Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-24 / 69. szám
4 Szabad ÚJSÁG Családi kör 1993. március 24. Vallomások a családról Az emlékezést nagyszülőimmel kezdeném, akik közül csak a két nagyanyámat ismerhettem, mivel mindketten fiatalon özvegyen maradtak. Szülőfalunkban, Kamocsán élt az édesanyám anyja, apai nagyanyám pedig Gútán lakott. Anyámék hárman voltak testvérek, apa nélkül nevelkedtek, mert nagyapám 34 éves korában tüdőgyulladásban meghalt Zsófi nagyanyám egyedül gondoskodott a három gyermekről, s hogy fenntarthassa a csaladot, piacra járt. Akkor még nem voltak buszjáratok, s mesélte, hogy kora hajnalban kellett elindulnia, hogy gyalog időben odaérjen a komáromi vagy az újvári piacra. Vitte, amit a kertben megtermelt vagy tojást és csirkét. Gyakran emlegette, hogy a háború alatt is be-bejárt Érsekújvárba, akkor házakhoz vitte az élelmiszert. Amikor megszólaltak a szirénák, mindenki rohant a búvóhelyekre, a pincékbe. Őt is hívták, hogy menjen velük, és ő inkább elindult a földeken keresztül hazafelé. Pár nap múlva hallotta, hogy bombatalálat érte azt a búvóhelyet, ahová őt is hívták. Zsófi nagyanyám szókimondó aszszony volt. de nagyszerű üzletasszony is. ami a szívén, az a száján, s a jég hátán is megélt Kevésszer láttam mosolyogni. talán az élet, az özvegyi sors az. hogy minden gondját-baját egyedül kellett megoldania, volt az oka. hogy mindig gondterhelt, mindig morcos volt. A nagyapámról csak azt tudom, hogy járt Argentínában munkát keresni, de aztán hazajött. A falubeli idős emberektől hallottam, hogy nagyon temperamentumos fiatalember volt. szépen énekelt, színdarabokban is játszott. Ha a kocsmában mulatott, úgy táncolt az asztalon, hogy mindenki öt nézte. Ez minden, amit Pethes nagyapámról tudok. Édesapám is apa nélkül nőtt fel. Gútai nagyapámat négy testvérével együtt elvitték a nyilasok és a dachaui koncentrációs táborban halt meg. A város főterén áll a hősök emlékműve. az ő neve is ott szerepel... Róla azt mesélték, hogy nagyon komoly, megfontolt ember volt Apai nagymamám végtelenül kedves jókedélyü asszony volt. emberszeretö, akit mindenki kedvelt Az előző lakhelyükön. Pacsérokon majdnem mindenki őt hívta keresztanyának Senkinek nem tudott nemet mondani, olyan jószívű volt Hetvenöt bérmakeresztgyereke volt. Úgy gondolom, hogy ez is híven tükrözi, mennyire népszerű, mennyire közkedvelt volt. Gyakran voltam nála hétvégén, nyári szünidőben. Ha végigmentünk az utcán, akivel csak találkoztunk, mindenki a nevén szólította. Ahol megfordult, mindenhol új ba-Ez a kép 1958-ban készült, rajta a szüleim és én rátokra lelt. Karácsonykor, névnapjára húsz-harminc képeslapot is kapott. Édesanyámat, a menyét lányaként szerette. így emlékezem én Francis nagyanyámra. Aki a legközelebb állt hozzám, az az apám volt. Egyszerű, de nagyon intelligens ember volt. Nyugodt természetű, mosolygós, halk szavú. De tudott kemény is lenni. Nem bírta elviselni a megalkuvást és az igazságtalanságot. Most már nyugodtan leírhatom, amit egykor - titoktartás mellett - elmondott nekem. Fiatal korában felkeresték az agitátorok, hogy lépjen be a kommunista pártba, mivelhogy neki ott a helye, mert az apja mártírhalált halt. ígértek neki jó munkahelyet, funkciót, de ő visszautasította, s azt mondta nekik: ,,Ilyen emberek közé, amilyenek ti vagytok, soha nem állok '1 Értetlenül kérdezték: ,,miért?“. A válasz rövid volt! ..Mert annak idején ti juttattátok hóhérkézre az apámat, miattatok halt meg. Most meg köpönyeget fordítottatok és kommunistának mondjátok magatokat? Ti besúgók, köpönyegforgatók!“ Ezután már elkerülték, többé nem akarták meggyőzni, hogy a kommunista pártban a helye Folytatta a mesterségét, borbély volt. Miután megnősült, Kamocsára került, az emberek hamar megkedvelték, sok munkája volt, az egész környékről hozzá jártak nyiratkozni. Esténként házhoz is járt, betegekhez. Emlékszem, egyszer nagyon rossz idő volt, szakadt az eső. Vasárnap este volt. Egy idős asszony kopogott be. s kérte apámat, hogy menjen el hozzájuk, nyírja meg. s borotválja meg a férjét, mert beteg Apám szó nélkül felöltözött és ment. Másnap délután harangoztak Az a bácsi halt meg akihez előző este apámat hívták. ,,Milyen jó. hogy elmentem, lelkiismeretfurdalásom lenne, hogy elkéstem, ha nem Így történt volna, “ mondta akkor. Ma is mindenkitől csak jót hallok róla. Persze, azért ő sem volt tökéletes. Megítélésem szerint az volt az egyetlen hibája, hogy nem vetette meg az italt. Sokáig egy fedél alatt éltünk anyai nagyanyámmal, emlékszem, az hogyan szokta őt olyankor szidalmazni, de apám sosem szólt vissza, nem volt agresszív, még ha ittas volt is, mindig megmaradt embernek Szenvedélyes dohányos volt, s talán az lett a végzete. 52 éves korában meghalt. Most nyáron lesz tíz éve. hogy nincs közöttünk. így élnek emlékezetemben a szeretteim, akik sajnos már eltávoztak az élők sorából. Édesanyám szerencsére jó egészségnek örvend, és kívánom neki, hogy még sokáig legyen ilyen erőben. Ő egyedül lakik, mivelhogy én már több mint tíz éve elkerültem a szülőfalumból. Férjnél vagyok, van egy fiunk, s remélem, valamikor ő sem őriz majd rosszabb emlékeket a szüleiről. nagyszüleiről, mint amilyeneket én őrizhetek. Hostina Tóth Irén Komárom Fiam névadója GAZDÁLKODJ OKOSAN! Nyugodt öregséget akartunk volna Hozzászólok én is a vitához, ha megengedik. A férjem 52 éves, télen munkanélküli, nyáron, ha kap munkát az a cég, amelynél már 22. éve alkalmazásban van, akkor dolgozik. Én súlyos beteg vagyok már 24 éve, és csak a háztartásbeli tennivalókat tudom ellátni. Tehát már nem vagyunk fiatalok. Sokat dolgoztunk, kínlódtunk. Az egyik kölcsönt a másik után fizettük, most legalább annak örülhetünk, hogy valamikor, 28 évvel ezelőtt belevágtunk - ilyen feltételek mellett is - a házépítésbe. A mai árak mellett már nem jutna se házra, se bútorra. Akkor az alapmunkákat elvégeztük, majd sokáig állt félig kész állapotban. Nyolc-tíz évvel ezelőtt bevezettük a vizet, lett fürdőszobánk stb. Persze ez is bankkölcsönből. Egy fizetésből törlesztettük, szinte koplaltunk, egyetlen segítségünk csak a darabka kertünk volt. Ott is csak a férjem bír dolgozni. Nyugodt öregséget szerettünk volna, azt, hogy élelemre, ruhára, a legszükségesebbre teljen. Felneveltünk egy fiút, tanult is hál’istennek, most sorköteles katona. Még jó, hogy nem most kisgyerek, mert akkor bizony megfizethetetlenül drága volna minden ruhácska, minden cipő. Drága lett az élelmiszer, drágább a villanyáram, a víz, a tüzelő. Már csak éppen ezekre futja. Négy év óta cipőre, ruhára nem telik úgy. mint azelőtt. És ami elkeserítő, a sokkal drágább áru minősége rosszabb lett. Vettem 1120 koronáért karácsonyra a férjemnek és a fiamnak csizmát. Egy hónapig sem hordták, nem is minden nap viselték, a bőre mégis több helyen megtört. Rongy lett belőle, befolyik az eső és a hóié. A tízéves csizmáink jobbak, mint ezek az újak. Embertelen és elkeserítő a változás az olyan beteg, idős emberek számára, amilyenek mi vagyunk. Férjem 3 ezer koronás segélyéből kifizettem most is a villanyt és az újságot (502 korona), a házadót (600 korona), a drogériában vettem mosóport (120 korona) plusz néhány szükséges apróságot - és maradt 200 koronánk! Ennyi pénz ma már csak éhkoppra elég! Mondom, békés és nyugodt öregséget vártunk, s szinte ott állunk, ahol 28 évvel ezelőtt, házasságunk kezdetén. Mit fogunk enni? Miből fogunk élni? Csakhogy most már öregek, betegek - és ezért tehetetlenek - vagyunk. Jó lenne, ha valaki - valamilyen illetékes - megmondaná, mi, idős, beteg emberek hogyan és miből gazdálkodjunk „okosan“, hogy egyáltalán van-e esélyünk arra, hogy nem alultápláltság következtében fogunk elpusztulni? Jelige: „Oda van a virágos nyár“ Szemesnek áll a világ... Nem értem, miért csak a panaszkodók szólalnak meg ebben a vitában? Szerintem az okos gazdálkodás nem a minimális lehetőségek passzív kihasználását jelenti, hanem az ember képességeinek maximális kibontakoztatását, amellyel változtatni képes rossz anyagi helyzetén, nem megfelelő körülményein Ma mindenki előtt nyitva áll az út: választhat Senki sem kénytelen ott dolgozgatni, ahol éppen csak fizetgetik. Hány mérnök nyitott lángossutót. orvosok vállalkoznak: borkimérésük van, masszázsszalonban asszisztálnak, gyógyszerészek lépnek át kozmetikai cikkeket készítő kft-be... És még sorolhatnám. Sokan csak sóhajtoznak, másokra mutogatnak, és arról suttognak, vajon ennek vagy annak miből telik autóra, külföldi üdülésekre, vállalkozásra? Ehelyett elgondolkodhatnának azon, vajon ők nem képesek-e többre. Hány példát ismerünk, amikor valaki - nem kell ahhoz mérnöki oklevél, doktorátus - sikeres vállalkozó lett, kimondhatjuk bátran: ma már milliomos. Azért, mert kereste a módját, törte a fejét, és volt bátorsága belevágni valami újba. valami másbaI Ilyenekről írjanak, akik valóban okosan gazdálkodnak! Jeligém: Aki mer, az nyer! A pénznek nincs szaga! Nemcsak a lerokkant munkásból lett nyugdíjasokról kellene írni: itt vagyunk mi is, diplomás emberek. A mi nyugdíjunk még annyi sincs, mint azoké, akik egész életükben kőművesként vagy állatgondozóként dolgoztak. Ráadásul, ha városi lakásban élünk, se kertünk, se udvarunk, akkor még csak abban sem reménykedhetünk, hogy valamivel ki tudjuk egészíteni a nyugdíjat, javítani a megélhetésünket. Vagy nézzük a még dolgozó kollégákat! Hát mi változott ebben a nagy demokráciában? Az értelmiségiek megbecsülése (az anyagiakat is beleértve) biztosan semmit! Csak a fizikai munkát végző embert fizetik meg valamennyire, de a tudást azt egyáltalán nem. Az ügyeskedőké, a gátlástalan pénzhajhászoké a dicsőség, nekik jó ma, ők zöld utat kaptak. Nem kérdezi senki, honnan telik nekik videóra, nyugati kocsira, parabolaantennára. Csak csodálja ókét mindenki, ők pedig nézik a hét-nyolc csatorna adásait (pedig még az anyanyelvűket sem ismerik rendesen, nemhogy valamilyen idegen nyelvet), s élvezik, hogy van mindenük: villa két-három farkaskutyával, sofőr, jogi tanácsadó, s nem kevés esetben testőrük is van... Azoknak van pénzük, akiknek ez cél, s nem eszköz. Ha egy kutató, egy biológus, egy orvos, egy képzőművész rendelkezhetne annyival, amennyi a „piszkos pénzek átmosóinak“ van, akkor ők bizonyára jótékony célokra, az emberek javára fordítanák, számukra eszköz lenne, hogy még többet tanulhassanak, még hasznosabbá tehessék magukat mindannyiunk javára, az emberiség szolgálatára. Ezt akartuk? Azt hiszem, mi értelmiségiek azt reméltük, végre érdemeink szerint becsülnek majd bennünket, z. I. mérnök HÁZIORVOS Édesapámnak köszvénye van. Sokat szenved tőle. Nem értem, erre miért nem adják azokat a fájdalmat is csillapító gyógyszereket, amelyeket a többi, reumás és ideggyulladásos II beteg kap? Sz. K. leveléből Az emberek nagy része nagyon tévesen a reumás megbetegedések között tartja számon a köszvényt is, pedig az egyáltalán nem reumás jellegű megbetegedés, hanem az anyagcsere zavara. Sajnos, egyre gyakrabban fordul elő, s kifejlődését lehet akár az öröklés (a hajlamosító tényezők), akár az egyes családokra jellemző helytelen étkezési szokások, a nem megfelelő életmód, illetve a túlzott alkoholfogyasztás rovására is írni. A lényege, hogy a köszvényes beteg vérében megnövekszik a húgysavtartalom, s húgysavas sók rakódnak le a különböző szövetekben, elsősorban az ízületekben. Általában rohamokban jelentkezik a betegség, valamelyik (vagy egyszerre több) ízületben, leggyakrabban a nagylábujjban, ahol heveny gyulladás fejlődik ki. De ugyanúgy megduzzadhat a térd, a boka, a csukló, a sarok, az összes lábujj is. A köszvény által megtámadt ízületek nagyon fájnak, duzzadtak, pirosak, égő, lázas érzés kíséri a rohamokat. Sokszor néhány óra alatt megszűnik a roham, máskor napokig is eltarthat, eleinte nyomtalanul eltűnnek a duzzanatok, elmúlik, enyhül a fájdalom, de ha többször (és egyre hosszabb ideig tart), akkor maradandó változást idézhet elő az ízületben. Jellegzetes elváltozás a köszvényes csomó, amely közvetlenül a bőr alatt található; gyakori előfordulási helye a csukló, a boka, a sarok és a lábujjak. Kezdetben puha, később kemény, köles, esetleg mogyorónyi nagyságú, fehéres és nem fájdalmas. Ezek az elváltozások az ízületekben fokozatosan fejlődnek ki, ha a beteg elhanyagolja kezelésüket, gyógyításukat. Ma már vannak megfelelő gyógyszerek a köszvény kezelésére is - ezek azonban, az olvasó elképzelésével ellentétben - nem azonosak a reumatikus betegségek elleni gyógyszerekkel, mert ahogyan azt a bevezetőben hangsúlyoztam, a köszvény nem reumatikus megbetegedés. Általában a Mi/ur/fvizelethajtót írjuk elő, hogy a húgysavas sókat gyorsan kihajtsuk a szervezetből. Ha elhanyagolt - tehát előrehaladottabb stádiumba került - betegségről van szó, amelyhez a vese megbetegedése, magas vérnyomás stb. is társul, akkor természetesen teljesen egyénileg állítjuk össze a gyógykezeléshez szükséges gyógyszereket. Ma már a természetgyógyászat is „besegít" a gyógyteákkal. A legtöbbet azonban a beteg gyógyulásáért önmaga és a család tehet, mivel mind a megelőzésben, mind a gyógyításban a legnagyobb szerepe a kímélő étrendnek, a diétának van. Tilos az állati belső részek (máj, vese, tüdő), a kolbászféleségek, a zsíros húsok, a kocsonya, a gomba, a paraj, a hüvelyesek, a hal fogyasztása. Ma már sokan teljesen lemondanak a húsfogyasztásáról, s a vegetáriánus étrend különböző változatait dolgozzák ki (természetgyógyászok, szakkönyvek, barátok segítségével) saját maguk és családjuk számára. A húst kitűnően helyettesíti a szója. A köszvényes ember teljes gyógyulást csak akkor várhat, ha orvosával együttműködve, a gyógyszerek segítségével egészségesebb életmódot alakít ki, lemond a bőséges, zsíros táplálkozásról, s előnyben részesíti a hús nélküli étrendet, a megfelelő zöldségfélék, gyümölcsök, magvak, a szója fogyasztását. Főiskolás fiamnak aranyere van. Dühös, ha azt mondom, kezeltetnie kell, pedig ha idehaza van, látom, milyen kellemetlen ez a számára. Kérdésem az, hogy orvosi recept nélkül nem lehetne-e idehaza kezelni, ha már olyan szégyenlős a fiam, hogy nem megy el vele az orvoshoz. H. J. leveléből Sokan lebecsülik - főleg a kezdeti időben - az aranyér gyógyításának jelentőségét. A régebbi hiedelemmel szemben- nem igaz, hogy ha az aranyér nem okoz panaszt, szükségtelen a kezelése. Aranyérnek a végbélzáróizmon kívüli és azon belüli tágult visszereket nevezzük. A végbélnyíláson kívüli aranyeret a beteg maga is ki tudja tapintani, akár fájdalmas, akár fájdalommentes csomó formájában. A végbélnyíláson belüli aranyeret az orvos tapintja ki. Oka a kötőszövet gyengesége. Ez lehet örökletes, de előidézheti az ülő életmód, a gyakori székrekedés (ennek előidéző tényezőit is az orvossal együtt kell kideríteni), nőknél rendszerint az első terhesség után jelentkezik. Amíg az aranyér feletti bőr vagy nyálkahártya sértetlen, alig jár számottevő következményekkel. Ebben a stádiumban gyógyítása nagyon egyszerű. Mihelyst azonban a bőr vagy a nyálkahártya sérült, a következmények egész sora jelentkezik. Első a fájdalom, amely lehet állandó jellegű, de jelentkezhet csak székeléskor. A sérült nyálkahártyán keresztül könnyen bekövetkezhet baktériumos fertőzés. Az aranyér gyulladása hőemelkedést, lázt is okozhat. Nem ritka az aranyér vérzése sem. Ez indokolatlan rémületet is kelthet, de hoszszabb idő után vérszegénységet is okozhat. Ezért - a kellemetlen, a fájdalmas jellegen túl mindenképpen orvoshoz kell küldeni a beteget, hogy az esetleges szövődményeknek elejét vegye. Az orvos határozza meg a kezelés jellegét, módját, hogy kúppal, kenőccsel - vagy már csak műtéttel - gyógyítja-e az aranyeret. A székletrendezés alapfeltétele a sikeres gyógyításnak. Főiskolásról lévén szó a levélben, valószínű, hogy nem étkezik rendszeresen, s olyan ételeket fogyaszt, melyekben kicsi a rosttartalom. Itt is szerepe lehet az ülő életmódnak, valamint az esetleges vizsgadrukknak. A gyógyítás időszakában mindenképpen változtatni kell az eddigi szokásokon. Áz orvossal meg kell beszélni az étrendet, az ajánlott testmozgást, s azt, hogyan kell tisztán tartani a már vérző aranyér környékét. Ugyanis ha gyulladásos, vérző az aranyér, akkor nemcsak a megfelelő kúp és kenőcs használata fontos, hanem minden székelés után a végbél környékének szappanos vízzel történő lemosása is, valamint a fehérnemű gyakori váltása. Elő- (illetve utókezelésként recept nélkül is kapható aranyér elleni kenőcs, a levélírónak azonban azt ajánlom, hogy fiát mindenképpen küldje el az orvoshoz, s próbáljon neki segíteni étkezési szokásai megváltoztatásában s abban, hogy többet mozogjon, sportoljon. Dr. Cs. J.
