Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-30 / 74. szám
1993. március 30. Napjaink 4 Szabad ÚJSÁG DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD A nemzetközi értékrend nem számol a társnemzet fogalmával* Lelkesedéssel tölt el mindannyiunkat a társnemzeti viszony kialakításának távlati reménye. Egy nagyszerű, néha az az érzésem meseszerű elképzelést akarunk magunk elé tűzni és megvalósítani. Tulajdonképpen egy tökéletes, kétoldalúan működő autonómiarendszerről van szó, amelyben az egyenrangúság elve dominál, az a meghatározó elv. Ennek megvalósításához azonban ideális állapotra, tökéletes megértéssel és toleranciával jellemezhető környezetre van szükségünk. Nem egyszerű egy ilyen újszerű, részleteiben nem világos szerkezetnek a maradéktalan elfogadása, az ember memóriájában való elrendezése. Szeretnék néhány percre visszatérni a fellegekből a földre, a realitás talajára, és elmondani aggályaimat, azokat a problémákat, amelyek az új elképzelés realizálásával, konkrét kivitelezésével függnek össze. Van egy belső és egy külső realitás. A belső realitás alatt értem azt a politikai-társadalmi állapotot, amelyben élünk, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Mikorra fejlődik Szlovákia politikája, befogadóképessége olyan szintre, hogy a felvázolt elméletet a gyakorlatban megvalósíthassuk? Mondhatjuk azt is, hogy mindez nem érdekel bennünket, jogunk van arra, hogy megfogalmazzuk követelményeinket. De hogy ez megvalósuljon, éppen a társviszony alapelvéből kiindulva szükségünk van arra, hogy egy másik fél, ebben az esetben a többségi nemzet is magáévá tegye, és a legoptimálisabb megoldásnak tekintse. Vagy tán ennek az elképzelésnek a megvalósítása, egy ilyen cél elérése, nem a számbeli többség jószándékától, megértésétől, magas szintű toleranciájától és intelligenciájától függ? A külső realitás alatt értem azokat a külföldi, nyugat-európai lehetőségeket, pl. különböző nemzetközi szervezeteket, amelyek támogatása elengedhetetlen az egyenrangúság elvén alapuló társviszony kialakításához Jelenleg van egy nemzetközi értékrend, amely nem számol a társnemzet fogalmával. Kérdés, hogy hogyan akarjuk részleteire lebontani, intézményesíteni ezt a globálisan megfogalmazott tervet. És ha mégis hozzákezdünk a fokozatos lebontáshoz, lépésről lépésre végigmegyünk életünk minden területén: legyen az akár oktatás, a kultúra, az önkormányzatok, a törvényhozás vagy a gazdasági viszonyok és az egész államstruktúra területe, eljutunk arra a pontra, ahol már két nemzeti csoport szövetségét kell törvénybe iktatnunk - természetesen ha teljesen mellőzzük Tiszta vizet a pohárba, de honnan Vízhiány a források fölött Hideg, téli éjszaka. Autó fékez a nagykaposi rendelőintézet előtt. A kocsiból fiatal férfi ugrik ki, takarókba bugyolált csecsemőt vesz a karjába, fölfut a jeges lépcsőkön, és rémülten kopogtat az ügyeletén. Mire ijedt felesége is megjelenik, az orvos már elkezdte az elsősegélynyújtást. A csecsemő pici arca, ajka szederjes lila. Methemoglobinémia. Az ivóvíz, amellyel a gyerek ételeit készítették, túl sok nitrátot tartalmazott. Bármilyen erősen dolgozik a tüdeje, fuldokolni kezd. Mokcsakerészen a kutak 87%-a fogyasztásra alkalmatlan vizet tartalmaz. Mindössze három kút vize felel meg csecsemők számára is. Különösen megdöbbentő, hogy az iskola és az óvoda vize sem felel meg az egészségügyi előírásoknak - írja a tanárnő a felmérésben. E két falu helyzete tipikusnak mondható. A vidék lakosságának nagy része fertőzött vizet fogyaszt, többségük nincs is tisztában a veszéllyel. Csak a fiatal. házaspárok fordítanak időt és energiát arra, hogy kisgyermekük számára a városból hozzanak tiszta, nitrátszennyeződéstől mentes vizet. Vajon mi az oka, hogy a vidéken gyakorlatilag nem létezik tiszta vizet szállító vízvezetékrendszer? Hiszen ez az ország legmélyebben fekvő területe, és a felmérések szerint itt található Szlovákia legnagyobb és leghozzáférhetöbb ivóvízkészlete. Battyán, Dobra, Ka-A Nagykapos környéki methemoglobinémiás eseteket 50 kilométerre, Tőketerebesre kell szállítani az elsősegélynyújtás után, mert az Ung-vidék központjában hiányzik az ehhez szükséges felszerelés. Az Ung-vidék és a Bodrogköz kútjainak túlnyomó része a megengedettnél jóval több nitrátot tartalmaz. Az alábbi táblázatból, amelyeket a Nagykaposi Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai készítettek Balogh Mária tanárnő vezetésével, kiderül, hogy például Szirénfalva és Mokcsakerész kútjaiban csak elvétve található tiszta víz: ponya, Nagygéres, Rád, Zétény, Pólyán faluk környékén 700 l/s vízmennyiséget biztosító források helyezkednek el. „Csak“ felszínre kell hozni... de ehhez 50-100 millió korona kellene. Ekkora összeget a vidék valamennyi önkormányzata sem tud előteremteni. A polgármesterek kilincselése ellenére a kormány nem nagy érdeklődést mutat a vidék problémái iránt. A Vajáni Hőerőmű, a Slovnaft, a Tranzit Ks l-es kompresszorállomása és „az ország szárazföldi kikötőjének” is nevezett Tiszacsernyő hosszú éveken keresztül óriási értékeket termelt az államkassza számára. Ebből vajmi kevés jutott vissza erre a területre. Parlamenti képviselőink közül Köteles László igyekezett felhívni a kormány figyelmét a vidéken uralkodó vízhiányra. A témával kapcsolatban a következőket mondta:-Az államnak kötelessége anyagilag támogatni a részleges korlátozás elvét. És ez az állapot már nagyon hasonlít a föderációhoz. Ilyen helyzetben egy új alkotmányt kell megfogalmazni, amelybe az államalkotók egyenrangú viszonyát rögzítették. Ekkor viszont már feltételezhető, hogy a kiválás lehetőségét is szavatolnia kell az alkotmánynak. És ekkor jutunk egy olyan állapotba, amikor az egyetemes magyarság keretében egy más, különálló, más jellegű, szuverén magyar népcsoportot definiálhatunk. Ha elfogadjuk és célul tűzzük ki a társnemzeti viszony kialakítását, felvetődik a kérdés: hogyan tovább. Meg tudunk-e egyezni másokkal, vagy elképzeléseinkkel egyedül maradunk. Hogyan tovább, ha sem a magyar mozgalmak, pártok részéről, sem szlovák részről nem kapunk támogatást, megértést! Nehogy az elszigetelődés irányába meneteljünk, hogy végül környezetünk, és a nyugati világ rövid időn belül elfogadhatatlan elképzelésekért harcoló szélsőséges mozgalomként értékeljen bennünket. Már többször elhangzott, hogy az autonómia kialakításának jelenleg nincs realitása. Amenynyire nem reális egy autonómia kialakítása, legalább annyira messze van a valóságtól a társnemzeti viszony elérése is. Igen, legyen ez távlati célunk. Ezért fontosnak tartom, hogy az egyenrangúság elvéből kiindulva a már meglévő kétpárti autonómiatervezetet továbbfejlesztve, tökéletesítve, a többi magyar mozgalommal együttműködve dolgozzunk ki egy olyan konkrét tervet, amely magába foglalja a maximálisan reális elképzeléseket. Elhangzott az Együttélés IV. Országos Kongresszusán a vízhálózat kiépítését ezen a területen. Felhívtam a miniszter úr figyelmét arra is, hogy ezek a települések saját erejükből nem képesek megbirkózni a problémával. • Sikerült konkrét eredményt elérni a tárgyalások során?- A tárgyalásokon, amelyen Zselenák kollégámmal együtt vettünk részt, Baco miniszter úr 30 millió korona támogatást ígért. Ebből fedezni lehetne annak a tervnek a költségeit, amely szerint vízvezeték épülne a Bodrogon keresztül, Borsiból vezetve az ivóvizet. A terv másik része a nagygéresi vízforrások föltárásával és hasznosításával számol. • Ez a terv tehát megoldaná a Bodrogköz ivóvízgondjait, de mi a helyzet az Ung-vidéken?-Nagykapos és környéke számára a legegyszerűbb megoldás a régi lakárti vízvezeték felújítása lenne. A lakárti vízfelesleg elegendő lenne az Ungvidék számára is. A terv hosszabb távon zárt vezetékrendszerek kiépítésével számol, amelyek baleset vagy szárazság esetén lehetővé tennék az ivóvízpótlást egy másik területről. • Milyen balesetekre gondol?- Például arra, hogy a battyáni utakat az az olajszennyeződés fenyegeti, amely keletkezése még az ötvenes-hatvanas évekre tehető. Abban az időben a kőolajat még nem vezetéken, hanem tartálykocsikban szállították, és nagy mennyiségű olaj került a földbe. Súlyos következményei lehetnek az 1989-es mátyóci vasúti szerencsétlenségnek is, mikor 50 000 liter sósav ömlött a földre. Új környezetvédelmi törvényre van szükség, amelynek azt is biztosítani kell, hogy a környezetvédelmi adókból befolyt pénzösszegeket az érintett területek használhassák fel. Nagykaposon már tettek bizonyos lépéseket a terv megvalósítása érdekében. A legújabb fejleményekről Bodnár Tibor, Nagykapos polgármestere tájékoztatott.- A vízhiány lassan politikai kérdéssé válik - jelentette ki. - Terebes a saját vízszükségletét az újhelyi forrásokból fedezi. Nálunk a lakárti vízvezeték felújításán kívül a déli területeken fekvő új források feltárása jöhet számításba. Szó volt az észak-magyarországi vízrendszerbe való bekapcsolódásról is, de ez bizonyos politikai problémákkal jár együtt. • Ón egy régebbi beszélgetésünk alkalmával említette, hogy egy svájci cég hajlandó lenne ingyen elvégezni a felméréseket.- A felmérés azóta megtörtént. Nagyon aprólékos munkát végeztek, az összefoglaló jelentés kétszáz oldalt tesz ki. Igazolódott a „halál háromszöge“ kifejezés jogossága. A Varannó - Őr-mező - Vaján háromszög légszennyezettsége az uralkodó széljárás következtében a mi járásunk déli részein, vagyis nálunk csapódik le. A felmérésből érdekes dolgok derültek ki, például az, hogy a legnagyobb szlovákiai geotermális vízlelőhely a közelben található. Vaján mellett. A korábbi felmérések, amelyeket a Hidrometeorológiai Intézet, a Vízművek vagy az üzemek végeztek, semmilyen eredménnyel nem jártak. Úgy tűnik, a szlovák környezetvédelmi politika csak Ziar nad Hronom és Nyitra környékére terjed ki. • Próbáltak állami támogatást kérni?- Nemrég jártunk Pozsonyban, ahol kiderült, hogy a Környezetvédelmi Alap ez évre előirányzott költségvetését már tavaly kimentették. Ami a támogatást illeti, az állam a beruházási költségeknek legfeljebb ötven százalékát fedezi, a másik felét az önkormányzatoknak kell állniuk. Nehéz megtippelni, milyen nagyságú összeget jelent ez az 50 százalék, amellyel az érdekelt falvaknak kell „beszállniuk“. A „miből?“-nél csak a „mikor?“ fontosabb. A vidéken egyre több a légzőúti és az allergiás megbetegedések száma, lassan kiszáradnak a kutak, a termőföldeket savas esők pusztítják. Ha ezeket a problémákat rövid időn belül nem sikerül megoldani vagy legalábbis mérsékelni, az országnak ez a része környezeti katasztrófának néz elébe. TÓTH FERENC Mit eszünk jövőre? A helyzetfelmérés szinte pontos Idén a szlovákiai mezőgazdaság támogatására 7,8 milliárd koronát tervezett a költségvetés. Két évvel ezelőtt 8,1 milliárdot, tavaly 7,5 milliárdot kapott az ágazat. 1989-ben ez az összeg 18 milliárd korona volt. Azóta a mezőgazdasági termelés állami támogatása az európai tendenciákkal összhangban csökken, de jóval gyorsabb ütemben, mint tőlünk nyugatabbra. Szlovákia a jelenlegi támogatási öszszeggel az európai listán hátulról a harmadik helyen áll. Pesszimista prognózisok szerint az ország mezőgazdasága a szakadék szélén áll. Ha nem történik gyors állami beavatkozás, a mezőgazdasági üzemek harminc százaléka megszűnik, illetve képtelen lesz a tavaszi vetést elvégezni, veszélybe kerül a jövő évi kenyerünk. Az előzetes összegezések szerint a szlovákiai mezőgazdasági termelés értéke tavaly csaknem 40 milliárd korona volt, ami 12 százalékkal kevesebb az 1991-es évinél. A növénytermesztésben a csökkenés 11,7 százalékos volt, az állattenyésztésben 12 százalékos. A teljesebb kép érdekében álljon itt, hogy a szarvasmarhaállomány több mint 290 ezerrel, a sertésállomány 470 ezerrel, a baromfiállomány 4,5 millió darabbal, a juhállomány 240 ezerrel csökkent. A fejési átlag 27 literrel csökkent tehenenként a tavalyi évben. Az új adórendszer következtében az élelmiszer-ipari termékek ára tavaly decemberhez képest januárban 7,7 százalékkal növekedett. S még valami: az átlagkereset a mezőgazdaságban tavaly 3929 korona volt, tehát 1031 koronával kevesebb, mint a nemzetgazdaság többi ágazatában. A mezőgazdasági üzemek adósságállománya 2,78 milliárd koronát tett ki 1992. december 31-én, azóta pedig csak növekedett. Ugyanakkor a piacvédelem teljes hiánya következtében sok hazai nagyraktárban ott rothad a hazai termelésű burgonya, miközben a boltok a drága holland árut kínálják, vagy Brazíliából importálunk baromfit, miközben a hazai eladhatatlan, vagy azonosíthatatlan termelőtől származó pirospaprikát árusítunk, közben az érsekújvári Novofruct nem talál vevőt a termékére. A mezőgazdaság privatizációja, melytől sokan várják a megoldást, túlságosan lassú. A privatizációs tervezeteket egyre-másra adják viszsza átdolgozásra az illetékes hivatalok, de nem adnak elfogadható indokot a visszautasításra. Elégedetlenek azok az állampolgárok is, akik egykori földtulajdonukat szeretnék visszakapni a szövetkezetektől vagy az állami gazdaságoktól, mivel a gyors eljárás törvényes feltételei hiányoznak. A földhivatalok, a telekkönyvi hivatalok és más intézmények - amelyeknek a jogosult személyek szolgálatában kellene állniuk - késleltetik az ügyintézést még sok olyan esetben is, amikor egyértelmű döntést lehetne hozni. A Szlovák Tudományos Akadémia prognosztikai intézete nemrég egy szemináriumon elemezte, milyen kiút kínálkozik a szlovákiai mezőgazdaság számára. Félix Hutník professzor, aki elismert szaktekintély a mezőgazdaság területén azzal érvelt: az alapkérdést kell jól feltenni. Szerinte az alapkérdés, amelyre mindenképpen válaszolni kell, az, hogy mit várunk el a szlovákiai mezőgazdaságtól. Tisztázni kell, hogy a mezőgazdaság csak élelmiszer-termelési feladatot kap-e, vagy az élelmiszer-gazdálkodás a szlovák nemzetgazdaság aktív ágazatává alakul át, széles körű együttműködésben a kereskedelemmel, a szolgáltatásokkal, az idegenforgalommal, a tudományos élettel. Ez utóbbi esetben feltételezhető, hogy Szlovákia gazdaságilag aktív lakosságának egy ötödét képes lenne foglalkoztatni is. Viera Izáková mérnök, aki a mezőgazdaság és élelmiszeripar gazdaságosságának kérdéseit vizsgálja már hosszabb ideje, úgy vélekedik: a jelenleginél több állami támogatást aligha várhat ez az ágazat, tehát a pénzintézetek sem lesznek hajlandók a mezőgazdasággal szemben más álláspontot tanúsítani, mint szigorúan üzletit. Szerinte ezért rendet kell teremteni a mezőgazdaságban, rendezni kell a földtulajdont, utána pedig arra kell sort keríteni, hogy minden terményt ott termeljenek, ahol annak a termelése a legkifizetődőbb. Piacképes termelés más módon nem lehetséges. Ennek megfelelően fel kell számolni az ún. rendszer-támogatásokat, amelyek a rossz természeti feltételeket kompenzálják. Izáková szerint pillanatnyilag katasztrofális helyzetben van a legtöbb mezőgazdasági vállalkozás gépparkja, tehát első lépésben a gépek, gépi berendezések felújítására kell nagyobb tőkét fordítani. Persze, ez a szeminárium nem hozott egyértelmű ajánlásokat. Mindössze a lehetséges kiutakat vázolta fel. Hogy valamerre elinduljon a mezőgazdaság, ahhoz előbb politikai döntésnek kell születnie. Az ország vezetőinek és a kormánynak kell elszánnia magát a szükséges lépések megtételére. Míg erre nem kerül sor, nem várható igazi megoldás. Addig a szűkös támogatási összegek szétfolynak, a hatékonyságuk pedig teljesen bizonytalan marad.-ts-1. SZIRÉNFALVA a) A mért értékek eloszlása a felnőttek számára megszabott határérték szerint: N03-tartalom Kutak % mg/l száma megengedett (50 mg/l-ig) 16 10,7 határérték (50 mg/i) 32 21,3 ártalmas (50 mg/l felett) 102 68,0 összesen 150 100% b) A mért értékek eloszlása a csecsemők számára megszabott határérték szerint: N03-tartaiom Kutak % mg/l száma megengedett (15 mg/l-ig) 7 4,7 határérték (15 mg/l) 0 0,0 ártalmas (15 mg/l felett) 143 95,3 összesen 150 100 % 2. MOKCSAKERÉSZ a) A mért értékek eloszlása a felnőttek számára megszabott határérték szerint: N03-tartalom Kutak % mg/l száma megengedett (50 mg/l-ig) 7 6,14 határérték (50 mg/l) 8 7,02 ártalmas (50 mg/l felett) 99 86,84 összesen 114 100 % b) A mért értékek eloszlása a csecsemők számára megszabott határérték szerint: N03-tartalom Kutak % mg/l száma megengedett (15 mg/l-ig) 3 2,63 határérték (15 mg/l) 0 0 ártalmas (15 mg/l felett) 111 97,37 összesen 114 100%
