Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-09 / 83. szám
Napjaink 1993. április 9. 4 Szabad ÚJSÁG A hatüzletes vállalkozó „Nagy pofon volt az élettől, de...“ Molnár Imre kereskedői pályafutása nagyon ígéretesnek indult. Nyolcvankettőben a Reltaurácia Vállalat losonci igazgatója megbízta a Kovosmalt területén üzemelő kantin vezetésével. A gyárban akkor kétezer munkás dolgozott, Molnár Imre pedig mindössze huszonnégy éves múlt. A nagy változások után a kantin vezetőjéből tulajdonos lett. Ám a gyárra nehéz napok köszöntöttek, a dolgozók száma a gyárban hétről hétre csökkent, tavaly májusban pedig, amikor a Kovosmalt csődöt mondott, bezárt a kantin is.- Amikor a Kovosmaltot kezdték felszámolni, megijedtem. Tudtam, ha gyorsan nem cselekszem valamit, akkor végem van - törüli le homlokáról a verejtéket Molnár Imre. Az idestova egyéves események felidézése láthatóan még most is nyomasztóan hat rá.- Tíz alkalmazottnak fizettem bért, az épület bérleti díját is rendszeresen behajtották rajtam, a forgalom, tehát a jövedelem is erősen csökkent. Alkalmazottaimat nem akartam elbocsátani. az utcára tenni. Mit gondoltak volna rólam, milyen ember vagyok én. Amikor szükségem van rájuk, dolgoztatom őket, amikor meg nincs, szélnek eresztem a társaságot. De hiába törtem a fejem, semmi okosat nem tudtam kiötleni. Őszintén szólva, már majdnem pánikba estem, amikor elkezdődtek Füleken is az árverések. Mindjárt a második alkalommal sikerült megvásárolnom a városi tejcsarnokot. Ez tulajdonképpen egy kis helyiség, de mi egy takaros szupermarketet varázsoltunk belőle. A kantinból áthelyeztem oda néhány dolgozót. Májusban végleg leállt a gyár, Így odahaza Fülekpüspökiben átalakítottuk üzletté a garázsunkat. Később egy újabb árverésen megvettem Fülek és Fülekpüspöki között egy,, fabódét", aztán Ragyolcon vettem egy parasztházat, amelyet szintén élelmiszerboltnak rendeztem be. A ház elég sokáig készült el, mert a bank nem adott rá kölcsönt, de én mindig találtam az alkalmazottaknak munkát, nem bocsátottam el senkit. Csákányházáról felkeresett tavaly egy házaspár, és elpanaszolták nekem, hogy nincs munkahelyük, de örököltek egy házat a faluban, ahol szívesen árusítanának élelmiszert. Én berendeztem az épületet, felfuttattam a boltot és elkövettem azt a hibát, hogy megbíztam bennük. Amikor aztán már jól ment a bolt, felkértek, hogy költözzek ki a házból, vigyem el a holmikat és az árut. Köszönik a közreműködésemet, ezután már nélkülem is boldogulnak. Nagy pofon volt ez az élettől, de legalább megtanultam, hogy az üzletember mindig ragaszkodjon a formaságokhoz és megfontoltan haladjon előre a célja felé, egyébként csak feleslegesen pazarolja az idejét és az energiáját. A Kovosmalt kantinja annak idején Fülekszerte arról volt híres, hogy havonta legalább egyszer „kirámolták“, a nagy demokráciában pedig már úgyszólván hetente. Molnár Imre Molnár Imre valószínűleg tanult az esetekből, mert amikor újra felkérték, hogy nyissa meg megint a kantint, nem utasította vissza az ajánlatot, de nyitás előtt rácsot rakatott az épület valamennyi nyílására. Ma a Losonci járásban hat üzleten olvasható a Molim cégjelzés. Akinek hat üzlete van, az nagyon gazdag ember, gondolhatja a halandó- és így gondolom én is.- Akár hiszi, akár nem - folytatja a vállalkozó- ez a (adó-) rendszer mindent beseper tőlünk. Nem tagadom, én valóban nagy lendülettel vágtam bele a vállalkozásba, de most már nincs semmi kedvem hozzá. Ki tudja hány órát dolgozunk naponta, de miért? Igaz ugyan, hogy hat üzletünk van, egy kantin és öt kis falusi élelmiszerbolt. Ám valakinek jövedelmezőbb egy üzletet fenntartani a városközpontban, mint ennyi kis boltot a falvakon. Ezeket a boltokat be kellett rendezni, fagyasztókkal, hűtőpultokkal ellátni, terembért kell fizetni... Azután itt van a kantin. Tud maga olyan helyet az országban, ahol kettóötvenbe kerül egy kávé? Mert nálunk annyiba. Én nem verem fel az árakat, csupán tisztességes haszonnal adok túl a portékán, de ma egy becsületes üzletember nehezen él meg. Úgy látszik, az üzleti élet nem hatalmas, hanem inkább apró mozaikkockákból alkot egy egységes egészet. A gondok és a veszélyek közül is a kicsik rejtik a legnagyobb kockázatot. Egy kereskedő ismerősöm a minap ekképpen oktatta a partnerét: ,,Ne becsüld te a kis veszélyt, éppúgy figyelj rá, mint a nagyra. A fát általában kikerüli az ember, a gallyakban szokottmegbotlani." FARKAS OTTÓ A bérlakásban élők gyakran kerülnek kapcsolatba a lakásgazdálkodási vállalattal. Többnyire ők maguk kérnek segítséget a lakásban előforduló kisebb-nagyobb meghibásodások elhárítása céljából. Máskor éppenséggel a vállalat munkatársai igyekeznek szót érteni a hanyag bérlőkkel, akik hajlamosak „megfeledkezni“ a lakbérfizetésről. Az utóbbi eset sajnos egyre gyakoribb. Előfordul, hogy egy többgyerekes család, ahol az egyik, esetleg mindkét családfenntartó munkanélküli, nem tud lakbért fizetni, de olyanok Egy lakásgazdálkodási vállalat gondjai Ha nem fizet a bérlő is akadnak, akik kihasználják a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetet. Arról, hogy milyen következményekkel járhat, ha a bérlők egy része megtagadja a lakbérfizetést,a minap Kovács Józseffel, a nemrég önállósult Királyhelmeci Lakásgazdálkodási Vállalat igazgatójával beszélgettem.- önállósulásunk egyúttal azt is jelenti, hogy senkitől semmilyen támogatást nem kapunk - mondja az igazgató. - Ezért is érint bennünket olyan érzékenyen, hogy a lakbérhátralékok összege az utóbbi hónapokban negyedmillió koronára emelkedett. Új lakásgazdálkodási törvényre lenne szükség, mert nagyon sokan sem a lakbért, sem a fűtést, áramot, vizet nem fizetik. Ha ez így megy tovább, hamarosan senki sem fizet majd, mert egyszercsak azok is felteszik maguknak a kérdést: miért pont én fizessek, ha a szomszéd sem fizet, akik eddig rendszeresen befizették a lakbért. Emelkednek az energiahordozók árai, így hamarosan mi is a szénraktárak adósaivá válunk. A három kazánház 1000-1300 tonna szenet fogyaszt évente. • Ez bizonyára óriási környezetszennyezést jelent?- Királyhelmec a Tőketerebesi járás egyetlen olyan városa, ahol van gázvezeték, ennek ellenére a kazánházak még mindig szénnel üzemelnek. Igényeltem állami támogatást a felújításra, a minisztérium el is ismerte a kérés jogosságát. Csak,sajnos, már a tavalyi év első félévében kimerítették a költségvetést. Az állami támogatás tehát elmaradt, kiróttak ránk viszont 208 000 korona környezetszenynyezési bírságot. Nem fizettük ki, hiszen nem rajtunk múlott, hogy a kazánok felújítása nem valósult meg. Erre az évre megint csak ígéretet kaptunk. Mi azonnal el tudnánk kezdeni a munkát, mert a tervek már régóta készen vannak. • A tervezett felújítás nem okoz majd zavart a lakások vízellátásában?- A fűtési idény befejeztével két hordozható kazán biztosítaná a meleg vizet. A munkálatokat október 15-éig szeretnénk befejezni. A felújítás tizenötmillió koronába kerülne és Királyhelmecen ezáltal nagymértékben csökkenne a környezetszennyezés. • A régi kazánok mióta üzemelnek?- A felszerelés körülbelül 20-25 éves. Már az is negyedmillió koronába került, hogy felkészítettük őket a fűtési szezonra, így is nagy szerencse, hogy a kemény hidegek beálltakor nem történt komolyabb baj. Ez a berendezés jövőre már semmiképpen sem használható. Az, hogy egyelőre működik, elsősorban a karbantartóknak köszönhető, akik mivel szakemberek - villany- és vízvezeték-szerelők, bádogosok, kőművesek - a fűtés mellett elvégzik a szakmunkákat is. Sajnos, amikor önállósultunk, a járási vállalat csak olyan alkatrészeket, eszközöket engedett át, amelyek közül csak nagy nehezen tudtunk valami használhatót kiválogatni. • Hány lakás tartozik az önök felügyelete alá?- összesen kb. tízezer négyzetméter. Emellett 40 000 négyzetméternyi szövetkezeti lakást is fűtünk, annak ellenére, hogy a szövetkezet az üzemeltetési költségekből egy fillért sem hajlandó fedezni. Ha továbbra sem hajlandóak fizetni a rájuk eső költségeket, keményebb lépésekhez folyamodunk, vagyis elzárjuk a vizet. Ez az állapot már tarthatatlan. Az egyik kazánház például kizárólag szövetkezeti lakásokat fűt, de a fenntartási költségeket mi fizetjük. A régi, 82 korona/Gigajoul árból erre nem futja. Remélem, hogy sikerül közös nevezőre jutni. Mindkét fél számára ez volna a hasznosabb. A lakásszövetkezettel, illetve a nem fizető bérlőkkel folytatott harcban úgy tűnik a melegvíz-korlátozás az egyik megoldás. Ha nem is a legjobb, hiszen a korlátozó intézkedések a becsületesen fizető lakókat is érintenék. Amit azok bizonyosan joggal tartanának igazságtalannak. Ami az állami támogatást illeti, ismeretes, hogy Szlovákia a környezetvédelemre fordított összegek tekintetében (sem) tartozik a fejlett országok közé. A környezetvédelmi minisztérium és a Környezetvédelmi Alap kasszája üres, ezért továbbra is nyitott marad a kérdés: Meddig szennyezi még évi 1000-1300 tonna szén füstje Királyhelmec levegőjét? TÓTH FERENC Egy magángazda napja juhokkal, miegymással Elemértől Elemérig Tavalyelőtt véletlenül, kissé sorsszerűén találkoztam vele, egyik közös barátunk építkezésén, betonkeverés közben. A belevaló rohammunka kisebb szüneteiben kezdtünk el beszélgetni, és hamarosan kiderült, az átlagosnál eltérő emberre bukkantam. Majdnem minden fordulónál szójátékokat, tréfás ritmusokat, ,,betonkeverő dalocskákat" ötlöttünk ki. Közben kitudódott, hogy meglehetősen jól ismeri a kortárs magyar költészetet, egyes költőket, köztük a sokak által talán nem nagyon ismert Kovács Istvánt is. Korábban a Havon forgó ég című kötete megjelenése idején, magam is rokonszenwel figyeltem ezt a lírai vonulatot. Tény azonban, hogy ilyen névvel legalább olyan nehéz hírneves emberként a köztudatba kerülni, akár a Nagy László névvel. Ennek ellenére, az utóbbi poétának ez még életében sikerült. De nem is ez lenne most írásom témája, hanem, hogy az időközben barátommá lett alkalmi betonkeverő társam, a détéri születésű Habodász Elemér, miképpen tempózgat napjainkban a falusi,,pionír" magángazdálkodás kellős közepében. Korábban a Rimaszombati Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett, majd a nehéz időkben - nyughatatlan természetével -, végigugrált néhány középkáderi professziót. Volt gabonaraktáros, terményfelvásádó, zöldségfelvásárló a konzervgyárban meg hasonló... A magántermelést még a rendszerváltás előtt elkezdte, bérbe vett földön, munkaigényes, ám elég jól értékesíthető almapaprikával. Nem bánta meg, örül, hogy megszabadult a kötött munkaidőtől meg fontoskodó hivatali főnökeitől, és a maga ura tehetett Az igazi tortúra persze csak ezután kezdődött. Az elmúlt héten nyomon követtem a gömöri magánvállalkozó két napját Hogy korán kel, az már csak természetes. Hajnalban kell elvégezni azt a munkát, amit a hagyományos termelőszövetkezetek közgazdászai főállásban, külön ágazatokra szakosítva, szabályos munkaidőben csinálnak. Ezután a kitöltött nyomtatványok fénymásoltatása, majd a járási mezőgazdasági hivatalok látogatása következtek. Közben a vetőmagot és az ültetni való korai burgonyát is ki kell választani, meg kell rendelni, majd el kell szállítani a nagyraktárakból. Elemér édesanyja súlyos betegen fekszik a kórházban, az apja is bent van, a kisfiát meg hirtelen vakbéllel kellett operálni. Felesége a takarékpénztárban dolgozik. Rájuk nem számíthat. .. Rohanunk le a faluba, mert az éjszaka megellett a szövetkezettől kárpótlásként kiadott tehénke. A másik tehenet meg inkább akár rögtön el is adná, mert takarmány nincs. Megérkezik az ügyfél, nézi a zörgő csontú teheneket. Hát ezeket sok időbe telne valamennyire feljavítani, mondja. Úgy látja, hogy sok helyen kárpótlás helyett selejteznek a megmaradt szövetkezetek. Beüt a következő ,.örömhír". Délután jönnek a juhnyírók, újraéled a hagyomány, a rokonság ilyenkor kisegíti egymást. Kellenek a ,, fogók", mármint akik a juhot megfogják és a ,,fodrász" elé ültetik, s kell az ember a lenyíd gyapjú eihordásához, berakásához is. Jön a két belevaló liptói fiatalember, és megkezdődik az akció. Jól szórakozok rajta, milyen pofákat vágnak a barikák a csűr-szalonban. Azt sajnálom csak, hogy fotósunk nincs, vagy legalább Luzsicza grafikus barátunk lenne itt. neki egyik kedvenc témája: - a fura emberi vonásokkal felvonultatott nyájak, vagy egyedi példányok rajzolása. Nem néztem meg, mennyi ideig tartott egy-egy darab megnyírása, a világcsúcs viszont valahogy egy perc körül van. Természetesen az ausztráliaiak a legjobbak, az is igaz ugyan, hogy az ó merinó juhaik, testalkatuknál fogvat alkalmasabbak a gyors nyírásra. Az egyik beszédesebb nyírótól megtudom, hogy eddig Lengyelországban vettek csak részt komolyabb versenyen. Szlovákiában 15 koronáért nyírnak meg egy állatot. A nyírás komoly fizikai munka. A fiúk boszorkányosán ügyesek, nem szabdalják össze klienseik fülét vagy bőrét Az sem lep meg, hogy munka közben nem italoznak, nem tartanak cigarettaszünetet, és majdnem teljesen szótlanok. A munka utáni esti vendéglátás közben sikerült még néhány szót váltanunk. A fiúk a juhnyírást csak szezonmunkaként végzik, külön iskola nincs rá, egyikük például esztergályos:-A juhok errefelé nem a legtisztábbak, és elég vékonyan kosztolják őket. Az eddigi legnagyobb kost Alistálon láttuk, százhúsz kilós volt, ahhoz képest a détériek derék ..Jozsója" csak birka leheteti -, jegyzi meg nem kis iróniával. Aztán, amilyen gyorsan jöttek, el is sietnek. Én Elemérrel még folytatom az alkalmi magángazdálkodást. Megjön a műtrágya. A helyiek közül néhányan megállnak a föld szélén, és a fejüket csóválják. A kevés tapasztalat után úgy látom, kell ezért egy jó adag - régi gazdálkodó vérből származó - fanatizmus ahhoz, hogy valaki ilyen körülmények között bizakodással kezdjen újra falujában vagy annak határában. Meg kell még jegyezni, hogy éppen vendéglátóm volt az, aki Simonyiban az első százast letette egy esetleges magyar egyetem megalapozására, tavaly pedig további ezressel buzdított más jókedvű adakozókat. -betes-
