Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-19 / 65. szám
4 Szabad Í7JSÁG Napjaink 1993. március 19. Polgármester úr, jó napot! Mi bosszantja leginkább? Feszültségekkel terhes időket élünk. Ideges a földművelő, a pedagógus, a bányász, a gyári munkás, az adózó és az adóellenőr, a vállalkozó és a munkanélküli, a pék, a hivatalnok, a politikus..., ideges mindenki. Ideges a (legtöbb) polgármester is. Igaz is, miért épp ő lenne kivétel? A dolga rengeteg, a keze kötve, a közös pénze meg édeskevés!- Mivel elégedetlen - kérdeztem a Nagykürtösi járás két polgármesterét a minap -, mi dühíti, mi bosszantja mostanság leginkább? PÁLFI JÓZSEF: Ipolyvarbó polgármestere- Senki sem lehet próféta a saját falujában, tartja a mondás, én ezerkilencszázhetvenhat nyarán mégis úgy döntöttem, hogy elvállalom szülőfalumban a felajánlott helyi nemzeti bizottság elnöke tisztet. Nem a hatalomvágy vezéPálfi József relt, soha sem voltam törtető, úrhatnám polgár, dolgoznom sem kellett kevesebbet, mint előző munkahelyemen. Nem építettem házat, nyaralót, s nem vásároltam autót sem a falu pénzén, nem juttattam a rokonságot sem jogtalan előnyökhöz, sőt a különféle rendű és rangú hivatalnokokat rendszerint a saját pénzemből szoktam megvendégelni. Szapult is érte eleget az édesanyám meg a feleségem!- Párttag voltam, nem tagadom, azonban soha nem pártállásuk szerint rangsoroltam az embereket. Nem kivételeztem a kommunistákkal a pártonkívüliek vagy történetesen a vallásos polgárok rovására. A demokratikus választásokon én kaptam a legtöbb szavazatot. Polgármester lettem.- Akadnak ellenlábasaim is. A gáncsoskodók legtöbbikje a kommunista rendszerben lapult, mint a nyúl a fűben, szalmát sem tettek keresztbe a falu érdekében, ezerkilencszáznyolcvankilenc novembere után azonban egyszerre követelőzni kezdtek. A legjobban az fáj, hogy mindenbe belekötnek, szinte semmi sem jó nekik abból, amit csinálok. Amit én csinálok!- így nem lehet dolgozni. Ez az ember kedvét szegi... Nem dicsekvésből mondom, de tettem egyet s mást a kisközségért, irányításom alatt például kultúrotthon meg ravatalozó is épült az alig néhány száz lakosú településen.-A nagypolitikában pedig az nem tetszik, hogy egyes botcsinálta politikusaink ellenségképek festegetésével igyekeznek ingatag hatalmukat megszilárdítani. Bűnbaknak pedig itt vagyunk mi, „összeférhetetlen“ magyarok. Pedig hát nálunk soha nem voltak komoly ellentétek magyarok és szlovákok között.- Magyar vagyok, palóc vagyok, ipolyvarbói vagyok..., polgármester vagyok. S elkeseredett vagyok. Bánt, hogy sokakból szinte teljesen kiveszett, hiányzik a tisztesség, a felebaráti szeretet. S az is, hogy félő, az előző, totalista rendszer helyébe most egy újabb diktatórikus államforma lép. A ránk erőszakolt nyelvtörvény alapvető emberi jogainkat sérti meg. Nálunk az őslakosság magyar, s én idegen nyelven, szlovákul tárgyaljak családom tagjaival, az ismerősökkel, mindenkivel?- Üres a „tarisznyánk“, borzasztó, hogy a saját polgártásaimat kell különféle adókkal terhelnem azért, hogy pénzhez jussunk, amiből fedezni tudjuk legalább a legszükségesebb kiadásainkat. Új rendszerre, „jobb politikára“ tértünk át, mégsem javult a helyzetünk. Sőt! Valahol hát baj van a kréta körül. Szeretnénk a faluba bekötni vízvezetéket, de csupán a tervdokumentáció kétszáz-háromszázezer koronába kerülne. Ennyi pénzünk pedig nekünk nincsen.-Bizonyos kormányintézkedések a kisközségek elsorvadását eredményezhetik...---------JÁMBOR LÁSZLÓ:-------Apátújfalu polgármestere- Bosszant, hogy sok polgárból hiányzik a tolerancia. Az egymáshoz való viszony bizony nem a legideálisabb. Elképedve tapasztalom, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben is képesek emberek teljesen banális dolgok miatt hajbakapni. Nekünk is van saját fülemüle-perünk. Valaki azért haragszik a polgártársára, mert az két kutyát is tart, s közülük az egyik, a ház előtt elhaladó illetőt állítólag rendszeresen megugatja.- A környezetvédelem sokak számára görög írás, ismeretlen fogalom. A ház körül összegyűlt szemetet bárhová leöntik, a családi házaknál ásott elfuserált szennygödrökből a bűzös lé az út menti árkokba folyik. Falugyűléseken persze senki sem vállalja magára a felelősséget. Az én házam, az én váram, ami a kertkapun kívül történik, már minek érdekeljen? Állandó járványveszély fenyegeti a települést.-Többen azt mondják, ez a polgármester gondja, oldjam meg én, főjjön tőle az én fejem. Igen ám, de a községnek - sajnos - nincs pénze közművesítésre... Aztán itt a következő probléma. Sok kút vize fogyasztásra alkalmatlan, egészségre káros anyagokat tartalmaz. Az „agresszív“ víz már a vezetékek csöveit is aránylag rövid időn belül elmarja.- Közös kutat kellene furatni, aztán ki kellene a vízvezeték-hálózatot építeni a faluban, de csak a tervrajzok elkészítése néhány százezer koronát emésztene fel. Kíváncsi vagyok, a közegészségügyi szervek meddig hunynak szemet a probléma fölött, mikor záratják le a kutakat, s mikor tiltják meg hatóságilag a víz bárminemű használatát? S, hogy akkor mihez kezdenénk, el sem tudom képzelni...- Szó volt arról is, hogy csővezetéken a Palojtai-völgyből - mintegy 25 kilométer távolságból - kapnánk ivásra, főzésre s tisztálkodásra egyaránt megfelelő vizet. Ez azonban őrültség, hiszen a víztározó közelében orosz katonai bázis volt, s - mint félhivatalos, ám megbízható forrásból megtudtam - a vízhordozó talajréteg olajszennyezett. Fogalmam sincs, ki fizeti ki a fertőzött víz tisztításának a költségeit. Arról már nem is beszélek, hogy mindez olcsó lejárással meg sem oldható.-A kormányhoz fordultunk, s pénzügyminisztériumtól kértünk támogatást. Használjuk ki jobban a törvény adta helyi lehetőségeket, kaptuk a választ, s akkor lesz elegendő pénzünk. Hajtsuk be a mezőgazdasági szövetke-Jámbor László yx szerző felvételei) zettől és a kutatóállomástól a területhasználatért az egyébként jogos illetéket, javasolták, s jut majd tőke kiadásaink fedezésére. Igen ám, de miből fizessenek?-A környezetvédelmi minisztérium is viszszautasította a kérvényünket. Nem teljes a tervdokumentáció, jelezték, nem tudják elfogadni. Csakhogy, ez fából vaskarika, a kérelmet elutasítják, mert nem tökéletes, hisz még kút sincs, a kút fúrásához viszont pénz kellene, amit csak bírságolással meg esetleg a polgárokra kirótt újabb adókkal tudnánk összekaparni. S ez még csupán a jéghegy csúcsa. A szövetkezet bérmunkával fizetne, vagy azt ajánlották, adjuk el bizonyos épületeiket, de ki tudna értük azonnal készpénzt adni.-A hatályos törvények az apróbb falvakat, a kis településeket nehéz helyzetbe hozzák. Új lakónegyed, valóban új „Újfalu“ épülne, ám a közművesítéshez nem kapunk elegendő állami támogatást. Önerőből viszont képtelenek vagyunk mozdulni. Pedig néhol már állnak, készek a lakóházak! Csupán ennek a szakasznak a közművesítésére másfél millió koronára lenne szükségünk.- Csoda hát, ha ideges vagyok? ZOLCZER LÁSZLÓ Nemzeti hovatartozás Fordított arányosság A nemzetiségi hovatartozást illetően a legutóbbi választások és az azt megelőző országos népszámlálás eredményei - nem szálkányi, de gerendányi - szembeötlő ellentmondásokra derítettek fényt. Olyanokra, amelyekre csak az bárgyúságból ocsúdó Kelet-Európa és az ébredező harmadik világ országaiban található példa. A két, létünket meghatározó fontos esemény eredményének összegzésekor a csak kicsit is látó és politizáló ember azt hihetné, hogy hallódnál, vagy gondolatban lepocskondiázza volt matektanárját, amiért annak idején nem magyarázta meg elég értelmesen az egyenes és a fordított arányosság közötti diametrális különbséget. Ki kell hogy emeljem, két létfontosságú és főleg meghatározó, szigorúan ellenőrzött alkotmányos aktus eredményének összegzéséről van szó. Két nagyon eltérő eredményről, melyet a Matica és még sokan mások a mai napig sem tudlak megemészteni. Mi sem, mert számunkra sem mindegy, hogy egy déli városkánkban a képviselő-testület kétharmad része magyar, de a választópolgárok aránya majdnem pontosan fordított az ott élő szlovák lakosok javára. Példaként hadd említsem az elmúlt év alkonyán a Pravdában megjelent cikket F. Buda tollából, mely az utcák magyar megnevezését és annak jogosságát taglalja Érsekújvárod. Az említett aránytalanság és fonákság kisebb-nagyobb eltérésekkel kimutatható Rozsnyón, Tornaiján, Királyhelmecen, Füleken, Párkányban, Komáromban, Nagymegyeren... A magyarázat számunkra, akik Trianon után a Felvidéken rekedtünk, egy kis adag meghasonulást magunkba táplálva érthetővé válik. Érthetővé, mely eljuttat a kettősség fogalmának létezéséig. Éppen a kettősség fogalma az, mely kizárja, hogy az említett és nem említett délvidéki településeinken a népszámlálás adta adatok szerint többségben élő szlovák polgártársaink egy nem is elhanyagolható része barátságból, netán az ottani magyarokat felsőbbrendúeknek tekintve, esetleg félelemből voksoltak volna a magyar városatyákra. E szomorú kettősség, mely a megosztás és a meghasonulás elvén alapszik okozója a kisebbségek katasztrófájának nálunk, Erdélyben, Kárpátalján, Bácskában és Baranyában. Még mindig kísért Trianon és a bolsevizmus lidércnyomása, de a választófülkék szigeteltsége és bizalomgerjesztő titokzatossága már nem fékez abban, hogy génjeinkre hallgassunk. Kilépve onnan azonban közülünk százak és ezrek kezes bárányként töltenek ki népszámlálási iveket annak reményében, hogy feketéből szürkévé változhassanak. Gyerekeiket szlovák iskolába íratják, mert a mondás szerint mindig kevesebb fekete bárány születik. Nagyobb az érvényesülés lehetősége a többségben elvegyülve. Igen, de Komensky és a valóság mást vallanak, melynek ékes bizonyítéka a népszámlálás egyik tétele, mely lemaradottságunkat jelzi. A szlovák populáció részaránya a főiskolai végzettség terén 6,1 százalék, földijeink viszont csak 2,9 százalékban részesülnek ezen megtiszteltetésben. Sokatmondó adat, mely már nem csak figyelmeztető, hanem vészjelző. Nem akarok kérkedni, de bizton állíthatom szemernyit sem vagyunk elmaradottabbak vagy butábbak. Intelligencia hányadosunk a sok magyar Nobel-díjas tudós által elismert az egész világon. Nem elhanyagolható tényező, hogy csak legmagasabb képesítésüket szerezték közülük néhányan idegen főiskolákon. Vallásos nemzet vagyunk. Illene megbocsátanunk az ingadozóknak. De megtehetjük-e akkor, amikor a Kassai Kormányprogram még ma is háborús bűnösökként kezel bennünket, akik vállalni merjük a meghurcoltatást? Háborús bűnösök vagyunk egy országban, mely demokratikusnak vallja magát. Valóban igaza lett volna Churchillnek, amikor azt nyilatkozta emlékirataiban, hogy a demokrácia a legnagyobb disznóság? Nagyon aggaszt ma és holnap, holnapután is aggasztani fog egy feltételezés. Minap megérkezett a nemzeti kisebbségek jogait vizsgáló KBSE-komisszió Pozsonyba. Félek, hogy az uralkodó DSZM és SZNP által előterjesztett forgatókönyv alapján lépnek majd a politikai sakktáblán. Az nem valószínűtlen, hogy céljaink eléréséhez felhasználják majd az ingadozókat. .. Csúf csőd Szegény IBM! A világ legnagyobb számítógépgyártó cége a csőd felé sodródik. A mamutvállalat a múlt évben, 64,5 millió dolláros évi forgalom mellett, 5 millió dollár veszteséget „könyvelhetett“ el. Ennek aztán azonnal meg is mutatkoztak az első negatív eredményei. A múlt nyár folyamán még 100 dollárt érő IBM-részvények értéke 1993. január huszonnegyedikére már 46,25 dollárra csökkent. Mint a németországi Der Spiegel irta, az elektronikaipari óriás, John Akers vezetése alatt már 1991-ben is gondokkal küzdött, ezért az irányító testület a 345 ezer dolgozó közül kereken 20 ezer alkalmazott elbocsátását határozta el. Ekkor azonban váratlan dolog történt. Egyszerre 40 ezer munkás kérte idő előtti nyugdíjaztatását. A tömeges döntés aránylag érzékenyen érintette a céget. A gazdasági hanyatlásnak azonban ez csak az egyik következménye. A másik ok ennél jóval racionálisabb. Az IBM látja el közepes és nagy számítógépekkel a piacot (ez alkotja a bevételek 50 százalékát), a szóban forgó termékek ára azonban az utóbbi időben 40-50 százalékkal csökkent. Hazai cégek, vállalatok, vállalkozók, szövetkezetek, figyelem. Senki sem ülhet nyugodtan a babérjain! (KÉP ÉS SZÖVEG: ZOLCZER) BRUTOVSZKY JÁNOS
