Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-29 / 123. szám

/ Mi KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP SZOMBAT 1993. május 29. III. évfolyam 123. szám Ára 3 korona Még az idén nyáron aláírhatják Szlovákia társulhat az EK-hoz Az álam bácsi rosszul Csehszlovákia a felbomlása után problémát jelentett a két utódállam ese­tében a tavaly aláírt EK-társulási szer­ződés érvénytelensége. Ismeretes, hogy ennek a szerződésnek — egyelőre — elsősorban gazdasági-kereskedelmi jel­lege van, azonban igen komoly jelentő­sége is. Hiszen ezek a szerződések sza­bályozzák többek között a kiviteli kvó­tákat. Szlovákia és Csehország küldöttsége az elmúlt napokban tárgyal Brüsszel­ben, hogy az EK által Bulgáriával, Len­gyelországgal, Magyarországgal és Ro­mániával már megkötött szerződések­hez hasonlót is parafálhassanak. Ahogy Peter Mihók, a szlovák kormány megbí­zottja tegnap a sajtóiroda képviselőjé­nek elmondta, a tárgyalások sikeresek voltak. Az Európai Közösség országai igen komoly érdeklődést tanúsítottak a két ország társulási szerződése iránt, és sikerült is megegyezni. Peter Mihók el­mondta azt is, ami a kelet-nyugati tran­zitszállítást illeti, Csehország és Szlová­kia a korábbi egyezményben megfogal­mazott feltételeket és lehetőségeket 1:1 arányban osztotta el egymás között. Az EK-országok képviselői úgy nyilatkoz­tak, hogy a szerződéseket még június­ban alá lehetne írni, s egy éven belül megtörténhetne azok ratifikálása az érintett nemzeti parlamentben is. Peter Mihók örömmel konstatálta, kérésünket illetően Stasbourgban, az Európa Parlament székhelyén is azt a választ kapta, hogy Szlovákia társulása számukra is igen fontos, szeretnék e parlament időszakában lebonyolítani a formaságokat, ami azt jelenti, Szlovákia és Csehország társulási szerződését még a jövő év júliusáig ratifikálnák. Mélyponton a mezőgazdasági szövetkezetek Országos konferencia lehangoló mérleggel Pozsonyra figyeltek tegnap a szövetkezeti földművesek. A Művelődési és Pihe­nőpark nagytermében a Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség elemezte országos konferenciáján, Ivan Gasparovií, az SZK Nemzeti Tanácsának elnö­ke és Peter Baco földművelésügyi miniszter jelenlétében a legutóbbi országos konferencia (1990) óta eltelt időszak munkáját, a mezőgazdaság helyzetét és kilátásait, s meghatározta a szövetség fő feladatait az elkövetkező évekre. A vállalkozók véleménye Meggyorsítani a privatizáció ütemét Lubomír Dolgoá szlovák privatizációs miniszter tegnap tárgyalásokat folytatott Pozsonyban a Szlovákiai Vállalkozók Szövetségének képviselőivel. Mindenekelőtt arról cserélt véleményt a két fél, hogy igencsak szükséges a privatizálás ütemének a meggyorsítása, valamint a kellő, nélkülözhetetlen anyagi eszközök megteremtése. A Szlovákia mezőgazdasági szövet­kezeteit képviselő több mint ezerszáz küldötthöz először Ivan GaSparovií szólt. Részletezte a mezőgazdaságra is kiható társadalmi és gazdasági nehézsé­geket, amelyeket a világgazdaság válsá­ga tovább fokoz. A földművesek tapasz­talatai, a mezőgazdaság műszaki ellá­tottsága és szakembereinek felkészült­sége megfelelő alap, hogy a törvényho­zó és az államigazgatási szervek haté­kony közreműködésével az ágazat stabi­lizálódjon, majd fokozatos fejlődésnek induljon. A parlament már júniusban napirendre tűzi több, a mezőgazdaságot érintő jogszabály novelláját, majd a kor­mányt követően az agrár- és élelmezés­politika koncepcióját is, amely alapul szolgál a problémák komplex megoldá­sához. Az intézkedések részeként a földművesek több anyagi jellegű köny­­nyítéssel is számolhatnak. Piacunkat és termelésünket a világ élelmiszer-túlkí­nálatával szemben mindenképpen meg kell védenünk. Cyril Moravcík, a Szövetség elnöke beszámolójában előbb áttekintette az SZFSZSZ tevékenységét, majd méltat­ta a szlovákiai szövetkezeti mozgalom hazai és nemzetközi jelentőségét. Bő teret szentelt a mezőgazdaság s ezen belül a mezőgazdasági szövetkezetek anyagi helyzete elemzésének. Amíg 1989-ben a mezőgazdasági szövetkeze­tek 3,8 milliárd korona nyereséget értek el addig tavaly már 10,5 milliárd koro­nát tett ki a veszteségük, és 95,6 százalé­kuk zárta mínusszal az évet. Önmaga helyett beszél a tény, hogy 1989-hez viszonyítva a növénytermesztés mértéke 18, az állattenyésztésé pedig 30 száza­lékkal csökkent. A mezőgazdaság a vál­ságból csakis az állam hatékony támo­gatásával képes kilábalni. Nyugtalanító körülmény, hogy a határozatok, így a trencsénytepliciek is, lassan válnak gya­korlattá, s ezért egyes régiókban foko­zódik az elégedetlenség. A konferencia vitával folytatta mun­káját, majd a küldöttek elfogadták az új alapszabályzatot és a Szövetség javasolt nevét: Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége. Annak elnökévé ismét Cyril Moravőíkot választották. (egri) Igaz, nem a majdani központjában, ha­nem provizórikus épületegyüttesben, a po­zsonyi Panenská utca 33 alatt, mégis ün­nepélyes keretek között, történelmi ese­ményként, tegnap megnyílt Csehország szlovákiai nagykövetsége. A Cseh Köztár­saság pozsonyi nagykövete — első a törté­nelem során —, Filip Sedivy a megnyitó alkalmából elmondta, bízik abban, hogy ez a nagykövetség lesz a legfrekventáltabb Szlovákia fővárosában, minthogy Csehor­szág is szeremé, ha Szlovákiával olyan kapcsolatai alakulnának ki, amelyek pél­daértékűek minden szomszédos ország együttműködését tekintve. Nemzetközi konferencián vitatták meg Pozsonyban a gazdasági szakem­berek térségünk legfontosabb problé­máit: hogyan transzformálni a poszt­­kommunista országok gazdaságát, mi­lyen lehetőségek vannak a visegrádi csoport tagországai gazdaságának ki­­egyenlítése terén, s hogyan lehet ezen országok együttműködését még szoro­sabbá tenni a nyugat-európai államok­kal. Ugyan a konferencia jellege elsősor­ban az elméleti szakembereknek adott nagyobb teret, de a gyakorlati kérdése­ket is megvitathatták azok, akik a konk­rét termelésből érkeztek, ők meg is állapodtak abban, hogy a visegrádiak A vállalkozók szövetségének állás­­foglalásában többek között benne fog­laltatik, hogy a privatizálási reszortnak bővebb teret kell biztosítani. Mindkét fél megegyezett abban, hogy közelebb kell hozni egymáshoz a kis és nagypriva­tizáció feltételeit. Ha mindezt sikerülne elérni, a kereskedelmi bankoknál anyagi eszközök szabadulnának fel, amelyeket hitelek formájában ki lehetne használni új technológiákra valamennyi vállalko­zói szubjektum számára. Mindenképpen ide kívánkozik a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériu­mának a közleménye is, amely szerint az idei év első négy hónapjában 62 ezer új iparengedélyt adtak ki a vállalkozóknak. Jelenleg 289 600 vállalkozót tartanak nyilván a statisztikák, ami azt jelenti, hogy számuk a tavalyi év végéhez viszo­esetében a közös lépések megtétele a cél. Különösen fontos volt az, hogy a konferencián ezúttal nemcsak a visegrá­di csoport tagjainak szakemberei vettek részt, hanem az Európai Közösség or­szágaiból, illetve számtalan nemzetközi gazdasági szervezetből is jöttek szakem­berek. A visegrádi csoport tagállamai szempontjából igen fontos az, hogy a nyugati gazdasági szakemberek maguk is megfogalmazták, hogy nem elég, ha Európa társadalmilag és katonailag egyesül, fontos, hogy országai között a lehető legkisebb legyen a különbség a gazdaságok teljesítőképessége és a szo­ciális biztonságérzet terén is. -Is­nyítva 3,7 százalékkal csökkent. Első­sorban a Nagykürtösi (32,4%), a Varan­­nói (27,3%), az Eperjesi (21,2%), vala­mint a Nagymihályi (19,6 %) járásban csökkent a vállalkozók száma. Olyan já­rások is akadnak, ahol emelkedést — és nem is kismértékűt — könyvelhettek el ilyen szempontból. A Lévai járásban például 15,9 százalékkal, a Losonciban 13,3-mal, az Érsekújváriban pedig 8,8 százalékkal több a vállalkozó, mint 1992 végén volt. (sb) A szakembereken a sor Megérteni a világot Hosszú előkészületek és várakozások Után csütörtökön megérkezett, tegnap pedig teljes erővel megkezdte munkáját Pozsonyban a Nemzetközi Valutaalap hattagú missziója, amelynek eredménye­ként végre meg kellene születnie annak a szerződésnek, amelynek alapján Szlová­kia megkapja az alaptól a ráeső kamat­részt, másrészt pedig biztosítékokat vál­lal Szlovákiával kapcsolatban a külön­böző bankhitelek felvételét illetően. Ez a biztosíték, természetesen, nem konkrét bankgaranciát jelent, hanem olyat, amely jelzés a világ minden pénz­ügyi intézete, de még a működő tőke felé is, s arról szól — szintén áttételesen —, hogy Szlovákia gazdasági szempont­ból stabil ország megbízható évi költ­ségvetéssel és pénzügyi hátérrel, valuta­­tartalékokkal és gazdasági teljesítőké­pességgel pénzneme stabilitása mellett. (Folytatás a 2. oldalon) Kárpátok Intézet Kassán A Kassán megtartott kétnapos Eurorégió-tanácskozáson a résztvevők egyér­telműen jóváhagyták, hogy hozzák létre — kassai székhellyel — a Kárpátok Inté­zetet. A fórumon, amelyet Rudolf Bauer polgármester és a Kelet-Nyugat Intézet védnöksége alatt rendeztek, szakemberek vettek részt Magyarországról, Lengyel­­országból, Olaszországból, Ukrajnából, Japánból, az Amerikai Egyesült Államok­ból, valamint Szlovákiából is. A tanácskozáson jelen levők leszögezték, hogy min­denképpen szükséges a Kárpátok Eurorégió információs és kutatóközpontjának működése, amely centrum tudományos alapon felvázolná a Keleti-Kárpátok tér­ségének helyzetét. A Kárpátok Intézet előkészületi munkáit nemzetközi tudo­mányos bizottság irányítja majd, melynek elnökévé Jan Machnikot, a Lengyel Tudományos Akadémia tagját választották. Megért bennünket Európa? A közös lépések a cél Hol épül fel az új vasfüggöny? * Óriási érdeklődés előzte meg a német parlament ülését, amelynek a menekültkér­dést kellett tisztáznia jogilag a szö­vetségi állam új érdekei alapján. Mert mint ismeretes, az egykori NSZK, vagy ha úgy tetszik Nyugat - Németország a német egyesülésig és a „reális szocializmus ” össze­omlásáig igen liberális törvé­nyekkel szabályozta a bevándorlást az országba. Lényegében szinte mindenkit befogadott, aki bármi­lyen apró jelét tudta mutatni, hogy ő politikai üldözött hazájában. A két német állam egyesülése óta eltelt idő azonban igen jelen­tős változásokat okozott a térség­ben ezt a problémát illetően is. A „reális szocializmus” összeomlása olyan politikai helyzetet teremtett a térségben, amelyik a menekül­tügyet „áthelyezte” a tiszta gazda­sági és szociális kérdések közé. Megszűnt egy harc, elkezdődött egy új! A jóléti társadalmat sike­resen építő Nyugat-Németor­­szágból ugyanis egyszerűen Né­metország lett, amely egyik nap­ról a másikra szemben találta ma­gát olyan súlyos munkanélkülisé­gi, szociális és életszínvonal-zuha­nási gondokkal, amelyek belső el­lenállásba, véres tüntetésekbe, veszélyes idegengyűlöletbe tor­kollottak. A német parlament te­hát lépni volt kénytelen, s meg is tette, amit politikai stabilitása mi­att meg kellett tennie: szigorította az idegenek befogadásának felté­teleit, egyúttal azt is bejelentette, modem technika elhelyezésével védekezik majd keleti határain az illegális bevándorlás ellen. Látszatra távoli ez a kérdés gondjainktól. De csak látszatra, mert a valóságban újakat szül. A lengyelek még a törvény jóváha­gyása előtt tiltakoztak ellene, mondván, nem kívánnak a keleti menekültáradat „lerakata” lenni, a csehek pedig arról biztosították a német partnert, hogy keleti ha­táraikat megfelelő módon óvni fogják, s megszüntetik a létező „zöld határokat”. Ezzel viszont már el is érkezett a probléma hozzánk. Csehország ugyanis ezt úgy képzeli el, hogy a cseh—szlovák határ még szigorúbb őrizetet kap, mint például a ma­gyar—szlovák. Az indoklás részét képezi ráadásul az, hogy a ma­gyar—szlovák határ szinte teljesen átjárható, s a legtöbb menekült ép­pen ezen az úton kerül Csehor­szágba. Ez a döntés — vagy terve­zet — természetesen a szlovák fél számára elfogadhatatlan. Ennek több oka is van, lényege azonban az, hogy Szlovákia Csehországgal valóban olyan együttműködést szeretne, mint amilyen például a Benelux államokon belül van. Sőt, Szlovákia elemi érdeke — ahogy a Magyar Nemzetnek nyilatkozta Jozef Moravcík külügyminiszter— hasonlóan magas színvonalú együttműködést kialakítani a vi­segrádi csoporton belül, ahol a határok ugyan garantáltak, de in­kább szimbolikusak, semmint újabb vasfüggönyt jelentők. A cseh tervezet, a szigorúan őrzött határok azonban ezt nem teszik le­hetővé, sőt, azt sugallja az elképze­lés, hogy Csehország ki szeretne „szállni” a térségből, ő szeretne a fejlett Európa legkeletibb része lenni szigorú keleti határral. Igaz, a cseh félnek nincs sok argumentuma. Csehországban a menekültek száma nem több, mint Szlovákiában, Magyarorszá­got már nem is említve. A csehek büszkék arra, hogy gazdaságuk fejlettsége alapján akár két-há­­rom éven belül elérhetik a „nyu­gati standardot”, míg a keletebb­re fekvő országok helyzete sokkal rosszabb. Mégis nekik kellene vállalni a menekülők ellátását. Azaz Szlovákiának, Lengyelor­szágnak és Magyarországnak. Ér­dekes szempont! Van ugyan egy másik lehető­ség is. Mindenki elkezdi építeni saját országa határa köré a „kínai nagy falat”. S folyamatosan toljuk majd ki a határokat keletre, északra, délre és — végül — még nyugatra is, hiszen hátha megke­rülik a Földet a menekülők, s on­nét érkeznek. Hogy kinek lesz ez jó, az már egy olyan kérdés, ame­lyik egyre gyakrabban felmerül a reális szocializmus összeomlása után. Éspedig az, hogy a fejlett és prosperáló, demokratikus nyugat­európai országok nem bánták-e meg, hogy megszűnt a „bubus”, s egyenrangú és egyenjogú EURÓ­PAI EMBEREKKÉNT kell im­már kezelnie bennünket is?! Mert én megértem a némete­ket, a cseheket is, de remélhető­leg ők is megértik majd a szlová­kokat és a magyarokat, később a románokat, ukránokat, letteket, litvánokat..., amikor az ő nagy vasfüggönyük is lehullik. És re­mélem azt is, velem együtt álmo­doznak majd egy nyitott, egysé­ges, békés és prosperáló NAGY EURÓPAI KÖZÖSSÉGRŐL. NESZMÉRI SÁNDOR A német döntés rólunk is szólt

Next

/
Thumbnails
Contents