Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-24 / 69. szám

O ß)t. A n I f 1993. március 24. Belföld VÉLEMÉNYEK AZ EGYÜTTÉLÉS MEMORANDUMÁRÓL Az elnyomott kisebbségből legyen társnemzet A Szabad Újság február 6-i számában jelent meg az Együttélés PM Az elnyomott kisebbségből legyen társnemzet c. memoranduma, amelyet a mozgalom nyilvános vitára bocsátott. Sarkalatos tételeivel kapcsolatban kérdéseket szö­­vegeztünk meg, amelyekre most POPÉLY GYULA, a Magyar Néppárt elnöke, valamint KOMLÓSY ZSOLT és BATTA ISTVÁN parlamenti képviselők válaszolnak. Kérdés: A magyar kisebbségi jogokért folytatott 74 éves küz­delem tapasztalatai szerint ön­nek is az a véleménye, hogy a szlovákiai szlovák-magyar vi­szonyban az eddigi törekvések­től minőségileg eltérő, tartós, kölcsönösségen alapuló megol­dást kell találni, amely nem függhet állandóan a többségi nemzet jó vagy rossz szándé­kától? Popély Gyula: Jómagam is, de a Magyar Néppárt is szorgalmazója vagyunk a szlovák-magyar megbéké­lés eszméjének, sőt nagy általános­ságban is hirdetjük a nemzeti megbé­kélés gondolatát. Nekünk, elszakított magyaroknak, az egységes és oszt­hatatlan magyar nemzet felvidéki nemzetrészének, nemzettöredékének evidens érdekünk fűződik ahhoz, hogy minél jobb viszonyt alakítsunk ki a többségi nemzettel. Annak is tudatá­ban vagyunk azonban, hogy ennek a békés viszonynak a megteremtése elsősorban nem tőlünk, kiszolgáltatott nemzettöredéktöl függ, hanem a ben­nünket bekebelező többségi nemzet politikai és társadalmi kultúrájának valamint erkölcsi magatartásának fo­kától Komlósy Zsolt: Az elmúlt 74 év tapasztalatai egyértelműen azt mutat­ják, hogy a többségi nemzet arra tö­rekszik: a más nemzetbeliekkel a vi­szonyt beolvasztással, erőteljes asszi­milációval, a nemzeti kisebbség és egyúttal a probléma fokozatos likvidá­lásával oldja meg. Ezt a folyamatot kell megváltoztatnunk úgy, hogy való- » ban az eddigiektől minőségileg eltérő, olyan viszonyt alakítsunk ki a többségi nemzettel, amely a kölcsönösségen, tolerancián, a partnerségen alapul Ezt a memorandumban vázolt szem­pontok és alapelvek szerint saját ki­sebbségi helyzetünk társadalmilag magasabb szintre emelésével, az egyenrangúság elérésével lehet meg­valósítani Batta István: A válaszom egyértel­mű igen. Úgy, ahogy bármely törvény­ről vagy magáról az alaptörvényről is csak akkor állíthatjuk, hogy jó, ha az a legrosszindulatúbb emberek végre­hajtásában sem árt, sőt lehetőséget ad a jobbításra Az összlakosság ilyen jelentős hányada nem lehet kitéve a mindenkori hatalombirtokosok ké­­nye-kedvének. Itt az ideje, hogy ne csak az egyénre vonatkoztassák a büntelenség preszuppozícióját (elő­zetes feltevését), hanem egy széle­sebb közösségre is Tudatosíttatni kell. hogy kölcsönösen káros a sanda szándékokkal való gyanúsítgatás, nem beszélve a rágalmak és hazug­ságok gyilkos hatásáról: ezek külön­ben kimondoik fejére hullanak vissza. Kérdés: A memorandum a megoldás tekintetében a nép­csoportok kölcsönösen korláto­zott önrendelkezési jogának elismerését javasolja. A kisebb­ségnek új minőségi kategóriává kellene válnia, elnyerné ereden­dő nemzeti közösségi státuszát, s ezzel a többségi nemzettel társnemzeti viszonyba kerülne. Az elképzelés demokratikus jel­legéhez nem férhet kétség, de van-e realitása a jelenlegi szlo­vákiai feltételek között? Popély Gyula: Ha jól értelmezem a kérdést, arra kiváncsiak, mi a véle­ményem erről az úgynevezett ,,társ­­nemzeti' koncepcióról? Nos, meg­mondom őszintén: a mi esetünkben ez nem más. mint fából vaskarika. Nem is tudom, kinek a fejében születhetett meg egy ilyen lehetetlen gondolat Mert nézzék csak, ahhoz, hogy én társnemzete legyek valakinek, meg­felelő társra, partnerre van szüksé­gem. Tehát a velem egy államkeret­ben élő másik nemzetnek - a mi esetünkben a szlovákságnak is akarnia kell ezt a viszonyt Meri mi akarhatunk bármit, a hatalom az ó ke­zükben van, azt tehetnek velünk, amit akarnak, nekünk még a hatékony vé­dekezésre, a nemzeti önvédelemre sincs meg a lehetőségünk. Mi nyugod­tan úgynevezett ,,társnemzetté'1 nyil­váníthatjuk magunkat, ha akarjuk, et­től azonban még semmi nem változik, mert a hatalom a mi jámbor óhajunkról még csak tudomást sem vesz. Amennyiben azonban valamilyen csoda folytán mégis méltányolnák ezt az úgynevezett „társnemzeti“ kon­cepciót, ez meglehetősen nagy tudat­zavart idézhetne elő a felvidéki ma­gyar nemzetrész soraiban. Mert ugye­bár azt valljuk, hogy mi részei vagyunk az egységes és oszthatatlan magyar nemzetnek, egyek vagyunk múltunk­ban, kultúránkban, identitásunkban és nemzeti küldetéstudatunkban. A szlo­vák nemzetnek azonban nem válhat­na „társnemzetévé " a rrfagyar nemzet egésze, csak annak felvidéki töredé­ke. Ez óhatatlanul maga után vonná egy külön felvidéki, szlovákiai magyar nemzettudat, amolyan „társnemzettu­dat " körvonalazódását is sorainkban Tartok tőle, hogy ez a fejlődés óhatat­lanul gyengítené az elszakított felvidé­ki nemzetrész egységes magyar nem­zettudatát, s ez a magyar nemzet identitásbeli szétesésének kezdetét jelentené. A memorandumban felvetett többi kérdéskörhöz egyelőre nem óhajtok hozzászólni. Az első két kérdésre adott válaszom - megítélésem sze­rint - a többi kérdést, illetve azok megválaszolását tárgytalanná teszi Komlósy Zsolt: Sajnos a mai bel­politikai helyzet, főleg a kisebbségi kérdés megítélése kormánykörökben, ill az uralkodó párton belül nem sok jóval kecsegtet. Ezt a koncepciót táv­lati tervként, célként kell kezelni A jö­vőben úgy kell a parlamentben és a parlamenten kívül is, a belföldi és a külföldi fórumokon politizálnunk, hogy a célt fokozatosan elérhessük. Szlovákia előtt két út áll. Vagy elhatá­rolja magát az európai történésektől, és ezzel teljesen elszigetelődik, vagy elfogadja ezeket, és konkrét lépéseket tesz az integráció felé. Reméljük, az utóbbi fog bekövetkezni, és akkor a memorandumban leírtak nem tűn­nek illúziónak. Batta István: A társnemzeti vi­szony szinonimájaként szívesen használom a kölcsönösségi vi­szonyt. Ebből a megnevezésből kiin­dulva vitán felül áll, hogy a többségi nemzetnek előbb vagy utóbb ki kell egyezni a területen élő nagy tömegű, más identitású lakossággal. A min­denkori politikai garnitúra éleslátásától függ, élni akar-e egy európai rendezé­si lehetőséggel, kölcsönös megelége­désre el szándékozik-e távolítani egy általa örökké megkérdőjelezhető loja­­litású lakosság nyugtalanságának az okát. A rendezés mikéntjére ebben a memorandumban látom a nálunk (is) megvalósítható és kivitelezhető leg­jobb modellt. Kérdés::A memoranduma nem­zetiségi (nyelvi) csoportok kö­zötti arányok objektív megálla­pítására azt javasolja, hogy a nemzetiség vagy anyanyelv vállalása (megvallása) az általá­nos és titkos választás szabá­lyai szerint titkosan történjék egy erre elkészített szavazóla­pon. Tapasztalatai szerint ön is indokoltnak tartja ezt? Komlósy Zsolt: Meggyőződésem, hogy egy ilyen módszer sokkal való­­szerűbb, pontosabb eredményhez ve­zetne Szlovákiában a kisebbségben élő nemzetrészek jelenlegi jogi státu­sa olyan nehézségeket is jelent, hogy feltételezésem szerint sokan vannak, akik nyilvánosan nem vállalják eredeti nemzetiségüket, ill. anyanyelvűket. Ez valószínűleg erőteljesebb a szórvány­ban vagy a számszerű kisebbségben élőknél, de érvényes pl. a vegyes házasságokra is. A nemzetiségi cso­portok arányainak megállapításánál és ezzel a területek behatárolásánál törekedni kell a minél pontosabb, ob­jektív módszerre Batta István: Az indokoltság vitán felüli. Kérdés: Az 1991 -es népszám­lálás eredményeire hivatkozva a memorandum megállapítja, a többségben magyar lakosú községek viszonylag nagy kom­pakt egységeket alkotnak. E községek önkormányzatainak társulásával alakulhatnának meg a magyar vagy magyar jel­legű etnorégiók, amelyek az őket érintő kérdésekben (a regio­nális önkormányzat vagy nép­szavazás útján) maguk döntené­nek. On szerint mi lenne az elő­nye az ilyen etnorégiónak, s mi­lyen kérdések tartozhatnának hatáskörébe? Komlósy Zsolt: Az etnorégiók leg­fontosabb feladatát - és egyben elő­nyét is - abban látom, hogy újból kialakuljanak azok a történelmi terüle­tek. melyeket az elmúlt évtizedekben durva módon önkényesen, nem egy esetben a kisebbségek ellen irányuló, ezeket megosztani és elkülöníteni igyekvő intézkedésekkel szüntettek meg. Az etnorégiók eszméje megte­remti a feltételeket ahhoz, hogy az etnográfiailag és történelmileg, földraj­zilag, gazdaságilag kulturálisan egy­betartozó települések, községek sza­bad társulást alakítsanak Az etnorégión belül a regionális önkormányzat, ill. a népszavazás min­den olyan kérdésben döntene, amely az egész régiót vagy annak kisebb­­nagyobb részét érinti, az ott lakók életét pozitív vagy negatív értelemben befolyásolja. Ezek lehetnek gazdasá­gi, kulturális, szociális, egészségügyi, ökológiai kérdések, a régiót érintő be­ruházások, fejlesztések, a régiók egy­más közti együttműködése, a termé­szeti adottságok kihasználása és vé­delme stb Nagyon fontos jogilag tisz­tázni és garantálni hatáskörét, függet­lenségét, de korlátozottságát is az államigazgatás viszonylatában Batta István: Vitán felüli az ott élők felszabadult életérzése, az anyanyelv hivatalos használatának áldásos hatá­sa, ennek következtében az őshonos lakosság nagy iramú gazdasági fel­­emelkedése, a másodrangúság - anyanyelven suttogva beszélés, ,,ó, hát mire képes egy itteni magyar' ‘ stb. - érzésének és érzékelésének elhalása Végre otthon éreznénk magunkat e ha­zában. Hatáskörükbe tartozna az auto­nóm - községeknek alárendelt - nem­zetiségi iskolák felügyelete, szakirányí­tása; a gazdasági életnek a gazdasági kamarán - regionális gazdasági kama­rán - keresztül történő megfelelő irányí­tása, illetve befolyásolása; a regionális parlament pedig beleszólna a helyi közigazgatás és az adóztatás milyen­ségének (országos adók, regionális adók) meghatározásába, s az etnoré­­gióban élő különböző nemzetiségű la­kosok megfelelő életkörülményeit ez a szerv lenne hivatott jogi alapra he­lyezni. Kérdés: A memorandum sze­mélyi autonómia létrehozását javasolja olyan helységekben, ahol az egyik vagy másik nép­csoport a lakosság egészéhez viszonyítva kisebbségben van (50 és 10% között), illetve csak szórványként található meg (10%-nál kevesebb, de legalább 100 fö). A személyi autonómiát élvező személyek képviseleti szervet választanának, amely nemzetiségi, kulturális, iskola­ügyi és más kérdésben lenne illetékes. A személyi autonómia intézménye nyilvánvalóan a ki­sebbségvédelmet szolgálná. Az ön véleménye szerint milyen eredménnyel? Szabad ÚJSÁG 5 Komlósy Zsolt: Az eredmény sok­ban függ attól, milyen jogkörökkel lesz az autonómia képviseleti szerve felru­házva, mennyire lesz független Az eddigi autonómiatervezetekkel szem­ben a memorandumban felvázolt sze­mélyi autonómia, a kölcsönösség el­vét követve, minden számszerű ki­sebbségben élő közösségnek biztosít­ja jogait. így a szlovákok részéről kiküszöbölhető a kisebbségi önigaz­gatással kapcsolatban sokat emlege­tett aggodalom a magyarlakta terüle­teken kisebbségben élő, különben a többségi nemzethez tartozók sorsa iránt Ez is olyan tényező, amely hoz­zájárulhat az egész koncepció elfoga­dásához és a 'ársnemzeti viszony lét­­■'.'hozásához Batta István: Erre a kérdésre csak egy kitérővel tudok válaszolni Opti­mista. idealista, Istenben és az emberi jóindulatban mint „alapállásban" hivő ember vagyok. Ezért is. és józan mér­legelés után is arra a meggyőződésre jutottam, hogy amennyiben az első válaszomban megfogalmazott elvá­rásnak megfelelne a jogi rendezés, a személyi autonómia sikerrel látná el a számbeli kisebbség, illetve a szórvá­nyok védelmét, sőt megteremthetné továbbélésük feltételeit is Kérdés: A memorandum ja­vaslata szerint a régióban be­szélt nyelvek közül az lenne az első (hivatalos, közéleti), ame­lyet a lakosság nagyobbik része beszél. A régió ezt használná a központi állami szervekkel fenntartott kapcsolatokban is. Ugyanakkor a régión belüli hiva­talos érintkezésben a többi nyelvet is használni lehetne. A nyelvtörvény mai fojtogató szorításéban nem túlságosan derülátó ez az elképzelés? Komlósy Zsolt: Szerintem nem az elképzelést kell megváltoztatni, ha­nem a nyelvtörvényt. Nem a napjaink­ban érvényes nyelvtörvényhez kell igazítani a nyelvhasználat memoran­dumban szereplő, javasolt formáit, ha­nem fordítva. A partneri, társnemzeti viszony egyik lényeges feltétele éppen ennek a viszonynak az elérése a nyelvhasználat terén is A mai indu­latoktól, előítéletektől, fenyegetettségi érzésektől terhes politikai és társadal­mi helyzetben valószínűleg illuzóri­kusnak tűnik ez az elképzelés. Viszont pozitív példák már léteznek Európá­ban (Svájc, Belgium, Svédország), s ezekhez lehet igazodni. Batta István: Ez javaslat. A javas­lat pedig vita tárgyát fogja képezni Ennek ellenére már volt alkalmunk megtapasztalni, mit lehet kivívni ak­kor, ha elvárásainkat mi magunk cen­zúrázzuk, minimalizáljuk Nem szabad szem elől téveszteni, javaslatunk az őshonos lakossági csoportok kölcsö­nösségi viszonyát (kiegyezését) szán­dékozik rendezni, illetve megteremte­ni Az elképzelés sokkal realistább, mint első olvasásra tűnik Kérdés: A memorandum sze­rint a kisebbségi kérdés új mi­nőségű, etnorégiós megoldása példa értékű lehetne, elősegít­hetné a különböző nemzetekhez tartozó népcsoportok egyenran­gúságát, partneri viszonyát, és csökkenthetné a többségi né­zet félelmét az állam szuverenitá­sának veszélyeztetettségétől. Elérhető mindez a memoran­dumban vázolt javaslatok meg­valósításával? Komlósy Zsolt: Maga a „végső" állapot, a társnemzeti viszony nem új keletű. Európában léteznek államok, ahol ez az állapot két vagy több nem­zet (nemzetrész) között fennáll és tör­ténelmileg igazolt. Én inkább a folya­matot, azt a minőségi változást, hogy egy „nemzeti kisebbség“ fogalommal megbélyegzett nemzetrész államalko­tó partnerré, társnemzetté válik, érté­kelném úgy, hogy ez az a példa, amely követésre méltó. A memoran­dumnak számomra ez a mondanivaló­ja. az ilyen megoldásnak a történelmi megalapozottságát indokolja, főbb szempontjait és alapelveit sorolja fel Batta István: Igen. Köszönjük a válaszokat. Sz.G. O— ellemi infrastruktú-Ofc ránkat sajnos még ma is a régmúltból átvett, beteges ideológiai berögző­déssel kezelik. A hisztérikus politikai módszereket, az ön­ző nemzeti elkárhozást az elmúlt politikai rendszer kó­ros maradványaként vették át a kialakulófélben lévő pol­gári demokráciánkba. A tör­ténelem gátlástalan és primi­tív félremagyarázása csak növeli az állampolgárok elbi­zonytalanodását. Ez a nem­kívánt állapot nemcsak a gazdasági életre, hanem az ország demokratikus fej­lődésére is káros A gazdasági innovációhoz magasabb szintű, de nem ra­cionalista alapú műveltség is szükséges. Most azonban in­kább úgy tűnik a szocializ­must a nacionalizmus váltót-Simonyi­alapítvány tafel. Hajói meggondoljuk, ez a torz állapot nem lehet tar­tós. A demokratizálást fel kell hogy váltsa a gazdasági és kulturális stabilizálódás. Ezért mindent el kell kö­vetnünk, minden adott lehe­tőséget kihasználva biztosí­tanunk kell a tanító- és tanár­képzést. Nem várhatjuk meg a polgári demokrácia hosszú folyamatnak tűnő stabilizáló­dását, mert így minden bi­zonnyal időt vesztenénk, és ez visszamaradást eredmé­nyezne a szellemi élet egész területén Erkölcstelenség lenne ez a passzív magatar­tás az elkövetkező generá­cióval szemben A Simonyi-alapítvány ne­mes gondolata az Alapsza­bályzat kötöttsége következ­tében egy hosszan tartó fo­lyamatot eredményez. Az alapítvány kötöttségének időtartamát megkíséreljük a cél érdekében a Cifra- és a Soros-alapítvánnyal, illetve különböző rendezvényekkel és üzleti tevékenységgel megrövidíteni. A rendezvé­nyekbe bekapcsolódhatnak az érdekelt iskolák szülői székei is. Magánvállalkozók, kereskedők gyűjtő, adomá­nyozó formában növelhetnék a Simonyi-alapítvány alaptő­kéjét Ez a nem kevés pénz az iskola beindításához szüksé­ges, a működtetését az ala­pítvány, illetve magán- vagy más vállalat nem képes szponzorálni, ez kormány­feladat. Az információs jegyzékek eljuttatása és a kapcsolatfel­vétel, valamint a gyors ügyvi­tel érdekében közöljük az Alapítvány címét: Simonyi-alapítvány, 979 01 Rimavská Sobota PO Box 24. Az (tárgyalási) ered­ményeket a Szabad Újság hasábjain közzétesszük, hogy az érdekeltek a mihez­tartás végett követni tudják a fejleményeket. A cikk címe mindig Simonyi-alapítvány lesz. KOVÁCS TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents