Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-05 / 79. szám
OKRESNÁ KNIÍNÍfek KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP HÉTFŐ 1993. április 5. Ili. évfolyam 79. szám Ára 3 korona Az Oroszországnak nyújtandó segítségről van szó Clinton—Jelcin csúcstalálkozó Vancouverben Az első nap után már tegeződnek Szombaton a kanadai Vancouverben megkezdődött az amerikai—orosz csúcstalálkozó. A megbeszélések lényege az az egymilliárd dolláros amerikai segély, amelyet Clinton elnök helyezett kilátásba az orosz reformok megsegítésére. Először Borisz Jelcin érkezett a tárgyalások helyszínére. Kijelentette, hogy ottléte idején is ő vezeti országát, az atomfegyverek biztos kézben vannak és ő ellenőrzi őket. William Clinton elnök elutazása előtt telefonon tárgyalt MQazava Klicsi japán kormányfővel és megállapodott vele az orosz gazdaságnak nyújtandó segélyek részleteiről. Az AP hírügynökség szerint a két vezető első megbeszélésén elhangzott, miszerint az USA érdeke, hogy a demokrácia Oroszországban sikerrel járjon. A Fehér Ház szóvivője szerint Clinton elnökre Jelcin erős benyomást tett és bár nem az első perctől kezdve, de a háromórás tanácskozás végén már tegeződtek egymással. Az első találkozó négyszemközt zajlott le, csupán a tolmácsok voltak jelen. Szó esett az amerikai kereskedelmi korlátozásokról, ame(Folyta tás a 3. oldalon) Új a név: Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség — Csemadok Szemléletváltás: cél az érdekvédelem A hétvégén Dunaszerdahelyen tartotta XVII. országos közgyűlését a Csemadok, amelyen 217 küldött vett részt. A vendégek között volt Roman Kováé miniszterelnökhelyettes, Milan Zemkq az elnöki iroda belpolitikai főosztályának igazgatója, Boros Jenő a Magyar Köztársaságmeghízott nagykövete, Maximilian Pammeroszfrák nagykövet, Szabó Tibor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöki hivatalának képviselője, Várady Lajos, a Magyar Nagykövetség főtanácsosa, Nagy Mária, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének alelnöke, Csörgits József a Horvátországi Magyarok Szövetségének alelnöke, Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Molnár Imre, a Rákóczi Szövetség főtitkára, Duray Miklós, az Együttélés, Bugár Béla, az MKDM, Popély Gyula, a Magyar Néppárt, valamint A. Nagy László, az MPP elnöke és mások. tásügyet és a kultúrát meghatározó kérdésekben is. Magáról a szövetségről szólva leszögezte, hogy a talponmaradás szempontjából nagy jelentőséggel bír az önfinanszírozás különböző formáinak kialakítása. Az egyes területi választmányok mellett létrejöttek alapítványok, a helyi önkormányzatokkal, vállalkozókkal, intézményekkel, hazai és külföldi alapítványokkal kialakult az együttműködés. Minden próbálkozás azonban nem járt sikerrel. Ilyen volt például a Csemart-klsérlet, amelyből okultak, s rájöttek a vállalkozás néhány alapvető követelményére. Az anyanyelvi kultúra fejlesztésével kapcsolatban kiemelte a magyar tannyelvű iskolák fontosságát, s ezzel kapcsolatban azt, hogy a Csemadok az anyanyelvi iskolahálózat teljességére törekszik — a bölcsődétől az egyetemig. A vendégek közül Roman Kováé miniszterelnök-helyettes, továbbá Boros Jenő nagykövet is felszólalt, aki felolvasta Antall József magyar miniszterelnök levelét, amelynek Bauer Gyűlő, a szövetség elnöke értékelte a Csemadok eddigi tevékenységét. Az elmúlt két évről szólva úgy vélekedett, hogy e térségben fokozatosan egyre világosabbá vált: nem becsülhető le a nemzeti kisebbségek jogállásnak kérdése, amely mára Európa egyik biztonsági tényezőjévé vált, s ezt számos nemzetközi dokumentum is rögzíti. Helyesnek tartotta, hogy a két évvel ezelőtti galántai közgyűlést követően egyértelművé vált, a Csemadok nem akar politikai pártként szerepelni, viszont a szlovákiai magyarság igényeit, érdekeit és elvárásait megfogalmazza, artikulálja. Pozitív eredményként könyvelheti el a Csemadok az elnök szerint, hogy az általa szorgalmazott politikai kerekasztal mozgalmaink és pártjaink között nemcsak létrejött, de eredményesen működik is: az érdekeinket képviselő magyar politikai erők közösen lépnek fel az okta-Michal Kovác üzenete Milan Zemko, az elnöki iroda munkatársa Michal Kováé köztársasági elnök üdvözletét hozta. A köztársasági elnök abban többek között a kővetkezőket Irta; „(...) Az önálló szlovák állam létrejötte jelentős határvonal az ország minden lakójának életében. Változás történt a szlovákok és a magyarok ezeréves együttélésében is. Az állami függetlenség kivívásával a szlovák nemzet sokéves emancipációs törekvései valósultak meg. A szlovák nemzet most az állam demokratikus elrendezésében tehet tanúbizonyságot érettségéről — ha Szlovákia minden nemzetisége számára megteremti a teljes értékű egyenjogúságot. (...) A szlovák nép és az itt élő nemzetiségek közötti megértés meghatározza közös hazánk sorsát. A megértés viszont csak folyamatos, őszinte párbeszédek révén születhet meg, ennek segítségével leküzdhetők az egymással szembeni előítéletek és a bizalmatlanság. (...)”-------------'----------------------------------------------------------------------------------------Antall József üdvözlő levele Jószomszédságra ítélve Tisztelt Bauer Úr! A Csemadok az elmúlt évtizedekben sokat tett a szlovákiai magyarság nemzeti kultúrájának megőrzéséért és fejlesztéséért, a magyar kisebbség érdekeinek védelméért, s ez a fontos feladat továbbra is megmarad. A magyar kormány vallja, hogy az etnikailag tarka Közép-Európában számbeli kisebbségbe jutott nemzeti közösségek és a többségben élő nemzetek között egyenrangú, partneri viszony és a kapcsolatrendszer kialakítására van szükség. Bz nem csupán az egyes országok területén élő magyar nemzeti közösségek, hanem a Közép-Európában élő valamennyi nemzet érdekét is szolgálná. Egy Európába integrálódni kívánó államnak olyan kisebbségi politikát kell folytatnia, jogrendszerében oly módon kell érvényesítenie az emberi és kisebbségi jogok európai normarendszerét, hogy annak nyomán az ott élő nemzetiségek biztonságban érezhessék magukat. Magyarország és Szlovákia együttélésre, jószomszédságra van ítélve. Meggyőződésem, hogy kapcsolataink a közép-európai összetartozás szellemében, egymás megbecsülésén alapulva, a modem demokrácia értékrendjének jegyében, az emberi és kisebbségi jogokat tiszteletben tartva gyümölcsözőén fejlődhetnek, s ekképpen hozzájárulhatnak térségünk stabilizálódásához. A Csemadok Országos Közgyűlésének munkájához sok sikert kívánok. részleteit külön ismertetjük, akárcsak Michal Kováé üzenetét. A szombati vitában Dobos László, Bugár Béla, Molnár Imre, Duray Miklós, A. Nagy László, Mács József is felszólalt. Vasárnap folytatódott a vita, s többek között Dolnlk Erzsébet, Mihályi Molnár László is felszólalt, s néhány alapvető kérdést feszegetett. A két nap során megvitatták a résztvevők a Csemadok új alapszabály-javaslatát, a programtervezetet és megválasztották a legfőbb tisztségviselőket. Az országos választmánynak, amely 55 tagú, az elnöke ismét Bauer Győző lett, a két alelnök pedig Bajnok István és Szabó Rezső. A főtitkári és a titkári tisztségeket pedig pályázatok útján töltik majd be. Az elfogadott alapszabály szerint a szövetség új neve: Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség — Csemadok, címere továbbra nyitott könyvön lobogó fáklya. Minden alapszervezet, a közművelődési közösségek, a szakmai társaságok és a szövetség maga önálló jogi személy. Célja, hogy erősítse a nemzeti azonosságtudatot, szervezze a szlovákiai magyarság közművelődését és védje érdekeit. A Csemadok tehát először kötelezi magát arra, hogy nemzetrészünk érdekeit alapszabályából eredően védelmezze.-rfé-ba-Duray Miklós beszéde a Csemadok országos közgyűlésén A Csemadok a szlovákiai z\magyarság életének elválaszthatatlan része. Csehszlovákiai, illetve szlovákiai létünk hetvenöt évéből pont negyven éven keresztül a Csemadokban volt egyedül nyilvános lehetőségünk arra, hogy társadalmi és politikai tudatos különállásunknak tanújelét adjuk, kifejezzük másságunkat, megszervezzük alanyi létünk kezdetleges formáit. Sok százezres tömegünk számára a Csemadok jelentette az egyetlen nyilvános fórumot, ahol magyarként élhetett. Ez jelentette a túlélés reményét és lehetőségét. (...) Ha szemügyre vesszük háromnegyed évszázados létünket, melyet a magyar nemzet politikai életétől elkülönítve kellett letölteniük, mit látunk: romlásunkat, és az ellene vívott folyamatos, kitartó küzdelmünket. A negyvenes években a háborútól, majd az utána követke„Van mire építenünk!” Évtizedeken keresztül arra voltunk ítélve, hogy egyetlen sajátosságunk az eltopogott tánc, a színpadi bakándozás, a dal, a vers legyen. De ezekben a próbálkozásokban, remélt lehetőségekben, a számtalan egyetlen felkiáltásnyi megnyilvánulásban micsoda erő rejlett! Az élet ereje! Ezért az alacsonyabb művészi színvonalat megbocsátottuk egymásnak. Évtizedekig arra voltunk kárhoztatva, hogy meg se nevezhessük magunkat. Egy ideig hivataloséggé minősítettek minket. Megfosztottak bennünket attól a jogunktól is, hogy magunkat önmagunk határozzuk meg. Megfosztottak és megfosztanak attól a jogunktól, hogy szülőföldünket a magunk nyelvén: magyarul nevezzük meg. Hogy gyermekeink nevét magyarul ítjuk. Évtizedeken keresztül azon munkálkodtak, hogy megtörjék gerincünket, hogy elültessék lelkűnkben a kisebbségi érzést, hogy létélményünk legyen a másodrendűség, Reméljük, hogy létünk egyik legnehezebb korszakán túljutottunk — noha az ellenünk korábban tervezett fondorlatok ma is irányítói a kormánypolitikának. (...) Eljutottunk oda, hogy már metjük meghatározni önmagunkat. Végre metjük elutasítani a gúzsbakötés kisebbségi létet. Szülőföldünkön, őseink földjén élünk! Jelenleg is az ország területéből kilencezer négyzetkilométeren egységesen és összefüggően lakunk. Az ellenünk lefolytatott kétszeri népirtás, az etnikai tisztogatás ellenére 435 községben, városban vagyunk többségben a magyar nemzet Szlovákiában élő nemzeti közösségként. Ne féljünk használni ezt a kifejezést, hogy nemzeti közösség vagyunk, hiszen egy hónappal ezelőtt a szlovákiai magyarság választópolgárainak a hatvan százalékát maga mögött tudó Együttélés kongresszusa ilyen felszólítással élt a szlovákiai magyarsághoz fordulva, hogy nemzeti közösségként határozzuk meg magunkat. A Szlovák Köztársaság elnökének az üzenetében is az hangzott el: hogy a fejlett kultúrának, mint a magyar kultúra is az a feladata, hogy ápolja és erősítse a nemzeti közösségi tudatot. (...) Tisztelt Közgyűlés! Emlékszem arra, hogy a Csemadok, alakulása idején, a kiszolgálásra teremtett és nem önálló cselekvésre. Makacssággal, kitartással, hallgatag beléfordulással, szívóssággal, a megmaradás ösztönével és következetes tudatossággal a magunk arculatára formáltuk ezt a szervezetet. Megteremtettük az újjáéledés alapját, hogy kellő pillanatban és alkalmas időben ismét építeni kezdhessük társadalmunkat. A Csemadok remélhetőleg betöltötte korábbi menedék-szerepét, túlélési küldetését. Ma a sokszínű és demokratikusan szerveződő társadalmi érdekcsoportok, munkaformák keretét, társadalmi érdekvédelmi szervezetet kell megteremtenünk. Az alapok, a szervezeti keretek és a tapasztalatok adottak. Tehát — mondhatni — könnyű a dolgunk. Van mire építenünk. Jó építkezési kedvet kívánok mindannyiuknak, mindannyiunknak! 0 ző üldöztetéstől csaknem elpusztultunk. Hősi halottaink, mártírjaink nevét évtizedeken át titkolnunk kellett. Megemlékezni róluk csak most egy-két éve merünk. san nem is léteztünk. Aztán kegyességgel megengedték, hogy nemzetiség legyünk. Majd az értelmetlen kifejezéssel illettek bennünket: nemzetiségi kisebbhogy magunktól cselekedni képtelen zilált ázalékká váljunk. Mindez nem sikerült. Hála elődeinknek, akik a lelki szenvedéstől és megaláztatástól korán elhaltak.
