Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-03 / 51. szám
/ OKRESNA kniznjca úsek periodtk 01 Dunajská Streda / mm KÖZÉLETI ES GAZDASÁGI NAPILAP MAI SZAMUNKBAN: NYOLCOLDALAS MUSORMELLÉKLET JÖVŐ HETI TÉVÉ- ÉS RÁDIÓMŰSOR :>k Célja a régiók együttműködése Új iroda Komáromban SZERDA 1993. március 3. III. évfolyam 51. szám Ára 3 korona Irodát nyitott tegnap Komáromban a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara. A nyitrai regionális központhoz tartozó kirendeltség célja a dél-szlovákiai kereskedelmi tevékenység és a termelői kapcsolatok felélénkítése. Komárom számára előnyt jelent kedvező földrajzi fekvése és az, hogy aktív vállalkozói háttérrel rendelkezik. r V A város mellett szól jól kiépített szállítói hálózata, ami elsősorban a Magyarországgal fenntartott vállalkozói kapcsolatok fejlesztése szempontjából fontos. Beiktatták a köztársaság elnökét 't Ne „Odafigyelek a kisebbségek igényeire” Pozsonyban tegnap délelőtt 11 órakor a Vigadó koncerttermében négy köztársasági elnök — Göncz Árpád, magyar, Václav Hűvel, cseh, Lech Walesa, lengyel és Thomas Klestil, osztrák— részvételével ünnepélyesen beiktatták Mirhái Kováént, « Szlovák Köztársaság elnökét, aki Ivan Gaáparovlé házelnók kezébe tette le a hivatali esküt Az ünnepélyes aktus ideje alatta Duna-partró] 21 díszlövést adtuk le, a várban pedig felhúzták az elnöki lobogót, Ezután a köztársaság elnöke beszédet mondott. Ebben többek között leszögezte, hogy Szlovákia gazdasága ugyan beteg, de ennek ellenére a Cseh Köztársaság után a legjobb starthelyzetben van Európa valamennyi posztkommunista országa közül. Hangsúlyozta, hogy az országban folytatódik a gazdasági transzformáció, a cél a piacgazdaság, ami a magántulajdon megújulását, szabadpiacot, szabad versenyt és a lakosság szükségleteinek alárendelt gazdaságot is jelenti. A szociális igazságosság nélküli gazdaságpolitika nélkül veszély fenyegetné a szociális békét, és gazdasági hanyatláshoz vezetne. Michal Kováé szerint a kétségek ellenére a Szlovák Köztársaság korszerű európai országként, demokratikus alkotmánnyal alakult. Lakói tekintet nélkül nemzetiségükre, vallási és politikai meggyőződésükre, azonos jogokkal rendelkeznek. A (Folytatás a 2. oldalon) Michal Kovác életrajza Michal Kováé, a Szlovák Köztársaság elnöke 1930. augusztus 5-én született a Homonnai járás LubiSa (Szerelmes) községében. A kereskedelmi akadémia elvégzése után a közgazdasági egyetemen szerzett mérnöki diplomát. 1956-tól a bankszakmában dolgozott. A hatvanas években, 1965—66-ban Kubában, majd 1967-től 1970-ig Londonban tevékenykedett. A kommunista párt egy 1969-ben kelt rendelettel hazahívta Londonból, majd itthon kizárta tagjai közül. Ezt követően egyszerű bankhivatalnokként dolgozott egy pozsonyi fiókintézetben. 1967-től végzett tudományos kutatómunkát, egyúttal a műszaki egyetemen volt szakelőadó. 1987-től közgazdaságtant ad elő a Szlovák Műszaki Főiskola Építészeti Karán. Az 1989-es forradalom után decemberben Szlovákia pénzügyminiszterévé nevezik ki, Vladimír Meéiar első kormányában. 1991 májusában Meőiar leváltása miatti tiltakozásul ő is lemond pénzügyminiszteri tisztségéről. Az 1992-es választáson a kelet-szlovákiai régió képviseletében választják be a Szövetségi Gyűlésbe. A szövetségi parlament 1992-es júniusi ülésén a törvényhozó testület elnökévé választotta. Michal Kováé nős, két felnőtt fia van. *r >Í N: 4 L. Cérnák és Kádár Béla a magyar—szlovák gazdasági kapcsolatokról Közös lépésekre van szükség N A hétfőn Gyügyön aláírt magyar—szlovák kereskedelmi és fizetési egyezmény több szempontból is rendkívül fontos a két szomszédos ország életében. Magyarország szempontjából mind geopolitikailag, mind a regionális együttműködés, mind a több mint ötmilliós piac szempontjából érdekes Szlovákia, az önállóvá vált Szlovákia számára pedig legalább ennyire érdek a tízmilliós magyar piac megtartása. Michal Kovái leteszi a hivatali esküt (Fotó: TA SR) Kádár Béla magyar külgazdasági miniszter ezt úgy fogalmazta meg, hogy nemzetközi szempontból sem érdektelen e térség országainak együttműködése, hiszen a nyugati tőkebefektetők számára csak az egyik, vagy csak a másik ország fogyasztói piaca egyáltalán nem vonzó, mivel aránylag kicsi mindkettő. Együtt a térség két országának piacai már vonzóbbak. A kölcsönösen jó gazdasági viszony tehát elemi érdeke minden kelet—közép-európai posztszocialista országnak. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok kölcsönös előnyök alapján való továbbfejlesztése, a két ország közti külgazdasági kapcsolatok folyamatos fenntartása a külgazdasági tevékenységben nagy számban részt vevő piaci szereplők jogbiztonsága szempontjából is fontos. A most aláírt egyezmény jelenti e téren az első lépést, mivel ebben a szerződő felek deklarálják, hogy külgazdasági kapcsolataikat a világpiacon általánosan érvényes feltételek szerint bonyolítják, s figyelembe veszik a közép—keleti-európai régió kereskedelmének liberalizálásában mérföldkövet jelentő Visegrádi Szabadkereskedelmi Megállapodásban lefektetett elveket és egymásnak nyújtott kölcsönös kedvezményeket. A két ország gazdasági kapcsolatai alapvetően a benne részt vevő vállalkozókon keresztül valósulnak meg, ennek fejlesztését piackonform eszközökkel mozdítják majd elő a kormányok, így kereskedelemfejlesztési akciókkal, a bankipénzügyi háttér erősítésével, a gazdasági kamarák és regionális szerveződések munkájának támogatásával. (Folytatás a 3. oldalon) v O Ä V "Ss 4 Az Együttélés IV. Országos Kongresszusának dokumentumai <5— A területi önkormányzat és a személyi autonómia alapelvei 1. Hetvennégy év tanulságainak összegezése Csehszlovákia fennállása 1918-tól 1992 végéig azt bizonyította, hogy az országban — tekintet nélkül a politikai rendszerre — a kormányzati célok egyike a szám szerinti kisebbségben élő népcsoportok, a magyarok és a németek számának csökkentése, az identitásuk megőrzéséhez és ápolásához szükséges eszközök felszámolása, gazdasági diszkriminálásuk és jogi megnyomorításuk volt. Amint a külpolitikai helyzet lehetővé tette, igyekeztek megvalósítani az ország etnikai megtisztítását — a kisebbségbe szorult népcsoportok teljes felszámolására törekedtek. Ebben a háromnegyed évszázadnyi időszakban tehát főként negatív eredmények születtek: megcsonkították a kisebbségekben élők személyiségét, megrendítették egyéniségüket és önbizalmukat, mind egyénként, mind csoportként társadalmilag lefokozták és gazdaságilag kifosztották őket, tömeges elkeseredést és félelmet váltottak ki bennük. A szlovákiai magyarság történelme és jelenlegi helyzete igazolja leginkább, hogy a kisebbségbe kényszerűéit nemzeti közösségek hagyományos egyenjogúsági törekvései, apró küzdelmei, lokális túlélési harcai nem hoztak megoldást, csupán csökkentették a felszámolásukra tett kísérletek hatékonyságát. A kizárólag kisebbségi jogaik biztosításáért folytatott, kompromisszumokkal teli harc az elmúlt évtizedekben nem vezetett sikerre. A végső tanulság tehát az, hogy az eddigi törekvésektől minőségileg eltérő és tartós, kölcsönösségen alapuló megoldást kell találni. A népcsoportok helyzete nem függhet folyamatosan és esetenként sem a többségiek jó vagy rossz szándékától. Meg kell teremteni intézményesített egyenrangúságukat és annak állandó, megkérdőjelezhetetlen, visszavonhatatlan jogi garanciáit. 2. A megoldás szempontjai Az új megoldás keresésekor több szempontot kell figyelembe venni: 1. Legyen csökkenthető a közép-európai térségben az új totalitarizmus és a destabilizálódás veszélye. A kisebbségi helyzetben levő népcsoportok kérdésének megoldatlansága fokozhatja azt a feszültséget Közép-Európában, amelyet eddig főként a fegyveres upán „égtáji” fogalomzavar erejükben bízó szerb, román és a szlovák szélsőséges nemzeti politikai erők keltettek. Demokratikus ellensúly nélkül ezek az erők tovább destabilizálhatják ezt a térséget, balkanizálhatják Közép- Európát, és veszélybe sodorhatják az egész kontinenst. Politikai hatásukban veszélyeztetik az európai integrációs folyamatot, járulékos következményként pedig fenyegetik Nyugat-Európa gazdasági és energetikai biztonságát. Közép-Európa a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok tranzitterülete, és erre vezetnek Nyugat- Európa felé az energiahordozók (gáz, kőolaj) tranzitvezetékei is. 2. A megoldás legyen példaértékű a hasonló helyzetben levő más népcsoportok számára is, hogy — csökkenthető legyen a volt Szovjetunió területén kialakult etnikai háborúk elteijedésének a veszélye; — legyen békésen megoldható Közép- és Kelet—Közép-Európa politikai átalakulása; — elkerülhető legyen egy Jugoszláviához hasonló konfliktus kialakulása a Kárpát-medence északi részén, illetve megelőzhető legyen egy ehhez hasonló helyzet kialakulása. (Folytatás a 6. oldalon) 'S" , 'S __ <3-r 4 A A-. ■ orz J. ' A7> «-.j! _J Jj 4. /!
