Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-30 / 74. szám
Egészségügy 1993. március 30. Hatóságilag bezárták a látszerészetet „Látótávolságon belül maradtam" „Az Optikáig kérek egy buszjegyet“ - ér hozzánk egy fiatalember hangja, és a buszsofőr a legnagyobb természetességgel adja át neki a bilétát. Húsz éven át álltak meg az autóbuszok, a vágsellyei látszerészet előtt, így nem csoda, hogy még a buszmegállót is erről a boltról nevezték el. A név megmaradt, de a látszerészetet egy évvel ezelőtt hatóságilag bezárták. Miért? A választ Ágh Róberttól, az egykori bolt „leikétől“ vártuk. Szabad ÚJSÁG 5 LSD-bélyegek erős pszichikai függést okoznak Horrorutazás Az LSD félszintetikus pszichotrop anyag, erős hallucinogén szer. Színtelen, szagtalan, folyékony halmazállapotú anyagként, porítva vagy tabletta formában, illetve kapszulaként, vagy pedig a leggyakrabban előforduló változatban, hordozópapírra felvitt „trip“-ként (ezt nevezik bélyegnek vagy matricának) alkalmazzák. Folyékony formában keverhetik zselatinba vagy felitathatják kockacukorral. Szemüveg helyett kenyeret?- Az Optika vállalat a rendszerváltást követően részvénytársaságra, illetve agilis látszerészek kezdeményezésére, magánboltokra morzsolódott. A Galántai járásban a járási székhelyen kívül csupán Vágsellyén volt ilyen szaküzlet, így a bolt sorsát sok érintett kisérte figyelemmel. Egyetlen egy dologba kapaszkodtunk: a Duslo vegyi vállalat képviselői azt Ígérték, hogy a tulajdonukat képező, különböző intézményeknek bérbe adott boltok közül a látszerészet továbbra sem cserél majd gazdát. Az ígéretet a vállalat részéről be is tartották, de a város vállalkozói másként vélekedtek. A boltot árverésre bocsátották, és a helyiségek iránt a Cereál pékség dolgozói érdeklődtek. Róka fogta csuka, csuka fogta róka módra ezek után sem a helyiségek eredeti tulajdonosa, a Duslo vegyi vállalat, sem pedig a bolt új „tulajdonosa", a pékek társasága, nem akart lemondani jogairól. Ennek eredményeképpen a boltot végül hatóságilag bezárták - fejezi be a patthelyzetbe torkolló történetet Ágh Róbert, akit a bolt bezárásával járó huzavona egészségileg is megviselt. Ráadásul a nyakán maradt az az ötven „zacskónyi" megrendelés - szemüvegkeretek, lencsék, csiszolt üvegek -, amelyeket nem tudott eljuttatni a vevőkhöz. Kopogtattak a hoppon maradottak A város látszerészetének sorsa látszólag nem érdekelte a városatyákat, hiszen - az utolsó szó jogán - ők dönthettek volna arról, kinek adnak igazat. E helyett az történt, hogy a boltot bezárták, a betegek pedig Róbert családjának nyugodt hétköznapjait zavarták nap mint nap rendeléseikkel. Amikor a látszerészt komoly szívelégtelenséggel kórházba szállították, fe-Gyakran megesik, hogy még ki sem nyitottuk a szemünket, máris gyötrö fejfájás kínoz, és rossz a hangulatunk. Amikor aztán néhány másodperc múlva tekintetünket az ablakra emeljük, rögtön rájövünk, mi okozza ezt a kínzó állapotot. Kint hatalmas cseppekben esik az eső, gyászosan veri a ritmust az ablakpárkányon. Az időjárásra csaknem valamennyien érzékenyek vagyunk - az egyikünk jobban, a másikunk kevésbé. Van aki depressziós lesz az esős napokon, van akit a szél vagy a tikkasztó forróság visel meg. Az említetteken kívül károsan befolyásolhatja közérzetünket, illetve mindennapos munkánkat az űrből érkező láthatatlan sugárzás is. Az időjárás változásaival összefüggő légnyomásingadozás - kisebb mértékben - nem nagyon hat szervezetünkre, mégis változhat a vérnyomásunk, fokozódhatnak a szív és idegbeteg panaszai, és a tüdőbetegeknél gyakoribb a véres köpet. Nagyon gyakran a légnyomásváltozás következményeivel magyarázható a tüdöembólia és a szív ritmuszavara is. A tavasz érkezését nem lehet megállítani. Ilyenkor esetlennek, fáradékonynak érezzük magunkat, szemünket összehúzzuk a napsugarak hirtelen erős fényétől. Megkérdeztük Pozsony utcáin néhány járókelőt, menynyire befolyásolja lelki és egészségi állapotát az időjárás változása. Káplán Katalin, 33 éves tanítónő, Losonc - Rendkívüli hatással van rám az időjárás-változás, sokszor úgy érzem, akár előre jelezhetném, hiszen a szervezetem minden apró változásra reagál. A hangulatommal sincs ez másként, nem tudok mosolyt erőltetni az arcomra, ha borult az idő, Pozsony felett pedig most is, mint ittjártamkor szinte mindig felhők tornyosulnak. Brecka Samuel, 26 éves szabadúszó újságíró, Pozsony - Nem Ágh Róbert minden „szemre“ tud orvosságot. lesége az elégedetlenkedőket a városi hivatalba irányította, hogy ott keressék a választ arra, miért szüntették meg a látszerészetet Az embereket azonban cseppet sem érdekelték a város vállalkozóinak alantas ténykedései. Ők csak azt tudták, szükségük van az előírt szemüvegre, és sem törött üvegen át, sem pedig a keretet összefogó csavarok nélkül nem használhatják azt. Ingerültségük, reményvesztettségük ezért érthető volt. A vágsellyei látszerész nem akarta cserbenhagyni többéves ügyfeleit, így később a város kultúrházában fogadta az újabb megrendeléseket, javításokat. Ám a hely szakmai szempontból kicsinek, sötétnek bizonyult. Végül a városi kórház egyik épületének helyiségét bérelte ki e célra, amelyet felesége és két nagylánya segítségével csinossá és ügyfélcsalogatóvá varázsolt. teszek különbséget évszakok és időjárás között, hangulati változásaimat sokkal inkább befolyásolják az emberek. Elolvasom ugyan az újságokban az orvosmeteorológiai előrejelzést, de szerencsére nincsenek még reumás fájdalmaim. Sőt, sokszor úgy érzem, a lapokban található borúlátó előrejelzések is kiválthatják némely emberekben a változásokat. Mária Kaval’ská, 24 éves irodai alkalmazott, Kassa - Kérem, ne is kérdezzék! A fővárosi levegő még a zordabb időjáráshoz szokott, erős szervezetű keleti emberekre is hatással van. Egyébként az időjárás változása főleg hangulatilag befolyásol, sokszor a fontos dolgokban is rosszul döntök, mert éppen rossz napra ébredtem. Varga Eszter, 55 éves vállalkozó, Pozsony - Dolgozni kell, legyen jó vagy rossz az idő. Büszke vagyok arra, hogy nem kell naphosszat a rendelőben üldögélnem és erre vagy arra Papucsban is jönnek a vásárlók Ágh Róbert hetente két órát rendel a kórház személyzeti osztályán, így jól ismeri betegeit. Mivel a kórház egyik épületében fogadja a vásárlóit is, sokszor előfordul, hogy a járó betegek papucsban, pongyolában kopogtatnak a látszerészet ajtaján, hogy személyesen válasszák ki a megfelelő keretet. Vállalkozónk szükség esetén ellátogat az egészségügyi létesítmény egyes osztályainak fekvőrészlegére is, hogy a fekvőbetegeket is kivizsgálhassa, majd elhozza nekik a számukra sem nélkülözhető szemüveget. Nem csoda, hogy a betegek a későbbiekben is ragaszkodnak hozzá, és felkeresik szakboltjában. A látszerész feladata ennek ellenére nem könnyű, hiszen régen csupán Galántán volt konkurense, de ma már Szereden, sőt egykori kolléganői jóvoltából Vágsellyén is található látszerészet. Ágh Róbert az áraival próbál lábat vetni a vetélytársak között. Bár még máig nem térültek meg az anyagiak, amelyeket a boltba vásárolt berendezésekbe fektetett, árukínálatát mégsem ruházati cikkekkel és illatszerekkel kívánja kiegészíteni, mint teszik ezt egyes kollégái. Divatos napszemüvegeket, tokokat, szemüvegtartó láncokat kínál. Miért HORIZONT?- A boltot a családi tanács keresztelte erre a névre, nehogy a többségi nemzet Felvidéken éló, nemzetieskedö hívei lefessék a cégtáblánkat. Az idegen eredetű, látótávolságot, látókört jelentő elnevezés senkinek sem bántja az érzelmeit, sem a szemét. Volt viszont egy más okom is arra, hogy e mellett az elnevezés mellett döntsék - árulja el a vállalkozó, majd így folytatja - sok megpróbáltatás és támadás ellenére a családomnak és részben konokságomnak köszönhetően (is) sikerült „látóhatáron belül" maradnom. Talán mondanom sem kell, hogy elsősorban a régi kedves ügyfeleimért, és csupán másodsorban szakmai büszkeségből váltam vállalkozóvá. Az üzleti szellem a vállalkozói szférán túl az általam magasabb rendbe sorolt egészségügyben is elvetette - némely esetben ártó - magvait. A szemünkre mindenkor szükség lesz, ezért egy látszerészet megszüntetése vagy további üzemeltetése nem tekinthető sem politikai, sem pedig üzleti kérdésnek' SZÁZ ILDIKÓ panaszkodnom. Sem más emberek, sem pedig az időjárás nem befolyásolhatják elképzeléseimet, különben sem szeretek senki és semmi befolyása alá kerülni... bár megsúgom, a korral járó változásokra a légszomjam már néhányszor figyelmeztetett. Ebből viszont levontam a tanulságot: nem megyek többet magaslati levegőt szívni, jobb itt nekem a sík vidéken, mert Így elmondhatom, nem érzem magam betegnek. Rudolf Racko, 43 éves irodai alkalmazott, Pozsony - A tavaszi fáradtságra nem is gondolhatok, amíg fel nem ástam a hétvégi kiskertemet. Különben lemaradok a tavaszi vetéssel. A munka mindig is jót tett, elfeledtette velem nemcsak az időjárás, hanem a feleségem szeszélyeit is... Azok, akik érzékenyek az időjárásra, ne menjenek azonnal orvoshoz, vagy a patikába. Amikor nemcsak az égen, hanem a halántékunkon is felhők tornyosulnak, autogén tréning segítségével próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy szellemi erőnlétünket az időjárás nem befolyásolhatja. Az olyan napokon, amikor fokozottan érzékenyek vagyunk az időjárásra, ne restelljünk tornázni, tegyünk a megszokottnál hosszabb sétákat, hogy érezzük, kellemesen elfáradtunk. Amikor már szinte előre érezzük az időváltozást, igyekezzünk szabályozni étrendünket, és egy nap több alkalommal (5—6-szor) együnk, de kisebb adagokban. Azok, akikre az időjárás lelkileg és egészségileg kihat, a kritikus időszakban mérsékeljék az alkoholfogyasztást, igyanak inkább több gyümölcslevelet, amely nemcsak a szervezetet erősíti, hanem annak ellenálló képességét is növeli. Különféle növényi eredetű készítményekkel megelőzhetjük az időjárás-érzékenységgel járó kellemetlenséget is. Csak amikor már sem az autogén tréning, sem az említett módszerek valamelyike nem segít, keressük fel a homeopátiával foglalkozó szakembert, aki ezt a fajta érzékenységet egyénenként, megfelelő módon orvosolni tudja. (száz) A lizerginsav-dietilamidot, az LSD-t a rozson élősködő mikroszkopikus gombából, az anyarozsból nyerik. A svájci Hofman véletlenszerűen fedezte fel hatását 1938-ban, s kezdetben teljesen veszélytelennek tartották, de mint azóta több ezer példa bizonyítja: erős pszichikai függést okoz az LSD-mámorban szerzett élmény. A nyálban oldódó hatóanyag mintegy 20 mikrogrammnyi mennyisége váltja ki hatását, túladagolni nem lehet és nem „érdemes" (nagyobb adagok sem okoznak más érzetet). Maga a hatás másfél-két óráig tartó meghökkentő hallucinálás és vizionálás. „Lucy in the sky with diamond". Napokon keresztül ez a dal motoszkált fülemben a hír hallatán: az iskolánkban - gyermekem általános iskolájában - szórólapot köröztetnek szülőket, gyermekeket figyelmeztetve, hogy már Magyarországon is megjelentek a kábítószerrel - jelen esetben LSD- vel - átitatott matricák, illetve bélyegek. Emlékeznek a Beatles-dalra? Lucy az égben. Negyed évszázaddal ezelőtt volt divatban, s először talán nem is tudtunk (honnan tudtunk volna), hogy az LSD-repülés élményét fogalmazza meg. Azután kezdtünk hallani a rothadó kapitalizmusra jellemző átkos drogdivatról, politikai megfontolásból is csökkentendő áhítatos Beatles-imádatunkat. S aki emlékszik a Beatles-dalra, az talán akkori kamaszkori kíváncsiságára is emlékezik: vajon milyen lehet az a bizonyos utazás? Lehet, hogy ugyanolyan jó, mint a cigi vagy a sör, s a drogokkal való riogatás nem egyéb, mint a felnőtt társadalom kirekesztő önzése? Ha akkortájt lehetett volna szerezni egy-két ilyen LSD-matricát - netán az iskolában megkínáltak volna vele a barátaim -, biztosan kipróbálom. (Mint ahogyan kipróbáltam számos más irracionális dolgot, ifjúkori kalandvágytól hajtva.) S tartok tőle, hogy ha valamelyik kamasznak alkalma van manapság megkóstolni valami ilyetén vonzó dolgot, akkor - legalább a többi srác kedvéért - alighanem meg is teszi. De abban már egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ha egyszer is részesültem volna ilyen mesterséges „repülésben“, lett volna erőm megállni: ne próbáljam ki újra és újra. Akkor még nem láttam azt a fényképsorozatot, amelyet egy német fotóriporter készített egy fiatal drogos nőről, megörökítve évről évre arcának, testének változásait, 16 éves korától kezdve a 36. évében bekövetkezett haláláig, ami előtt az arca már olyan volt, mint a füstölt hering. Szürke és élettelen. Teste pedig fonnyadt rongycsomó. A drogban az a rettenetes, hogy jóformán lehetetlen szabadulni rabságából. Gyorsan rá lehet szokni, elegendő egy-két próbálkozás. A kábítószerfüggés biológiai csapdája: az elvonási tünetek rettenetes kínokat okoznak, a narkotikumok egy részéről ezért olyan iszonyúan nehéz leszokni. S azok sem járnak jobban, akik a pszichotrop anyagokra (ilyen az LSD is) szoknak rá, ezektől ugyanis nem biológiai, hanem pszichológiai függés alakul ki, kiszorítva minden más örömforrást a páciens életéből. Az iskolákban körözött felhívást nem a rendőrség adta ki. Ez egyéni kezdeményezés, Amerikát megjárt hazánkfiai hozták az országba a szöveg mintáját, s bár vitathatatlanul jó szándékú próbálkozás, de nálunk talán nem a legmegfelelőbb módja a kábítószer elleni küzdelemnek. Nem a reális veszélyre tereli a figyelmet.- Az viszont tény, hogy aki elkezdte, így vagy úgy, előbb vagy utóbb belehal a kábítószerezésbe - mondja dr. Sós István, az ORFK kábitószerbűnözés elleni osztályvezető-helyettese. - Pedig az LSD-ról egyszerű leszokni, nem kellene többet bevenni és kész. Hatóanyaga, a lizerginsavdietilamid ugyanis nem épül be a szervezetbe, hiánya nem okoz elvonási tüneteket. Fizikai értelemben senki nem betegedik bele, ha nem jut több LSD-hez, csak az élményt hiányolja. S az LSD-vei nem is lehet folyamatosan élni - mintegy háromnapos szedés után annyira kimeríti az idegrendszer hallucinációs kapacitását, hogy csak néhány napos szünet után váltja ki ismét a jellegzetes víziókat -, ezért csupán a kényszerszünetet kellene meghosszabbítani, korlátlan időre. Ehhez egyszerűen akaraterő szükséges. Ez viszont nincs a kábítószereseknek, mert ha lenne, nem lenne drogos... így az LSD-töl éppen annyira nehéz megszabadulni, mint bármelyik más drogtól. A rém tehát mindenkit fenyeget, aki megpróbálja, ha csak kíváncsiságból is. A riadalom éppen ezért jogos, mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a fiatalok kapcsolatba kerüljenek a testet-lelket kiszipolyozó szerekkel. De azért a dolog nem úgy működik, mint ahogyan azt az iskolai felhívástól pánikba eső szülök feltételezik -, állítják a kábítószer-szakértők. A drogveszély elsősorban nem az iskolában fenyegeti a gyermekeket. Ott ugyanis - szerencsére - még nincsenek a kábítószer-kereskedőket vonzó önálló és fizetésképes fogyasztók. A BM Bűnügyi Technikai és Kutató Intézetében már sokszor megvizsgáltak iskolák, óvodák környékéről beküldött gyanús cukorkákat, nyalókákat, színes képecskéket, de azok egyetlen esetben sem tartalmaztak kábítószert. Bár Magyarországon is lefoglaltak már LSD-bélyegeket (1991-ben 109, tavaly pedig 163 darabot), amelyek 800-1200 forintért kaphatók néhány frekventált helyen a fővárosban, de ezek az ötször öt milliméter nagyságú, kábítószerrel átitatott kis lapocskák nem iskolák környékén, nem gyermekektől kerültek elő. Bármennyire színes, rajzos képek is, igazi matricákkal vagy bélyegekkel nem összetéveszthetők, s véletlenül nem kipróbálhatóak. A hatóanyag különben sem egyetlen nyalintásra vagy érintésre oldódik le, az LSD-tartalmú hordozót percekig kell a nyelv alatt tartani (legyen bár az említett bélyeg, de valamilyen kapszula, cukorka is), mire „útjára indul a gyönyör“. A beetetés, azaz a rászoktatás e módja tehát inkább lehet ismerős a krimikből, mint a való életből.- Szegény ország, proletár kábítószerek - mondja dr. Sós István, s egyáltalán nem azért, hogy lekicsinyelje a veszélyt. Mert vitathatatlan tény ugyan, hogy a hazai fogyasztásban is megjelentek már a kemény s a drága drogok, de itt és most gyermekekről szólván sokkal inkább kellene emlegetni a ragasztózást, a szipózást, a csavarlazító, rozsdaoldó spray okozta kábulatot, mert ez viszont napi realitás, és sok-sok áldozatot követel: fizikailag megnyomorodó. szellemileg leépülő fiatalok százait, a zacskókábulatba öntudatukat vesztve belefulladtak tucatjait. Persze lehet, hogy ez nem tűnik olyan érdekesnek, olyan „szenzációsnak", ezért is írunk-olvasunk kevesebbet manapság Magyarországon a drog hétköznapi megjelenéséről. Meg az alkoholról s gyógyszerről - hiszen ez is olyan triviális. Az LSD, a bélyeg, a matrica sokkal izgalmasabb, figyelemreméltóbb. Bár az is lehet, hogy ez utóbbi jelző nem igazán megfelelő. Valójában az iránt kellene felkelteni a figyelmet, hogy milyen élete lehet annak a szakmunkástanuló fiatalembernek, aki - mondhatni korszakalkotó módon - a lehető legolcsóbb kábulatot tudja előidézni önmagának. Két karjával átkulcsolja saját mellkasát, s összeszoritva annyira, hogy léghiány lépjen fel, s ilyen félájult állapotban vizionál. Azt mondja, csodálatos érzés. Vajon mihez képest? M. É. Amikor a halántékunkon is felhők tornyosulnak Időjárás-érzékenyek figyelmébe
