Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 84. szám

1993. április 10. 4 Szabad ÚJSÁG Napjaink A rendszerváltás zűrzavaros álla­potából, a piacgazdaságra való álállás gyorsabb sikerének érdekében hagy­juk már végre abba a tapogatódzó kísérletezéseket, a közömbösséget, és ne-várjuk ki a lassú „magától“ való kockázatos fejlődést. Térjünk át a biz­tos, az évszázadok alatt kialakult és bevált életrendre. Mivel nálunk hiány­zik a tradíciót, stabil gazdasági életet biztosító középosztály (iparos, keres­kedő, parasztság), keresnünk kell a megfelelő lehetőségeket és a felté­teleket a kívánt életnormák kialakulá­sának biztosítására. Az idő telik, fiataljaink nagy bizony­talansággal, csekély eséllyel és több esetben gazdasági gondokkal lépnek Egy ipartestület segít Vállalkozók, szülők, figyelem! az életbe. A mai viszonyok között jövőjük sajnos egyáltalán nincs bizto­sítva. Ez a tény az erkölcsi elferdülés eredményezője lehet. Tekintsünk el a mostani káosztól és anarchiától duzzadó súlyos negatívu­mok elemzésétől és keressük az ideá­lis elképzelés megvalósításának lehe­tőségét az ipari, kereskedelmi kultúra fejlődési folyamatának biztosítására. Ezek az igények a mezőgazdaságra is vonatkoznak. A múlt rendszerben a szakma elméleti elsajátítására fek­tettük a hangsúlyt, így láttuk biztosí­tottnak a szakmai követelmények megismerését. Ma viszont fordított a helyzet, a hangsúlyt a gyakorlati képzésre kell helyezni. Az elméleti oktatás a szaktantárgyakra korlátozó­dik. De felmerül a kérdés: ma ki kitől és mit tanul? Hiszen a kívánt minősé­gű képzés egyéni szerencsétől függ... Az előírt szakmai felkészülést az Ipartársulatnak, vagyis annak a köz­életi társulásnak kell minősítenie, amely megfelel az igényelt kívánal­maknak. Az új szakember csak ezután válhat az Ipartestület legitim tagjává. A piacgazdaságra való átállás kez­detén az adott lehetőségeket kihasz­nálva, az 1956-ban beszüntetett Ipar­társulatot, önkéntes alapon, a belügy­­minisztériym bejegyzésével alapítot­tuk meg Rimaszombatban Az alakuló intézményt a helyi szervek eléggé sér­tő módon, a szabotázs tényének hatá­rát súrolva rosszindulatból és dilettan­tizmusból eredően a játékvonalon túl­ra szorították. Mivel megalakult az Alkotmánybí­róság, akcióba lépünk. Az újból meg­kísérelt elgáncsolás esetén a cél érde­kében az Európa Parlament segítsé­gével biztosítjuk a szakmai fejlődést. A magángazdálkodók manapság elkeseredettségükben, reménytelen helyzetükben fűhöz-fához kapkodnak Kérdés: mit tehetünk eme aggasztó körülmények között fiataljaink szakmai képzésének érdekében? Elsősorban az igényesebb szak­mák képzésére, annak tökéletes elsa­játítására helyezzük a hangsúlyt. Azok a szülök, akiknek módjukban áll gyer­mekeiket külföldön elhelyezni, hasz­nálják ki a lehetőséget. Valamennyi szakma külföldi elsajátításához köte­lező az általános iskola elvégzése. Vannak szakmák, amelyekhez érettsé­gi, sőt főiskolai végzettség is szüksé­geltetik. Németországban nincs tanonc­iskola, a szakipari tanuló az előírt gya­korlat után az Ipartársulatnál gyakorla­ti és elméleti vizsgát tesz, ennek alap­ján nyeri el a jogosítványát. Mi megkíséreljük jogerőre hozni az Ipartársulaton keresztül, hogy az előírt szakmai, gyakorlati és elméleti tudás a megejtett vizsga alapján itthon elis­mert legyen. Egyelőre kötetlenül pró­bálunk segíteni. Ehhez viszont az kel­lene, hogy a szülök vagy az érdekelt iskolák felvegyék velünk a kapcsola­tot. Ennek alapján a megfelelő minisz­tériumon és követségeken keresztül óhajtunk célt érni. Az eredményekről a Szabad Újság hasábjain tájékoztat­juk a kedves olvasókat. KOVÁCS TIBOR Átvészelni a pénzhiányt Gépet adok, régit veszek A zólyomi Agrozet Állami Vállalat rimaszombati kirendeltsége ta­valy két és fél millió korona nyeresé­gei zárta az évet. E tetemes nyeresé­gen maga Kiss László, a kirendeltség vezetője is (kellemesen) meglepődött. • On szerint minek köszönhető a váratlan siker?- Egyértelműen annak, hogy gyor­san berendezkedtünk a farmergazda­ságban használatos gépek árusításá­ra, kiállításokat szerveztünk, amelye­ken bemutattuk a régi és legújabb gépeinket, berendezéseinket. Ezek után az árubemutatók után ugrássze­rűen megemelkedett kirendeltségünk bevétele. Rozsnyón például a helyszí­nen egymillió korona értékű gépet ad­tunk el, de hasonlóképpen sikeresnek Kiss László: ...„nyílt lapokkal ját­szunk“... értékelhetném a sninai, a gombaszögi vagy a rimaszombati kiállításainkat is. • Gondolorry az idén folytatják a tavaly megkezdett kiállitássoroza­­tot. Mikorra tervezik az első gépbe­mutatót?- Az idén nem állítunk ki gépeket. Felesleges kiadásnak tartjuk a bemu­tatók megszervezését, mivel a vállal­kozóknak, illetve az üzemeknek nincs pénzük. A gépvásárlásra megszava­zott állami dotáció se sokat segít, hiszen a vállalkozók a bankoktól sem kapnak hitelt. Tavaly március közepé­ig 12 és fél millió korona értékben ad­tunk el gépeket és alkatrészeket, az idén ugyanezen időszakban 10 millió­val kevesebb kelt el. • Manapság a gyakorlatban fel­tehetően már nem ismeretes a hi­ánycikk fogalom...- Dehogynem! Nálunk is több a hi­ánycikk, mint valaha volt, mert kevés árut tartunk raktáron. Partnereink 140 millió koronával tartoznak igazgatósá­gunknak. Persze az igazsághoz tarto­zik az is, hogy mi ennyivel tartozunk a gyártóknak. A szövetkezetek elnökei azt mondják, ha megkapnák a húsért, a tejért, a búzáért járó pénzt, ők kifi­zetnék a velünk szembeni tartozáso­kat. Ha a szövetkezetektől megkap­nánk a pénzt, mi is fizethetnénk, és az üzlet menne tovább- A környéken szinte minden bank­­igazgatóhoz bekopogtattam már, de egyik sem ad hitelt. Pedig köztudott, hogy a mezőgazdasági gépeket és berendezéseket gyártók többsége csehországi üzem. Náluk azonnal kell törlesztenünk a számlát, sőt leg­újabban az alkatrészeket csak kész­pénzért adják. A minap tért vissza üresen Csehországból az egyik ko­csink, alkatrészért ment, több üzem­ben is járt, sehol sem kapott árut, csak készpénzért hajlandók Szlovákiába alkatrészt adni. • Az eddigi válaszaiból arra kö­vetkeztetek, hogy ebben az évben nem megy valami fényesen a bolt.- így igaz. A vállalatunknál és a részlegünkön is, egyre kevesebb az ügyfél, kevesebb a bevétel. Valamikor a részlegen hatvan dolgozót foglal­koztattunk, pillanatnyilag velem együtt huszonketten vagyunk. A vevőkre nem várhattunk karba tett kézzel, kita­láltuk, hogy felvásároljuk a szövetke­zetben található régi gépeket, megja­vítjuk azokat és eladjuk. Ezek a gépek többnyire Magyarországon találtak új gazdára, lényegében ők is jól jártak vele, a szövetkezetek is, és mi sem veszítettünk az üzleten. Legújabban az öntözőberendezések iránt legna­gyobb a magyarországi gazdák érdek­lődése, tudtommal ott az állam dotálja az ilyen berendezések vásárlását. Tu­lajdonképpen a hazai vállalkozók is szívesen vásárolnak használt gépe­ket. Egy új traktor, a legolcsóbb 320 ezer koronába kerül, a nagyobb telje­sítményű ennél jóval drágább, a 16045-ös típusú például 950 ezer koronába kerül. Egy használt, de üzemképes traktor pedig 100-150 ezer koronáért kapható nálunk. • Illetve a szövetkezetnél, mert gondolom, ha a szövetkezetek javít­ják meg az eladásra szánt gépeiket és nem vonnak be másokat is az üzletbe, példának okáért az Agroze­­tek jobban járnak.- Valamivel több pénzt kaphatnak a gépekért, de nem biztos, hogy jobban járnak. Elsősorban azért nem, mert nálunk továbbra is megmarad a tarto­zásuk és az adósok nálunk sem vásárolhatnak - még készpénzért sem. Mi nyíit lapokkal ját­szunk, a szövetkezetben megvásárolt gépek árához tíz százalék rezsiköltsé­get számolunk hozzá. Köztudott, hogy valamikor a szövetkezetek nagy telje­sítményű gépeket is vásároltak és sokszor nem tudták azokat kellőkép­pen kihasználni. Továbbá, vásároltak olyan berendezéseket is, amelyeket a mai napig nem használtak. Főleg ezeket kínálják fel nekünk. A Rima­­szombati járásban egyre több mező­­gazdasági üzem vezetője keres fel bennünket és kötünk üzletet. Ilyen formában törlesztik tartozásikat és vá­sárolnak alkatrészeket vagy a régi helyett új gépeket. Én úgy vélem ez jó megoldás, hiszen kölcsönös érdekünk átvészelni ezeket a pénzszűke esz­tendőket. FARKAS OTTÓ Az önjáró már (800 ezerért) elkelt A Dunaszerdahelyi, Nagymegyeri, Ógyallai, Komáromi és Érsekújvári járás lagyudvamok Nyárasd Nyékvárkonj Alistál Partin' Perbete Martos Nagykesa úsáranyi Karval Dunaradvány Dunaszerdahelyi járás: 55 543 lakos, 50 020 magyar (9006%); nagymegyeri járás: 32 600 lakos, 30 196 magyar (9263%); Komáromi j: 47 950 lakos, 32 831 magyar (6847%); Ógyallai járás 38 827 lakos, 28 629 magyar (73.73%) Érsekújvári járás 71 261 lakos, 36 402 magyar (5L08%) A Szabad Újság március 20-i számában megjelent az Együttélés javaslata a magyarlakta Dél-Szlovákia területi és közigazgatási felosztására. Most sorozatban közöljük a mozgalomnak az egyes járások kialakítására vonatkozó elképzelését - térképvázlat formájában.

Next

/
Thumbnails
Contents