Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-06 / 54. szám
1993. március 6. Szabad fórum Szabad ÚJSÁG 7 &tyájo,á>i nélkül Olvasóinknak, munkatársainknak kínáljuk: ez az oldal (hetente vagy kéthetente) a szabad szájúak rovata. Névvel, vagy név nélkül vagy álnéven - szájzár nélkül - ki-ki azt írhatja meg, amit még hangosan sem mert kimondani, óhaját, sóhaját, bánatát, sérelmét, kivel, mivel van baja, kit vagy mit imád és utál, akkora szabadossággal, amekkorát a nyomdafesték pirulás nélkül eltűr. A szerkesztőség nem korrigál, de felelősséget sem vállal. Süvöltsön a szelep! Egy szlovákiai magyar diák levele az amerikai nagybácsihoz 2. levél Szia Joe bácsi! Remélem, levelem jó egészségben és hangulatban talál. Meg kell mondjam, nekem nincs valami fényes kedvem - most hagyott ott a barátnőm, a Lujza. Ráadásul a legjobb osztálytársamhoza Hobóhoz pártolt, aki a legjobb barátom. Amúgy még beteg is vagyok, illetve már kezdek kilábalni belőle. De rajtam kívül is nagyon sokan betegek mostanában. Van aki náthalázas, van aki másnapos - úgy, mint az igazgatóhelyettes is, akit a diri nem engedett el egy svájci szimpóziumra, Genfbe. De vegyük fontossági sorrendben a dolgokat: a tantestületünk tiszteletbeli díszigazgatót választott. A héten volt a felavatás. Nagy somolygások közepette, megígérte, hogy mindent megtesz értünk, jól fogja magát viselni, de akkor nekünk is - akik szlovák nyelvből az átlagnál gyengébbek vagyunk - zok-Igencsak szenvedő egészségügyünk vezetője, Viliam Sobona miniszter úr nemrégiben bizonyította, hogy azért érti ám a dolgát. Ugyanis több ötlettel rukkolt elő a haldokló tárca „felélesztése“ érdekében. Az egyik közülük - legalábbis számomra- eléggé nevetségesnek tűnt. Konkrétan azt javallottá a miniszter úr, hogy a kórházak, valamint az egészségügyi központok igazgatói - hogy némiképp jutalmazni tudják alkalmazottaikat- szenteljenek nagyobb figyelmet az úgynevezett gazdasági melléktevékenységnek. Az ötlet hallatán azonnal egykori egységes földműves-szövetkezeteink közül jutott eszembe néhány. Egészen pontosan azon üzemek, ahol éveken keresztül kiváló eredményeket tudtak felmutatni a zárszámadó közgyűléseken. Mindig nyereséges évet tudhattak maguk mögött, volt pénz osztalékra - méghozzá nem szó nélkül kell lenyelnünk ebédkor a spenótot. Itt volt egy csomó iskola küldöttsége, meg újságírók is - Palesztinából, Izraelből, Indiából, Nepálból, Nigériából - csupa fontos személyiségek. Mindenki vigyorgott, pedig a suli zsebileg kezd legatyásodni. Az iskolai pénztáros nem volt hajlandó velünk szóbaállni, mikor a hájas amerikai küldöttséggel folytatott tárgyalásairól kérdeztük. Úgy néz ki, valamit alaposan elszúrtak a tárgyaláskor - vagy a csajok voltak rondák, vagy a pia volt kevés, vagy pedig a kaja volt romlott, amit felszolgáltak nekik, mert csak három napig maradtak nálunk a tervezett tíz helyett. Az iskola szkínjei még mindig aranylázban égnek, de már ezüstöt is elfogadnak adományként az iskola kincstárába. Már össze is gyűlt nekik vagy harminc ezüst kiskanál, tíz leveses, sőt már egy merőkanál is. A múltkor meg az iskola Picassója, a Kubó is kevés. Csakhogy amikor az egyes ágazatok egész évi eredményeinek a részletezésére került sor, kibújt a szög a zsákból. Mert például a növénytermesztés csupán nyolcvan százalék körül teljesítette a tervet, az állattenyésztés talán valamivel jobban termelt, de az sem érte el az áhított száz százalékot. S mindezek ellenére a szövetkezet gazdálkodását nyereségesként könyvelhették el az illetékesek. Hát persze, a jól menő melléküzemági termelés! Az húzta ki a közöst a kátyúból. Ennek az ágazatnak köszönhette sok mezőgazdasági üzem, hogy legalább akkoriban - úgy a nyolcvanas évek elején, közepén - képes volt a túlélésre. Persze, olyan áron, hogy évről évre kevesebb lett a gabona, a hús, a tej, megfogyatkozott az állatállomány... Magyarán: egészen szép ütemben készítették a „talajt“ a jelenlegi „vetés“ alá. felajánlotta száz festményét, amit nemsokára kiállítanak az új díszdiri lakásában. Nálatok milyen az idő? Csak azért kérdem, mert nálunk a múlt héten olyan hófúvás volt, hogy majdnem betemette az egész sulit. Az úttörővasút postavonatai sem közlekedtek valami pontosan. Azért remélem, hogy ez a levél eljut hozzád. írjál! ... de telefonon inkább ne keress, mert azt hiszem lehallgatnak a rádiós szakkör tagjai, akik tavaly nem átallották még az amerikai nagykövetség épületét is poloskákkal ellátni. Ritka egy férgek ezek, bárhová telefonálok, mindig hallom, hogy a központban szól a rádió. Szia! U. i. A múltkor mintha ígértél volna valami kis zsebpénzt. írd meg légy szíves, hogy elküldted-e már, ... érdeklődhetek-e a postán? Kösz! öcséd: Jenőke Legalábbis viszonylag sok helyütt... Most pedig az egészségügyi miniszter jön hasonló ötletekkel. Hogy a kórházak igazgatói is kezdjenek csak bátran bele, amolyan melléküzemági tevékenységet is folytassanak. Hogy mit végezzenek, mit is csináljanak tulajdonképpen? Mondjuk nyissanak a kórházban büfét, s ott szolgáljanak fel féldecit, csapoljanak sört, mérjenek bort? Vagy nyissanak amolyan melléküzemági konyhát? S a pácienseknek - főképpen a diétázóknak - főzzenek finom, fűszerezett pacallevest, jó csülköt, kolbászt... ? Egyszer már volt ilyesmi. így próbálták megmenteni a mezőgazdasági üzemeket. Akkor nekik ez a fajta tevékenység jól jött. Ideiglenes megoldásnak nem volt lebecsülendő. Az „eredményeket“ azonban ma látjuk igazából ... Sobona miniszter úr ebbéli elképzeléseire több kórházigazgató azonnal nemmel reagált, mondván: számukra a melléktevékenységből végképp nem származna haszon. Tehát valami mást kellene, miniszter úr... SUSLABÉLA Azt mondja a kollégám, ha van valamilyen panaszom, bosszúságom, nyugodtan írjam meg a Szájzárba. Merthogy ez olyan, mint a mesebeli verem, amelybe a mesebeli szegény ember belekiabálta a titkait. Annak se lett semmi baja - nekem se lesz, ha kiöntöm a lelkemet, sőt, inkább megkönnyebbülök. Nekem nincs miért megkönnyebbülnöm, mondom, mivel én természetemnél fogva rendkívül nyugodt, hal- és hidegvérű vagyok. Még a politika sem hozhat ki a sodromból. Engem, mint állampolgárt egyáltalán nem idegesít, hogy az ország önállósodása következtében esetleg munka és pénz nélkül maradhatok, hogy örülhetek, ha a betevőt elő tudom teremteni. Legfeljebb szakmát változtatok, elmegyek taxisnak vagy zsarunak, ott úgyis kevés a nő... Mint kisebbségi magyar, azon sem kapom fel a vizet, hogy eltávolítják a magyar helységnévtáblákat a falvak széléről - akiknek eszük van, azok úgyis beállítják a falutáblát a szélső ház virágoskertjébe... Mint pozsonyi lakos, egyáltalán nem dühít, hogy a város legfrekventáltabb uszodáját bevásárlóközponttá alakítja át az új tulajdonos, mondván, az uszoda ráfizetéses, az áruház nyereséges. Én türelmesen kivárom a nyarat, beismerem, télen fölösleges úszásra fecsérelni az időt... Csallóköziként talán irritálhatna a bősi vízerőmű ügye, és aggodalommal kellene, hogy eltöltsön családom sorsa egy esetleges katasztrófa esetén. Én nyugodt vagyok... Szüleim kertjébe kikötöttem egy csónakot, benne két hétre elegendő konzerv... Mint akáclombos falumba havonta visszatérőt, kifejezetten idegesíthetne, hogy a távolsági busz, amely átszeli kis lakom széles határát, nem áll meg a vonatállomással nem rendelkező falunál, holott ennél sokkal kisebb települések is kérvényezték, és meg is kapták az engedélyt jelzéses megálló létesítésére. Én nagy béketűréssel négy kilométerrel odébb szállók ki, és kifejezetten élvezem a boldog nézelődéssel, pszichotronikus önvizsgálattal vagy éppen jógával eltöltött másfél órácskát a faluzó busz érkeztéig... Aztán, mondjuk, panaszkodhatnék még szülőként az iskolára, de ha a fejemet leveszik sem jut eszembe semmi kivetnivaló, s csak helyeselni tudom fiam félévi bizonyítványának biológia kettesét is, hiszen hiába volt több egyes felelete a gyereknek, ha a felmérőben nem tudta, mit jelent szlovákul az álomkór-ostoros, tejfehér örvényféreg, meg hegyesfarkú bélgiliszta - ezek igenis létfontosságú szavak egy magyar gyerek számára, aki műszaki pályára készül... A családi életem? Ja, az is tökéletes. Igazán semmi okom panaszra. A férjemmel soha nem veszekszünk; legfeljebb havonta egyszer egy kissé összezördülünk - amikor hazajön... Kell ennél ideálisabb házasság? Aztán panaszkodhatnék mint háziasszony, mint vásárló, mint adófizető, mint lakó, mint ügyfél, mint utas, mint beteg, mint tévénéző, rádióhallgató, olvasó vagy éppen újságíró. De az én természetem nem olyan! Én született hal- és hidegvérű vagyok, és mindig mindennel elégedett. Nem is tudom, miről írjak a Szájzárba...-ferenczi-Tisztelt Frau Klinke Kéri, hogy számoljak be az ön által meglátogatott üzem belső életéről. Már ön is láthatta, hogy hogyan törődnek az értékekkel, a környezettel. Van erre egy nagyon jó közmondás. Fejétől bűzlik a hal. És itt nagyon is bűzlik. Kezdem az elején. Az igazgató úgy táncol, ahogy a titkárnők fütyülnek. A cégautókat a saját személyes ügyeikre használják. De ezért egy fillért sem számláznak el. A melóstól viszont beszedik a pénzt, hogy az üzemi buszt használja. Ugyanez elmondható a többi részlegről is. A szállítás főnöke az üzem kocsijaival hozza az árut a saját üzlete számára, még az is a kezébe kerül, amit a cég számára hoz. A termelésben pedig katasztrofális a helyzet. A gépek állapota már a nulla szint alatt van. A környezetet ott szennyezik ahol nem szégyellik. És a nőkkel úgy bánnakj mint az utolsó kapcarongygyal. És még a karbantartás viselt dolgai. Itt egyes emberek azt csinálnak amit akarnak. Akkor jönnek és mennek (ha jönnek), amikor akarnak. Senkinek nem tartoznak felelősséggel. Az adminisztráció játszik a számítógéppel egész nap. Ez köszönhető a mesternek, aki szereti megosztani az embereket. Végül, ha ön meg akarja venni ezt az üzemet, innen akkor nagyon sok,, embert" el kell küldenie. Tisztelettel SICHT WEISE U. i. A pletykák szerint a vezetők csődbe akarják juttatni a lámpagyártást. Régen még lehetett aludni. A karfiolleves-szagú hétköznapok után szürke álmot látni, karcsú, pihe-puha tündér röptetésére nem gondolva, jelszavakat mormolva - tán az egzisztencia, az állás biztosítása végett. Vörös éjszakák. TŐI - ig boldogság, mely rég volt kék. Még lehetett szunyókálni, szuszogni, horkolni. A vonatokon is. Ám egyszercsak, hipp-hopp, itt termett a rosszul értelmezett forgószél. Cifrák lettek az álmok. Lehet tündért röptetni, ha karfiollevesre nem is telik olykorolykor. De már nem lehet aludni! Szunyókálni, szuszogni, horkolni. A vonatokon sem! Ha valaki éjszaka utazik, mondjuk Kassáról Surányba jobb, ha felhagy az álomvilággal. Mert rémálmai lesznek! Különösen, ha körbeüli öt roma, sok nagy pakkal. Megvárják, míg elszundít, majd az egyik halkan, mint kísértet szokott suttogni, megjegyzi:- Várjunk, amíg horkolni kezd... Ilyenkor az illető szemei felpatannak, felejti az édes érzést, a tündérruhák suhogását, a levesszagot. Szeretné túlélni! Hogy ne rabolják ki, hogy ne üssék, hogy ne öljék meg. Mert azokból a tekintetekből olvasható mindez. Úgy ám! Ha szerencséje van hősünknek, Zólyomnál a szerelvényhez csatolnak néhány jól fűtött vagont. Mert ahol ő, a PRÉDA és ők, a VADÁSZOK ülnek áloműző hideg van. A romák, mivel szeretnek kulturáltan utazni, ahogy Európában szokás, odamennek. Igaz, oda sincs helyjegyük, meg biztosan ott is rágyújtanak majd, a tiltó jelzés ellenére. A lényeg, hogy hatalmas, ki tudja miket tartalmazó táskáik gond nélkül elférjenek... Emberünk meg virraszt. És nem érti. Valami történt. A félelem megint a régi. Ismét tói - ig tart a boldogság. Most sem kék. Ne álmodozzatok hát színekről! Okkerről, zöldről, liláról! A szürkéről előbb. Virrasszatok! Hátha visszajönnek. BÁRÁNY JÁNOS SZÚM-543 A Nyárasdi Mezőgazdasági Szövetkezet — Dunaszerdahelyi járás — eladásra kínál nagyobb mennyiségben GOLDEN DELICIOUS, JONATHAN, STARKRIMSON almafajtákat. Ára: 7—10 szlovák korona/kilogramm Érdeklődni a 0709/952 250-es, vagy 0709/952 279-es telefonszámon lehet. A minísziter űr- tanácsai — Erőltetett menet Panasz - felkérésre
