Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-26 / 96. szám
Napjaink 1993. április 26. 4 Szabad ÚJSÁG Polgármester úr, jó napot! Mi bosszantja leginkább? Feszültségekkel terhes világunkban szinte mindenki ideges. Miért lennének nyugodtak épp a polgármesterek? De vajon mi dühíti, bosszantja őket mostanság leginkább? Nos, lássuk... A — Ipartársulat önkéntes alapon r\C- szervezett társulás. Feladata az erkölcs, az etika védelmezése mind a vállalkozó, mind a fogyasztó érdekében. A tagság ideális kapcsolatának az őrzője egzisztenciálisan és erkölcsileg. Szakmai továbbképzést biztosít és a fiatalság szakmai képzését irányítja, ellenőrzi és garantálja. Az Ipartestület nem állami, hanem törvényalkotó hatóság. Az ipartestületi tagság a segédlevél megszerzése után kötelező. Jogi kapcsolatot tart fenn az állami Az Ipartársulatról és az Ipartestületről BUKOVSKY JÁNOS, Deáki polgármestere- Nem mondhatom, hogy a „községi kaszszát“ szétveti a pénz, szinte nincs is bevételi forrásunk. Kiadásaink viszont aránylag nagyok. Sok a gondunk-bajunk, sok dolog hiányzik, hogy mást ne mondjak, szeretnénk vízelvezető csatornahálózatot kiépíteni a faluban, ám elképzeléseink egyelőre csupán vágyak maradnak.-Annak viszont kimondottan örülök, hogy pár hét múlva már az egész falut rá tudjuk kapcsolni a gázvezeték-hálózatra. Nem személyes sikerként könyvelem el, a képviselő-testület összefogásának az eredménye.- Elszomorít az egyre növekvő, s minket, falunkat is sújtó munkanélküliség. Deákinak mintegy 2200 lakosa van, közülük ezer a keresőképes polgár. Az ezer ember közül jelenleg megközelítőleg kétszáz van állás nélkül. Lakosaink legtöbbje a környékbeli üzemekben dolgozik. A gyárak, üzemek - no és természetesen a szövetkezetek - többsége azonban eladósodott, fizetésképtelenné válik, s a kényszerhelyzetben egyre-másra bocsátják el alkalmazottaikat.- Persze a munkanélküliek között találhatók olyan személyek is, akik azelőtt sem ölték magukat a munkáért, sehol nem dolgoztak, vagy legfeljebb alkalmi munkákat vállaltak. Tavaly a munkanélküliek közül mintegy hetven személyt tudtunk helyben foglalkoztatni, ami azt jelenti, hogy harminc-harmincöt embert állandóan alkalmaztunk, munkát adtunk nekik. Tehettük, hisz az állam fedezte a kiadásainkat.- Nos, mára ez a támogatási forma megszűnt. Kár, mert akadtak közöttük iparosok is, akik sok olyan dolgot elvégeztek a faluban, mindannyiunk javára, amire most egyszerűen nem tudunk „pénzmagot“ előteremteni. Nem alamizsnát akarunk az államtól, hanem olyan kisegítő támogatást, amely fedezné a költségeinket. Vagy legalább azok jelentős részét.- Létezik egy kisüzemünk. Most sok olyan dolgot az üzem alkalmazottainak kell elvégezniük, amit a múlt évben a munkanélküliek oldottak meg. A legtöbb munkanélküli igyekezetével nagyon is elégedett voltam. Közöttük, sajnálatos módon, olyanok is akadtak szép számmal, akik, mondhatnám örömmel jöttek dolgozni, segíteni, mert talán nem is tudnának élni munka nélkül. És mégis az utcára kerültek... Azoknak, akik becsülettel, jól dolgoztak, a községi alapból a járandóságukon túl külön is fizettünk néhány koronát.-Mi nem vagyunk termelő üzem. Bevételi forrásaink jelentős hányadát az adók tennék ki. Igen ám, de az adók nagy részét egyelőre képtelenek vagyunk behajtani. Az ingatlanadóval vagy földadóval több szövetkezet is adósunk. A falunk földjeit a helyi mezőgazdasági szövetkezeten kívül még további négy gazdaság múvel(tet)i. A gazdaságok legtöbbje az összeomlás szélén áll, vagy éppen a csőd felé sodródik. Akkor pedig - kérdem én tisztelettel -, miből fizessenek? Hisz nekik sincs pénzük, ami kevés meg becsorog, az kell vetőmagra, üzemanyagra, alkatrészekre...-Adjuk bíróságra őket? A szomszédomat, a barátomat, az ismerősömet? Hisz nem az elnök, a főkönyvelő vagy a többi vezető az oka annak, hogy idáig jutottak. Ráadásul egy ilyen per évekig is elhúzódna. Nekünk viszont azonnal kellene a pénz, a lyukas tetőt most nem tudom a mondjuk három esztendő múlva megítélt összegből vásárolandó építőanyaggal befoltoztatni.- Nincs sok vállalkozónk, félnek az emberek, a kormánypolitika belefojtja a kezdeményezőkedvet. Pedig örülnénk a jó, tehetséges vállalkozóknak, s legfőképpen annak örülnénk, ha adójuk tisztes részét a község kaphatná meg, amit aztán kiadásaink fedezésére fordíthatnánk. Ezer helye lenne minden fillérnek.- Maholnap alkalmazottainkat sem tudjuk kifizetni, csupán két hónapra elegendő pénztartalékaink vannak. Hogy hogyan lesz tovább? Bevallom, fogalmam sincs... A község lakosságának 72 százaléka vallotta a legutolsó népszámláláskor magát magyarnak. Nemzetiségi problémákról nem tudok. Egy időben viszont komoly fejtörést okoztak a romák. Tisztelet persze a kivételnek, hisz közöttük is van tisztességes, becsületes ember.- A cigányok között igen sok a munkanélküli. A faluban a rossz nyelvek azt állítják, hogy a községi rendőrséget is valójában miattuk, a cigányok miatt kellett létrehozni. Három-négy hónapja viszont már nem volt velük komolyabb gond. Ez jó hír, s ahol csak lehet, el is mondom.-A magyar nyelvű helységnévtáblákat leszedették velünk, de - immáron községi területre - újfent visszaraktuk valamennyit. Ha netán ellopná onnan valaki, biztos kitalálnánk valami más megoldást. Egy biztos: nem hagyjuk magunkat egykönnyen félreállítani. Ez nem virtuskodás. Mi itt itthon vagyunk, s a szülőfalunkban igenis otthon akarjuk magunkat érezni. Ha Bukovsky János: „Mindennek a pénzhiány az oka“ (a szerző felvétele) a képviselő-testület úgy döntött, hogy a magyar nyelvű táblákra is szükség van, nekem, közalkalmazottnak kutya kötelességem teljes mértékben figyelembe venni a határozatukat. A mi úgynevezett belső törvényeink rám, a polgármesterre is vonatkoznak.- A tulajdonviszonyok rendezetlensége is sok álmatlan éjszakát okozott már ez idáig is. Úgy érzem, az illetékes földhivatalokban rugalmasabban is lehetne ezeket az ügyeket intézni, kezelni. Építési engedélyeket nem adhatok ki az adott területre, mert bizonytalan, kié is valójában a szóban forgó parcella. A gázvezeték üzemeltetéséhez szükséges regulációs állomást sem tudjuk a legmegfelelőbb helyen felépíteni, mert a szükséges másfél árról nem tudjuk, kinek a tulajdona.-A háború után az őslakosok közül sokat kitelepítettek. Többjükről nem is tudjuk, él-e vagy már meghalt s hogy egyáltalán hol keressük ... Szeretnénk olyan épületet tető alá hozniv amely otthont adna a vállalkozóknak, esetleg a kisüzemünknek, de nincs pénz a munkák elkezdéséhez sem.- Az emberek ingerültek, türelmetlenek, egyre romlik az életszínvonal. Megint és megint, újra és újra a pénzhiányhoz kanyarodom vissza. A szociális juttatásokra sem futja. A politikusaink értelmetlen csatározásainak mi, átlagpolgárok isszuk meg a levét.- Bosszant még, hogy jó néhány polgártársunkból kiveszett a szépérzék. A község különböző pontjain vad „szeméttelepek“ éktelenkednek. Hiába szólok a falugyűlésen, a halmok egyre nőnek, gyarapodnak... A házak előtti közterületeket is jobban rendben tarthatnák a lakosok, közpénzből ilyesmire már egyáltalán nem futja. Dolgos nép lakik Deákiban, de a gazdasági hanyatlás valahogy nemtörődömmé teszi az embereket. A kiábrándultság, fásultság, közöny érhető, de én azt vallom, ha elhagyjuk magunkat, könnyen sebezhetővé válunk.- Nekünk pedig erősnek kell maradnunk. S napról napra bizonyítanunk kell. ZOLCZER LÁSZLÓ Egykor és most hatóságokkal, a Járási Iparosztállyal, az Iparkamarával és az Ipari Minisztériummal. Javaslatára adják ki, vagy vonják vissza az állami szervek az iparengedélyt, megszabja, hogy hatóságok a településeken a lakosság létszámának arányában mennyi iparengedélyt adhatnak ki. özvegyi jogfolytonosságot is biztosít a szakmai követelmények garantálásával, továbbá erkölcsi garanciát (a település erkölcsrendészeti osztályával) a külkereskedelmi kapcsolatok kialakításához vagy hitel esetén az üzleti partnernek. Ezt a kényszertársulást a parlament javaslatára a kormányrendelet alapján, tehát törvényes úton lehet létrehozni. Kereskedelmi vonalon hasonló értékű szervezet a Kereskedelmi Grémium. A (helyi) szekciók, járási grémiumok szin-Verebély hírnevét az újabbkori történelemben a jól működő Tesla elektrotechnikai müvek (ma Tesonnak hívják), és más kisebb üzemek öregbítették. Közülük a Pali nevet viselő fékgyár még mind a mai napig tartja magát, és keményen ellenáll. Verebélyen és környékén - lexikális értelemben vett - proletariátus soha nem alakult ki. Nem is alakulhatott, hiszen ez a kemény, büszke, enyhén rátarti nép mindig röghöz kötött volt. Mindannak ellenére, hogy szakmát tanultak, a ,,háttérben“ ott volt a ház, a kert és a néhány ár, jói termő szőlő. Szüret táján jutott belőle a verebélyi borászati üzem pincegazdaságába is. Árából jutott színes tévére s más dolgokra is. Ám a múlt évi szüret, sajnos, szomorú, kissé nyomott hangulatban zajlott. A borszőlő kilójáért alig fizettek négy koronát. Ez bosszantóan alacsony ár. Számos gazda a szőlő eladását választotta. A Tesla - egykoron két és félezer embert alkalmazó - elektronikai nagyüzem hanyatlása igazi veszélyt jelentett. Nem egyszerű egy finomtechnikai szakmából egy ismeretlen más szakmára átváltani. A legelső elbocsátások áldozatai még örültek az előre kifizetett öthavi bérnek, és aránylag könynyen találtak munkát, de a legutóbbi - április elsejével - elbocsátottak, különösen a férfiak komoly gondok elé néznek az egyre növekvő munkanélküliség miatt. A közel negyven esztendővel ezelőtt alakult Tesla jogelődje a gramofongyár volt, amely kezdetben nagyobb, csehországi Tesla vállalatok fióküzemeként kezdett működni. Aztán annyira megerősödtek, hogy megteremtették a feltételeket az önállóságra. Egy komoly gyár működéséhez szükséges az önálló - tervező konstruktőrökből álló - üzemrészleg, amely az újonnan tervezett iparcikkekeket, mérőműszereket, nyomtatott áramköröket és készülékalkatrészek prototípusait gyártja le s próbálja ki megbízhatóságukat. Az utánpótlásról a szakmunkásképzőben, illetve az érettségivel végződő szakiskolában gondoskodtak. Sajnos a végzősöket már nem tudják alkalmazni. A nyolcvanas évek legelején a verebélyi Tesla előbbre lépett: fióküzemet nyitott tén kötelező tagsággal működnek. Államhatósági partnerei a Járási Kereskedelmi Osztály, a Kereskedelmi Kamara és a Kereskedelmi Minisztérium. Jogköre ugyanaz, mint az Ipartestületnek. Külön önkéntes társulata nincs, lényegében üzleti közvetítéssel foglalkozik. Az üzleti erkölcsöt és az etikát a grémium szabályozza. A kereskedő a termék közvetítésével foglalkozik. Az áru minőségéért a gyártó cég felelős. Az iparos az a személy, aki nyersanyagból vagy félkész áruból készterméket állít elő. A társulási törvény a manufaktúrák és céhrendszerek megszüntetésével 1883- ban született, 1926-ban, összefüggésben az akkor érvényben lévő ipari és kereskedelmi törvénnyel Prágában novellizálták. 1956-ban megszüntették. Az Ipartársulatnak volt egy Országos Elnöksége. Tagsága az érdekek koordinálására a helyi társulatok elnökeiből tevődött össze. Bizottságokra osztódtak, például a békéltető bizottság az iparos vállalkozó és az alkalmazott közötti esetleges konfliktust tárgyalta. Ez különben rossz fényt vetett a vállalkozóra, mert ha az alkalmazott követett el kihágást vagy valamilyen törvénytelenséget, akkor simán el lehetett bocsátani. A társulatot nem felülről, központilag irányították, hanem az alulról jelentkező igényeket szentesítette, egységesítette. Az Ipartársulatnak, valamint az Ipartestületnek külön elnöksége volt. Az Ipartársulat vezetősége bizottságokra osztódott. Az Ipartársulat kisebb egységei a szekciók voltak, minimum három, esetleg öt tagból álló létszámmal. Ezekről a dolgokról már kevesen tudnak. KOVÁCS TIBOR Ólublón és Privigyén. Ám a nyolcvanas évek derekán történt átszerveződés során a verebélyi Tesla a brünni tröszt vezérigazgatóságához került, amelynek során feladta fióküzemeit. Történt azonban más'is... A feladatok, munkatervek állandó növelése, a végtelenségig való feszítése - túllépték a harminc millió havi termelési értéket - miatt a termelés kezdeti akadozni. Különösen a brünni tröszthöz tartozó néhány alkatrészeket gyártó üzem, azaz a háttéripar nem bírta tartani az átgondolatlan ütemet. Gyarapodott az eladatlan árucikkek listája, a raktárában halmozódtak a termékek. A verebélyi példából ítélve nyugodtan állíthatom, hogy szinte jól jött és megkönynyebbülést jelentett a súlyosbodó és vergődő, komoly gondok elé néző kommunista tervgazdálkodásnak a bársonyos forradalom. De sajnos a rendszerváltást Verebélyen is csak arra használták fel, hogy az üzemek és a városka éléről, a politikai életből a nem kívánatos személyek egy része eltűnjön. Ama viszont a boldog pillanatokban nem gondolt senki, hogy a termelés hamarosan csökkenni fog, és a munkalehetőségek befagyasztásának időszaka következik. Az embereknek jól jött a lazítás, a lezser munkatempó, a szerelőasztalok szinte pangtak az ürességtől. Alig három esztendő leforgása alatt háromszor volt igazgatóváltás. ígéretek születtek, újabb munkalehetőségek azonban nem, csupán némi átszervezéssel, átcsoportosítással próbáltak a felszínen maradni. Ma szépeket mondani és a kilátásról, kimondottan jó hangulatról beszélni a Zsitva völgye egyetlen üzemében sem lehet... örökké optimista nyugdíjas barátommal beszélgettem a minap. Az alábbiakat mondta: ,,Nézd, Jézus is sokszor elesett keresztjével, sót eltemették, keresztre feszítették, de feltámadott, hogy megválthasson bennünket. Bíznotok kell, nem szabad csüggedni!“ öreg barátom nagyon a húsvéti ünnepek hangulatában élt, Így nem óhajtottam vele vitatkozni. Egy azonban biztos, az emberek többsége egy terhes politikai folyamat áldozala' " Motesíky Árpád Gondok a Zsitva völgyében Verebélyen sem fenékig tejfel
