenni a gyerekek­kel... a legidősebb anyuéknál van, ö nem­sokára már iskolába megy, mi pedig szeret­nénk, ha mind a négy gyerek együtt lehet­ne, ám amíg a feleségem kénytelen munká­ba járni, addig ez nem nagyon fog sikerülni. Ami háztartási munkát tudok, elvégzek, de a munka oroszlánrésze így is a feleségemre hárul. Hajnali öt órakor kel, és miután haza­jön, nekilát főzni másnapra meg egy kicsit takarítani és mosni. Estére már nagyon elfárad. Sokkal jobb lenne, ha ó maradna itthon, én meg munkába mennék. Ráadásul sérült a kezem, ezért nem dolgozhatok például pékségben vagy hasonló helyeken. Az ikrek már négyévesek, követelőznek, és nem mondhatom nekik, hogy nincs. Nem akartam hivatásos katona lenni P. C. tizenhét hónapos munkanélküliség után döntött úgy, hogy belép a hadseregbe:- A változások után az üzemünk széte­sett, és én egyik napról a másikra munka­nélküli lettem. Egy életerős embernek ne­héz elviselni, hogy egyszerre csak semmit sem kell csinálnia. Először úgy gondoltam, a végkielégítésként kapott összeget befek­tetem, beindítok valamilyen vállalkozást. Közben zöldséget termesztettem, és gon­doztam a nagyapám után reánk maradt szőlőt. Az első hónapokban még élveztem is a kötetlenséget, azt, hogy a saját erőm­ből, önállóan próbálok boldogulni. De jól menő vállalkozáshoz több pénz kellett vol­na, arról már nem is szólván, hogy mennyit romlott közben a korona értéke. Lényegé­ben a szülőknek köszönhetjük, hogy sikerült feleségemmel átvészelnünk ezt a nehéz időszakot. Csak gimnáziumot végeztem, utána meg egy földmérő tanfolyamot, ame­lyet végül megszakítottak, mert már nem volt szükség ilyen szakemberekre. Másfél éves munkanélküliség után nem bírtam tovább és jelentkeztem hivatásos katoná­nak. Más világ, más emberek, nem így képzeltem annak idején. Lejegyezte: TÓTH FERENC Szemét (egy) ügy Mit takarnak a kupacok? Ebédidő. A tavaszi napsütésben, gondoltam teszek egy kitérőt, kiruccanok a rimaszombati szeméttelepre. A szél a város irányába fúj. Még szerencse, hogy a lerakat sok-sok kilométerre van a járási székhelytől, mert egyébként... Egyszóval kibírhatatlan a bűz. Néhány szemeteskocsi már megérkezett a telepre. Úgy gondo­lom, az embereknek már letelt a munkaidejük, mert nem sietnek visszafelé. Órákat várakoznak a kupacok mellett, a bűzben. A kocsik mögötti „friss árut“ úgy meglepik a guberálók, mint nyáron a legyek. Pedig itt tilos a guberálás, de hát az éhség nagy úr. A szél a kedvemért sem változtat irányt. Balog Sándort, a telep egyik felügyelőjét már nem zavarja, milyen irányból fúj a szél. Tizenkét éve végzi ezt a munkát: napközben átveszi a fuvarokat, kiírja az okmányokat, délután pedig elegyengeti a szemétkupa­cokat.- Van annak már tíz éve is - túr bele két kézzel a hajába Balog Sándor. - Van bizony, mert akkor még nem itt, hanem Rimapálfal­­ván volt a lerakat - bizonyítja önmagának a gondnok. - Oda is jártak guberálók, estefelé pedig beültem a rakodógépbe, és mint ahogyan szoktam, beleengedtem a gép kanalát a szemétkupacba. Alig toltam meg egy kicsit a rakás tetejét, a kupacból egy női láb emelkedett ki. Gondolhatja, mennyire megijedtem. Azt hittem, hogy egy guberálót kapott el a gép Kiszálltam a gépből, kezem, lábam reszketett. Nyúltam a láb felé, akkor vettem észre, hogy nem okoztam balesetet: a rimaszombati kórházban valószínűleg aznap amputálhattak egy lábat, utána bedobták a kukába, úgy került ki a szeméttelepre. Végigjárjuk a megközelíthető szemétrakásokat, ami meglepett: a szemétben még mindig található - sót helyenként nagy mennyi­ségű - kenyér és hús. Egy nyájra való kutya él kint a gondnokokkal, és jól élnek, legalábbis eleségben nem szűkölködnek.- Ez még most hagyján - magyarázza Balog Sándor ha azt látná, amit a kaszárnyából ide hoznak. Tele van egész kenye­rekkel. ígérem, az elkövetkező napokban benézek a kaszárnyába, megkérdezem az újoncokat teli-e a hasuk. Jó néhány katona ismerősöm ugyanis vacsora után még akár puszta kenyeret is enne, de nem kap a konyháról.- Elméletileg akkumulátorokat, gumiabroncsokat sem lehetne a szemétbe dobni, s nézze csak mennyi van belőle. Ezeket aztán összegyűjtjük, az akkumulátorokat bevisszük a bódéba, a gumiab­roncsokat pedig a lerakat mellett tároljuk - folytatja a gondnok.- Úgy volt, hogy ezeket mind átveszik tőlünk, de ki tudja, miért, nem kell senkinek. Ha rézdrótot találunk, letisztítjuk és eladjuk. Blasko Tibor éjjeliőr nagyon gyakran nappal is bemegy a mun­kahelyére. Aznap is ott volt. Miután valami korbácsszerúséggel kiűzte a guberálókat, csatlakozott hozzánk, és bekapcsolódott a beszélgetésbe.- Gyakran megtör tenik, hogy fél napokat is itt vagyok - mondja.- Segítek a gondnoknak kiírni a papírokat, meg aztán látja, mi folyik itt. Sok a guberáló, nem győzzük őket elzavarni. Pedig a főnökség betiltotta a guberálást.. Tudja, a halott csecsemő miatt.- Az év elején történt Sándor bácsi, a gondnok már éppen úton volt hazafelé, amikor észrevettem itt a szemétkupac alatt egy aránylag jó állapotban lévő melegítő felsőrészt. Megmozdítottam, megfagyott bennem a vén Egy halott csecsemő teteme volt belecsavarva. Telefonáltam a rendőrségre, kijöttek, megállapították, hogy egy megfojtott - kisfiút - csavartak a ruhadarabba. Az anya megszülte, megfojtotta, és azonnal el is dobta magától. Még csak három éve dolgozom itt a telepen, hasonló esetet eddig még nem tapasztaltam. Megdöbbentő volt számomra. Az autóhoz menet félig romlott paradicsomot, eldobott paprikát fedezek fel az úton Óriási kár, halom számra hever a narancs, a banán... Megromlott. Inkább hagyják megromlani, mint enged­nének az árából. Ki érti ezt? FARKAS OTTÓ Amit nem szabad... Gerberaszüret Paradicsom, gerbera, uborka... Hulladékhőre épülő kertészet Lubomír Slocík, a bussai Floraprodukt igazgatója március tizenharmadikán „megverte" honi zöldségtermesztőinket. Az idén ugyanis a zöldség- és növénytermesztő kft. szállított Szlovákiában (sőt a volt Csehszlovákia területéről is) elsőként üvegházban termesztett salátauborkát a piacra. A kertészet társtulaj­donosa és igazgatója Lubomír Slocík mérnök... A társaság majd másfél évvel ezelőtt, ezerkilencszázkilencvenegy január elsején alakult. Akkor három merész vállalkozó öt évre bérbe vette a privigyei Pornoprodukt kertészetét. Három hektáron tizenhat üvegház talál­ható. A helyiségekben az idén, 90 áron paradicsom, 40 áron pedig uborka terem. A virágok közül meg elsősorban gerberát és szegfűt nevelnek, de található cserepes virág, „csokorkísérő" aszparágusz, vala­mint néhány más fajta dísznövény is. Egyes üvegházak mentén, mintegy fél hektárnyi területen, díszcserjék növekednek a hirte­len ránk szakadt verőfényben. A termésből, a kínálatból bárki: háztáji termesztő, magánvállalkozó vagy kereske­dő, netán boltos egyaránt vásárolhat. A ma­gántársaság az üvegházakat a közeli nagyzellői, gázvezeték áttöltésére szolgáló állomástól vásárolt „hulladékhővel“ fűti. Az igazgató talpraesett ember. Nem ijed mega munkától.-Az induláskor is (jól) tudtam, mibe vágom a fejszémet - jelenti ki határozottan -, szeretek dolgozni, s persze tisztában voltam azzal is, hogy nem fogok a vállalko­zásból rövid időn belül meggazdagodni, de hát gyorsan, néhány hónap alatt csak tisz­tességtelen úton, fekete munkával, csem­pészéssel vagy zugkereskedéssel lehet nagy vagyonra szert tenni. Ó, jelenti még ki, nyugodtan alszik, nem tart attól, hogy letartóztatja a rendőrség. A Floraprodukttól március tizenharmadi­kán került az első két tonna salátauborka a közép-szlovákiai régió zöldségboltjaiba. Tavaly 30 tonna uborkát termeltek ki. Most már a paradicsom is folyamatosan érik. Az első félévben a társaság a fontos vitamin­forrásból 50 tonnányit szeretne értékesíteni. A hulladékhót ma már borsos áron kapja a cég, háromszor annyiba kerül, mint a kez­déskor, másfél esztendővel ezelőtt. A termelés is háromszorosa annak, mint amennyi az induláskor volt. A siker céltuda­tos, kemény munka eredménye.-Akinek nem fűlt a foga a munkához - szögezi le az igazgató -, útilaput kötöttünk a talpa alá. Léhűtőkre nincs szükségünk, mi lustálkodásért nem vagyunk hajlandók fi­zetni. Apropó, fizetés! A munkásek jól keresnek. A nők: lányok, asszonyok fizetése három, négy és fél ezer korona között mozog, a férfiak pedig nem igen keresnek 4000 koronán alul Persze, mint már szó is volt róla, csakis a lelkiisme­retes dolgozók kapnak tisztes fizetést, a do­logkerülőket rövid úton eltanácsolja az igaz­gató. A módszer pofon egyszerű. Bussán bevált, alkalmazni kellene végre néhány környékbeli mezőgazdasági szövetkezet­ben is.- Megéri itt dolgozni - jegyezte meg egy paradicsomot szüretelő leány -, igyekezni kell ugyan, de nem hajt minket ostorral senki. Ha látom, hogy van értelme a munká­nak, igyekszem, hisz korántsem mindegy, hogy fizetéskor három vagy ötezer korona lapul-e a borítékban. A termékek legtöbbje a környék boltjaiba kerül, de távolabbi vidékekről érkező vi­szonteladók is szívesen vásárolnak a ga­rantáltan friss zöldségfélékből meg a külön­böző szemet gyönyörködtető virágok közül. A Floraprodukt üvegházaiból kikerülő áru jóval olcsóbb, mint az állami vagy a magán­­(zöldség)boltokban. A kereskedők számára például egy kiló uberka 16-20 koronába kerül, a paradicsomnak pedig 36-38 korona kilója. Egy szál első osztályú szegfűnek 6 korona az ára, s ugyanannyit kémek egy szál szépséges gerberáért is. A kertészet­nek, az üzem területén saját boltja is van, ahol ugyancsak kedvezményes áron kap­ható a zöldség és a virág egyaránt. Május első napjaitól már Lubomír Slocík az egyedüli tulajdonos és az igazgató is egy személyben. A fiatalos mozgású férfi Rima-Diszbokrokat, cserjéket is nevelnek (A szerző felvételei) szombatban lakik, s személykocsival ingá­zik családja és a munkahelye között. Ha Bussán tartózkodik, 15 órát is dolgozik naponta. A kertészet valójában két falu között mintegy félúton, a kompresszorállo­más szomszédságában található. Az üvegházakban kimondottan garantált minőségű holland vetőmagból nevelik a zöldség- és virágpalántákat. A cég­től a vállalkozó, hobbikertészek és nagybani zöldségtermesztők „hitel­ben“ is vásárolhatnak palántákat, s a növénykékért később - barteu formájában - terménnyel fizethetnek.- A járási munkaügyi hivatal közve­títésével már több mint félszáz sze­mély jelentkezett munkára - mondja Slocík mérnök -, a legtöbbjük azon­ban nemigen akart dolgozni. Azt hi­szem, csupán két személyt tudtunk közülük megtartani. Elvégre kertésze­tünk nem jótékonysági intézmény! Az igazgató több, növény és zöld­ségtermesztéssel jelentős mértékben foglalkozó országban, így pl. Dániá­ban, Franciaországban, Németor­szágban no és természetesen Hollan­diában is járt, tapasztalatszerző tanul­mányúton. A kertészet most 4 és fél hónap alatt forgalmaz annyit, mint 1990-ben egy teljes esztendő során. Slocík mérnök nem idegenkedik az új, modern terme­lési módszerek alkalmazásától sem. Ennek bizonyítéka, hogy fél hektáron hidropóniás termesztés folyik. Tavaly még rózsa termett ott, ahol ma paradi­csom érik.- Nem hozott hasznot - bizonygatja beszélgetőpartnerem -, hát könyörte­lenül kidobtuk valamennyit. Igaz, igaz, a termelőnek a piac igé­nyeihez kell alkalmazkodnia. ZOLCZER LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents