Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-19 / 90. szám
4 Szabad ÚJSÁG Mezőgazdaság 1993. április 19. Tehénháton - verem szélén Tejtermelők akrobatamutatványai Négy évvel ezelőtt 253,2 kilogramm volt az egy lakosra eső tejfogyasztás. Tavaly 185-190 kilogrammra csökkent, és az előrejelzések szerint az idén is ezen a szinten lesz. Messze elmarad tehát az ésszerű táplálkozás javasolt 220 kilogrammos átlagától. A tejfogyasztással párhuzamosan áz elmúlt két év alatt a tehénállomány 83 ezer darabbal, a tehenenkénti átlagos napi tejhozam pedig 10,2 literről 8,1-re csökkent. A borúlátóbb szakmabeliek szerint az 1989. évi szintet talán tíz éven belül sem lehet elérni. Meglepő, de mindezek ellenére vannak mezőgazdasági üzemek, sőt néhány magángazda is akad, akik az általánosan jellemző leépítés ellenére a tehenészetet húzó ágazataik közé sorolják. Ilyen üzem a mezőgazdasági szövetkezetből alakult Érsekújvári Mezőgazdász Részvénytársaság. Lestyánszky Viktor a bakhátkészítő földmaró munkát végzi Kemény fába vágtuk a fejszénket Barák László mérnök, alelnök, az állattenyésztési ágazat vezetője azzal a ténnyel kezdte, amit másfél éve mint lehetőséget említett.- Három évvel ezelőtt a külső tényezők hatására, főleg a tejpiac túltelítettsége miatt, megkezdtük tehénállományunk leépítését. Ügyeltünk arra, hogy a szükségszerű csökkentés egy minőségi javulást eredményezzen, és az adott szintről még lehessen fordítani. Ez sikerült. Mihelyt javultak a feltételek, azonnal megkezdtük a fejlesztést. Ezzel már azt is elárultam, hogy részvénytársaságunk illetékes szakcsoportja a tejtermelést jelenleg a perspektív ágazatok közé sorolja. A hangsúly a jelenleg szón van. Megtörténhet, hogy fél-egy év múlva, mert semmi sem fordul jobbra, mi is megváltoztatjuk nézetünket, és más üzemekhez hasonlóan a túlélés kényszere alatt akár olyan mértékben is visszafejlesztjük tehéntartásunkat, hogy a felfutáshoz öt-tíz évre lesz szükség. A tejtermelés ugyanis még mindig olyan dolog, mint amikor valaki sötéten tátongó verem szélén sétálgat. A mélypont 1992 elején volt, amikorra az 1989-es 1100 darabos állományból 692 tehén maradt. A feltételek javulását jelző első reménysugarak láttán fejleszteni kezdték az állományt. Ennek eredményeként az év végén már 720 tehenük lesz, és a tavalyi 4920 literes fejési átlagot hatezer literig tornázzák fel. Azt, hogy Szlovákia hány mezőgazdasági szövetkezetében, állami gazdaságában van ilyen tejtermelési koncepció, nehéz lenne megmondani, az viszont biztos, hogy kevés helyen, így az érsekújvári tervek sokaknak szolgálhatnak útmutatásul, a problémák pedig jelzik, hogy amíg a kormány és az illetékes minisztérium húzza-halasztja a konkrét lépéseket, addig a tejtermelőnek komoly nehézségekkel kell szembenéznie.- Amikor a tejtermelés mellett döntöttünk, felmerült a kérdés, hogy beállítjuk-e a hústípusú bikákat, vagy a 80 százalékos vérarányú Holstein fekete-tarka vonalat visszük tovább. Az utóbbi, vagyis az egyértelműen tejtípusú állománynál maradtunk. Döntésünk helyességét már a tavalyi mérleg igazolta. A 4920 literes fejési átlag és az 5,76 korona/liter eladási átlagár mellett literenként 47 fillér tiszta jövedelmet értünk el. A jelek szerint a tej értékesítésével nem lesznek problémáink, viszont gondokat okoz majd, hogy a nyereséget jelentő bevételhez az I. minőségi osztályba sorolható tej kell. A literenkénti 6,40-es eladási ár és a 70 fillér állami hozzájárulás a tejtermelést kifizetővé teszi. Némi problémát jelent majd a megközelítően egy millió korona felhasználása, mivel az állami támogatás irányelveivel összhangban ez a pénz csak a tehéntartással és a tejtermeléssel összefüggő beruházások és az üzemi költségek fedezésére fordítható. Személy szerint remélem, hogy ebbe a megszorításba azért egy új fejőház belefér. A tej minőségével szemben támasztott igényeknek fejőház nélkül nagyon nehéz eleget tenni. A tehénállásokon történő fejősnél a csőrendszeren keresztül a közös gyűjtőbe kerül a tej, és ötszázas állománynál a tízegynéhány gondozóból lehetetlenség megtalálni azt, aki a fejési higiénia, a feltételek valamelyik pontját elmulasztotta betartani. Fejőházban ez a felelősség adott esetben háromnégy személyre szűkül, s így az esetleges mulasztás, ahogy napjainkban mondani szokás, nevesíthetö. Amíg a tejhozam, a tej minősége és az önköltség - a takarmánykeverékek minőségének negatív hatásait nem számítva - az üzem, pontosabban a tejtermelő belügye, így tőle függ, hogy jövedelmező-e a tehéntartás, és ha igen, milyen mértékben; addig a tejtermelés „húsbavágó“ kérdéseit a termelő az illetékes szervek hathatós közreműködése nélkül nem képes megoldani. Vagy megkapja a kormány és az illetékes minisztérium határozott támogatását, vagy bekövetkezik a tehenészetek jelenleginél is nagyobb arányú leépítése.- A tejtermeléssel sok olyan probléma összefügg, amelyek mindmáig megoldatlanok. Már említettem, hogy nekünk tavaly minden liter eladott tej 47 fillér jövedelmet hozott. Ezt azonban kamatostól elvitte a borjú- és üszőnevelés, valamint az, amit úgy lehetne összefoglalni, hogy húsértékesítés. Ha ténynek vesszük, mint ahogy azt, hogy a jövedelmező tehéntartás az 5-6 ezer litere fejési átlagnál kezdődik, akkor nyilvánvaló, hogy ehhez tejtípusú állomány kell, valamint olyan borjú- és üszőallomány nevelése, amelytől takarékoskodás címén semmit sem vonunk meg. Ezeket a költségeket a tej árába be kellene építeni. Ugyancsak megoldatlan a kiselejtezett tehenek kérdése, de főleg a bikaborjak és a hízóbikák értékesítése. Az alelnök ez utóbbival kapcsolatos magyarázatához elöljáróban annyit, hogy a kedves fogyasztó elmegy a boltba és vesz marhahúst. Odahaza puhára főzi, és jóízűen elfogyasztja. Ezen felbuzdulva másodszor is elmegy a húsboltba, de a húst, amit kapott, hiába főzi órákon át, az megrághatatlan cipőtalp marad. Azért, mert másodszor egy kiöregedett tehén húsát mérték ki neki, míg korábban szerencséje volt, s egy hízóbika, esetleg csak 180 kilóig felhizlalt bikaborjú húsát kapta. A húsüzemek a fogyasztóval ellentétben a kiöregedett teheneket szeretik, mert azok élősúlyát kilónként 16 koronáért veszik meg, míg a hízóbikák kilóját tíz-tízegynéhány koronával drágábban, de az olcsóbb tehén és a drágább bika húsát is ugyanazon az áron adják el. És ezek után a magyarázat;- Ha azt akarják az illetékesek, hogy nálunk is legyen egy színvonalas és minden igényt kielégítő tejtermelés, akkor a tejhasznú állománnyal rendelkező termelők húsgondjait is meg kell oldaniuk. A kiöregedett teheneken, ha nehezen is, de túladunk. Más a helyzet a bikaborjúkkal. Az a lehetőség, amit az idei támogatáspolitika irányelveinek ötödik részében a 4. cikkely tartalmaz, egyelőre csak elméleti. Mi a 180 kilogrammot elért hízóbikáinkon örömmel túladnánk, annál inkább, mivel az állatonként járó kétezer korona sokat javítana tejtermelési mérlegünkön. Csakhogy hiába a lehetőség, ha nincs húsüzem, amelyik az ilyen állatot megvenné. És ha így van, akkor a magunkfajta tejtermelő számára már csak hiú ábránd marad, hogy a tejtápon és abrakon felhizlalt 180 kilós bikaborjakat kiemelt áron tudja hasznosítani. így aztán tetszik vagy nem, hizlaljuk a bikákat, egészen a megszokott vágosúlyig, csakhogy akkor a tejtípusú állat húsa már nem olyan, aminek a fogyasztó igazán örülni tudna. Szokatlan, nem tipikus az érsekújvári mérleg. Napjaink slágere az a mezőgazdasági szövetkezet, állami gazdaság, amelyik az utolsókat rúgja. Nincs pénze vetőmagra, üzemanyagra, kikapcsolják telefonjait, és pénz híján gabonával, vágóállattal fizeti ki dolgozóit. Az Ersekújvári Mezőgazdász Részvénytársaságnak ilyen gondjai (egyelőre) nincsenek. A tavalyi évet - bár minimális, de - nyereséggel zárták. Folyószámlájuk készpénz rubrikájában még mindig van költenivaló, és nemcsak hogy hiteleik nincsenek, hanem az élelmiszer-ipari üzemek, elsősorban a húsüzemek - az előbb említett „tehéncsáribári“ ellenére - nekik tartoznak huszonnégy (!) millió koronával. Ezek ismeretében pedig el lehet gondolkodni az illetékesek kijelentésein, miszerint egy bizonyos mélyponton a mezőgazdasági üzemeket már nem lehet, nem érdemes újabb és újabb pénzinjekciókkal fenntartani. Ez annyira igaz, hogy még megkérdőjelezni sem lehet. Csakhogy az érsekújváriak és velük együtt egynéhány mezőgazdasági szövetkezet, állami gazdaság még nem a haldoklók, hanem a végelgyengülés felé haladók közé tartozik. Ráadásul ezek az üzemek elsősorban nem pénzinjekciókat kérnek, hanem olyan központi intézkedéseket, amelyek nyomán megindul a pénzforgás, mert az adósnak érdemesebb lesz hitelt felvennie, mint a másoknak járó pénzt visszatartani. Az ilyen és hasonló intézkedések, például a tejhasznú állománnyal rendelkezők húsértékesítési gondjainak következetes megoldása, sok mezőgazdasági szövetkezetét, állami gazdaságot még megmentenének a bukástól. A rendelkezések mégis késnek. Mintha valakik arra várnának, hogy a most még létezni tudó mezőgazdasági üzemek is bedobják a törülközőt. Csakhogy ebben az esetben felmerül egy nagyon lényeges kérdés. Mivel fogunk jóllakni? A külföldi élelmiszerekkel? Nem vitás, jók és ízletesek. Mint például a Danone. Csak legyen, aki meg tudja fizetni! EGRI FERENC Jelenlegi helyzetünkben, amikor mezőgazdasági szövetkezeteink a túlélésért küzdenek, rengeteg kistermelő kénytelen elkeseredve bár, de megműveletlenül, parlagon hagyni a földjeit. Viszont, aki ebbe a kemény fába vágta a fejszéjét - ami gyakorlatilag hitelfelvétel nélkül elképzelhetetlen -, egykönnyen nem adhatja meg magát. Lestyánszky Viktor, mezőgazdasági vállalkozó, Ipolyhidvégen 18 hektáros földterületen fogott bele a gazdálkodásba. De minderről valljon ő maga:- Az egészet úgy kezdtem, mint sok más ember, hogy megpróbáltam kertemben eladásra termelni. Először fóliasátrat állítottam fel, de szabadföldi zöldséget, korai burgonyát is ültettem. Majd fokozatosan évről évre bővítettem a termények sorát, és mivel év végi elszámolásaim gazdálkodásom működőképességét bizonyították, egyre magabiztosabb, merészebb lettem. Tudtam, milyen tartalékokkal rendelkezem, s ezek számbavétele után úgy döntöttem, belevágok. 1992 márciusában határoztam el, hogy jóval nagyobb területen fogok gazdálkodni. Ezt megelőzően sok szakkiállításon, bemutatón vettem részt. Mindig érdekelt a mezőgazdaság, ezen belül a gépesítés. Láttam egy osztrák mintagazdaságot, melynek a talajadottságai hasonlóak voltak a hídvégi talajéhoz. Ennek alapján összeállítottam egy programot, figyelembe véve a dotációs lehetőségeimet is. Szabadföldi zöldséget, tehát sárgarépát, petrezselymet, hagymát, korai és őszi burgonyát termesztettem a 18 ha földterületemen. Sajnos, mivel nem volt tapasztalatom a konkrét partnerkapcsolatok kialakításában, nem tudtam felmérni, kinek milyenek az igényei. Valószínűleg egy-két hibát ón is elkövettem, de végül is időben értékesítettem a termékeimet. Mégpedig a kereskedőknek is kedvező, és nekem is megfelelő áron. Fizetési késedelmek voltak ugyan, de végül is mindenki megadta a tartozását. Igyekeztem óvatos lenni a tervezésben. Jó minőségű vetőmagokat szereztem be, megismerkedtem az új technológiákkal, és ezeket alkalmaztam is. Számításaim nagyjából valóra váltak. Ezt annak köszönhetem, hogy volt lehetőségem öntözni, habár csak egyetlen öntöződobom volt, s figyelemmel kellett kísérnem, előre kiszámítanom: mennyi ideig hagyjam egy helyütt. S bizony az is előfordult, hogy történetesen éjjel kellett áthelyeznem. A tavalyi jövedelmemet szinte az utolsó fillérig a vállalkozás gépparkjának a biztosítására költöttem. Sikerült jó minőségű gépeket vásárolnom, amelyeket a holland szabadföldi zöldségtermelésben is használnak. Bízom benne, hogy van jövője tevékenységemnek. A gépparkom első darabja egy Hardi függesztett permetezőgép, amely ahhoz képest, hogy csak a legegyszerűbb kivitelezésű, nagyon megbízható és pontos. Ezt követte egy német burgonyabetakarító gép, amely kiássa és osztályozza a burgonyát. A harmadik gépem egy belga zöldségbetakaritó volt, amely könynyen kezelhető, és nagyon megbízható. Nagyon elégedett vagyok a bakhátkészítő földmaró gépemmel is. Alkalmas burgonyatöltésre és a gyökérzöldség talajágyának az előkészítésére is. Vásároltam még hét hektár szántót a jelenlegi 18 hektár földemhez. Jelenleg három traktorral, egy alkalmazottal és nem utolsósorban édesapám segítségével végzem a teendőimet. Ám a betakarításnál még ez a három traktor is kevésnek bizonyult. Kölcsön kellett kérnem a helybeli szövetkezettől gépeket is. Nagy a határ... Számolok, kalkulálok. Hosszú hetekig A magángazda javítás közben (A szerző felvételei) alig látom a gyermekeimet, mert korán kelek, későn jövök. De azt hiszem, lesz ez másképpen is. Néha azért elkeseredem. Egyre gyakrabban találkozom borúlátó emberekkel. Mostohagyerek lett a mezőgazdaság, és sokan osztjuk azt a véleményt, ha a mezőgazdaság megcsonkul, akkor ennek nem csak azok az emberek látják kárát, akik közvetlenül a termelésben dolgoztak, hanem a bedolgozók is. Igyekszem a termelési költségeimet a lehető legalacsonyabbra csökkenteni, hogy minél olcsóbban tudjak termelni. Arra igazán nem gondolhatok, hogy értékesítetlenül maradnak termékeim. Elvileg ugyan nem kizárt, de számomra ez a lehetőség nem létezik. Megpróbáltam előre biztosítani azt a partneri kört, amely kapaszkodóként jelen van az életemben. Egy biztos, helyt kell állni főként minőségi szempontból. Segítenünk kell egymásnak becsületes, szorgalmas tenniakarással, barátsággal, tisztelettel. Ha mindez összejön, akkor a vállalkozó nem fulladhat bele a földjeibe. PALÓCZ TURCZI ÁRPÁD
