Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-03 / 51. szám

2 Szabad ÚJSÁG Belföld ° „Odafigyelek a kisebbségek igényeire” (Folytatás az 1. oldalról) vélemény- és szólásszabadság, az in­formációáramoltatás és gyülekezés szabadsága érintetlen marad. Mint köztársasági elnök, arra akar törekedni, hogy lakói Szlováki­át hazájuknak tekinthessék, és soha­sem érezzék itt idegenként magu­kat. „Biztosíthatom polgártársaimat a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportokhoz tartozókat, hogy oda­figyelek a kisebbségek igényeire, nem maradok közömbös az olyan próbálkozásokkal szemben, ame­lyek jogaik csorbítására törekedné­nek” — hangsúlyozta az elnök. Szlovákia szomszédairól szólva Csehországgal kapcsolatban kijelen­tette, hogy stratégiailag a legfonto­sabb. A korábbi közös országban való együttélést nem lehet a törté­nelemből kitörölni. Mindent meg akar tenni az elnök annak érdeké­ben, hogy nemcsak jő szomszéd­ként, hanem őszinte barátként éljen egymás mellett a két ország. „Nem kisebb jelentőséget tulaj­donítunk kapcsolatainknak a Ma­gyar Köztársasággal, amellyel a tör­ténelmi Magyarország keretében zajlott közös történelmünk egy ré­sze is összekapcsol. A józan ész azt diktálja, hogy ne tépjük fel a régi sebeket! A történészek ítéljék meg azt, ami rájuk tartozik! A két ország politikusaira az a nagy felelősség há­rul, hogy nemzeteiket a kölcsönös tisztelet és együttműködés irányába vezessék.” A továbbiakban Michal Kováé Ausztriáról, Lengyelországról és a legnagyobb szomszédról, Ukrajná­ról is szólt. Külön kiemelte, hogy mennyire fontos az ország számára az Amerikai Egyesült Államokkal történő kapcsolatépítés, amelynek vannak már hagyományai. A visegrádi csoportról szólva úgy nyilatkozott, hogy az érintett orszá­gok regionális együttműködésének szorosabbra fűzése Közép-Európá­­ban stabilizáló elem lehet. Végezetül annak a reményének adott kifejezést, hogy Szlovákia a gazdasági felemelkedés, a szellemi gazdagság országa lesz, olyan, amelyben elégedett, békeszerető és boldog emberek élnek. A beiktatási ünnepségsorozat a későbbiekben a Szent Márton szé­kesegyházban és a várban folytató­dott. Göncz Árpád sajtótájékoztatója Esély a jó együttműködésre Michal Kovác köztársasági elnök beiktatásán részt vett Göncz Ár­pád, a Magyar Köztársaság elnöke is. Délután fogadta a sajtó kép­viselőit. Elmondta, hogy pozsonyi látogatása elsősorban protokollá­ris jellegű, ennélfogva lényeges megállapodásokra nem került sor. A Magyar Köztársaság elnöke arról is szólt, hogy ittléte alatt átadta hivatalos meghívását a szlovák köztársasági elnöknek. Újságírói kérdésekre válaszolva ni, s meggyőződése szerint a magyar Göncz Árpád elmondta, hogy a szlovák—magyar viszony jelenleg va­lóban hordoz több olyan elemet, ame­lyet problematikusnak lehet nevezni, ellenben meggyőződése, hogy eze­ket a nézetkülönbségeket európai módon képes feloldani a két ország. Arra a kérdésre, hogy Magyaror­szág külpolitikájában hol helyez­kedik el Szlovákia, a Magyar Köz­társaság elnöke úgy válaszolt, hogy a szomszédos országok között nem lehet sorrendet felállítani, vala­mennyivel jó viszonyt kell kialakíta­kormány is erre törekszik. A szlovák kormányfővel folytatott tanácskozá­sáról annyit árult el Göncz Árpád, hogy konstruktív volt, és az ilyen ta­lálkozókra mindig szükség van. Göncz Árpád megnyugvással konstatálta azt, hogy Szlovákiának immár van köztársasági elnöke is, ami a szlovák államiság kiépítésének egyik fontos állomása, egyúttal kifejezte meggyőződését is, hogy Michal Kováé megfelelő módon járul hozzá a sike­res magyar—szlovák együttműkö­déshez. (ns) Thomas Klestil bókja Egy helyett kettő Thomas Klestil osztrák köztár­sasági elnök is nyilatkozott tegnap. Szerinte országának szüksége van arra, hogy Szlovákiával jószomszédi kapcsolatokat alakítson ki. „Cseh­szlovákia feloszlásával egy baráti or­szág helyett kettőt nyertünk” — mondta. Annak a reményének is ki­fejezést adott, hogy ő személy sze­rint is hozzá tud majd járulni e kap­csolatok kialakításához. Erre Szlovákiának nyilvánvalóan nagy szüksége van, s az sem kétsé­ges, hogy a piacgazdaság kialakítá­sához fontos lesz az osztrák tőke tá­mogatása is. Szlovákiai katonai egység a volt Jugoszláviába Két ellenszavazattal... POZSONYBAN a Szlovák írók Kö­zösségének Tanácsa azonnali hatállyal követeli Duáan Slobodník kulturális mi­nisztervisszahívását, mert a testület sze­rint Slobodník a kormány tagjaként és a kulturális tárca vezetőjeként nagyon ko­molyan árt a szlovák kulturális életnek, mind idehaza, mind külföldön. Azzal, hogy saját személyét lépten-nyomon azonosítja Szlovákiával, azokat, akiknek más a nézetük, mint az övé, Szlovákia ellenségeként könyveli el. SÁN a Fémipari Szakszerveze­tek kelet-szlovákiai szervezeteinek ta­nácskozásán teljes támogatásukról biz­tosították a résztvevők az ágazati szak­­szervezet szlovákiai tanácsát, amely le­véllel fordult a szlovákiai parlamenti képviselőkhöz, melyben kezdeményezte a pénzügyminiszter, az egészségügyi és a szociális tárca vezetőinek leváltását. IVJjLAN KNAÍKO külügyminisz­ter, aki hétfőn a kormányülés alatt el­hagyta az üléstermet, tegnap kijelentet­te, azért szánta el magát ilyen lépésre, mert éppen ma, március 3-án két éve annak, hogy védelmébe vette a tévében Vladimír Meéiart. Személyes ellentét­jükről szólva kijelentette, nem lehet a hazai politikai problémákat vagy a sze­mélyes kapcsolatokban fellépő nézetel­téréseket úgy megoldani, hogy azáltal a bel- vagy külpolitikában, de akár a moz­galmon belül kárt okozzunk. FIRENZÉBEN ma nemzetközi konferenciát tartanak a városok és régi­ók együttműködéséről. Ezen nyolc szlo­vákiai város — Pozsony, Kassa, Nyitra, Poprád, Privigye, Igló, Késmárk és Bán­fa — polgármesterei is részt vesznek. Ivan álMKO, a Keresz­ténydemokrata Mozgalom alelnöke teg­nap Pozsonyban védelmébe vette Milan Kfíaíko külügyminisztert, akinek ezúttal genfi utazását hiúsította meg Vladimír Meőiar. Az ok áimko szerint: minden olyan hatalom, amely hajlamos a totali­tarizmusra, fél az önállóan gondolkodó személyiségektől. L éva és Garamszentkereszt között megkezdődtek e vasútszakasz villa­mossági próbái. Ha azok sikerrel vég­ződnek, akkor az új villamosított vasúti pályaszakasz még ebben a hónapban üzemelhet. POZSONYBAN nemzetközi szemi­nárium kezdődött az idegen nyelvek ok­tatásáról. Ezen a résztvevők úgy véle­kedtek, hogy ma már a pedagógus nem az egyetlen „forrása” az ismereteknek, hanem a tudás elsajátítása koordináto­raként vesz részt a folyamatban. Ha Szlovákia mielőbb értékes tagja akar lenni az Európai Közösségnek, akkor az idegen nyelvek oktatását a gyakorlatnak megfelelően kell kialakítani, tehát a ke­reskedelemre, a bankügyletekre, a tudo­mányra és a termelésre vonatkozó isme­retek átadása a cél. ZsOLNÁN bejelentették, hogy is­meretlen tettesek a vrátnái völgyben mintegy 30 telefontulajdonost vágtak el a külvilágtól azáltal, hogy szétlőtték a telefonhálózat fő elosztószekrényét. Ez­által a hegyi szolgálat, néhány menedék­ház és több magánlakás számára vált le­hetetlenné a telefonösszeköttetés. IVIaRCIUS első napján 108 közle­kedési baleset történt Szlovákiában, s ezeknek hat súlyos és kilenc könyebb sérültje van. Az anyagi kár mintegy 1,2 millió korona. Ugyanezen a napon 140 betöréses lopásról kaptak jelentést a rendőri szervek. A kár összege 2,5 mil­lió korona. Pozsonyban egy Golf és egy Favorit, Trencsében pedig ugyancsak egy Golf típusú személygépkocsinak kelt lába. Közlemény A Heti Ifi szerkesztősége értesíti a kedves olvasókat, hogy a lap ki­adása anyagi okok miatt szünetel. Megértésüket köszönjük. Jelzés nélkgli híranyag: TA SR A szlovák kormány ülésén szavazás­sal döntöttek arról, hogy szlovákiai ka­tonai egységet küldenek a volt Jugoszlá­via területén levőENSZ-hadsereg köte­lékeibe. Ez egy utászegység lesz, amely a kanadai különítményt váltja le. A kor­mányban történt szavazáskor csak a két Itt az új hét, megint szerda van, s nincs Heti Ifi. Hirtelen eljátszado­zom a gondolattal: ki, hogy érez ilyenkor? Barátaink bizonyára kitartanak, s vájják a napot, amikor majd a stan­dokon ismét feltűnik a piros-fekete­­fehér fejléc, harminckét oldalnyi szenzációt ígérve. Ellenségeink bizonyára pezsgőt bontanak: ezen a héten nem kell főni a fejüknek — miattunk... Bár, ki tud­ja: lehet, hogy osztoznak bánatunk­ban. Nem irigylem a győztes; izmát. Hi­szem, hogy ebben a JÁTÉKban csak vesztesek lesznek, ha a többi hetilap is hasonló sanyarú sorsra jut, mint mi. Egy olyan országban, ahol a kul­miniszterasszony voksolt a javaslat el­len. A szlovák hadsereg számára az ENSZ-egységekhez való csatlakozás el­ismerést jelent, és nem kevés tekintélyt is szerezhet ezáltal. Korábban már a cseh kormány is hozott hasonló döntést. tuszminiszter szava — mint a mellé­kelt ábra mutatja — ennyit ér. De nem rúgok bűnös emberekbe, mert úgy neveltek szüleim. Tegnap azt kérdezte egy kisfiú: „Mikor lesz Heti Ifi ”? Válasz helyett egy pocsolyára mu­tattam, melynek vize most szelíd volt. Hogy is mondta Lao-Ce?„Az ég alatt semmi sem olyan lágy és gyönge, mint a víz. Törvényszerű, hogy a gyönge legyőzi a keményet, a lágy az erőset. ” Mi most — nem a saját hibánkból — gyöngék vagyunk. És szorítunk Lao-Ce-nek, hogy igaza legyen! Ezen a szomorú szerdán minden­kit kérek: nézze a szelíd vizeket és reménykedjen! BÁRÁNY JÁNOS Nem irigylem a győztes izmát 1993. március 3. Most kellene akkor valami normálisnak következni...? A gyakorlatban olyasmire gondolok, ami nekem teljesen természetes és kézenfekvő lenne a napi életben. Sajnos a kivételek egyelőre még nem a konszolidált polgári élet szabályait erősítik. Ezek még mindig olyan példaértékű jelensé­gek, melyekre kellemes érzéssel gondol vissza az ember. A napjainkban már Pozsonyban is egyre gyakrabban előforduló üzletkö­tői, elárusítói előzékenységre gondolok. Ugyanis még mindig nekünk, szlo­vákiai magyaroknak a szokatlan és olykor kényelmetlen, ha valamelyik utcai árus — kuncsaftot szimatolva bennünk — tört magyarsággal igyekszik ránk sózni áruját. Ő ugyanis nem póffeszkedő, hatalmaskodó nemzeti leikecske, hanem utcai árus, aki forgalmat szeretne lebonyolítani. Sajnos, az ilyen esetekben azt is meg kell vallani, hogy az itt élő magyarok olyan 80-90 százaléka inkább rögtön meglehetősen jó szlovák nyelvtudásá­val huzakodik elő, letromfolja az eladót, sőt azt próbálja bizonyítani, hogy ő is bírja azért az „idegen nyelveket”, és nem is akárhogyan. Lépten-nyomon átüt a szűkkeblű, meghunyászkodó kispolgári mentalitás, mely még a nyelv­­használatnál sem tud másképp, csupán hatalmi helyzetekben gondolkodni. Óhaj és sóhaj Mocsáry időszerűségéről Mellérendeltség, társnemzet A felhozott példa pedig nem több, mint a legszokványosabb mindenna­pok vékonyka szelete. Ha a társadalmi élet további tartományait vesszük szemügyre — azontúl, hogy itt is elsősorban lélektani mozzanatokról van szó, — sokkal bonyolultabb a helyzet. Ezek a reflexek már „tanult”, tegyük hozzá, hogy teljesen rossz, mára idejétmúlt rendszerben iskolázott emberek megnyilvánulásai. Ehhez hozzátartozik az, hogy az elmúlt keleti típusú rendszer embere vertikálisan, felülrendeltségi magabiztossággal reagált még a legegysze­rűbb helyzetekben is. Errefelé mindez a mai napig a vécésnénik, ruhatáro­sok, portások és takarítónők lassacskán ugyan ingadozó, de még mindig hatalmi pozíciót sejtető magatartásában nyilvánul meg. Újra és újra el kell ismételni, mi az aminek itt is fokozatosan végbe kell mennie 1989 novembere után. A mellérendeltségi viszony „fájdalommentes” kialakulásának. S hogyha a korábbi beidegződéseket vesszük, mindez leg­inkább az egykori ódivatú aparátcsikoknak, bürokrata egyenirányítóknak okoz nyilallásokat és szúrásokat nemesebb szerveikben. Meg ennél is kellemetlenebb lesz a közeljövő átmenete a velünk élő társ­nemzet apróbb közéleti hatalmasságainak. Az előállt új ábra az élet egész területét érinti, beleértve a hivatali nyelvi kommunikációt, ami a valóságban ugyan nem jelentene többet, mint a kapcsolatok kiegyenlítését, humanizáló­­dását. Azt, hogy tudásuk és lehetőségük szerint minden szinten alkalmasak és hajlandók legyenek az emberek a horizontális, két- vagy többnyelvű kom­munikációra. Hogy ennek legalább az alapfeltételei körvonalazódhassanak, ahhoz saj­nos (mély fájdalom), a szlovák félnek kell majd kissé alább adnia. A felső­­oktatásban is be kell látni, hogy a múlt század második felében nem állt elő rossz elképzeléssel a magyar parlamentben az a nógrádi származású Mo­csáry Lajos, aki a különböző nemzetiségek békés együttélésének legfőbb szószólója volt. Mocsáry az állami közigazgatás egész területét átfogó nem­zetiségi programot dolgozott ki és a reális helyzeten alapuló megegyezést tartotta a legfontosabbnak. 1860-ban előremutató koncepcióként fogalmazta meg: „Általánosan kívánom megjegyezni, s kívánnám előre programképpen kimondani, hogy minden hazánkbeli nemzetiségi részére felsőbb iskolák állíttassanak, melyekben az ő nyelvük lesz a tanítás nyelve, s a magyar nyelv csak stúdiumképpen fog taníttatni (Magyarországon! — a szerk. megj.), va­lamint taníttatni fog a magyar iskolákban a hazai nyelvek közül az, mely az illető iskola helye és vidékéhez legközelebb esik, úgy amint feltehető, miszerint azon iskola növendékeinek egyik vagy másik nyelvre az élet­ben szükségük lehet.” Meg kell azonban a végén azt is jegyezni, hogy a rákövetkező 20. század nem a jóakaraté magyar politikai közgondolkodó elképzeléseit igazolta. Bizantoid hatalmaskodásból származó, póffeszkedő hivatalnoki nemzeti kiva­gyiság lett úrrá, aminek megváltoztatására a mai napig is nagyon csekély az esély, az iskolaügyben és a közigazgazásban egyaránt. (betes) Roman Hofbauer rágalmai Duray, mint Henlein?... A Mttíiea sfovenská minden valószínűség szerint folytatni kívánja éles magyar­­ellenes kampányát. A Slovenské nárödné noviny című hetilapjának tegnapi Számában megjelent „A parlamentben nem hangzott el" című írása Roman Hoftrauer tollából ezt tükrözi.Idézzük: „Európa, Brüsszel és Maastricht színe előtt a kedvenc tóma: Csehszlovákia kulturált, civilizált és korrekt kettéválása úgy játszódott le, hogy a háttérben tömény szlovákellenes kampány és gyűlölet húzódott. Minden, ami szlovák, azt ez a háttér igyekszik kigúnyolni, megalázni és komolytalanná tenni. Rz a cseh szlovákellenes hisztériában és a még ezen is túllévő, több mint ezeréves, szintén sovén nagymagyarságban gyökerezik, mely­nek magyarországi képviselői főleg Antall, Für és Csurka urak, a világban a magyar lobby, nálunk pedig az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Ouray Miklós vezetése alatt, aki ma nyfitan és egyértelműen a háború utáni “Kantád Henlein” szerepét játssza..." Valakinek valahogyan valamivel mindig el kell rontania a béktilésre ösztönző, vagy legalábbis azt hangoztató Ünnepi beszédek hangulatát? -t-Devizapiaci árfolyamok. Érvényben: Devizaárfolyamok Valutaárfolyamok 1993.mércius 3-én Deviza-(Pénz-)nem Vételi Eladási Közép- Vételi Eladási árfolyam 1 egységre, koronában Közép-Angol font 41,849 42,269 42,059 40,49 43,63 42,06 Ausztrál dollár 20,513 20,719 20,616 19,20 20,9 20,05 Belga frank (100) 85,851 86,713 86,282 83,64 88,92 86,28 Dán korona 4,608 4,654 4,631 4,48 4,78 4,63 Finn márka 4,886 4,936 4,911 4,67 4,15 4,91 Francia frank 5,21 5,262 5,236 5,08 5,4 5,24 Görög drachma (100) 13,057 13,189 13,123 12,35 13,89 13,12 Holland forint 15,717 15,875 15,796 15,32 16,28 15,8 ír font 42,978 43,410 43,194 41,19 45,19 43,19 Japán jen (100) 24,462 24,708 24,585 23,93 25,25 24,59 Kanadai dollár 23,242 23,476 23,359 22,58 24,14 23,36 Luxemburgi frank (100) 85,851 86,713 86,282 83,22 89,34 86,28 Német márka 17,673 17,851 17,762 17,3 18,22 17,76 Norvég korona 4,157 4,199 4,178 4,03 4,33 4,18 Olasz líra (1000) 18,515 18,701 18,608 17,89 19,33 18,61 Osztrák schilling 2,51 2,536 2,523 2,46 2,58 2,52 Portugál escudo (100) 19.273 19,467 19,370 18,56 20,18 19,37 Spanyol peseta (100) 24,654 24,902 24,778 23,93 25,63 24,78 Svájci frank 3,768 3,806 3,787 3,63 3,95 3,79 Svéd korona 19,071 19,263 19,167 18,64 19,7 19,17 USA-dollár ECU CSK 29,017 29,309 29,163 36,21 28,46 29,86 29,16

Next

/
Thumbnails
Contents