Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-08 / 55. szám
4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1993. március 8. Tizenöt évvel ezelőtt jelentkezett Vladimír Remek a világűrből Az emberiség közösen repül a Mars felé? Emlékeznek még? Tizenöt évvel ezelőtt jelentkezett a világűrből Vladimír RemeKa volt Csehszlovákia állampolgára. Űrutazása 1978. március 2-án valósult meg. A napokban a csehszlovák űrhajós Keiet-Szlovákiába tartott egy előadásra és Pozsonyban megszakította űtját. Itt készítettük vele az alábbi beszélgetést. • Most, az idő távlatából hogyan emlékezik űrrepülésére?- Azt hiszem, hogy repülésem értékelését nem kell megváltoztatnom. Fantasztikus élmény és rendkívüli lehetőség volt. Az azóta szerzett élettapasztalataim szerint is így vélem. Hálás vagyok a sorsnak és azoknak az embereknek, akik a sorsot ala-MtoOPWAgOBBOni * • kitják, hogy éppen én lehettem az, akinek a neve révén akkori országunk a világ harmadik állama lett, amelynek űrhajósa a világűrben járt. • Olyan vélemények is elhangzottak, hogy az utóbbi években az űrhajózás megtorpant, ön szerint is így van?- Úgy vélem, az űrhajózásban nincs egy helyben topogás. Természetes, hogy ma már nem vonz az űrrepülés olyan érdeklődést, mint kezdetben. Az űrhajózás megszűnt a két hatalmi tömb versenyének tárgya lenni, bár katonai vonatkozásai ma sem elhanyagolhatók. Ez a motívum azonban a háttérbe szorult. Az űrhajózás igen drága. Aki ma pénzt fordít valamire, távlatilag nyereségre számít. Ezért a műholdakat ma főleg távközlési célokra használják. Nagy szerepet játszik a világban uralkodó általános helyzet is. Ezzel kapcsolatban meg szeretném említeni Karl Sagan tudós szavait, amelyeket a washingtoni kongresszusban mondott: Az emberiség még sosem volt olyan helyzetben, hogy a Földön ne lett volna elég problémája, és ezért kizárólag az űrkutatásnak szentelhette volna idejét. El kell mondani, hogy Kolumbusz idején, amikor Amerikát felfedezte, Európában pestis pusztított... • Megemlíthetne néhány olyan tervet, amelyekkel most az űrkutatás foglalkozik?- Most az a cél, hogy tökéletesen működő úrlaboratóriumokat sikerüljön létrehozni, amelyek a Föld körül keringenek. Ilyen például a Mir űrállomás, amelynek súlya ma már meghaladja a 100 tonnát, több részből és űrhajóból áll, a többi közt egy olyat is hozzákapcsoltak, mint amilyennel annak idején Gubarjevvel repültünk. Nyugat-Európa hasonló terven dolgozik, amelyet Hermes néven ismernek. Tökéletesednek az űrlaboratóriumok, amelyek célja, hogy gazdasági eredményt hozzanak. Ilyen munkálatok főleg az Egyesült Államokban folynak. Az űrhajózás természetesen nem mondott le arról, hogy az ember eljusson más bolygókra, elsősorban a Marsra. Ez a terv rendkívül igényes, és számos gazdaságnak kell együttműködnie megvalósításáért. Örömmel tölt el, hogy ez a gondolat egyesítő hatást gyakorol az emberiségre. • Mi a jelenlegi munkája és milyenek a tervei?- A prágai katonai múzeum repülési és űrhajózási osztályának parancsnoka vagyok. Munkámban megtalálom az örömöt, hiszen állandóan repülőgépek közelében lehetek. A történelmi repülőgépek ma is, éppúgy, mint korábban érdeklődésem középpontjában állnak. Nem szeretnék elszakadni a repüléstől. A sportrepülés drága mulatság, és ezért olyan utat-módot keresek, hogy mégis repülhessek. • Mit szólna a vállalkozáshoz? Például olyan légiforgalmi társasághoz, mint a Lauda-Air?-Erről még nem gondolkoztam. Egyszerű oknái fogva: az űrhajósok nem keresnek annyit, mint a Forma-1 versenyzői. • Most már mint cseh állampolgár érkezett Szlovákiába. Hogyan érintette az ország kettéválása?- Ezt érzelmi és ésszerűségi szempontokkal magyarázhatom. Érzelmi vonzódásom abból ered, hogy apám szlovák nemzetiségű, anyám pedig cseh. Zsolna környékén sok hozzátartozóm él. A kettéválás ezért elszomorított. Az ésszerűség szempkontjából sajnálatosnak tartom, hogy akkor került sor a válásra, amikor Európa-szerte az integráció hódít teret. Bizonyos dolgokat azonban meg kellett oldani. Paradicsomot a Földön még senkinek sem sikerült létrehoznia, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene legalább törekednie erre. • A katonai tömbök széthullottak ugyan, de nem gondolja, hogy az űrhajózással vissza lehetne élni, és hogy ez fenyegetheti az emberiséget?- Fenyegetheti. Az emberek sok mindent képesek alkotni, de képesek visszaélni is azzal, amit alkottak. Minden éremnek két oldala van. Milyen sokáig beszéltünk arról, hogy a fegyverkezésre fordított összegeket másképp kellene felhasználni. Nézzük azonban például a szlovák hadiipar átépítésének problémáját. Mennyi ember maradt munka, távlatok nélkül! S ez sem gazdasági, sem emberi szempontból nem csekélység. És közben világszerte tovább gyártják a fegyvereket. Az űrhajózás az emberi tevékenységnek olyan ága, amely magában foglalja a tudományos és műszaki ismeretek csúcsait. Tehát attraktív mindenki számára. Minden attól függ, hogy kinek a kezében van. Hogy felelős vagy kockáztató emberek, netalán bűnözők kerítik-e a kezükbe. Én hiszem, hogy az űrhajózás az emberek számára hasznos irányban fejlődik a jövőben. Lelkesedek a Közösen a Mars felé tervezetért. Meggyőződésem, hogy sikerülni fog. JOZEF SCHREIBER Vé9re visszakapta a földjét... Cagáó rajza, SME NA KAZDY DEN Az intézmények iránti bizalom furcsaságai Miért a hadsereg? Ismét egy statisztika. Most az intézmények iránti bizalomról van szó. Vajon kit örvendeztetett meg? Megtudtuk, hogy a szlovák parlament iránt a megkérdezettek 12 százaléka érez bizalmat, további 39 százalékuk csak fenntartásokkal. A kormány kissé jobban áll, 16 százalékos bizalmat élvez és a megkérdezettek 6 százalékának vannak fenntartásai. A parlament és a kormány számára ez bizony csak félbizalmat jelent. Netán állampolgáraink fele nem értékeli kellőképpen a kormányfő által kinyilatkoztatott tényt, hogy kormányunk bölcs? Ráadásul ez a statisztika még azt is jelzi. hogy a bizalom csökkenő irányzatot mutat. A választások után a bizalom még háromnegyedes volt. Az állampolgároknak talán fel kéne ébredniük, hiszen a különféle egyéb intézmények iránti bizalmuk még a fentieknél is siralmasabb. Nem jártak jobban a bíróságok, az ügyészségek, de még az egyházak sem. Ugyanez a helyzet a szakszervezetekkel kapcsolatban is. Úgy tűnik, hogy az állampolgároknak homályos elképzeléseik vannak a szlovákiai társadalom szerkezetéről. ami főleg a szakszervezetekkel kapcsolatban nyilvánult meg. Bizalom tekintetében a rendőrök sem jártak jól. Az emberek mintha éreznék, hogy hiányzik a rend, a fegyelem, a társadalmi élet szervezettsége. Mindezt éppen a hadsereg képviseli. Egyedül a hadsereg iránti bizalom volt 60 százalékosnál nagyobb. Nem volt foganatja a szövetségi hivatásos katonák lejáratását célzó agitációnak sem, sót, a hadseregtől nem riadtak meg az emberek akkor sem, amikor a katonák hozzávetőlegesen egyhamiada a rendőrparancsnokok parancsnoksága alatt áll. Mindez igen rossz példát szolgáltathat egy ,,egyszínű" kormány számára, tehát egy egypárti kormánynak. A katonák védelmi feladatokat láttak el a pénzbeváltás idején, de hasonló példa szerint más célok érdekében visszaélhetnének velük. A bizalomról szóló statisztika a médiumokban felvetette a kérdést: Miért éppen a hadsereg? Netalán arra a szintre süllyedünk, amelyen már csak a hadsereg képes magához ragadni a hatalmat? Isten őrizz! Tudjuk azonban, hogy számos államban éppen a hadsereg útján próbálták ,,megoldani" a szociális problémákat,,,biztosítani“ a gazdasági és politikai „stabilitást“. Tény, hogy ez a kiforratlan korántsem demokratikus államokra érvényes. Mi pedig (legalább ez idő szerint) még nem tartjuk magunkat FERDINAND TISOVIC Hogyan szerezzünk Skoda autót 400 márkáért? A Hrensko vidékén az Érchegységen át naponta több tucat csehországi állampolgár jár Szászországba. Napközben átfésülik a hulladéklerakó helyeket, vagy a német városokban a használt iparcikkek piacát járják. Este vontatókocsijaik tele vannak hűtőszekrényekkel, mosógépekkel, porszívókkal és keletnémet gyártmányú televíziókkal. Aki nem talál TV-t vagy porszívót a hulladékban, biztosan megtalálja valamely nagyobb város bolhapiacán. Arról, hol és mikor van bolhapiac: a lakosok plakátokról szereznek értesülést, amelyek a határmenti cseh járások helységeinek falain díszelegnek. A bolhapiacok rendezői ragasztják ki a plakátokat. Színes TV-t a ma már nem létező RFT jelzésűt, SECAM rendszerűt a piacon 20-100 márkáért lehet vásárolni. Hasonló áron kelnek el a viszonylag új hűtőszekrények és mosógépek. A cseh „importőrök“ ciónoro mnet a róni hi'itnr A nAmftt nsaláriok mostanában cserélik le lakberendezésüket korszerűbbre. A régi bútor kidobásához azonban konténert kell rendelni, ami 400 márkába kerül. Előnyösebb tehát úgy lerázni a régi bútort, hogy eladják a vándorkereskedöknek, s még 100-200 márkát keresnek is rajta. Hasonló problémáik vannak a németeknek Skoda, Trabant, vagy Wartburg autóikkal. Négy éves Skoda 120-as autót Drezdában 400-1000 márkáért, Wartburgot 200-ért, Trabantot 100-ért is lehet venni. A németek azonban többnyire feketén akarják értékesíteni a kocsikat, hogy elkerüljék a különféle lebonyolítási illetékek fizetését. Amennyiben a tulajdonos ily módon túltesz Trabantján, a rendőrségen ezt mint kocsilopást jelenti be, s tudja, soha sem akadnak a nyomára. „A használt kocsik ára Németországban a nagy kereslet miatt aránylag magas“ - mondja egy 50 éves prágai taxis. „Előnyösebb, ha Olaszországból, Svájcból vagy Hollandiából vesz az ember kocsit. Autókon kívül hozok szórakoztató elektronikai berendezéseket, ruhaneműt is. Sok használható dolgot találok a hulladéklerakó helyeken a Drezda melléki volt katonai területen is". A vámon többnyire becsült árak alapján, saját katalógusaik szerint mérik fel a díjszabást. A személyautók vámja 19-23 százalék. Kétüteműt már nem szabad behozni. Az ötévesnél öregebb kétütemű autók behozóinak problémáik lesznek a közlekedésrendészeten a regisztrálással - tájékoztat Karel Thiele, a Vámigazgatóság szóvi-VOÍe ERICH HANDL Az ipar SOS-jelei A Titanic süllyed A legnagyobb cseh iparvállalatok menedzserei arról tájékoztatták a kormányt, hogy a vállalatok kb. 80 százaléka fizetésképtelen és a csőd felé halad. A kormánykörök úgy becsülik, hogy a csőd „csak“ az ipari termelés 30 százalékát érinti. Ez azonban a korábbi 40 százalékos termeléscsökkentéssel együtt végzetes csapást mérhet az egész gazdaságra. Mindenütt tapasztalható, hogy az ország az ipari termelés pusztulásának függvényében szegényedik. Kivételt csak az uzsorás módon, rövidiátóan és hosszú távon öngyilkosán cselekvő bankok képeznek. Az ország, amelyben tönkremegy az ipar, reménytelenül szegénységre van ítélve, hiszen a világ ma kétféle országot ismer: az ipari és a szegény országokat. A legmeglepőbb az a csend, amely országunk ipari leépülését kíséri. Kevés kivételtől eltekintve senki sem fúj riadót. Az Iparszövetség, amely egy évvel ezelőtt még csatákat vívott a kormánnyal, hogy gátat vessen a negatív fejlődésnek, szinte elhallgatott. Csak az utóbbi napokban reagált, amikor a helyzet kiéleződött. A kormány bírálata azonban bátortalan, eredménytelen és a lakosság mintha észre sem vette volna. Hallgat a vállalati menedzserek többsége is, mert helyzetük ingatag, nem tudják, mit hoz a holnap. Hallgatnak a veszélyeztetett vállalatok dolgozói is. Hiányzik a tulajdonosi viszonyuk vállalatukhoz, hiszen az alkalmazotti tulajdonformát elvetették. Sokan már otthagyták az ipart, és inkább vonzóbb kereseti lehetőséget választottak, külföldi áruk közvetítői lettek. A szakképzett és tudására büszke termelőből gyakran alázatos vásári árus lett, aki az emberekre kenőcsöket, pasztákat s egyebet tukmál. Még a viszonylag jobb esetben sem használják fel szaktudásukat bonyolult végtermékek, vonatok, teherautók, megmunkáló gépek készítésére, hanem egyszerű, energiaigényes, környezetileg ártalmas és rosszul fizetett munkára degradálják őket. Nem hallatszik a vagyonjegy-tulajdonosok hangja sem. Nekik többnyire fogalmuk sincs „vállalatuk" helyzetéről, és „könnyen jött, könnyen elvész“ alapon készek elviselni akármilyen veszteséget. A privatizációs alapok kezelői sem érzik tulajdonuknak a rájuk bízott vállalatokat, tényleges vagy lehetséges csődjük nem az ó veszteségük. A szakszervezetek vezetése sem reagál méltón az ipar hanyatlására, pedig az munkanélküliség-robbanással fenyeget. Az ipar felszámolása fölötti hallgatás gyökerei abban a hitben rejlenek, hogy minden a pénztől, annak szimbólumaitól a részvényektől, vagyonjegyektől, kötvényektől függ. Ez a mámor szinte hihetetlenül elborította az elméket és a történelmi RUOtPRÁVO ismereteket arról, hogy a nemzetek gazdasága a valós értékek létrehozásától függ. Ebben nem vagyunk egyedül. A monetarista mánia a nyolcvanas években megtébolyította a fejlett nyugati államokat is. A következményeket az UNCTAD, az ENSZ legfelsőbb gazdasági szerve összegezte tavalyi jelentésében.Aszerint a világ a háború utáni legnagyobb hanyatlásban van, és amennyiben nem adja fel a nyolcvanas évek monetarizmusát, a szegény Dél még ebben az évtizedben ráveti árnyékát az Ipari Északra. A monetarizmus alkonya a világ gazdasági gyakorlatában kötődik Clinton amerikai elnök választási győzelméhez. Gazdasági tanácsadói testületének élére az elnök L Tyssont választotta, a Berkley Egyetem professzorát, aki közismerten az ipari és kereskedelmi politika szakértője, s akinek láttán az amerikai monetarists közgazdászok csak a fogukat csikorgatják. Ébredezik Európa is. Jacques Delors február elején megállapította, hogy „az EK iparpolitika nélkül nem élheti túl a recessziót“. Néhány hónappal korábban Helmut Kohl nyilatkoztatta ki az irányváltást Németországban: Az eddigi „ússz vagy fulladj meg“ politika helyett a kormány aktív iparpolitikát folytat azzal a céllal, hogy fenntajlsa a vállalatokat, amíg a túlélés feltételei nem javulnak meg. Talán Nagy-Britanniában legjellegzetesebb a helyzet, ahol a monetarizmus Thatcher tízéves kormányzása idején a legkövetkezetesebben érvényesült. Február eleién a brit ipar vezetőinek szövetsége sürgette Major kormányát, hogy tegye már meg az ígért lépéseket az ipar felújítására, mert ez az egyetlen kiút a válságból. A nyilatkozat bírálja, hogy a kormány sok évig elhanyagolta a tudományt, a technológiák fejlesztését és a feldolgozóipart, s rámutat: ez a politika az ország gazdasági katasztrófájához vezet. Nálunk a kormány már hagyományosan elmarad a világfejlödés mögött. Klaus kormányfő, aki 1991-ben kifejezetten elutasította az iparpolitikát, mindeddig semmit sem változtatott álláspontján. Dtouhy ipari miniszter sem vonta vissza nyilatkozatait, amelyek szerint az egész elektronikai ipart és a gépipar nagy részét a csődbe kell juttatni. Dyba miniszter még idén februárban is azt mondja a megtizedelt ipar menedzsereinek száraz magasabbrendűséggel: „Aki nem képes alkalmazkodni, az csődre van ítélve, ezzel, uraim, semmit sem lehet tenni". A különbség e nézetek és Kohl vagy Delors nézetei között szembeötlő. S még nem szóltam a japánokról, akik az egész monetarizmust elejétől fogva félrevezetőnek tartották. örömmel nyugtázom, hogy a szócséplés ellenére a kormány fontolgatja: segít a csőddel fenyegetett legnagyobb vállalatoknak. Az a baj, hogy kikényszerített reakcióról, passzív és késői cselekvésről van szó. Klaus szavaival élve „csak SOS-jelzés esetén lépünk". Ha meg akarjuk tartani esélyünket, hogy bekerülhessünk a fejlett országok közé, akkor a legsürgősebben ki kell dolgoznunk és a gyakorlatban érvényesítenünk az iparpolitikát. Akkor jelezni SOS-t, amikor a Titanic már menthetetlen -értelmetlen dolog. MILAN MATÉJKA professzor A TALLÓZÓ oldalon megjelentetett írások nem tükrözik szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit Írnak más lapok. Egyes cikkeket természetesen rövidítve közlünk.
