Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-25 / 119. szám

4 Szabad ÚJSÁG Tükör 1993. május 25. Egyszerre fenyeget a túlnépesedés, az elöregedés és az egészségkárosodás Az ezredvég demográfiai kihívása NAFTA-gondok Blokk-kór Úgy látszik, nemcsak az Európai Közösség küszködk gondokkal A világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezete, a NAFTA megszüle­tése szintén nehezen megy: az Egyesült Államokban egyre nagyobb a tábora a tavaly aláirt amerikai-kanadai-mexikói hármas megállapodás ellenzőinek. Lehetséges, hogy végül azoknak lesz igazuk, akik szerint minden regionális gazdasági szövetkezésnél előnyösebb, ha világmére­tekben rögzítik a kereskedelmi szabályokat? Óriási jelentőségű demográfiai kihí­vással kell szembenéznie világunknak - derült ki a közelmúltban tartott Euró­pai Népesedési Konferencián, ahol a nemzetközi vándorlás problémái, a termékenység és a családi, illetve az egészségi állapot és a halandóság közötti összefüggések kerültek szóba. Míg Nyugaton az elöregedés, Keleten az egyes rétegek egészségromlásá­nak veszélye fenyeget. Az előrejelzések szerint a Föld népessége a jelenlegi mintegy 5,3 milliárdról 2020-ra előreláthatólag több mint 8 milliárdra növekszik. Ma még felmérhetetlen, hogyan ké­pes bolygónk ennyi embert eltartani, szükségleteiket megfelelő színvona­lon kielégíteni. Ugyanakkor az bizo­nyos, hogy a népesség további gyara­podása a jelenleg ismert termelési eljárásokkal és a fogyasztás kialakult módozataival olyan mértékben káro­síthatja a széles értelemben vett ter­mészeti környezetet, ami a földi életet alapjaiban veszélyezteti. Különösen pedig akkor, ha már mint most is számos régióban, részben visszafor­díthatatlan környezeti károsodások ta­pasztalhatók. Mivel pedig Földünk egy és oszthatatlan, a problémák megoldása csakis a különböző or­szágok szoros együttműködésével, közös cselekvéssel lehetséges. Mindemellett súlyos gondot okoz az, hogy a népesség növekedésé­nek 90 %-a a fejlődő országokban várható. Olyan elmaradott térségek­ben és államokban magas a termelé­kenység és nő gyors ütemben a lakos­ság száma, ahol szinte reménytelen­nek látszik a jövő generációinak ellátá­sa, oktatása és munkába állítása. Európa demográfiai helyzete és a várható kilátások mindettől jelentő­sen különböznek. A legtöbb gazdasá­gilag fejlett európai országban a né­pesség csökkenő halandósága mellett különösen alacsony a termékenység szintje. Egyes országokban a lakos­ság számának csökkenő tendenciája tapasztalható. A generációk reproduk­ciója hosszabb távon sem látszik biz­tosítottnak. Egyre nagyobb mérete­ket ölt a lakosság elöregedése, és az idősek számának és arányának növekedése számos intézkedést kí­ván, nagy anyagi terheket ró az egész társadalomra és a fiatal mun­kaképes generációkra. A szakértők többsége úgy látja: a közeljövőben sem várható a születé­sek számának érdemi emelkedése. Ebben szerepet játszik - többek között - új családmodellek elterjedése: mind több a gyermektelen, az egygyer­mekes, illetve egyszülös család, ál­talánossá vált a családtervezés és a születésszabályozási módszerek széles körű alkalmazása is a gazda­ságilag fejlett európai országokban. Ezzel párhuzamosan a nyugati ré­gióban jelentős eredmények születtek az egészségjavításban, a betegségek megelőzésében és kezelésében. Csökkent a szív- és érrendszeri beteg­ségek, továbbá a rák okozta halálo­zás, legfőképpen az általános jólét és az egészségügyi ellátás javulásának következményeképpen. Fennmarad­tak azonban a régi gondok és újab­bak is jelentkeztek, mint az AIDS terjedése, valamint a narkotikumok egyre gyakoribb használata, és mind nyomasztóbbá vált a környezet romlásának betudható egészségká­rosodás és halálozás. Európa keleti felében, a gazdasági­lag amúgy is kevésbé fejlett országok­ban, ahol az elmúlt években hatalmas jelentőségű politikai és gazdasági vál­tozások következtek be, továbbra is súlyos a demográfiai helyzet. A már két-három évtizede tapasztalható fo­lyamatokat - a magas, illetve növek­vő halandóságot, hogy ebben a ré­gióban megrendültek, illetve átala­kulóban vannak a korábbi egész­ségügyi és szociális intéz­ményrendszerek, csökkent az élet­­színvonal és részben emiatt fenye­getővé vált az egyes rétegek egész­ségromlásának veszélye. Ma még pontosan nem tudható: mindez milyen következményekkel jár a demográfiai folyamatokra, a születésekre, halálo­zásra és megbetegedésekre. Ezzel együtt tapasztalható a családok fel­bomlása. Ennek mértéke a nyugat­európait még nem éri el, de erőtelje­sen növekvő a házasságon kívüli együttélés, magas a nem kívánt ter­hességek és abortuszok száma, mi­közben néhány országban a szüle­tésszabályozási módszerek is nehe­zen hozzáférhetőek. Az átalakulóban lévő országoknak emellett fel kell zárkózniuk Európa fejlett részéhez, s ennek feltétele, hogy lakóiknak jobb életet, tisztább környezetet biztosítsanak. Problé­máik viszont annyira súlyosak, hogy ezeket önerőből csak hosszú idő alatt oldhatják meg, s ezért az európai kormányzatoknak nagy se­­gítökészséget kell tanúsítaniuk. A konferencián elfogadott vélemény szerint Európa demográfiai helyzete nagyrészt az utóbbi években bekövet­kezett események miatt annyira szö­vevényessé vált, hogy általános, min­den országra érvényes ajánlásokat kockázatos lehet megfogalmazni ezen állapot javítására. A gondokat súlyosbítja, hogy Euró­pában a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek és súlyos politikai, sőt fegyveres konfliktusok következté­ben egyre nagyobb méreteket ölt az országok közötti vándorlás, ami legfő­képpen a gazdaságilag elmaradott ré­gióból a fejlett országokba irányul. H. M. Sokak szerint a világgazdaságot gyötrő bajok gyökere az, hogy az ott meghatározó szerepet játszó erők nem készek az átfogó szabályozás­ra. A Clinton-kormány hivatalba lé­pésével, úgy tűnik, ugyanez a kór hatalmasodik el az Egyesült Államo­kon is. Saját gazdasági érdekeire hivatkozva sorra tesz vagy tervez olyan lépéseket, amelyeket egyes szakértők már-már protekcionalistá­­nak minősítenek. Erre lehet bizony­ság, hogy a tavaly még szenzáció­ként tálalt amerikai-kanadai-mexi­kói NAFTA-megállapodással szem­ben is egyre több kifogás hallatszik Washingtonból. Az amerikaiak a hírek szerint csak akkor hajlanak az egyezmény 1994-es életbeléptetésére, ha Mexi­kótól garanciát kapnak előfeltételeik teljesítésére. Amíg ezekről a járulé­kos megállapodások nem születnek meg, az új amerikai elnök, Bili Clin­ton nem hajlandó jóváhagyásra a kongresszus elé terjeszteni a do­kumentumot Ha Mexikó makacsko­­dik és kitart az eredeti egyezmény mellett, akkor még az is megtörtén­het, hogy az amerikaiak otthagyják a tárgyalóasztalt - és a NAFTA-t. Ennek megakadályozására kez­dődtek nemrég zárt ajtók mögötti megbeszélések a három szerződő fél, az USA, Kanada és Mexikó kép­viselői között. Cl.,-lék sarkított magatartását az válton<_ vj, hogy több amerikai törvényhozó lígyel­­meztetett: az 1992 augusztusában aláírt feltételek mellett a megállapo­dás kongresszusi szentesítésének csekély az esélye. Ez mindhárom országban felidegesítette és óvato­sabbá tette a politikusokat. A NAF­TA esetleges kudarca a legrosszab­bul Carlos Salinas De Gortari mexi­kói elnököt érintené: ö akár bele is bukhat egy ilyen fiaskóba, de az ügy politikai kihatásai alól nem mente­sülne az Egyesült Államok és Kana­da sem. A megállapodást még az előző amerikai elnök, George Bush kötötte Salinasszal és Brian Mulro­­ney akkori kanadai miniszterelnök­kel. Az elgondolás a világ legna­gyobb szabadkereskedelmi öveze­tének megteremtésére irányul. A há­rom ország között 15 év alatt foko­zatosan eltörölnék a vámokat,' bizto­sítanák a szabad áru- és tőkeáram­lást. Ahhoz, hogy a megállapodás 1994. január 1-tól életbe lépjen, mindhárom ország törvényhozásá­nak jóváhagyása szükséges, s a ra­tifikálási folyamat lebonyolítását a nyárra tervezik. A NAFTA-bírálók azonban egyre hangosabbak és egyre többen van­nak az Egyesült Államokban, s ezt Clinton sem hagyhatja figyelmen kí­vül. A legfőbb ellenérv a NAFTA-val szemben, hogy a déli szomszéd pia­cára irányuló exportnövekmény nem fogja ellensúlyozni a megállapodás negatív hatásait. Amiatt aggódnak sokan, hogy a lényegesen olcsóbb mexikói munkaerő amerikai cégek sorát csábítja majd át, így tovább fog növekedni a munkanélküliség az USA-ban. Az ottani, kevésbé szigo­rú szabályok miatt nem lesznek ér­vényesíthetők a környezetvédelmi előírások, növekszik a környezeti rombolás. Ráadásul olcsó mexikói termékekkel árasztják el az amerikai piacot, ami csökkenteni fogja a ha­zai termelők versenyképességét és nyereségét. Az amerikai fenntartások abból a szempontból érthetőek, hogy a megállapodás fö haszonélvezője - az amerikaiak számára szokatlan módon - várhatóan nem az Egyesült Államok, hanem Mexikó lesz. A la­tin-amerikai ország történetében pá­ratlan esélyhez jut a NAFTA révén: lehetősége nyílik arra, hogy gazda­sága stabilizálásával, a külföldi tőke és fejlett technológia beáramlásával, az életszínvonal emelkedésével fel­zárkózzon a fejlett ipari államokhoz. Többi latin-amerikai társához képest Mexikó ugyan már ma is fejlettebb, de gazdasági teljesítőképessége még mindig csupán egyhuszad ré­sze az amerikainak. A készülő NAF­­TA-megállapodás hírére ugrássze­rűen megnőtt a külföldi érdeklődés az ország iránt. Az amerikai piacra kacsintgató nyugat-európaiak és ja­pánok odaviszik tőkéjüket: az elmúlt két esztendőben több mint 20 milli­árd dollárt fektettek ott be. Az amerikaiak mellett azonban a mexikóiaknak is lehetnek aggodal­maik. Félhetnek az irgalmatlanul erős amerikai vetélytársaktól s attól, amire környezetvédőik figyelmeztet­nek: az USA és Kanada majd hoz­zájuk telepíti át erősen szennyező gyárait, üzemrészeit. Mindezzel együtt, a közvélemény-kutatások szerint a mexikóiak 60 százaléka támogatja a NAFTA-t, s csupán 17 százalékuk van ellene. A hasonló amerikai felmérések viszont arról tanúskodnak, hogy az egyezmény kezdeti, 72 százalékos támogatottsága mintegy 50 százalé­kosra csökkent, miután a közvéle­mény tudomást szerzett a gazdasá­gi fenntartásokról, s arról, hogy a lét­rejövő hatalmas szabadpiac a kábí­tószerek és az illegális bevándorlók számára is szabadabbá teszi az utat. Mégis, ha tüzetesebben szem­ügyre vesszük, az amerikaiak sem járnának rosszul a NAFTA-val. Me­xikói eladásaik máris meghárom­szorozódtál. az öt évvel ezelőtti szinthez képesi, a fellendülő ex­port nyomán rövid idöíi. új mu'­­kahelyek ezrei létesülhetnek. _ USA-ban ma 600 ezren állítanak elő Mexikónak szánt termékeket, s a maquiladorák, a mexikói határ menti üzemek már jelenleg is 2 mil­liárd dollárnyi értéket termelnek. Az alkudozások tétje most gya­korlatilag az, hogy mennyire lesz szuperhatalmi pozíciójának meg­szállottja ezen a piacon az USA, s mennyire akarja - még akár pro­tekcionista módon is, erőfölényét ki­használva - érvényesíteni az ameri­kai gazdasági érdekek védelmére tett választási ígéreteit az új elnök. De tét az is, mennyit tud megőrizni a már kiharcolt esélyből egy olyan felfelé törekvő állam, mint Mexikó, amelynek példáját mások is követ­hetik. Chile, Argentína és Venezuela például burkoltan máris jelezte belé­pési szándékát a NAFTA-ba. Noha a két ország érdekütközé­sei - Kanada csendes asszisztálása mellett - nem jelentéktelenek, aligha várható, hogy veszni hagyják a NAFTA-t. Erre utal, hogy az újabb tárgyalásokon mindhárman siettek leszögezni: alapvető céljuk a megál­lapodás 1994-es életbelépése. Az évi 6 ezer milliárd dollár össztermé­ket, 21 millió négyzetkilométeres te­rületet, 360 millió fogyasztót felölelő óriási piac továbbra is csábító, nem is szólva arról a nem titkolt célról, hogy felvértezzék magukat és a tér­séget az erősödő nyugat-európai és ázsiai integrációkkal szemben. A világgazdasági szakértők még­sem túl lelkesek a NAFTA láttán. Az USA, Kanada és Mexikó összefogá­sa immár egy újabb földrészen tanú­­bizonyság arra, hogy a világ las­sacskán hatalmas protekcionalista blokkokra tagozódik, ahelyett, hogy átfogó megoldást találna a világke­reskedelem liberalizálására. S bi­zonyság arra is, hogy a GATT-tár­­gyalások hetedik éve tartó uruguayi fordulóján a fö hangadók még min­dig nem fogadták meg Milton Fried­man Nobel-díjas közgazdász taná­csát: a kereskedelmi akadályok vi­lágméretű lebontása előnyösebb minden ilyen regionális egyezmény­nél. (- köz-) Szimpózium o környezet és az egészségügy egymásra hatásáról Tervezetek vannak - pénz viszont nincs „Feltaláltuk a vegyi anyagokat, amelyek most a mi pusztulásunkat okozzák. Egészségügyi szakemberek és természetvédők segítségére lesz szükségünk annak a harcnak a megkezdéséhez, amellyel a több éve felhal­mozódott környezeti károkat és azok ártalmait akarjuk felszámolni“ - mondotta a szakemberek - orvosok és ter­mészetvédők - előtt dr. Miroslav Bacinsky, az allergiá­sok megsegítésére létrehozott alapítvány elnöke az elmúlt héten megrendezett szimpózium megnyitásakor. A kör­nyezeti ártalmak és - az elsősorban gyermekeket érintő- növekvő számú bőr-, tüdő-, szívelégtelenségi, valamint allergiás megbetegedések számaránya között világos pár­huzamok vonhatók. Erre mutattak rá a jelenlévő szakem­berek, és erről tettek említést felszólalásaikban a két illetékes tárca képviselői is. A szimpózium felett a környezetvédelmi, illetve az egészségügyi minisztérium vállalt védnökséget. Jozef Zlocha környezetvédelmi miniszter hangsúlyozta, hogy fontos feladat hárul azon szakemberekre, akik a civilizá­ciós betegségek megelőzésével és gyógyításával foglal­koznak. Az, hogy a Föld ,, megbetegedését" mi, emberek okoztuk, nyilvánvaló, csakúgy, mint az is, hogy ennek egyenes következménye a jelenlegi fiatal populáció meg­betegedése. A műtrágyák, tisztítószerek használatával vegyi anyagok tömkelegé gyülemlett fel környezetünkben és szervezetünkben egyaránt. Nincs elegendő ivóvizünk, és a tüdőnk csak nehezen képes megbirkózni az általunk belélegzett levegőben található anyagok sokaságával. ,, Biológiai-vegyi háborút indítottunk magunk ellen, az iparosítás kezdetekor, amelytől életfeltételeink jobbulását reméltük. A mezőgazdasági dolgozók bizonyára megsér­tődnek majd azon a kijelentésemen: szerencse, hogy nem jut már annyi pénzük a különféle műtrágyákra. De így legalább van némi reményünk arra, hogy vegyszermentes zöldséget, gyümölcsöt fogyaszthatnak gyermekeink"- mondotta a környezetvédelmi miniszter. Az egészségügyi miniszter a halaszthatatlan parlamenti munkára hivatkozva távol maradt. Felszólalását dr. Ivan Rovny, az illetékes tárca higiéniai és epidemiológiai szek­ciójának igazgatója olvasta fel. Sobona miniszter azt „üzente“, hogy a nemzeti egészségügy támogatására létrehozott tervezet keretében számtalan területen kíván­ják beindítani a megelőzésre és gyógyításra irányuló mun­kát, amivel egyben eleget tennének az Egészségügyi Világszervezet által meghirdetett ,,Egészség 2000-ig" programnak. A minisztériumnak viszont nincsenek ehhez elegendő anyagi eszközei, így valamennyi reszortnak saját magának kell a szükséges pénzt ,,előteremtenie". A miniszter javaslata szerint előnyben kell részesíteni a legégetőbb problémák megoldására kidolgozott terveze­tek megvalósítását. A jelenlévő egészségügyi szakemberek felszólalásaik­ban a fertőző betegség egyre gyakoribb előfordulására és veszélyére mutattak rá az ez ideig felmért kilenc, fokozot­tan szennyezett körzetben élő gyermekek esetében, de szóltak a szennyező- és hulladékanyagok külföldről ha­zánkba történő szállításáról is, ami elsősorban a vállalko­zók számlájára írható. Dr. Priska Rubcíková, az egészségügyi minisztérium higiéniai és epidemiológiai szekciójának dolgozója a rossz táplálkozási szokásainkból eredő veszélyekre mutatott rá felszólalásában. Korábban a magas energiai- és zsírtartal­mú ételek fogyasztásának csökkentését hangsúlyozták a szakemberek. Mára ez részben megtörtént, ám a nagy cukortartalmú élelmiszerek fogyasztása változatlanul ve­szélyezteti egészségünket. Ugyanakkor csökkent a tej és tejtermékek fogyasztása. A tejre pedig nem csupán a gyer­mekeknek, hanem az idős embereknek is szükségük van, mivel így biztosíthatják szervezetük számára a szükséges kalciumot. „Mielőtt megnyíltunk volna a világ előtt, fel kellett volna a lakosságot készíteni a behozott élelmisze­rek, elsősorban az idegen eredetű anyagok veszélyeire. Nehéz feladat ez olyan országban, ahol sok esetben még a szavatossági idő lejártát sem veszik figyelembe az árusok és a vásárlók" - hangoztatta a doktornő, akitől azt is megtudtuk, hogy a vegyi anyagoktól mentes élelmiszerek térhódítása a piacon napjainkban merő illúzió. Priska Rubcíková hangsúlyozta: nagy szükség van az emberek tájékoztatására. A nyilvánosságot nem csupán az érdekli, milyen levegőt szívnak, milyen minőségű élelmiszereket fogyasztanak. A környezetvédelmi minisztérium évente 4-5 milliárd koronát fektet külfönféle környezetvédelmi programokba. Ján Zlocha élt az alkalommal, és a szimpóziumon részt ve­vő szakembereket tartalmasabb együttműködésre, közös tervezetek kidolgozására szólította fel. SZÁZ ILDIKÓ

Next

/
Thumbnails
Contents