Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-06 / 54. szám

6 Szabad ÚJSÁG

Gazda szerviz

1993. március 6.

Egy kis anyagismeret

Szerves trágyák

Az Istállótrágya valamennyi szerves anyag közül a legteljesebb értékű trágyaanyag. Hatása a talajra és a termelt növényekre egyaránt kiterjed, ennek következtében a talajszerkezet javul, a termésmennyiség fokozódik, a termelés biztonságosabbá válik. Mivel az istállótrágya a talaj mikroszervezeteit is táplálja, hatására olyan biológiai viszonyok alakulnak ki, amelyek a talajba juttatott műtrágyák érvényesülését is fokozzák.

Az istállótrágya a ló, a szarvasmarha, a sertés vagy a juh szilárd és híg ürülékének szerves alomanyagokkal kevert tömegéből áll. A friss trágya kerti felhasználásra még nem alkalmas, mert sok el nem bomlott szerves anyagot tartalmaz, amely a talajéletet inkább hátráltatja, mint fokozza. Ezért a friss istállótrágyát — kazlakba összerakva — néhány hónapig érlelni kell. Ezalatt baktériumos bomlási folyamat megy végbe, amíg a trágya többé-kevésbé egynemű, szagtalan anyaggá nem érik.

100 kg istállótrágya 0,5 kg nitrogént, 0,25—0,30 kg foszfátot és 0,5 kg kálit tartalmaz. Az istállótrágya tehát elsősorban nem tápanyagpótló trágyaanyag, hiszen 2—2,5 kg pétisóval tudunk annyi nitrogént juttatni a talajba, mint 100 kg istállótrágyával. Ezzel szemben a humusz fokozásával pótolhatatlan szolgálatot tesz a gyümölcsöokert talajóletének serkentésében.

Az istállótrágyát lehetőleg ősszel kell kiszórni és ásással a talajba forgatni. így a szerves anyag tavaszig elbomlik, a tápanyagok pedig a növények gyökerei számára felvehetővé válnak.

Kötött talajon 2—3 évenként, homoktalajon 1—2 évenként célszerű istállótrágyázni. Kötött talajon egyszerre 300—400 kg istállótrágyát szórjunk ki 100 m-énként, homokon viszont ugyanerre a területre egyszerre 150—200 kg is elegendő.

Sajnos, az istállótrágya egyre nehezebben szerezhető be, sőt egyes városokban — egészségügyi okokból — a szállítása is tilos. így a gyümölcsöskertek tulajdonosai nehezen jutnak hozzá, és arra kényszerülnek, hogy más szerves anyagok felhasználásával igyekezzenek elérni azt a kedvező hatást, amelyet a megelőző évtizedekben az istállótrágya nyújtott.

A gombatrágya — a gombatermesztő pincékből és a gombaházakból kitermelt istállótrágya — is kitűnő szerves trágya. Az elterjedt tévhiedelemmel ellentétben semmivel sem tartalmaz kevesebb tápanyagot, mint az érett istállótrágya.

A tőzegeit fekáltrágyát úgy

készítik, hogy az árnyékszékben összegyűlt emberi ürüléket tőzeggel keverik. Erre a célra havonta és személyenként 2 kg tőzeg szükséges. A tőzegeit fekál teljesen bűz- és fertőzőmentessé válik; könnyen viliázható és szállítható. A kitermelt fekáltrágyát értékesítés és felhasználás előtt 2—3 hónapig még prizmában kell érlelni. Nagy tápanyagtartalma miatt jóval kevesebb (100—150 kg/m2) szükséges belőle, mint az istállótrágyából.

A baromfi-, nyúl- és galambtrágya igen heves hatású, ezért más szerves anyagokkal, például komposzttal, földdel, lombbal keverve célszerű felhasználni, Sertéstelepek közelében beszerezheVemhességnaptár

Szarvasmarha 9 hónap 10 nap (285 nap)

Ló 11 hónap 3 nap (336 nap)

Szamár 12 hónap (365 nap)

Juh 5 hónap (150 nap)

Kecske 5 hónap (150 nap)

Sertés 4 hónap (114 nap)

Házinyúl 1 hónap (30 nap)

Nutria 132 nap

Nyérc 51 nap

Csincsilla 111 nap

Prémgörény 44 nap

Ezüstróka 53 nap

Kékróka 53 nap

Nyestkutya 60 nap

Kutya 63 nap

Macska 60 nap

Ültessünk korai burgonyát!

tő a tőzegeit sertéstrágya is, amely ugyancsak a heves trágyák közé tartozik.

A tápanyagokkal dúsított tőzeg az üdülőterületi- belterületi — főként kisebb — gyümölcsöskertek kedvelt szerves trágyája. Ez javítja a talaj fizikai szerkezetét, és egyúttal táplálja is a fákat. Nagy víztartó képessége miatt a talajok vízháztartását egyenletessé teszi (ez nagy előny, mert e tőzeggel trágyázott talaj egyik vasárnaptól a másikig tartja a nedvességet).

A műanyag zsákokban forgalomba hozott dúsított tőzegből 100 m2 területre 500—600 kg-ot használjunk fel két-három évenként.

Gilisztahumusz. Egy speciális humuszgiliszta (Euzenia foetida) az istállótrágyából igen nagy tápértékű trágyát állít elő, amely kiválóan alkalmas a talajok termőképességének fokozására. Az év bármely időszakában kijuttatható, de haladéktalanul be kell munkálni a talajba 4—5 cm mélyen. 100 m2 területre 10—30 kg gilisztahumuszt használjunk.

Kerti komposztot is készíthetünk. Erre a célra a kertben található valamennyi szerves hulladékanyag jól felhasználható. Jelöljük ki a komposztkészítés céljára a kert egyik sarkában egy lehetőleg árnyékos helyet. Itt halmozzuk össze a gyümölcsfák zöldválogatásakor nyert nyesedéket, s zöldborsó és a zöldbab szárát, a fel nem magzott gyomnövényeket, a lekaszált füvet, a konyhai és az egyéb szerves hulladékot. A szerves anyagot rétegesen rakjuk össze. Minél vegyesebb az alapanyag, annál gyorsabb a bomlási folyamat.

Az utóbbi időben erősen csökkent a burgonyatermelés. Ez indokolttá teszi, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk eme sokoldalúan felhasználható haszonnövényünknek. A korai termesztés alapvető követelménye a jó minőségű ültetőanyag (ami alatt a korán érő, bőtermő és betegségekkel szemben ellenálló fajtákat értjük). Ilyenek a hazai fajták közül a legkorábbi tenyészidejű „Jara”, a „Heka”, az .Amsei” a külföldiek közül a „Saskia” és a közkedvelt holland „De sire". Megjegyzem, sikeresen termeszthetők a középkorai fajták is, természetesen ha azokat is előcsíráztatjuk.

Az előcsíráztatást 5—7 héttel az ültetés előtt végezzük el kb. 10—12 C-fokon, de ha biztosítani tudjuk az átlagos 15 C-fokot, az előcsíráztatás 4 hétre csökkenthető. A kellő páratartalmat langyos víz rendszeres locsolásával biztosítjuk. Az egészséges csírák zömök, 2—3 cm, élénkzöld színűek. Ehhez 6—8 óra napfényre van szükség.

A burgonya főleg a korai fajták számára a könnyebb, homoktalajok a legmegfelelőbbek. Kémhatás szempontjából az enyhén savas és a semleges talajok.

A trágyázást a burgonya meghálálja. A közepesen érett istállótrágyán kívül sikeresen alkalmazható az apró háziállatok trágyája is, valamint a házilag, szerves hulladékból, szakszerűen érlelt komposzt is. Az ipari trágyákról azért nem teszek említést, mert megrögzött biotermelő lévén azokat csak nagyon indokolt esetben alkalmazom.

Javaslom viszont minden termelőnek a levéltápokat. A növény fejlődése folyamata alatt 3x4-szer sikeresen alkalmazhatjuk ezeket, szigorúan betartva a használati utasítást. Ilyen táp a „Wuxál" a „Harmavit” levélpermetszer. Előnyük a gyors felszívódás, és hogy a legtöbb növényvédő és rovarirtó szerként is alkalmazható.

Az ültetés ideje és módja: Kiskerti termesztésnél ajánlatos a négyzetes ültetés, amely a legideálísabban növeli a terméshozamot. Az ültetés mélységéről csak annyit mondhatok, mint a régi népi bölcselet így fejez ki: ,A korai krumplit úgy tedd a földbe, hogy meghallja a déli harangszót'' tehát minél sekélyebben, hogy a kora tavaszi nap melegét hasznosíthassa.

Végül néhány jótanács:

— az esetleges korai fagyok ellen vékony talajtakarással, a fejlettebb stádiumban pedig szalmával, szénával vagy száraz falevéllel is védekezhetünk;

— ha lehetőség van az öntözésre, a burgonya igen meghálálja;

— az egészséges burgonyatermesztés érdekében végezzük el a beteg egyedek eltávolítását, amelyet főleg a burgonya vírusos eredetű levélsodrása okoz. A beteg egyedeket, amelyeket a fonnyadt, jellegzetesen sodrott leveleiről jól felismerhetünk, távolítsuk el és égetéssel semmisítsük meg. Z. I.

Kannibalizmus — betegség

vagy rossz szokás?

Azt a jelenséget, amikor a pulykák egymás tollazatát csipegetik, majd mind jobban rákapnak, és szinte lerágják egymás tollát, „tollevésnek” vagy „tollcsipkedésnek” nevezzük. Ennek a jelenségnek a folytatása az, amikor az új tolltokok kicsípésével már véres sebek keletkeznek. A vér láttán egyre többen csipkedik a vérző állatot, és ha időben észre nem veszszük, teljesen agyonverik. Ha a kivérzés a kloáka környékén történt, akkor az így kikezdett pulykának kihúzzák a belét is. Ezt már kannibalizmusnak hívjuk.

A zárt, intenzív pulykatartásnak egy igen nagy problémája ez. Komoly veszteséget okozhat a pulykatartónak, mert a kopasz, tolihiányos pulykákat nem tudja értékesíteni.

A tollcsipkedés önmagában még nem betegség, de később kialakulnak „kannibar'-egyedek, amelyek mindig csipkedik a többieket.

Az állományban esetleg lappangó valamilyen fertőző betegség is kiválthat tollcsipkedést. A beteg egyedeket a még egészségesek csipkedni kezdik, így az a látszat alakulhat ki, mintha a tollcsipkedés maga volna a betegség.

A tollcsipkedésnek kiváltója lehet a helytelen vitamin- és ásványianyagellátás is. Tapasztalhatjuk azonban azt is, hogy teljes értékű gyári keveréktakarmányok, tápok etetése esetén is felléphet az állományban a tollcsipkedés. Ez esetben nem valamilyen hiánybetegség váltja ki a kannibalizmust, hiszen a tápok általában fedezik az ásványianyag- és vitaminszükségletet. Ezért ma a tolicsipkedést úgy ítéljük meg, hogy ez rossz szokás, ami kannibalizmussá, betegséggé fajulhat, és leginkább az állatok tömeges tartása váltja ki.

Eszerint helyes takarmányozásnál a tollcsipkedést kiváltó okot vagy okokat a tartási viszonyokban kell keresnünk. Ilyen kiváltó okok lehetnek:

— a zsúfoltság,

— a kevés etető-, itatótér,

— a rossz világítási program,

— az erős hőmérsékletingadozás,

— az állatok nevelés közben végzett átcsoportosítása.

Hogyan védekezzünk a kannibalizmus kialakulása ellen?

Helyes takarmányozással, valamint megfelelő nevelési körülmények biztosításával a tollcsipkedés, kannibalizmus többnyire az elkerülhető. Ennek ellenére is felléphet a tollevés, ezért a leghatásosabb és legbiztonságosabb védekezés a csőrkurtítás.

A csőrkurtítást elektromos termokauterral végzik, általában 3—4 hetes pulykákon. Természetesen az csak akkor szükséges, ha a pulykákat levágásig intenzíven (zártan) neveljük. A csőrkurtítás alkalmával a csőr felső

kávájának 1/3 részét levágják, az alsó kávának pedig a hegyét leégetik. A kurtított csőrű pulykák nem tudják kicsipkedni egymást, mivel a két csőrkáva nem ér össze teljesen. Ez azonban a takarmányfelvételben az állatokat nem akadályozza.

Tapasztalatok szerint a pulykák nem sínylik meg ezt a beavatkozást.

Ha a csőrkurtítást elmulasztottuk, vagy nincs rá lehetőségünk, azt kell megfigyelnünk, hogy melyek azok a pulykák, amelyek a többieket csipkedik, melyek a kezdeményezők. Ezeket kell kiemelni a többi közül. A kicsípetteket kreolinoldattal be kell kenni, így ezeket legalábbis egy darabig a többiek kerülni fogják és nem bántják.

Változtathatunk a világításon is. Ne a világos órák számát, hanem a fény erősségét csökkentsük.

Az almalevélbolha tojás alakban telel

Az almalevélbolha (Psylla mali) telelő tojásai szinte kizárólag az almafán találhatók, igen ritkán előfordul birsen vagy körtefán. A tojások a fiatal ágak szélvédett virágrügyei körül a héj . ráncaiban vannak lerakva. Az

apró, kezdetben fehér, később narancssárga-pirosas tojások egyik végén cérnasszerű kinövés van. A nagyon erős fagyokat is átvészelik. Kora tavasszal, amikor elérkezik a rügypattanás ideje, kikelnek a lárvák, és tömegesen ellepik az alig fakadásnak indult leveleket, kocsányokat, bimbókat. Nemcsak szívogatásukkal károsítanak, hanem viasz és mézharmat kiválasztással is akadályozzák a levelek és virágok fejlődését. A lárvák egy hónap alatt fejlődnek ki. A kifejlődött almalevélbolha hossza 2,5 mm.

Az almalevélbolha tojásait a téli lemosó parmetezés irtja, ha tömeges az előfordulása, érdemes permetezni.

Vanek Gáspárné mérnök