Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-13 / 85. szám

1993. április 13. Tükör Olcsóbb és drágább gyógykezeltetések Jogosak a betegek aggályai? A Nemzeti Biztosító színes plakát­jairól egy önfeledten kötögető asszony és a fonalat gombolyító öregúr moso­lyog le ránk biztatóan, és hirdetik, hogy eme intézmény jóvoltából immár nyugodtan nézhetnek az öregkor elé­be. Az útszéleken és a tűzfalakon ékeskedő plakátokon mindkét idős ember hintaszékben ringatódzik. A de­rűlátó felvételen egyedül ez az „in­gás“ tűnik némiképpen hitelesnek, hi­szen a közeljövőben a betegséggel együtt már nemcsak a félelem költözik belénk, hanem attól is tarthatunk, mennyire viseli meg a hosszan tartó gyógyulás felé vezető út a pénztárcán­kat. Itt többek közt azokról van szó, akik egészségi állapota igényes mű­tét, infarktus után még alapos utóke­zelést is igényel. Az aggódók táborát azok a szülők is növelik, akiknek gyer­mekei allergikus megbetegedésben szenvednek, esetleg balesetet köve­tően szorulnak gyógykezelésre. Az egészségügyi minisztérium a Szlovákiában fellelhető fürdőhelyek, gyógyforrások mind jobb kihasználá­sával szeretné biztosítani az arra rá­szorulók kezeltetését. Ennek az intéz­kedésnek a jóvoltából a gyógykezelte­tést az idei év első negyedében - csakúgy mint tavaly - közel 3,5 ezer felnőtt és 2,5 ezer gyermek veheti igénybe. A növekvő kiadások nem kerülték el ezt a területet sem, és ez megmutatkozik az egy napra eső költ­ségvetések összegében. Nem az egészségügyi szolgáltatások, hanem az elszállásolással és egyéb szolgál­tatásokkal járó költségek emelkedtek. Annak érdekében, hogy a műtéten átesett betegek közül a lehető legtöb­ben részesüljenek szakszerű utókeze­lésben, az egészségügyi minisztérium az olcsóbb szolgáltatásokat kínáló lé­tesítmények mind jobb kihasználására törekszik, és az orvosokkal való meg­egyezés alapján a kezeltetés átlagide­jét negyvenöt napra csökkentette. Re­mélhetőleg azoknál, akiknek ezt egészségi állapotuk megköveteli, nem tartják be szigorúan a korlátozott ke­­zeltetési időt. A Nemzeti Biztosító egészségügyi alapjának igazgatója is meglepetéssel vette tudomásul, hogy a múltban a pá­ciensek nagy száma kérte a Cseh­országban történő gyógykezeltetést. Elsősorban a beteg gyerekek szülei ragaszkodnak továbbra is ahhoz, hogy a szomszédos országban folytat­hassák a gyógykezeltetést. Az ismert határon túli fürdőhelyeken a kezelés ideje alatt a szülök is otttartözkodhat­­tak csemetéjük mellett. A szlovák és cseh egészségügyi minisztérium kö­zötti szerződés eredményeképpen az év első negyedében 173 gyermeket kezeltek a cseh gyógyfürdőkben: a húgycsöves megbetegedésben szenvedőket Darkovban, Bludovban, Mariánske Láznéban az onkológiai megbetegedéses gyermekeket pedig Jánske Láznéban. Az agy idegi jellegű megbetegedéseit viszont Szlovákiá­ban is gyógykezelik, mégpedig Csö­­lösztőn, de ezt a fürdőhelyet még sem az orvosok, sem a betegek nem isme­rik kellőképpen. Ez év második negyedében az or­vosok által javasolt és előírt gyógyke­zeltetésekkel járó kiadásokat továbbra is az egészségügyi tárca kasszájából fedezik. A délvidék levegőszennyezett járá­sainak leggyakoribb áldozatai a gyere­kek, ezért elsősorban ők igénylik a tiszta tátrai levegő jótékony hatását. A légúti megbetegedésekben szenve­dők számaránya viszont olyannyira magas, hogy egyesekre a szülők sürge­tése ellenére is csupán hónapok múltá­val kerül sor. Ez azzal indokolható, hogy az ilyen jellegű kezelések ideje hosszabb a többinél. Ám a hosszas, szakszerű gyógyeljárások során meg­tisztul a tüdő, könnyebbé válik a lég­zés. Némely gyermeknél a gyógyulás egy hosszas kezeltetés után teljesnek mondható. A műtéteket, baleseteket követő, illetve az allergiás megbetegedések gyógykezelésével járó kiadásokat to­vábbra is az egészségügyi tárca fede­zi. Van tehát remény arra, hogy az arra rászorulók eljutnak majd a szlová­kiai, illetve a cseh fürdőhelyekre. (száz) Csak a neve változott, küldetése nem „Civilnővérek“ a határainkon Az ország kettéválása után az SZK kormánya a Csehszlovák Vöröske­reszt jogutódjának a Szlovák Vörös­­keresztet tekinti. Szlovákia területén ez az egyedüli olyan szervezet, amelynek jogi alapjai és tevékenysé­gének főbb mutatói a genfi megbeszé­lések záródokumentumaiban is benne foglaltatnak. Rimaszombatban többévi szünet után az idén ismét megtartották a szervezet járási konferenciáját. Jú­lius Minarik főorvosnak, a járási szer­vezet elnökének beszámolójából csak azt jegyeztem meg, ami kissé szokat­lanul hangzott a fülnek. Olyan esete­ket, amelyek eddig nem fordultak elő, vagy ha megtörténtek is, eltitkolták a nyilvánosság elől. A szentkirályi ha­tárrendőrség például három év alatt öt esetben kért segítséget a járási Vörös­­kereszt szervezetétől, a határon elfo­gott török, román, stb. menekültek ellátására. Eddig 126 menekült, köz­tük 6 gyerek, kapott ruhaneműt, ellá­tást és részesült gyógykezelésben. A nagymegyeri menekülttáborba ruha­neműt és lisztet küldtek. A kerületi és járási rendőri szervek­kel közösen országúti ellenőrzéseket tartottak, amelyeken felmérték a hiva­tásos és az amatőr sofőrök elsőse­gélynyújtási felkészültségét. Az ered­mény - amint azt az elnök mondta - „siralmas“, és javasolni fogják, hogy a jogosítvány megszerzéséhez tegyék kötelezővé a közúti balesetek soráni elsősegélynyújtás gyakorlati oktatását is. A közúti ellenőrzések során ugyan­is bebizonyosodott, hogy nem elegen­dő az elméleti oktatás, a járművezetők többsége ugyanis szóban tudja, mi (lenne) a teendője, de a gyakorlatban csak állnak a „sérült“ felett. Kezde­ményezésükre a rimaszombati autóis­kolában már folyik a gyakorlati elsőse­gélynyújtás oktatása. A népes hallgatóság a beszámoló­ból továbbá azt is megtudhatta, hogy a pápa látogatásakor a járásból 34 önkéntes nővér segédkezett: ők Ba­­laskó László körzeti orvos vezetésével a Medvesaljáról érkeztek a fővárosba. A romániai események idején ha­zánkból az első csoport a Rimaszom­bati járásból, Nyústyáról ment Romá­niába. December 22-én értek a nagyváradi kórházba, ötvenezer ko­rona értékű gyógyszert vittek maguk­kal, és a karácsonyt távol a családjuk­tól töltötték. Sajnos az egyszerű em­berek körében ez a szervezet is ott van abban a „kalapban“, amelyben a többi (volt kötelező) társadalmi szer­vezet. A járásban néhány lelkes szer­vezőn és önkéntes nővéren kívül csak kevesen veszik komolyan a szervezet munkáját. Az újonnan megválasztott járási vezetőség Rimaszombatban nem kis feladatot vállal magára: az őt megilleteő helyre kell emelniük a Vö­röskereszt helyi alapszervezetét. (farkas) Szabad ÚJSÁG 5 A szellemileg visszamaradottak megsegítésére Méretre szabott vállalkozóképzés ecsemőként vettem örökbe, és ma is olyan szép, mint egy baba! - mesélt a nagyszombati Blazena Litvová gyermekéről, akiről máig sem mondott le, bár a kicsi szellemileg visszamara­dott. Az elfogultnak cseppet sem, ám energikusabbnak annál inkább mond­ható Blazena testvérével, Anna Raj­­nákovával együtt - akinek ugyancsak beteg a gyermeke - Nagyszombatban megalapította a mentálisan visszama­­radottakat megsegítő szövetség alap­szervezetét. A két testvér kezdemé­nyezése túlnőtt az anyaszövetség kül­detésén. A várossal együttműködve ez év április 1-jétől létrehozták a beteg gyermekek óvodáját, illetve iskolája mellett a gyermekintegrációs köz­pontot. A különös gondozást igénylő gyer­mekekről a felnőtté válásukat köve­tően sem feledkeznek meg, számukra sikerült kiharcolniuk a speciálisan be­rendezett műhelyeket. Mivel saját ta­pasztalatokkal rendelkeznek a beteg gyermekek családban történő nevelé­séről, szerették volna ezeket megosz­tani más szülőkkel is.- Nem szeretjük azt a kifejezést, hogy,,szellemileg visszamaradottak", mi a ,, másmilyen befogadóképesség­gel rendelkezőkről" beszélünk, hiszen ezek a gyermekek is örömre születtek, és ugyanúgy igénylik a szeretetet, mint egészséges társaik, bár ezt más módon kell velük éreztetnünk - árulja el a két testvér, akik a közeljövőben kívánják a gyerekek számára létre­hozni az „Öröm“ gyermekközpontot. Tenni akarásuk mozgatórugója a be­teg gyermekeik jövője, annak ellenére, hogy ma még számos kerékkötőjük akad az állami hivatalrendszerben. A szociális menedzserképzés szá­mukra egy olyan lehetőség, amelynek elsajátításával a társadalom e gyen­gén támogatott, perifériára került in­tézményeit is talpra tudják állítani. Mindent meg lehet tanulni A pozsonyi székhelyű PTK-Echo cseh-szlovák-német közművelődé­si társaság már számos nyelv-, rek­lám-, kereskedelmi, illetve menedzseri tanfolyam szervezője volt. Szakelő­adók bevonásával ezúttal nem állami, költségvetési szubjektumok vezetői­nek kínálták fel szolgáltatásaikat. E méretre szabott vállalkozóképzés­ben a nagyszombati testvérekhez ha­sonlóan elsősorban a szellemileg visz­­szamaradott gyermekekről, fiatalokról és idős emberekről gondoskodó inté­zetek vezetői vettek részt. A március 12-től április 2-ig tartó előadás-sorozat hallgatói megismerkedtek a szociális menedzserképzés alapjaival, ezen be­lül e szociális központok rendszerének átszervezésével: a jogi személlyé tör­ténő válás a szponzorokkal való kap­csolatfelvétel lehetőségeivel. A ma­gántársaság szakelőadói többek kö­zött arról is tájékoztatták hallgatóikat, hogy szakterületükön belül milyen jel­legű szolgáltatásokat tudnak még nyújtani. Családi húsvét Ligetfalun A mentálisan visszamaradottak megsegítésére létrehozott szövetség ligetfalusi alapaszervezetének vezető­je dr. Viera Záhorcová, aki komoly ellenzője a beteg gyermekek intézmé­nyesített gondozásának. Tőle megtud­tuk, hogy a helyi szervezet munkája elsősorban a beteg gyermekek szülei­vel való kapcsolatfelvétel. Az Ifjú Csa­ládok Klubjának tagjai egy héttel a húsvéti ünnepek előtt közös délutá­non, egymást lelkesítve teszik szebbé a gyermekek hétköznapjait. A szülők elhagyatottságukban el­zárkóznak a külvilágtól, és a családju­kat sújtó „betegségként“, gyötrelem­ként élik meg a gyermek szellemi visszamaradottságát. A ligetfalusi alapszervezet műsoraival, tanácsaival kíván segíteni ezeken a családokon, hogy a szülők egymástól is tanulhas­sanak. Nem vehetjük el az otthonukat Az előadás-sorozat egyik hallgatója volt Marta Hrbeková, Bazinból, aki mielőtt elveszítette állását, hivatás­szerűen gondozta az otthonukban egyedül maradt idős embereket.- Ellenzem az elmúlt évtizedek nyo­mán létrehozott szociális otthonokat. Ezekre ugyanis nem minden esetben van szükség. Az öreg, idős embereket némely esetekben csaknem erőszak­kal hurcolták át az ismeretlen szürke otthonokba, ahol azután belepusztul­tak a környezetváltozásba. Lakóhelye­men szeretnénk elérni, hogy az idős emberek továbbra is a megszokott környezetben élhessenek, és így biz­tosíthassuk számukra a nyugodt öreg­kort. Az előadás nyomán sok elképze­lésemet megváltoztattam, és az itt tanultak alapján már konkrét tervekkel indulok haza - tudtuk meg Hrbeková asszonytól, aki elpanaszolta, hogy vá­rosukban csökkentették az idős embe­rek gondozását vállaló nővérek számát. A hallgatók között voltak olyanok is, akik a jövőben a munka nélkül maradt, közösségi élettől visszavonultan, ma­gukba zárkózottan élőkön kívánnak segíteni, hogy azok mihamarabb visz­­szanyerjék önbizalmukat. Mindehhez elsősorban jó ember-, lehetőség-, tör­vény-, illetve szakismeretre van szük­ség. A tanfolyam hallgatói pedig most már nem csak a felsoroltakkal, hanem a vállalkozáshoz szükséges fortélyok­kal is rendelkeznek. Ezzel a tőkével kívánják a közeljövőben igazolni a rá­szorultak megsegítésére létrehozott intézmények, egyesületek és klubok létjogosultságát. SZÁZ ILDIKÓ A lévai, zselízi, párkányi és gerencsért Járás i K, 10 032 magyar (2127%) is :os, 17 255 magyar (6201%) árás los, 28 768 magyar (8307%) járás ;os, 12 957 magyar (5201%) A Szabad Újság március 20-i számában megjelent az Együttélés javaslata a magyarlakta Dél- Szlovákia területi és közigazgatási felosztására. Most sorozatban közöljük a mozgalomnak az egyes járások kialakítására vonatkozó elképzelé­sét - térképvázlat formájában.

Next

/
Thumbnails
Contents