Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-06 / 54. szám
'UnA. 4 Szabad tJSÁG___________Belföld — Riport M -j>- 1993- ***** Szemelvények a szlovákiai magyar értelmiség II* lévai találkozóién elhangzott előadásokból VARGA GYULA A hit, a tudás és a szeretet iskolája Tankó Viktor: „Drágák az alkatrészek“ (a szerző felvétele) Legyek inkább munkanélküli? Egy város és vállalkozói A 171/90-es számú miniszteri rendelet értelmében, lehetőség nyílott az egyházi és magániskolák alapítására. Ez a rendelet az újraéledt demokrácia és pluralizmus szellemében kívánta megszüntetni az állami iskolák monopóliumát és a sokak által el nem fogadott materialista-ateista ideológiát, amely iskolarendszerünkben egyeduralomnak örvendhetett, több mint 40 éven át. Vajon sikerült-e ezt a gondolkodásmódot a gyakorlatban is átültetni? Konstatálhatjuk, hogy igen, de sok keserűség és bosszankodás árán. Léteznek még most is olyan erők, amelyek az egyházi iskolákat nem szívesen látják iskolarendszerünk palettáján. Ennek az eredménye az oktatásügyi minisztérium 529. számú, 1991. febr. 20-án kibocsátott rendelete, amelynek fő célja az egyházi iskolák elterjedésének megfékezése. Az 1992/93-as tanév határkő a szlovákiai magyarság iskolakultúrájának történetében, ui. ebben az évben nyílnak meg az első magyar egyházi iskolák Alistálon, Dunaszerdahelyen, Gútán, Ipolyságon és Paláston. Az 5 említett iskola közöl csupán 3 teljes szervezettségű, azaz minden évfolyamból van külön osztálya az elsőtől az utolsóig, a másik kettő felfutó. Megvalósult tehát a szülők régi álma, megkezdik működésüket a magyar tanítási nyelvű egyházi iskolák. Ezzel felszámolódott a keresztény családok gyermekeinek kétvágányú nevelése, a család és az iskola kibékíthetetlen ellentéte. Az egyházi iskolák lényege több irányból közelíthető meg. Politikai szempontból - megteremtették az iskolaügyben is az annyira hiányolt pluralizmust, megdöntötték- e fontos téren is - az egyetlen ideológiai hegemóniát. Ezzel párosul az egészséges konkurencia létrehozása a különböző iskolatípusok között, ez végső soron az oktatás minőségét hivatott elmozdítani álló helyzetéből. Szociális és erkölcsi szempontból- szeretnénk létrehozni, illetve újrateremteni a nagyrészt ateista iskolák mellett egy egészen más szellemű iskolatípust, amelynek középpontja a keresztény tanítás magja, a szeretet. A fiatalságot fel kell ébreszteni, hogy észrevegyék, a világon vannak nagyobb értékek is, mint az anyagiak. Fontos, hogy észrevegyék, vannak éhezők és szenvedők, mentesek legyenek faji vagy nemzeti gyűlölködéstől, tudjanak lemondani önzetlenül saját javaikról. Szeretnénk elérni, hogy ne legyenek elhagyatott szülők vagy nagyszülők, akik kénytelenek az öregek otthonában eltöltetni életük utolsó éveit, miközben van néhány jómódú gyermekük. A vatikáni zsinat kimondja: „bármilyen fajhoz, társadalmi osztályhoz tartozzék valaki, bármilyen életkorú legyen, személyi méltósága folytán elidegeníthetetlen joga van olyan neveléshez, amely megfelel élete céljának, egyéni képességeinek, nemének... Ezért az egyházi iskolák tegyék alkalmassá a fiatalokat a közéletben való szereplésre, megadva nekik a szükséges és megfelelő ismereteket". Tehát az egyházi iskolák ajtói nyitva állnak minden diák előtt, legyen az keresztény, más vallású vagy akár ateista. A hetenkénti 2 óra hittan nem kötelező tantárgy. A Biblia alapismerete viszont hozzátartozik az általános műveltséghez. A kimondottan katolikus iskola az emberi kultúrát úgy hangolja össze, végső fokon az üdvösség hírével, hogy a hit fénye hassa át a világról, életről fokozatosan szerzett ismereteket. így a katolikus iskola lépést tartva korunk fejlődésével, növendékeit a haza javára végzendő munkára neveli, hogy a példamutató és apostoli élet gyakorlásával mintegy kovászai legyenek a társadalmunknak. Az egyházi iskolákért harcoló személyeket kezdetben többen vallási fanatizmussal vádolták. Nem vették észre, hogy sokkal többről van szó: az egyházi iskolák növelni szeretnék az oktatás nívóját, főleg ott, ahol a leghiányosabb, az alapszinten. Fel kell nevelnünk egy öntudatos fiatal nemzedéket, a tehetségeseknek pedig meg kell teremteni ezt a lehetőséget, hogy a súlyosbodó anyagi körülmények se tépázzák meg soraikat, és tovább tanulhassanak hazai, esetleg külföldi egyetemeken. Tegyük ezért sokszínűbbé, vonzóbbá magyar tannyelvű iskoláinkat. Ha ezeket az életfontosságú tényeket nem vesszük komolyan, iskoláink eltörpülnek és elnéptelenednek. Köszönetét szeretnék mondani az MKDM azon képviselőinek, akik a szülőkkel együtt, legyőzték az akadályokat. Ennek a bátor kiállásnak az eredménye az első magyar egyházi iskolák létrejötte. Itt kell köszönetét mondanom azon kevés pedagógusnak, akik ki mertek állni hitük és magyarságuk mellett, akik kereszttűz célpontjaivá váltak, akik merték vállalni az ezen új intézménnyel járó megpróbáltatásokat. Olyan iskolát akarunk, amely az Isten és az emberek szeretetére neveli a gyerekeket. Szeretnénk, ha tanítványaink szüleiket tisztelő, a munkát becsület dolgának tekintő, korszerű műveltséggel rendelkező, minden szép és új dolog iránt nyitott, hazája felemelkedéséért áldozatokat is vállaló felnőttekké válnának. Olyan iskolát akarunk, amely nem köti gúzsba a tanulóit, amely elősegíti a testi, szellemi és érzelmi élet teljes kibontakozását, a hit növekedését, a tevékeny szeretet kialakulását. A családi otthont iskolánk a nevelésben társnak tekinti, annál is inkább, mert a család nemcsak a társadalom, hanem az egyház alapja is. A gyerekek a családban kapják a világról az első benyomásokat, az életmintát, a hitet. Nekünk pedagógusoknak pedig arra kell törekednünk, hogy mindig minták legyünk számukra. Az egyházi iskolák alapítólevelét a Nagyszombati Érseki Hivatal hivatott kiállítani, egyben ez a hivatal nevezi ki az egyházi iskolák igazgatóit. Ugyanakkor nem rendelkezik pedagógiai tapasztalattal. Nincs egy olyan szerve vagy képviselete, módszertani csoportja, amely összefogná az egyházi iskolák irányítását. Valahogy úgy érzem, hogy a magyar és a szlovák egyházi iskola pedagógusait egy kalap alá veszik. A magyar iskolák specifikus problémáival senki nem törődik, pl. a történelemtanítás törzsanyagával, de hadd ne mondjak további példát. Engedjék meg, hogy röviden szóljak a palásti egyházi iskoláról, amelynek az igazgatója vagyok. A hit, a tudás és a szeretet - e három emberi érték iskolájaként hirdette meg magát a palásti egyházi iskola. Az új iskolaforma, újabb, szigorúbb erkölcsi normákat szabott meg. Ezt viszont egyes pedagógusok vagy meggyőződésükből vagy kényelmük miatt nem vállalták. De hál’ Istennek jöttek újak, így egyházi iskolánk működőképes, de ez korán sem jelenti azt, hogy mindennel elégedettek lehetnénk. Gondjainkat a pedagógushiány mellett szaporítja a gyönyörű barokk kastély, a leendő egyházi iskolánk székhelyének renoválása. Alapos tatarozásra, átépítésre van szükség. A pénz viszont kevés. A munkálatok ősszel megkezdődtek, jó ütemben haladnak. Létrehoztuk a Palásthy Pál—alapítványt. Minden segítséget ígérő ajánlatot nagyon szívesen várunk. Az iskolaügyi minisztérium azzal a feltétellel engedélyezte intézményünk megnyitását, hogy az iskola számára épületet biztosítunk. A község tulajdonában lévő kastélyt a falu vezetősége bérmentesen megszavazta a Magyar Egyházi Iskola részére. Igen ám, de a kastély épülete iskolai célokra ebben az állapotban nem megfelelő. Ahhoz, hogy az épület a higiéniai követelményeknek megfeleljen, átépítés, felújítás, és korszerűsítés szükséges. Ehhez pedig anyagi támogatás kell. Az Iskolaügyi Minisztérium pénzt erre a célra nem adhat, mert a kastély épülete nem az iskolaügy tulajdona, tehát számukra idegen épület. Az egyháznak pedig pénze ilyen célokra nincs. Jelenleg közös épületben a szlovák állami alapiskolával együtt tanítunk szűkösen, modern oktatásról, szaktantermekről, laboratóriumokról nem is beszélhetünk. Minisztériumi döntés értelmében egyházi és állami iskola nem működhet egy épületben, úgyhogy a szétválás elkerülhetetlen. Sorsunk nehéz, de nem reménytelen, ugyanis a Lévai Szent Vince Szlovák Nyelvű Alapiskola a saját költségvetéséből több mint 100 000 koronát utaltatott át számunkra, hogy segítsen nehéz helyzetünkön. Polgármesterünk is megtesz mindent annak érdekében, hogy az iskolánknak otthont adó kastély renoválásához maximális segítséget nyújtson. Tehát bizakodunk a jövőben, mert úgy érezzük, jó irányban haladunk. Ne engedjük, hogy magyar a magyarnak ellensége, farkasa legyen, okuljunk történelmünkből, vessünk véget a civakodásnak. Ne vezéreljenek alacsony, sokszor alattomos indítékok, értelmetlen, erőnket megosztó vitákba, különösen a médiumok közreműködésével. Ha az adónk vagy más befizetésre váró illetékünk kerül szóba, azonnal panaszkodunk. Természetesen sok mással sem vagyunk megelégedve, manapság szinte mindenki elégedetlen. De valljuk meg őszintén, nincs is nagyon mivel dicsekednünk. Igaz ugyan, hogy korábban sem kezdte valaki azzal a nyilatkozatát, hogy „Elégedett vagyok a város által kirótt illetékkel“. Tanko Viktor rimaszombati órás márpedig így kezdte, aztán a következőkkel folytatta: „ Tavaly lettem vállalkozó, addig a Rimavan Állami Vállalat órajavítójaként dolgoztam. A Városi Hivatal az illeték felét elengedte. Ez nagyon nagy segítséget jelentett nekem, nem kevesebbet, mint hogy nem jutok csődbe, nyitva marad az üzletem, tovább dolgozhatok. Huszonnyolc éve javítom a különböző vekkereket, más munkához nem is nagyon értek. Tulajdonképpen nincs is más választásom: vagy az órajatívás, vagy a munkanélküliség... " A mester mondanivalója közben sem vette le szeméről a nagyítót. Beszélt és közben apró csavarhúzókkal darabokra szedett egy férfi karórát. „Az alkatrészek drágák - mondta -, a feketepiacon már kilóra mérik a karórákat, ha emelem a javítási díjat, nem jön hozzám senki... “ Az órásmester az átvételi bizonylatra minden esetben ráírja, mikorra készül el a javítással. A megszabott határidőt pedig teljesíteni kell, ezt diktálja a lelkiismeret és nem utolsósorban a szakma becsülete is. Még jól emlékszem két évvel ezelőtti riportomra, amikor éppen a rimaszombati vállalkozók tiltakoztak legjobban a hirtelen magasra szökő adók ellen. Szidták a városatyákat, amiért elviselhetetlenül magas adót róttak ki rájuk. Beismerem, azóta nem tájékozódtam helypénz, bérleti díj és egyéb illeték ügyében Rimaszombatban, de úgy tűnik, megváltozott valami a városban vagy a városházán. „Amikor a városi önkormányzat az első döntéseit hozta - tájékoztatott dr. B. Kovács István, Rimaszombat alpolgármestere - a képviselők között egy olyan szemléletmód érvényesült, hogy mivel a város gazdaságilag nincs a legmegfelelőbb helyzetben, magyarán: jövedelemre szorul, igyekezik minél magasabb illetéket megszabni. Hangsúlyozom, ez a kezdet kezdetén volt, amikor még nem lehetett felmérni a döntés kedvező, illetve kedvezőtlen hatását. De amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozói réteg helyzete a városban nem a kedvező irányba mozdult el, átértékeltük az idevonatkozó korábbi döntéseinket. Ez tavaly volt, és azonnal enyhítő intézkedéseket hoztunk: kedvezményeket adtunk a vállalkozóknak. Az önkormányzat ugyanis fenntartja magának azt a jogot, hogy bizonyos szolgáltatásokat - főleg azokat, amelyek a jövedelmet tekintve nem tartoznak a legvonzóbb szakmák közé - a köz érdekében más módon is támogasson. Például némely esetben teljes egészében elengedheti az adót. De a város nem avatkozik bele, hogy ki milyen vállalkozásba fogjon. A valóság viszont ennél sokkal köznapibb, mert az sem érdeke az önkormányzatnak, hogy minden vállalkozót egyformán támogasson, egyforma kedvezményt nyújtson. Szélsőséges példákkal élve nem lenne célszerű, ha egyforma kedvezményt kapna tőlünk az a vállalkozó, aki kocsmát nyit a városban és az is, aki borbélymühelyt vagy történetesen órajavító boltot tart fenn. FARKAS OTTÓ Gyártja és forgalmazza a BIOGALas 919 51 Spacince Tel. 0805/961 32, 33 962 52 Fax: 0805/962 93 SZÚM-545 TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTm Az anyai büszkeségből lett vállalkozás Csodájára jár a környék Mátyusföldön nagyon sok ügyes kezű ember űzi az elődeitől örökölt mesterséget, amit már kisgyermekként akaratlanul is ellesett, eltanult. Nem egy ügyes asztalos, kőfa'ragó, kovács és cipész csapott fel vállalkozónak, hogy a családi szakma fortélyait mások javára haszonosíthassa. A vidéken nemegy olyan mesterember él, akik' csupán a véletlennek köszönhetik, hogy felfedezték a bennük szunnyadó tehetséget. Egy peredi édesanyát éppen a lánya iránti szeretet - és az ebből eredő hiúság - tett sokak által elismert vállalkozóvá. Nyeső Gabriella négy évvel ezelőtt büszkén vetett pillantást nagylányára, aki majd néhány hónap múlva asszony lesz. Izgatottan tervezték az esküvő nagy napját, és mint megannyian ilyenkor, ők is a menyasszony pompás ruhájáról beszéltek a legtöbbet.- Olyat szeretnék, amilyen még nem volt senkinek! - sóhajtott fel a lány, valahányszor szóba került a ruha. Elutazott Magyarországra, hogy ott kiválassza a legszebb ruhát. Amikor hazajött, már anyja első pillantásából megértette, hogy a határon túl a legszebbnek vélt ruha cseppet sem nyerte el annak tetszését. Szerencsére, még hetek voltak az esküvőig, és Gabriella hozzálátott lánya ruhájának megvarrásához. Az anyai szeretetnek köszönhetően a lány esküvőjén a csodájára jártak a pompás ruhakölteménynek. Néhány napra rá már nyolcvankét!!) jelentkező kívánta megvásárolni a boldog ara ruháját. Hetek múltak el, és Gabriellát egyre többen kérték arra, varrjon újabb és újabb menyasszonyi ruhákat. A peredi asszony nem sokat tétovázott, és a lány, az édesanya, jómaga és még három asszony sorra készítette apró műhelyében a szebbnél szebb ruhákat.-Tudtam, ha a jövőben komolyan szeretném űzni ezt a mesterséget, meg kell szereznem a mesterlevelet, és gondolnom kell arra is, milyen újabb szolgáltatásokkal hívjam fel munkámra az érdeklődök figyelmét. Akkoriban megszaporodtak környékünkön a menyaszszonyi ruhakölcsönzők. Úgy gondoltam, ha lesz érdeklődés, felkínálom az egyszer használt ruhákat a kölcsönzők tulajdonosainak. így a menyasszonyok válláról is leveszem a gondot, hogyan adjanak túl a csupán egy alkalomra varratott ruhán. Elképzelésem sikerült - árulja el a vállalkozó, aki azelőtt egy vendéglő vezetőjeként dolgozott, és csupán a családtagoknak varrt ruhákat. Egy modell elkészítése a legfinomabb anyagokból néhány ezer koronába kerül. A kölcsönzők tulajdonosai számukra is jutányosán jutnak hozzá újabb és újabb ruhakölteményekhez. A menyasszony pedig visszakapja a ruha majdnem teljes árát - így mindenki jól jár. Az anyai büszkeségből lett vállalkozás ma már több jövendő menyasszonynak ad reményt arra, hogy romantikus ruhában élhetik meg esküvőjük napját. Farsangkor és tavasszal Gabriellának nagyon sok a munkája. A „forró hónapok“ viszont a pihenés idejét jelentik. Ilyenkor gondolatban felvonultatja maga előtt az összes ruhakölteményt, amit valaha készített. A pozsonyi Nikol ruhakölcsönző a szlovák szépségkirálynő jelölteken mutatta be kínálatát. A peredi Gabriella ruháit a szép mátyusföldi lányok teszik népszerűvé - nem sejtve, hogy egy anya hiúságának „jóvoltából“ tudhatják magukénak a menyasszonyi ruhák legszebbikét. (száz)
