Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-29 / 73. szám
1993. március 29. A Csallóköztől a Bodrogközig szabad ÚJSÁG 5 Volt egyszer egy vármegye, Zalán futása után Zemplénben: Álmos a fejedelem és csügged a nép Amilyen fontos település volt Zemplén az elmúlt több ezer esztendő során, ma olyan visszavonultan, magára hagyatottan éldegél a fáradhatatlanul hömpölygő Bodrog partján. Dicső múltjának fénykorából napjainkra már csak az árnyképek és a kiásott (fejedelmi?) csontok maradtak. A huszadik század Közép-Európájának nyughatatlanságában, az ideológiai és politikai árhullámok ,,vonulásának“ idején, a vármegye egykori névadó településének atomkori leszármazottai, e maroknyi lélek faluzárkózásban igyekszik átvészelni e csüggesztö történelmi időszakot. Pihen a komp... Mindössze százhúsz méterre vagyok a tenger szintjétől, amikor az autóbuszból kiszállva, lábammal megérintem a híres helység vérrel, borral átitatott földjét. Mielőtt eldönthetném, hogy merre is veszem utamat, két idős úr közelít felém, akikkel máris szóba elegyedhetek.- Hallja-e kend, ez a falu hajdanában híres vármegyeközpont volt - indítja el a történelmi leckét Szalontai Miklós. - Az öregek úgy mesélték, hogy a tizenhetedik század közepéig ezen a helyen tartották Zemplén vármegye nemesi közgyűléseit. A vár alatt pedig IV. Béla országgyűlést is tartott; később a területet a Rákócziak uralták. Majd jöttek a kuruc háborúk, és minden elvégeztetett. Az utolsó bástyák a múlt század végén omlottak le, melynek köveiből templomot építtetett a falu népe...- A maguk idejében milyen volt itt az élet? - próbálok viszonyítási alapot nyerni a személyesen megélt sorstörténetek alapján.- Fiatalságom ideje alatt még elevenebb volt a falu emlékezete, mint manapság. Tisztelettel közeledtünk és viseltettünk az ősi föld iránt, amelyben minden megtermett. Bátran kijelenthetem, hogy innen élt a környék. A Bodrog partján havonta volt vásár. Ide járt árut cserélni a Bodrogköz és az Ungvidék lakossága. Bezzeg, akkor még kompjárat is volt a folyón. Ezzel „utaztunk“ a Bodrog túlsó partján lévő földjeinkre. A szomszédos szentmáriaiak pedig ezzel jöttek a templomainkba. De ahogy bekebelezett bennünket az állami gazdaság, a kompot is kivonták a forgalomból. így most huszonegy kilométert kell utaznunk, hogy eljussunk a köhajításnyira lévő határrészbe. Aztán volt idő, hogy hidat akartak a kompjárat helyére építeni. A terv kivitelezésére azonban a mai napig nem került sor. Pedig ha megépült volna a híd, akkor mi, zempléniek, Királyhelmechez vonzódtunk volna Terebes helyett. A Bodrogköznek ez a városkája mindössze tizenhárom kilométerre van tőlünk.- Én negyven esztendeje lakom ezt a falut - veszi át a szót társától Fickó János -, ugyanis 1952-ben jöttem el otthonról vönek. Hamar ideszoktam, márcsak azért is, mert nagy halász lévén, itt kiélhettem a szenvedélyemet. Akkoriban még tiszta volt a Bodrog vize, mázsás harcsák úszkáltak benne... Fölszállott a ...(veréb)... Már éppen el akarok köszönni a nyugdíjas öreguraktól, amikor szembe ötlik a község főterén árválkodó különös építmény.- Hát ez meg miféle célt szolgál(t) a falu életében, és miért van ilyen elhanyagolt állapotban? - kérdem leplezetlen kíváncsisággal, miközben verebek tucatjai telepednek meg a tetőzet gerincén. Miklós bácsi válasza ismét a „nemzeti" történelembe kalauzol vissza:- Ez itt kérem: a megyeháza. Az oroszok bejövetele után ebbe terelték össze a málenkij robotra elhurcoltakat. A faluból több mint harminc férfit gyalogoltattak el, akik közül csak hatan tértek haza. A kommunista rezsimben pedig magtárnak használták a híres építményt. De ha többet akar tudni erről, keresse fel Vajda Margitot, a falu polgármesterét. A polgármester-asszonyt hamar megtalálom abban az élelmiszereket árusító büfében, ahol főállásban tevékenykedik. S hogy a témánál maradjunk, elsőként a megyeháza felöl faggatom:- Azért ilyen elhanyagolt és roskatag, mert műemléknek nyilvánították. Hozzányúlnunk nem szabad, viszont pénzt sem adnak a felújítására. Az elmúlt években egymillió koronát ígért az állam a rendbetételére, de az akciót végül is leállították. A tervek alapján az eredeti állapotba kellene, hogy visszaállítsák. Amennyiben ez megtörténne, múzeumnak rendeznénk be és egy cukrászdát is nyitnánk benne, ahol fogadni tudnánk az idelátogató turistákat, és a néhány esztendő óta megrendezésre kerülő Zempléni-napok ünnepségsorozat résztvevőit Az utóbbival kapcsolatban hadd mondjam el, hogy az immár országos hírű rendezvénynek a Bodrog partján adunk otthont, ahol a forgalomból kivont kompot alakítottuk át színpaddá. A radványi erdőbe nem vezet út- Milyen gondok foglalkoztatják most a földrajzi és történelmi zsákutcába került falucska lakóit? - kérdem a polgármestert, aki szabadidejét feláldozva tesz eleget megbízatásának.-Községünknek mára 410 lakója maradt, ebből húsz munkanélküli. Az egykori magángazdák mindössze négy hektár földet igényeltek vissza. A múltban, a húszas években, a nagyobb gazdáknak mintegy 60 hektárnyi erdejük is volt a Homonna melletti Radványban, amit szeretnénk visszaszerezni magunknak. Ám a szándékunk egyelőre szándék marad, mivel a földügyi hivatalban - állítólag - nyomát sem lelik az erdők tulajdonjogát igazoló bizonylatoknak Pedig a fára, mint tüzelőre ugyancsak nagy szükségünk lenne, mert a régóta ígért gázbevezetésből ki tudja mikor lesz valami. Mivel a környéken egyre kevesebb a munkalehetőség, reménnyel tölt el bennünket az a (hivatalosan) ugyan még nem közölt hír, hogy a község határában folyó kutatások során a mélyfúrások vasércet és szenet jeleznek. Félek azonban, hogy korai még az örömünk... Szerencsénkre, a közösségünket még nem fertőzte meg a sokféle civilizációs kórság. Az emberek összetartóak, segítőkészek. Továbbra si szívesen részt vállalnak a falu javát szolgáló közmunkákból. A kultúrházon kívül felújítottuk a templomainkat, és megoldottuk ezeknek a fűtését is. A református templomban egy kiskövesdi lelkész hirdeti az igét, a görög katolikusok szentélyében pedig a magyarországi Rudabányáról vasárnaponként idelátogató pap misézik. Lelki életünk istápolását tehát sikeresen megoldottuk. Ugyanakkor szomorúak vagyunk, mert „gyerekhiány“ miatt az iskola után az óvoda is bezárta kapuit. A falusiak érzik ennek hátrányát, ezért mindent megtesznek, hogy az anyanyelv pislákoló lángja ki ne aludjon. Fejedelmi múltidézés a tollfosztóban Tudja, a zempléni emberek sokat adnak a történelmükre. Még ma is elevenen kísért a múlt szelleme. A település határában az utóbbi évtizedek alatt már több ízben is végeztek ásatásokat. A felbecsülhetetlen értékű leletek java részét azonban elvitték innen, és az ország különböző múzeumaiban tették közszemlére. Mi pedig szeretnénk visszakapni ezeket, hogy a gyűjteményt a majdan felújított vármegyeházban helyezhessük el. Az itthagyott tárgyakból egy kis emlékszobát rendeztünk be. Az eddigi kutatások eredményeként bizonyossá vált, hogy a község első lakói még az őskorban telepedtek le ezen a helyen. Az első földművesek pedig az új kőkorszakban kezdték el művelni a Bodrog menti földeket. Erről tanúskodnak az ásatások során feltárt agyagedények. Zemplén a bronz- és vaskorszakban is lakott terület volt. A kelták az időszámításunk előtti második évszázadban építették fel erődítményüket a Várhegyen. Néhány száz esztendővel később társultak hozzájuk a dákok, majd az északról jövő germánok. A 8. században a szlávokon volt a sor, akiket a 9. század végén a magyarok követtek a térségben. Anonymus szerint itt hódolt meg Zalán bolgár fejedelem Árpádnak... Ekkor eshetett el az a fejedelem, akinek a sírját a várral szembeni Szélmalomdombon tárták föl, amelyről némelyik kutató azt feltételezi, hogy Árpád király apjának, Álmosnak a sírja. Nos, ezekről a történelmi érdekességekről, valamint az ezekhez tartozó legendákról regélnek, mesélnek a falu öregei a téli tollfosztások idején. Eme régi hagyományt őrző esti összejöveteleken a fecsegő jelen elhallgat, hogy a felszínre bátorkodjon a hallgatag mély. A múlt idézése közben összeössze koccannak a borospoharak, és főtt kukorica illatozza be a fejedelmi község utcáit... A búsképű lovag délibábja A jóízű zempléni bort nekem is alkalmam volt megizlelni, miután a falu utcáit járva, egy borospince előtt ácsorgó ötven körüli férfival szóba elegyedtem. Borsodi Jánostól megtudtam, hogy a régi falusiaknak a mostanitól kissé távolabbi helyen volt a „Tokajrokon“ bort adó szőlője, a hozzájuk tartozó régi borospincékkel együtt. Ám a szőlőt elvették, s a pincék is betemetödtek Az állami gazdaság kiutalt ugyan egy másik területet, oltványokat is adott a betelepítéséhez. Tehát ki-ki újratelepíthette a saját szőlörészét, de hiába, ez már nem ugyanaz a talaj. A Szélmalomdombon termő borban kevesebb a nóta... A Szélmalmot elsöpörték a társadalmi változások viharai. S amióta kultúra, közösségpótló eszköz lett a televízió - a pincejárásokról is leszoktak a borosgazdák. Álmos, Árpád (népének) emlékét már csak a Don Quijote-i képzelet eleveníti meg s vetíti arra a dombra, ahol (feltehetően) csontjaik pihennek, ahonnan Zalán seregét futásra kényszerítették. A falu főutcáján vadrózsabokrokon érlelődik, készülődik a tavasz. Az Ung, Ondava, Labore és Latorca vizét magába fogadó Bodrog pedig halk csókok neszével ébresztgeti a falut történelmének egyik legcsüggesztőbb álmából. De vajon fölébred-e?... KORCSMÁROS LÁSZLÓ Győr-Sopron megye és a Galántai járás kapcsolatairól------------Két évre szóló barátság A szomszédos magyarországi megye és a Galántai járás közti, egymás megismerésére, valamint a szakmai tapasztalatok átadására épülő együttműködés két évre szól, ugyanis erre az időszakra kötötték meg a mátyusföldi járás és a Györ- Sopron megye közötti baráti szerződést. A két régió elöljárói negyedévenként találkoznak, hogy tájékoztassák egymást országuk politikai, gazdasági, társadalmi változásairól, és megegyezzenek további együttműködésükről. A közelmúltban Szentkuty Károly, a Győr-Moson- Sopron megye közgyűlésének alelnöke vezetésével érkezett Galántára a baráti megye küldöttsége.- Azért jöttünk el Galántára, hogy a járás elöljáróival megbeszéljük a további együttműködés konkrét lehetőségeit. Nem csupán baráti kapcsolatfenntartásról van szó, tartalmas együttműködésre törekszünk a megyék, illetve a járás önigazgatási szervei, kis- és középvállalkozói, egészségügyi intézményei, valamint kulturális és oktatásügyi létesítményei között. Az említett területek dolgozói számára szeretnénk lehetővé tenni a szakmai tapasztalatcserét, és a hosszú távú, rendszeres együttműködést - tudtuk meg Szentkuti Károlytól, akivel a Galántai Magyar Tannyelvű Magángimnáziumban tett látogatásakor találkoztunk. A magyarországi megye és a Galántai járás közös elképzeléseiről Stefan Gauliedert, a Galántai Járási Hivatal ügyvezető igazgatóját kérdeztük.- Járásunkban jelenleg nagyon sok megoldatlan kérdéssel kell megbirkóznunk. Első helyen a munkanélküliséget említeném. A Szeredi Nikkelkohóban leállították a termelést, így százhúsz ember maradt munka nélkül. A Duslo vegyi vállalat privatizációja még előttünk áll, és valószínűleg itt is elbocsátásokkal kell számolni. A mezőgazdaság területén a szövetkezetek anyagi gondjait kell orvosolni, hiszen a mátyusföldi mezőgazdasági dolgozók Szlovákia egyharmadát „táplálják". Ezeket a kérdéseket illetően, de az élet egyéb területein is jövedelmezőnek bizonyul az ezzel a megyével kötött baráti és szakmai szerződés. Orvosolnunk kell az egészségügy és az oktatásügy problémáit, nem beszélve arról, hogy azon öt járás egyike a miénk, ahol a környezetszennyeződés nagy mértékben veszélyezteti az emberek egészségét - ismertette velünk a járás ügyvezető igazgatója dióhéjban e régió gondjait, majd így folytatta - a két szomszédos ország megyéje, illetve járása közti együttműködéssel szeretnénk bebizonyítani, nem vagyunk rákényszerülve arra, hogy felsőbb utasításokra várjunk. Szlovákia járásai közül mi vagyunk az elsők, akik konkrét jellegű szakmai együttműködést kezdeményeztünk Magyarország szomszédos megyéjével, és örömmel tölt el bennünket, hogy e közös munka mindkét fél számára egyaránt jövedelmezőnek tekinthető. Stefan Gauliedertől megtudtuk továbbá, hogy a szerződéses kapcsolat létrehozásakor az élet egyetlen egy területéről sem feledkeztek meg. Az idei együttműködési programot maga elé helyezve részletekbe menően beszélt a tervezett munka- és kulturális jellegű cserelátogatásokról. Elmondta azt is, az egyes területek dolgozói csupán e szerződés szabályaihoz igazodva, - és nem önkényesen - kerülnek kapcsolatba a szomszédos megyében élő kollégáikkal. A kölcsönös kapcsolatteremtés során tájékoztatják ugyan egymást régiójuk politikai és gazdasági történéséről és problémáiról, a segítségnyújtás azonban kizárólag kereskedelmi, illetve szellemi jellegű lesz.- Áz önigazgatási szervek képviselői számára ez a szerződés teszi lehetővé a kölcsönös tapasztalatcserét és a szakmai továbbképzés lehetőségét. Az egészségügyi dolgozók - konkrétan májusban a sebészek és belgyógyászok - és szakszervezetek képviselői ugyancsak szakmai találkozón vehetnek majd részt. Nemrégiben került sor a kis- és középvállalkozók találkozójára Galántán, amikor a két szomszédos régió vállalkozói között konkrét kapcsolatkialakításra, üzleti egyezségek megkötésére került sor. A rendőrség, vámügyi hivatal, adóhivatal és a tűzoltók konzultatív találkozóit most készítjük elő - tájékoztatott bennünket Stefan Gaulieder. A megye, illetve a járás társadalmi kapcsolatai keretében elsősorban a munkanélküliség és az átképzés kérdéseit vitatják meg a két fél illetékes dolgozói, és a tárgyalások során szó lesz a környezetjavító intézkedésekről is. A kulturális együttműködés és az oktatásügy gondjainak kölcsönös megismerése nem ütközik majd nyelvi akadályokba. A szomszédos megye elöljárói figyelemmel kísérik a Szlovákiában élő magyarok helyzetét, oktatásügyi, kulturális téren jelenleg észlelhető gondjait. E területen sor kerül a pedagógusok és tanulóik cserelátogatására is. Ugyanez érvényes a kulturális együttműködés további területein is. Ebben az évben a galántai reneszánsz kastélyban mutatják be a Rábaköz népművészetének kincseit, vendégszerepei majd a mosonmagyaróvári fúvószenekar, fellép a győri dzsesszbalett és bemutatkozik a kapuvári vegyeskórus. A Galántai járás népi éneklő- és tánccsoportjai viszont Mosonmagyaróvárott, Kapuváron, Dunaszegen és másutt mutatkoznak be a magyarországi közönség előtt.- Nemcsak magyarországi partnereink érdeklődnek az országunkban élő magyar kisebbség élete iránt, mi is igyekszünk felvenni a kapcsolatot a határon túl élő szlovák lakossággal. Moson megye közbenjárására felkínáltuk segítségünket a szomszédos Komárom-megyében élő szlovákoknak. A két nemzet baráti együttélésének kérdése egyebek közt azért is foglalkoztat, mivel a DSZM parlamenti képviselőjeként a régiók, nemzetiségiek és etnikai csoportok klubjában is tevékenykedem. A járás elöljárójaként és parlamenti képviselőként több feladat hárul ugyan rám, ám ez a munkamegosztás szerencsésnek is mondható. Jobban ismerem az itt élők problémáit, mint mondjuk azok a klubtársaim, akik nem a déli vidékeken élnek - tudtuk meg az ügyvezető igazgatótól. A járás és a megye együttműködésének látható eredménye lesz az is, hogy a galántai vásáron bemutatkoznak a moson megyeiek, a mátyusföldi vállalkozók pedig a Magyarországon megrendezésre kerülő vásáron kínálják majd portékáikat. A kulturális együttműködés során 1-1 hetes filmfesztiválra kerül sor, és az évente egy alkalommal megrendezésre kerülő nemzetközi tudományos konferencia tárgyát a környezetszennyezés, a munkanélküliség, vagy a társadalom más fontos területei képezik majd. A régió baráti együttműködésébe minél több érintett lakost szeretnének bevonni. E célt szolgálja majd a megye és a járás kulturális-történelmi emlékeit bemutató kiadvány megjelentetése, és a közös rendezvények kölcsönös
