Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-22 / 93. szám
4 Szabad <JJSÁG_________________Tallózó Csehország helyett Németországban ruház be 1993. április 22. A Mercedes meggondolta magát A Mercedes-Benz lemondott azokról a terveiről, hogy vegyesvállalatot hoz létre az Avia és LIAZ teherautógyártó cseh cégekkel. A német partner eredetileg arra számított, hogy az Avia és a UAZ segítségével érvényesül a keieti piacokon. A cseh partner viszont éppen ellenkező irányban orientálódott - a nyugati piacok felé. Ott azonban jelenleg csak a termelés kb. 60 százaléka értékesíthető. A jelenlegi recesszió ellenére az 1997. évi piac érdekében a Mercedes- Benz 6,5 és 15 tonnás teherautók gyártását készíti elő. Amikor lemondott csehországi terveiről a német Worth cég együttműködését kereste, ahol kb. egymilliárd márkát ruház be. A cég 1993 - 1994 években 2000 új dolgozót vehet fel. Persze, a tőke kevéssé veszi figyelembe a nemzeti szempontokat, a Mercedes nyilván a Worthban azt találta meg, amit Csehországban hiába keresett. A tőke érvényesülni akar. Erről tanúskodik a Mercedes-Benz óriás-ter-r ve is: megbízható források szerint JranffurterJIIgeraeine a Mercedes képviselői úgy döntöttek, hogy az Egyesült Államokban invesztálnak. A BMW, a bajor versenytárs, már tavaly óta építi új üzemét Dél- Karolinában, ahol terepjárót, vagy kombi gépkocsikat gyárt majd. Évente 50-100 ezer gépkocsit akarnak gyártani az USA-ban, s innen is exportálni szeretnének. Valószínűleg a Mercedes-Benz is Karolina államban telepedik le, bár még nem ismert, hogy délen, vagy északon-e. Itt már befutott a Freightliner leányvállalat és itt székel a német Bosch, BASF és Hoechst cég is. Érdekes célok vezetik a cégeket éppen az Egyesült Államokba: a bérek színvonala az USA-ban alacsonyabb, mint Németországban, megvan a lehetőség, hogy a cég közvetlenül jelen legyen a piacon, ahol a legnagyobb autógyárak működnek, s nem utolsósorban növekszik a Mercedes népszerűsége az amerikai vásárlóknál. Az USA e két államában - Észak- és Dél-Karolinában - alacsony színvonalú a dolgozók szervezettsége a szakszervezetekben. A hadiipar leépítése folytán nagyszámú jól képzett szakmunkás szabadul fel. A külföldi beruházó nem akar vonaton zötykölődni Kassát elkerülik Ctfl a légijáratok CAS Nezávisly dennilt Korántsem ideális körülmények Eddig 15 nagykövetség Pozsonyban Kelet-Szlovákiában felborzolta a kedélyeket a hír, miszerint a ŐSA a Kassa-Pozony járatot úgy módosítja, hogy a légi összeköttetés heti egyetlen járatra szűkül. Pozsonyból Kassára, vagy fordítva csupán szerdai napon lehet repülni. A kassai önkormányzat Meóiar miniszterelnökhöz azonnal levelet intézett, mert az új helyzet Kelet-Szlovákia központjának elszigetelését jelentené a világtól. Nem találnak olyan külföldi beruházót, aki vonaton, vagy autón órákig zötykölődne, vagy a legjobb esetben a kis L-410-es Tatraair géppel vitetné magát az országon át. Közben 400 millióért épp most fejezik be a kassai kifutópálya rekonstrukcióját. A cseheket lefékezték „Január közepén tárgyalt a cseh és a szlovák közlekedési minisztérium“ - mondja Milan Polásek mérnök a CSA kassai képviselője. - „A szlovák fél kérésére a ÖSA kereskedelmi jogokat kapott arra, hogy Prágából Pozsonyba, Kassára és Poprádra repülhessen. A többi járatot a megbízott nemzeti szállító, a Tatraair látja el. Ezt teszi is, de milyen eredménnyel, nem az én dolgom megítélni. Legalább azt szeretném elérni, hogy a Prága-Kassa járat Pozsonyban is leszálljon. De nem engednek, pedig a prágai járat kihasználatlan. A múltban is a pozsonyi utasok képezték a forgalom 65 százalékát. Ha a szlovák közlekedési tárca felkér, a járatokat felújíthatjuk“. Pénz a levegőben Tudomásunk szerint Marta Horváthová mérnök azon három nő közé tartozik a világon, akik repülőteret igazgatnak. „A helyzet felette kedvezőtlen - mondja - utasaink többségét elveszítettük. A Tatraair szolgáltatásai távolról sincsenek a ŐSA színvonalán. Főleg a kényelemről, a zajszintről van szó, s arról, hogy a kis gépeket dobálja a szél és az utasok némelyike rosszul lesz ettől. Gazdálkodásunk nagyrészt attól függ, mennyi bevételre teszünk szert a leszállási, szolgáltatási díjakból. Egy TU 134-es leszállásáért 9 ezer korona jár, egy L 410-es Turbóiéiért négyszáz korona. Ilyen veszteségre nem számítottunk. Rajtunk csak az segít, ha újra nagy gépek állnak forgalomba“. Mi lett azokból a nagy tervekből, hogy kelet-nyugati légi átrakodó helyet építenek itt ki? „Remélem ez a korántsem normális helyzet, csak átmeneti. Kértük a minisztériumtól, hogy engedjék ide, s innen repülni mindazokat, akik érdeklődnek ez iránt. Legyen itt versenyhelyzet, idővel kialakul, ki a legjobb. Évente 32 milliót kell keresnünk, de ezzel a politikai döntéssel, amellyel betiltották a ŐSA járatait, havonta félmilliót veszítünk“. Tegyük hozzá, hogy Bécsböl naponta indul repülőgép 40 utassal Kijev felé, az utasok közt sok a szlovákiai. Hasonló a helyzet Budapesten. Ki intézi ilyen „bölcsen“ a tárca ügyeit, hogy külföldieknek engedjük át még saját állampolgáraink kiszolgálását- és befizetéseit - is? A „moldvai rém“ Roman Hofbauer miniszter már jó sok kígyót-békát hányt a csehekre, mert a ŐSA megtartotta részvényeinek 90 százalékát a szövetségi vagyon elosztásakor. Ez igaz ugyan, de az is igaz, hogy a ŐSA bevételeinek csupán 6 százaléka származott Szlovákiából. Ráadásul Szlovákiában 200 alkalmazottja volt, pedig ugyanilyen jövedelmet külföldi kirendeltségeken egy maréknyi ember is megteremt. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a belföldi légiközlekedéssel megbízott Tatraair fülig eladósodott. Csak a pozsonyi repülőtérnek 12 millió koronával tartozik. Ázok az ígéretek, hogy a nemzeti légi fuvarozó státuszának elnyerése után dotációt kap és új repülőgépeket vásárolhat- a bizonytalanságba vesznek. Egyetlen dolog biztos: a politikai indíttatású döntések a belföldi légi forgalomról nem vették figyelembe a valós gazdasági és társadalmi helyzetet. Most arról van szó, meddig fogják még a minisztériumi hivatalnokok nemzeti hevületükben mellüket döngetni? Addig, amíg.a világ undorodva elfordul és megkezci elkerülni országunkat? LUBOMÍR SEDLÁŐIK Ha közszájon forog, hogy Szlovákia Csehország szegényebb és fiatalabb testvére, akkor az a nagykövetségekre hatványozottan érvényes. Hiszen Prágában már a múlt rendszerben is több nagykövetség volt, míg Pozsonyban csupán néhány, konzulátus. Igaz, ezek száma a szlovák fővárosban 1989 novembere után hirtelen emelkedni kezdett. Szlovákia önállósulásával pedig a konzulátusokból nagykövetségek kezdtek kialakulni. Ez ideig tizenöt nagykövetség „működik“ Szlovákia fővárosában. Nemrégiben küldte el ilyen jellegű kérelmezését pl. Nagy-Britannia, azelőtt Belgium, Törökország, Ukrajna, Horvátország, sőt, a Vatikán is hasonló szándékkal jelentkezett a közelmúltban. Természetesen az egész ország érdeke, hogy minél több ország kérésének eleget tegyünk ezen a téren. Mert Szlovákiának igencsak szüksége van a széles korú kapcsolatteremtésre. Mit igényel a diplomata? Mindenekelőtt a beosztásához illő és megfelelő munkahelyi környezetet, valamint színvonalas lakást. Köztudott azonban, hogy mindezt a mai pénzínséges világban nem is annyira egyszerű biztosítani. Mindezt igazolta Vladimír Hasala mérnök is, aki az SZK kormányának megbízottja a külföldi képviseleti hivatalok rendezésének az ügyében. „A diplomáciai célokat szolgáló épületekből Pozsonyban bizony nagyon kevés van, legalábbis az ilyen célokra igazán megfelelő épületekből. Az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció nagykövetségén kívül - amelyek saját épülettel rendelkeznek - valamennyien nagyobb helyiségeket igényelnek. Legnagyobb gon-A járási szakszervezet elnöke Margita Betusová mondja: „Még nem tudom, hogy ezt az ügyet hogyan oldjuk meg. De minden józan ember számára első pillantásra nyilvánvaló, hogy a törvénnyel szembeni visszaélésről van szó. A vállalkozó, akinél ezek az asszonyok dolgoznak 12-napos munkaidőt szabott meg, azután jár két nap szabad. Két hét alatt a törvényes munkaidőt nem lépik ugyan túl, de megrövidítik őket szabadidejükben“. A tétova kezdés után, amikor még megszédítette az embereket a „hurráprivatlizálás“ ebben az ágazatban, egyre többen fordulnak ehhez a szakszervezeti intézményhez. A legtöbben be is lépnek a szakszervezetbe. De titokban, hogy a tulajdonos ne tudjon róla. „Az utóbbi időben az emberek tudatára ébrednek, mit is jelent a szakszervezet, mire is van. Mindenki, aki ezt az ajtót kinyitja, panasszal jön. Gyakran megtörténik, hogy az alkalmazott munkába lép és a vállalkozó háromdunk az, hogy mindegyiküknek több lehetőséget kell felvázolnunk, s amíg az egyes külképviseletek nem határoznak, addig a következőnek nem javasolhatjuk ezt vagy azt az épületet. A helyzetet továbbá a hosszas bürök-NÁRODftí^OBItfMM. rácia is nehezíti, ugyanis az illető ország kormányának kell döntenie arról, hogy tényleg megfelelő lesz e a kiválasztott épület.“ Ezeket az állításokat igazolta Mieche Perrin francia nagykövet is. Ugyanis a francia kormánynak két teljes hónapig tartott, amíg jóváhagyta a Pozsonyban kiválasztott épületet. Az tulajdonképpen a Kutscherfeld-palota a Fő téren. Mert a Danube Szállodában már igencsak szűkös a hely a francia diplomaták számára. De hogy mikor költöznek át a kijelölt helyre, még senki sem tudja megmondani. Ugyanis műemléképületről van szó, ahol az építészek mellett aktívan munkálkodnak a történészek is... A német nagykövetség - jelenleg már ugyancsak nagyon szűkösen - a Palisády utca egyik épületében székel. Az új központról ez ideig még nem döntöttek. De tetszik nekik a Szlovák Tudományos Akadémia objektuma a Hviezdoslav téren. Az osztrákok a Mozart-palotában székelnek majd. A többi nagykövetség pedig új és nagyobb épületkomplexumot szeretne székhelyül. A külföldön tevékenykedő szlovák diplomaták sok helyütt olyan épületekben székelnek, amelyeket a szlovák négy hét múltán sem köt vele szerződést. Megtörténik, hogy a szerződés nem tartalmazza mindazt, amit tartalmaznia kell és így kárt okoz az alkalmazottnak. Az emberek általában örülnek, hogy egyáltalán munkát szereztek és félnek megszólalni. A másik probléma, hogy gyakran nem engedik W őket távozni a munkahelyről, nyomást gyakorolnak rájuk, hogy „kölcsönös megállapodással“ mondjanak fel. Emiatt azután problémák merülnek fel a munkahivatalnál a járandóságok megítélésében.“ A csökkentett munkaképességű alkalmazottak kezdeményezésére az elnökasszony nemrég egy kassai cég tulajdonosát kereste fel. Azt akarta megtárgyalni vele, miért nem tartja be a megállapodás szerinti fizetéseket és a bolt alkalmazottainak 300-500 koronát von le a hiány fedezésére, pedig állam megvásárolt. Ilyen hajlandóságot számos ország mutatott Szlovákiában is. A cseh kormány a szövetségi vagyon elosztása körül kialakult vitákból kifolyólag bonyolítja az épületmegvásárlási kérdést. A lakások Arra a kérdésre, vajon a külföldi diplomaták elégedettek-e azokkal a lakásokkal, amelyeket a szlovák kormány ajánlott fel nekik, Hasala mérnök lehangolóan válaszolt: „Pozsonyban nagyon kevés a külföldi diplomatáknak megfelelő lakás. A magánemberek ugyan felkínálnak szuper-villákat, amelyeket többnyire a restitúció keretén belül szerezték. Csakhogy ezen villák közül tulajdonképpen egy sem alkalmas rezidencia berendezésére. A Pozsony-Újváros negyeddel a Szalmakunyhón szeretnénk kiépíttetni egy rezidencia-negyedet. Ez a rész 14-15 hónapon belül elkészülhetne. Persze, azok a diplomaták, akiknek pénzük van, önállóan oldják meg lakásgondjaikat. Például a franciák magánvállalkozóktól vásároltak villát - több mint 30 millió koronáért. A románok, a magyarok, a lengyelek vagy a kubaiak azonban nem engedhetnek meg maguknak ekkora luxust. A magyar nagykövet tanácsosa, Váradi Lajos így részletezte a helyzetet: „A lakás nincs olyan színvonalon, mint ahogyan azt mi szeretnénk. A tavalyi évhez viszonyítva 45 százalékkal emelkedtek a lakbérek, de a szolgáltatások színvonala nem javult, sőt, rosszabb, mint ezelőtt volt. A közös helyiségekben például senki sem takarított. Sokszor nincs meleg víz. A kollégám már egy éve itt tartózkodik, s még mindig nincs telefonja...“ leltárát nem is készített, sőt, alkalmazottaival nem is kötött szerződést az anyagi felelősségviselésről. Ezen kívül a szerződésbe nem foglalt munkákkal bízza meg őket. A tulajdonost egyáltalán nem érdeklik ezek a problémák, kizárólag az a gondja, ki szakszervezeti tag alkalmazottai közül. Rövid beszélgetés után a szakszervezet elnökasszonyát kitiltotta a cég területéről és megtiltotta, hogy kapcsolatot tartson fenn alkalmazottaival. Vannak olyan bolttulajdonosok is, akik a forgalom csökkenését saját szakállukra alkalmazottaik rovására igyekeznek megoldani. Mi vásárlók gyakran nem is sejtjük, hogy az eladó mosolyába mily sokszor vegyül keserűség. HELENA MISKUFOVÁ A TALLÓZÓ oldalon megjelentetett írások nem tükrözik szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit írnak más lapok. Egyes cikkeket természetesen rövidítve közlünk. Titokban lépnek a szakszervezetbe, hogy a tulaj ne tudjon róla A magánvállalkozók alkalmazottainak helyzete A szemén látszott, hogy megkönnyebült. Végre valakinek elpanaszolhatta saját és kolléganőinek problémáit. Egy mágánvállalkozó boltjában dolgoznak. Most végre ígéretet kapott, hogy a panaszt kivizsgálják. Amikor elhagyja a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakszervezet járási alapszerveztének irodáját, ismételten meggyőződik róla, hogy senki sem árulja el nevét. Végülis örül, hogy egyáltalán van munkája.
